Az Igazság Lángja Menet Budapesten - riport Thubten Wangcsukkal

2012. október 23./Budapest/TibetPress

2012. október 22-én Budapesten járt az Igazság Lángja Menet, ami a Tibetben évtizedek óta kialakult áldatlan helyzetre akarja felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az Igazság Lángja Menet nemzetközi kampány, amit a száműzetésben lévő Tibeti Parlament indított útjára szeptember elején. Tibetben 56 gyújtották fel magukat az elmúlt két évben követelve, hogy a Dalai Láma visszatérhessen Tibetbe, valamint ezekkel a szörnyű tettekkel kívánják felhívni az ENSZ és a nemzetközi közösség figyelmét a tibeti nép jogos követeléseire. A Budapestre érkező kétszemélyes szimbolikus menetet Thubten Wangcsuk Barcelonában élő RIME láma vezette és a küldöttséget a húsz éve Magyarországon élő Karma Dordzse tibeti tanító fogadta. A sajtótájékoztatóval egybekötött találkozón jelen volt a Magyarországon élő tibeti menekültek szűk csoportja, valamint a Tibetet Segítő Társaság vezetője is.
Az európai út végén az Igazság Lángja Menet petíciót kíván átadni az ENSZ-nek, valamint az Európai Uniónak.
A petíció a következőket tartalmazza:
1. Az ENSZ tűzze napirendre a tibeti helyzetet, azon az alapon, hogy 1959-ben, 1961-ben és 1965-ben már elfogadtak határozatokat a tibeti helyzetről.  Az ENSZ tegyen meg minden erőfeszítést ezen határozatok érvényesítésére.
2. Független tényfeltáró bizottság menjen Tibetbe és kezdjen azonnali vizsgálatot a Tibetben megtörtént önégetésekkel kapcsolatban.
3. Az ENSZ-nek külön felelősségvállalást kell tennie, annak biztosítására, hogy a tibetiek alapvető törekvései teljesüljenek saját hazájukban.

A budapesti találkozó alkalmával Thubten Wangcsukkal készített riportot a Tibetet Segítő Társaság nevében Hendrey Tibor.

Elsősorban szeretném bemutatni Önt, honnan jött és mi a rangja?
A nevem Thubten Wangcsen, tibeti vagyok, Barcelonában élek és az ottani Tibet Háznak vagyok az igazgatója. Tagja vagyok a száműzetésben lévő Tibeti Parlamentnek is európai delegáltként. Most itt vagyok Budapesten az Igazság Lángja Mozgalom vezetőjeként.

Mi az Ön munkája a Tibeti Parlamentben?
Végzem a szokásos képviselői munkámat, és jelenleg a legfontosabb munkám, hogy a Parlament részéről az Igazság Lángja Menetet szervezem Európában. Mint ismeretes, Tibetben a helyzet szörnyű és kilátástalan. A Tibeti Parlament elhatározta, hogy az Igazság vagyis a Bölcsesség Lángja Menettel szimbolikusan megmutatja a világnak a valóságos szörnyű helyzetet Tibetben. Az Igazság Lángja azt jelenti, hogy cselekednünk kell, nem hagyhatjuk tétlenül a folyamatokat. Nem csak Indiában kell felemelnünk a szavunkat, ahonnan egyébként elindult az Igazság Lángja Menet, hanem az egész világon. Nem csak kérni kell, hogy tegyetek már valamit Tibetért, hanem konkrét jeleket kell felmutatni, és elmagyarázni a világnak a Tibetben zajló eseményeket. A láng az emberi jogokat és a szolidaritást szimbolizálja. De az igazságot és a bölcsességet is. Ami azt jelenti, hogy nem megoldás a számtalan tibeti halála, hanem az élők sorában kell mindent megtennünk jövőnkért. Már csak azért sem megoldás az önégetés, mert láthatólag a világ politikai közvéleménye, a szörnyű halálok ellenére nem sokat tesz Tibetért, a kínai kormány érzéketlenségéről nem is beszélve.

