Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Az emberek nem születnek egyenlőnek!

2009. október 29./Kitekintő.hu/TibetPress

A világ legnépesebb demokráciája, India közel 1,2 milliárdos lakosságának mintegy 80%-a hindu. A demokratizmus és a hinduizmus bizonyos alapvető tételei között azonban óriási ellentét feszül: míg az előbbi az állampolgárok egyenlőségét hirdeti, addig az utóbbi egyik elsődleges tana az, hogy az emberek nem születnek egyenlőnek. Ezt az összeférhetetlenséget – ami sokak szerint az ország fejlődésének legnagyobb gátja is egyben – kívánja feloldani az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nemrég közzétett nyilatkozatával, amiben a kasztrendszeren alapuló diszkriminációt az emberi jogokkal való visszaélésnek minősíti.

India a belügyeibe való beavatkozásnak és rendkívül sértőnek tekinti azt a nyilatkozatot, amiben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) az „emberi jogokkal történő visszaélés”-nek deklarálta a kasztok szerinti megkülönböztetést. A lépésre a nemzetközi szervezet szerint azért van szükség, mert bár az 1949-es indiai alkotmány már törvényen kívül helyezte a társadalom alsóbb rétegeivel szembeni, korábban elfogadott gyakorlatnak számító diszkriminatív bánásmódot, az elmúlt hatvan évben még mindig nem történt sok változás ezen a téren.

Az indiaiak mintegy 70%-át kitevő vidéki lakosok életét mai napig meghatározó merev társadalmi struktúra továbbra sem biztosít azonos jogokat az állampolgároknak: nincs esélyegyenlőség a közfoglalkoztatásban, valamint az oktatáshoz való hozzáférést és a politikai képviseletet tekintve sem. A nagyvárosok olvasztótégelyében valamennyivel jobb a helyzet – itt halványabbnak tűnnek a kasztok közötti, egyébként éles határok.

A hinduizmussal tehát együtt jár a kasztokba tagozódás is
India több mint 1 milliárdos népességének 80%-a a hinduizmus követője, ebből kifolyólag pedig besorolható valamelyik kasztba vagy születésétől fogva a társadalmi rendszeren kívül marad, ha felmenői az érinthetetlenek közösségébe tartoznak. A csoportokba sorolás a gyakorolt foglalkozás jellege alapján történik, ami generációkon átívelően változatlan. A hagyomány szerint a legfelső kasztba (brahminok) a papok, az utána következőbe a harcoló nemesek, katonák (ksatriják) tartoznak, majd a kereskedők, földművesek, kézművesek csoportja (vaisják), végül pedig a szolgák (súdrák) következnek a hierarchiában. Ma már jóval több kasztra és számtalan alkasztra tagolódik a társadalom, ellenben akik ezen a rétegeken kívül esnek, azok az érinthetetlenek vagy ahogy napjainkban magukat hívják, dalitok. (A dalit szó a szanszkrit „dal” szóból eredeztethető és jelentése annyit tesz, mint „elnyomott”.)

Akik a kasztrendszeren kívül vannak, érinthetetlenek
Az érinthetetlenek csak nagyritkán tudnak a kirekesztettségből kitörni, mint ahogy azt néhány sikeres politikus példája mutatja, pedig az alkotmány rögzíti számukra az oktatásban, illetve a törvényhozásban való részvétel lehetőségét meghatározott arányszámban. A többség azonban ott marad, ahova születik, és azt a munkát végzi, amit a szülei – utcaseprés, WC- és csatornatisztítás, bőrműves munkák, élőlények elpusztulásával együtt járó foglalkozások (pl.: halászat) -, vagyis mindazt, amitől tisztátalan, épp ezért érinthetetlen, így kirekesztett és elnyomott lesz. Közéjük tartoznak azok a hegyi törzsek is, akik például marhahúst fogyasztanak, de természetesen kaszton kívülinek minősül egy nem hindu vallású is.

