Az igazság Mianmarról: a vérengző muzulmán csőcselék irtja a buddhistákat az iszlám nevében

2017. szeptember 14./Magyar Közösség/TibetPress

eredeti cikk

Az igazság Mianmarról: így támad a mecsetekből kiáramló bengáli muszlim csőcselék a buddhista lakosokra az iszlám nevében. Allahuakbározás, kődobálás, iszonyatos brutalitás, gyilkosságok; buddhisták kiirtása, megalázása és elüldözése lakóhelyükről.

Az interjúalany egyik nap felhívta a tőle nem messze élő lánytestvérét, hogy megkérdezze, hogy vannak. Az elmondta, épp több ezer muszlim viharzik ki a mecsetekből, házaik felé rohanva, Allah Akbart és más, dzsihádista „fohászokat” üvöltve. Betörték a buddhisták ablakait, késeikkel hadonászva körülállták a házaikat. „Meg fogunk ölni benneteket, meg fogunk ölni benneteket”- kiáltozták.

„Aztán hirtelen betörték az ajtónkat és leszúrták a férjemet. Engem is le akartak fejezni” – mutatja az interjúalany a nyakán levő szörnyű forradást. „Megölték a férjemet, aztán a tanítványaink, 10 – 12 éves gyerekek így gúnyolódtak velem: ‘Mielőtt azt kiáltanád, Buddha, Buddha [lásd be], a te buddhád most nem tud segíteni rajtad.’ Ezt sosem fogom elfelejteni. A férjem teste már nem mozdult, de ezek a fiatal gyerekek még mindig úgy püfölték, mint egy játékszert. Ezt soha nem fogom elfelejteni.

Minden házat felgyújtottak. Négy ember halt meg a faluban. És mindenki ugyanazt a történetet meséli el: ‘rengeteg felfegyverkezett muszlim jött, hogy megöljön bennünket. Elől jöttek a gyerekek. Fiatal, 10 – 12 év körüli gyerekek meg az idősebbek, a 14 – 15 év körüliek. Ezek jöttek legelől.’

Gyerekkoromban sokat meséltek nekem az 1942- es mészárlásról. A szüleim minden este lefekvés előtt elmesélték, hogyan kellett elmenekülniük a nagyszüleim muszlim gyilkosai elől. Akkoriban az anyám terhes volt az első, legidősebb bátyámmal. A falunk vezetője mindenkit összehívott és elmondta: menekülnünk kell, nem maradhatunk itt. Át kell kelnünk a hegyen, hogy leérjünk a völgybe.

Másnap az apám megpróbált hazajönni, hogy összeszedjen néhány értékünket. A muszlimok meg akarták ölni az apámat. Neki mentek a késeikkel, hátba szúrták. Apám beugrott a folyóba, aztán rohanni kezdett.

(…) Minden éjjel a szülővárosomról álmodom. Annyira szeretem a szülővárosomat. Miért kellett elmennem onnan ? Haza akarok menni a szülővárosomba!

A bengáli muszlimok ott gyilkolnak bennünket, ahol csak érnek: a földjeinken, az otthonainkban. Nem tudom, mit tegyek.”