Honnan ered az Igazság Lángja mozgalom és hogyan szélesedett ki, valamint milyen országokat érint?
Az Igazság Lángja nem csak egy lángot jelent, hanem fellobbant egy Indiában, egy Amerikában, egy Kanadában, egy Dél-Afrikában, egy Ausztráliában és Új-Zélandon, egy Oroszországban, egy Tajvanon és egy itt Európában. Mit csinálunk tulajdonképpen? Különböző országokon megyünk keresztül, ami az európai láng esetében azt jelentette, hogy Barcelonából indultunk ünnepélyesen, szeptember 2-án, a Demokrácia napján, és elhatározásunk szerint 23 országot fogunk érinteni. Hamburg és Frankfurt volt a következő állomás, azután Amszterdam, majd Skandinávia következett, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Észtország, Litvánia, majd Lengyelország. Berlin, Németország fővárosa volt a következő állomás, majd Csehország, és most itt vagyunk Magyarországon, a huszadik országban. Itt most nagyon kellemes az időjárás, és itt élő tibetiek, Tibet-szimpatizánsok és Tibetet védő csoportok fogadtak minket. Itt Magyarországon is számos emberrel ismertettük meg a valóságos tibeti helyzetet, és az Igazság Lángja Menet célját. Aláírásokat is gyűjtünk, amit az ENSZ és az Európai Unió elé viszünk.

Mit szimbolizál a láng valójában? Az egész világ tudja már, hogy az elmúlt két évben több mint ötven tibeti vetett véget az életének az öngyilkosság eme szörnyű formájával, azzal hogy felgyújtotta magát. A napokban is többen gyújtották fel magukat Labrangban. Mit gondol, miért gyújtják fel magukat a tibetiek Tibetben?
Ez a kérdés nagyon fájdalmas és a válasz sem egyszerű rá. Ez a cselekedet nem a tibeti tradíció és nem is a buddhista tradíció része. Ez egy nagyon új keletű dolog, és mindenképpen szimbolikus jelentőségű, még akkor is, ha emberéleteket követel. Az elsődleges oka az, hogy a Tibetben élő emberek nem tudnak semmilyen módon tiltakozni a rettenetes kínai nyomás ellen. A kínai kormány embertelen, elképzelhetetlen nyomást gyakorol ötvenhárom év óta a tibeti emberekre. Ezek a fiatal és idősebb tibetiek folyamatosan segítő híreket vártak és várnak a világtól.  Segítséget várnak az ENSZ-től és az Európai Uniótól, hogy támogassák Tibetet, ebben a tragikus helyzetben Kínával szemben.  Őszentsége a Dalai Láma folyamatosan járja a világot és az erőszakmentességet hirdeti mindenhol, és segítséget kér Tibetnek. Ennek ellenére az ENSZ és a nemzetközi politikai közösség hallgat és nem tesz semmit. Mindez azért történik így, mert az összes ország fél a világ első számú gazdasági hatalmától, Kínától. Minden ország reménykedik a jó bizniszben Kínával. A kormányok szerte a világon nem akarnak ujjat húzni ezzel a hatalmas birodalommal, félnek a fenyegetéseitől, a bosszújától, a haragjától. Aztán zsíros üzleteket kötnek Kínával. Ez mind rendben van, legyenek jók a gazdasági kapcsolatok, kötődjenek jó üzletek, mondják a tibetiek, de egyben azt is kérik, és most már követelik a nemzetközi közösségtől, hogy figyeljenek oda a tibetiek emberi jogaira is, a szabad vallásgyakorlásra, a szabad helyváltoztatás jogára, a kultúra és az oktatás szabad gyakorlására, valamint a környezet és a természeti értékek megóvására Tibetben. Ezzel ellentétben nem történik semmi, csak a hallgatás. A hallgatás pedig nagyon veszélyes. A beszéd nem feltétlenül veszélyes, de ha senki nem beszél, csak hallgat, az nagyon veszélyes. Ezért utazunk most, hogy a végén felkérjük az ENSZ-t, ne hallgasson tovább, emelje fel a hangját! Itt az idő, hogy felébredjen!

