Az Európa Parlament határozatat Tibetről figyelembe véve az EUP Tibettel kapcsolatos előző határozatait

2000. július 6./TibetPress

A.mivel az EU és Kína között nem jött létre párbeszéd az emberi jogokat illetően,
B.minthogy 2000. július 7-én a Világbank végső döntést készül hozni a „Nyugat Kína Szegénységet Felszámoló Tervezet” támogatása ügyében,
C.felelevenítve a tényt, hogy 1949-50-ben Tibetet megtámadta és elfoglalta a kínai hadsereg,
D.tekintettel arra, hogy miközben a „tizenhét pontos egyezmény” - amit Pekingben a tibeti vezetés kényszer hatására írt alá -, törvényesítette Tibet Kínához csatolását, ugyanakkor elismeri Tibet teljes autonómiáját, különös tekintettel, politikai rendszerének folyamatosságára és vallási szabadságának teljes tiszteletben tartására,
E.figyelembe véve az 1959-es, a pekingi rendszer ellen irányuló lhászai felkelést, mely Tibetiek ezreinek bebörtönzésével és halálával, valamint a Dalai Láma és más, több tízezer tibeti száműzetésbe vonulásával végződött,
F.nem szem elől tévesztve, hogy 1965-ben a pekingi vezetés megalakította ugyan a Tibeti Autonom Köztársaságot (TAR), de figyelembe véve, hogy valódi autonómia sosem létezett a Kína által elfoglalt területeken,
G.felelevenítve a Dalai Láma ismételt kísérleteit, hogy párbeszédet indítson a pekingi vezetéssel, kiemelve az „öt pontos tervezetet”, melyet az USA kongresszuson nyújtott be 1987-ben és a „Strasbourgi indítványt”, melyet az Európa Parlamentben adott közre 1988-ban, H.aggodalommal telve amiatt, hogy Kína semmilyen készséget nem mutatott, hogy Tibet jövőjéről szóló párbeszéden részt vegyen,
I.megemlékezve arról, hogy a Dalai Láma 1989-ben Béke Nobel Díjat kapott és a díj átvételekor a nemzetközi közvéleményt arra kérte, hogy a tibeti kérdés békés rendezését támogassa,
J.visszagondolva arra, hogy 1992-ben Tibetet „speciális gazdasági területté” nyilvánította Kína, ami kínai telepesek nagyarányú betelepítését eredményezte, ami néhány év alatt oda vezetett, hogy a tibetiek ma már kisebbség saját országukban,
K.minthogy az említett „Nyugat Kínai Szegénységet Csökkentő Tervezet” a kínai nemzetiségű lakosság további áthelyezését jelentheti Tibet területére, ami viszont a Világbank saját - bennszülött népességre, kényszeráttelepítésre, és a környezetre vonatkozó - irányelveinek megsértését jelentené,
1.felhívja az Európa Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy megkezdődjenek a tárgyalások a Kínai Népköztársaság és a Dalai Láma között Tibet új státuszának meghatározása érdekében, s amely meghatározás biztosítja Tibet autonómiáját mind a következőkben: politikailag, gazdaságilag, a társadalmi és a kulturális életében, és kivételt csak a külpolitika és a hadügy jelent.
2.felkéri a tagállamok kormányait, hogy komolyan fontolják meg Tibet száműzetésben lévő kormányának, mint Tibet jogos képviselőjének elismerését, amennyiben a pekingi vezetőség és a száműzetésben lévő tibeti kormány nem jut egyeszségre három éven belül az ENSZ-főtitkár égisze alatt szervezett tárgyalások keretében.
3.felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgesse a Világbankot a „Nyugat Kínai Szegénységet Csökkentő Tervezet”-re vonatkozó döntés elhalasztására, és vizsgálja ki a tervezet Tibet népességére, valamint szociális és kulturális egyensúlyára vonatkozó minden lehetséges hatását;
4.sürgeti a Világbankot, hogy hozza nyilvánosságra a Vizsgáló Bizottság jelentését és javaslatát, még a szavazás előtt. 5.felszólítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a bejelentő országok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének és államfőjének, valamint a Dalai Lámának és a száműzetésben élő tibeti kormánynak és parlamentnek.