Valójában mi történt az elmúlt több mint ötven évben Tibetért? Nagyon sok Tibetet segítő szervezet működik szerte a világon, több, mint minden más kisebbségnek együttvéve, van-e valamilyen, akár csekély eredmény is?
Rendben, értem a kérdést. Én egy buddhista szerzetes vagyok, Buddha tanításait követem, és a Dalai Láma feltétlen híve vagyok. Tibeti vagyok, és számomra Tibet mindenek előtt való. Az életemet nem tudom megváltoztatni, bár spanyol útlevelem van, de azért nem vagyok spanyol, a vérem tibeti. Nekem kötelességem felemelni a szavam, én nem csak a Dalai Lámáért, nem csak a tibeti kormányért, hanem minden tibetiért felelősséggel tartozom. Értük tennem kell valamit. Kicsit vagy nagyot, ebből a szempontból mindegy. Felelősséggel tartozom nekik, ezért választottak meg parlamenti képviselőnek Európából. Ezek az emberek bíznak bennem és én hálás vagyok nekik a bizalomért itt Európában. Egyáltalán nem a saját egóm vagy a rangom miatt. Mint parlamenti képviselő megpróbálom a legjobbat tenni népemért. Ez a legtöbb, amit tehetek a spirituális életemből, a kulturális és politikai életemből. Szolidaritásból is a legjobbat kell tennem. Erre tettem ígéretet és ez a felelősségem. Ahogy említette, sok Tibetet segítő szervezet működik a világon, kicsik és nagyok egyaránt, de ez mindegy, hiszen gyakran a kis szervezetek sokkal többet tesznek Tibetért, mint a nagyobbak. Most ezért emelem fel a hangom. Tibetben a helyzet tragikus, kibírhatatlan, elképzelhetetlenül nyomorúságos és szörnyű. Mostanáig 56 tibeti gyújtotta fel magát, és legtöbbjük borzalmas halált halt. Feláldozták életüket, szellemüket és nem utolsósorban testüket Tibetért. Azt kérjük, állítsuk meg ezt a folyamatot. Kérjük, ne legyen több lángoló ember. Az emberi élet értékes, nagyon is értékes. 56 élet lett feláldozva Tibetért, ami nagyon sajnálatos, de egyben fontos jelzés is a szabad országokban élő tibetieknek. Sokan feláldozták az életünket a saját országukért, de felmerül a kérdés, mit tesztek ti tibetiek vagy mások, akik szabad országban éltek. Nekünk sokkal többet kell tennünk, több segítséget kell adnunk, többet kell cselekednünk. Nekünk, tibetieknek még bátrabbaknak kell lennünk bárhol is élünk, és nem meghalni, hanem élni és tenni valamit országunkért.

A politikai realitás felől nézve van-e bármilyen lehetősége annak, hogy a tibetiek valóságos autonómiát élvezhessenek saját országukban, visszakaphassák emberi jogaikat a kínaiaktól, és egymás mellet harmóniában éljenek?
A kínai kormány nagyon nehéz helyzetben van. Nagyon nehéz megváltoztatni a helyzetet. Nagyon sok kommunista van a kormányban és a vezetők között. De ezek az emberek nem fognak örökké élni. Változni fognak a dolgok. Új emberek, új generáció fog jönni hamarosan. Új kormány lesz. Persze nem mi, tibetiek tudjuk megváltoztatni a kínai kormányt, ehhez nincs elég erőnk és hatalmunk és persze jogunk sem. A kínai kormányt a kínai nép fogja megváltoztatni. A fiatal, tanult kínaiak fogják saját maguk megváltoztatni saját kormányukat.

Igen, ez így van, de Kína egy hatalmas ország, legalább is külső tartományaival, Tibettel, Ujguriával és Belső-Mongóliával együtt. Ha Kína engedményeket ad Tibetnek, a kínai logika szerint szét eshet a birodalom. A tibeti követeléseket az ujgurok követik, és előbb utóbb nem lesz elég az autonómia, hanem csak a teljes függetlenség. Hogyan látja ezt a kérdést?
Igen, ez jogos kérdés. A kínaiak valójában nem akarnak tárgyalni a tibetiekkel és legfőképpen a Dalai Lámával nem. Nem bíznak benne. Ez nagyjából kiderült az elmúlt években. A kínaiak félnek, hogy a tibeti követeléseket követik az ujgurok, majd a Belső-Mongóliában élők. A kínaiak azt gondolják, hogy a tibeti autonómia követelése mögött a függetlenség vágya rejtőzik. De hát történelmi tény, hogy Tibet független volt, önálló ország saját nyelvvel, kultúrával és vallással. Tibet mindig is Tibet volt, soha nem volt Kína része. Mostanra viszont az elmúlt 53 évben Tibet Kína részévé vált. És ez így is fog maradni, mert minden változik, és semmi nem örök érvényű. De hozhatunk más példát is, a balti országokból: 50 évig a Szovjetunió alá tartoztak, de a közelmúltban függetlenné váltak.
Ha a kínai kormány betartaná a nemzetközi normákat és legfőképpen a törvényeket, a tibetiek nem akarnának mindenáron függetlenek lenni. Kína a politikai ellenőrzést megtartaná, hasonlóan, mint ahogy ez kielégítően működik Katalóniában és a baszkoknál Spanyolországban. Van autonómiájuk, önrendelkezésük, használhatják saját nyelvüket, megvalósíthatják elképzeléseiket és ugyanakkor élvezik, hogy Spanyolországhoz tartoznak.

Múlt évben új száműzött miniszterelnököt választottak a tibetiek. Mit gondol, mit hoz az új miniszterelnök, lesz-e változás a tibeti politikában?
Mi, tibetiek nagyon büszkék vagyunk az új miniszterelnökünkre. Mostanáig történelmileg a Dalai Láma volt Tibet politikai és spirituális vezetője. De a millenium évétől Őszentsége visszavonulóban volt a politikai élettől. A Dalai Lámák jöttek és mentek, de Tibet mindig fennmaradt. A mostani miniszterelnök kiváló vezetője Tibetnek, ami nagyrészt az alkotmánynak is köszönhető.  Dr. Lobszang Szangaj igen művelt, tanult és intelligens vezető. Nagyon jó kezekben van az irányítás.

Profeszor Szamdong Rinpocse is nagyon népszerű volt az emigráns tibetiek körében. Ő egyébként Magyarországon is járt 2004-ben a Tibetet Segítő Társaság meghívására. Mit köszönhetünk neki a több mint egy évtizedes miniszterelnöksége alatt?
Szamdong Rinpocse nagyon jól végezte a dolgát. A mostani miniszterelnök, Lobszamng Szangaj új ember, modern megoldásokkal. Nyit a világ felé, ami nekünk, tibetieknek nagyon fontos. Az elmúlt több mint egy évben erőteljes munkát végzett és sok eredményt ért el. Szamdong Rinpocse nagyon korrekt munkát végzett, de egy ország vezetésének mindig meg kell újulnia, alkalmazkodva a kor kihívásaihoz. Szamdong Rinpocse örömmel adta át a kormányzás stafétabotját a fiatal, modern gondolkodású Lobszang Szangajnak. A tibetiek Tibeten belül a kínai fennhatóság alatt is nagyon örülnek az új miniszterelnöknek és sokat remélnek tőle. Mi is, akik megválasztottuk, nagy bizalommal vagyunk iránta. Egyrészről van egy Dalai Lámánk, másrészről van egy tehetséges miniszterelnökünk, akiben bízunk, és így nagyon örülünk ennek a két személyének.

Nem gondolja, hogy Amerika és az Európai Unió valójában Tibetet csak balanszként használja fel a Kína elleni politikai és gazdasági játszmában? Valójában nem érdekli Tibet sorsa.
Igen, valóban a gazdasági érdekek nagyon sokat nyomnak a latban. Kína jelenleg a legnagyobb gazdasági hatalom, és minden ország jó viszonyba akar kerülni vele. Ezt mindenki tudja. A jó üzlet reményében minden más feledhető. De ezen kívül vannak más értékek is, az emberi jogok és a szabadság. Ezek sokkal fontosabbak az üzletnél és a haszonnál. Ezért kértük, egy tibeti küldött által a múlt év december 10-én, az Emberi Jogok napján az ENSZ-et, hogy vegye figyelembe a tibeti helyzetet. Az ülésen a kínai delegáció azt állította, hogy a tibeti emberek boldogok, és nincs semmi baj Tibetben. Azelőtt szegénység volt, de most jólétben élnek a tibetiek. Mi azt mondjuk, ha ez igaz, akkor miért vannak demonstrációk és miért gyújtják fel magukat az emberek és miért menekülnek Indiába. Ha boldogok lennének, nem követelnének semmit. Valójában a tibetiek nagyon félnek a saját országukban a megtorlásoktól, a börtöntől, a kínzásoktól és a kivégzéstől.

Hogyan értékeli a Tibetet Segítő Társaságok munkáját az elmúlt évtizedekben?
Legelőször szeretném nagyon megköszönni a Tibetet segítő társaságok munkáját, amit végeztek az elmúlt évtizedekben. Sok új segítő csatlakozott a munkájukhoz, ami nagyon örvendetes. Minden segítőnek külön köszönjük, amit tett Tibetért. Például amit itt, Magyarországon tettek Tibetért azt is nagyon köszönjük, mert sok és jó munkát végeztek. Sokan segítetek minket anyagilag és még többen munkával és egyéb segítséggel. Természetesen vannak viták is közöttünk, de ezek csak előre viszik közös ügyünket. Most például a Nemzetközi Tibetet Segítő Hálózat (ITN) nem támogatta az Igazság Menete programot. Más koncepciójuk van a figyelem felhívására. Ez nem baj, a sok rétegűség  a fontos. Abban, hogy ugyanazt szeretnék elérni, mint mi tibetiek biztos vagyok. De azt kérem, ne felejtsék el a Tibetet segítők, hogy ebben a munkában mi tibetiek is részt akarunk venni, hiszen elsősorban rólunk van szó. Még egyszer nagyon köszönök minden segítséget, ami Tibetért történik.

Hogy tudja összeegyeztetni politikai aktivitását azzal, hogy közben szerzetesként éli az életét?
Ez nekem nagyon egyszerű. Végzem a mindennapi gyakorlataimat, mint szerzetes, és utána végzem az egyéb munkámat. Tibeti buddhista szerzetes vagyok, de nem tartom magam politikusnak, hanem inkább együtt érzőnek, aki próbál tenni valamit tibeti embertársaiért, az ő emberi jogaikért. Pontosan tudom, hogy milyen sokan szenvednek Tibetben, és tudom, hogy az általam végzett meditációk nem elégségesek az ő megsegítésükre. Tudom, hogy az én testvéreim élete Tibetben ténylegesen veszélyben van. Erre az sem válasz, hogy mindez az ő karmájuk. A helyes válasz; az én segítségem, meg az én karmám.
Nagyon sok buddhista közösség van Nyugaton szerte a világon. Legkülönbözőbb buddhista közösségek. Japán, thai, burmai és a többi. Nekik természetesen nem kell kötelezően támogatniuk a Tibetet segítő munkát. De azoknak a buddhista közösségeknek, amelyeknek a nevében benne van a tibeti vagy a dharma szó, és ahol tibeti lámák, tulkuk, rinpocsék adnak tanításokat és beavatásokat, azokat kérjük, hogy segítsenek fizikailag és morálisan is a Tibetet segítő munkában. Vegyenek részt konkrét akciókban! Ha e centrumok tanítói és lámái nem jönnek segíteni, nem vesznek részt programokon, akkor megítélésem szerint nem cselekszenek helyesen. Kérem a dharma centrumok lámáit segítsék ezt a munkát a tibetiek és Tibet érdekében.



Láma Thubten Wangcsuk tibeti menekültekkel Budapesten


Akik várták az Igazság Lángjának menetét Budapesten


Láma Thubten Wangcsuk, Karma Dordzse tibeti tanító, Hendrey
Tibor, a TST elnök az Igazság Lángjával


Dr. Lobszang Szangaj tibeti miniszterelnök, Láma Thubten
Wangcsuk, Ceten Szamdup, Genfi Tibet Ház igazgató