Az indiai függetlenség élharcosa, Mahátma Gandhi még haridzsánnak, vagyis „Isten gyermekeinek” szólította őket, és mélyen elkötelezte magát a függetlenségük és helyzetük javítása mellett. Ezt a megnevezést azóta már ismét beárnyékolta a felsőbb osztályok által alkalmazott elnyomás jelenleg is tartó gyakorlata, ami nemcsak a világ emberi jogi aktivistáinak India vezetőivel szembeni fellépését eredményezi, hanem az országon belüli feszültség fokozódását.

A szubkontinensen 1998 októberében született meg a „Nemzeti Kampány a Dalitok Emberi Jogaiért” (NCDHR) nevű fórum, ami elsősorban az 1989-ben hatályba lépett, „atrocitások megelőzését” célzó törvény kikényszerítését tűzte zászlajára és platformot biztosít az ügyért harcoló helyi aktivistáknak, akadémikusoknak és különböző emberi jogi szervezeteknek, civil kezdeményezéseknek. A „dalitok jogai emberi jogok” szlogennel fellépő tömörülés létrejötte óta már mintegy 10 állami és egy központi bizottságot állított fel céljai megvalósítása érdekében. „India rendelkezései a kaszt szerinti diszkrimináció tilalmáról egészen addig nem tudnak érvényesülni, amíg a kormány nem tekinti elsőszámú feladatának azok kikényszerítését”- nyilatkozta Paul Divakar, a szerveződés főtitkára. A problémát valójában az jelenti, hogy az elnyomottak számára nem áll rendelkezésre megfelelő csatorna jogaik érvényesítéséhez.

Napjainkban az érinthetetlenek és az alacsonyabb kasztokba tartozók száma a szubkontinensen közel 700 millió, viszont ehhez képest, a társadalom mindössze 8-9%-át kitevő felső réteg, a brahminok csoportja a parlamenti helyek felét, a bírói székek 78%-át és a nemzeti médiumok mintegy 90%-át birtokolják. Az alábbiak tükrében érthető, hogy a dalitok elleni sérelmek legtöbbje miért nem minősül bűncselekménynek, és a mindennapos atrocitásokra – a testi sértéstől kezdve az emberölésig terjed a paletta – miért nem derül fény. A mintegy 170 milliós megalázott és máig jogfosztott dalit közösség hangját így alig hallani a gazdaságilag egyre erősödő Indiában.

Nepál érinthetetlenjeinek talán majd jobb lesz
A szubkontinens nem egyedüliként érintett az UNHRC által napirendre vett érinthetetlenek ügyében, bár kétségtelen, hogy a kasztrendszer legfőbb áldozatainak tartott dalitok többsége itt él. További 90 millióra becsülik az Indián kívül - elsősorban Srí Lankán, Bangladesben, Pakisztánban, illetve Nepálban – élők számát, viszont Újdelhivel ellentétben Katmandu például örömmel és együttműködését biztosítva fogadta a hátrányos helyzetű lakosai helyzetén javítani kívánó törekvéseket.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navanethem Pillay ezt példaértékű és követendő hozzáállásnak nevezte, utalva az indiai szembenállásra, aminek hátterében politikai és társadalmi érdekek egyaránt meghúzódnak. Jó példa erre a legtöbb érinthetetlennek otthont adó és egyúttal legnépesebb állam, Uttar Pradés, ahol a főminiszteri posztot betöltő Majavati maga is érinthetetlen és sorstársainak ügyét felemelve, egyben rájuk támaszkodva tett szert jelentős befolyásra hazájában.

India leginkább nemzetközi pozícióját félti
Az érinthetetlenek helyzetével foglalkozó ENSZ-tervezet tehát rendkívül érzékenyen érinti Újdelhit, és tekintettel a több mint 3000 éves múltra visszatekintő társadalmi rendszerére, határozottan szembehelyezkedik a nyilatkozatban szereplő és az emberi jogokkal történő visszaéléssel egy lapon említett „kaszt” szó használatával.

A nemtetszés hátterében természetesen megtaláljuk azt is, hogy a „legnépesebb demokrácia” címet büszkén viselő Indián csorbát ejthet az erkölcsi felelősségre vonás, ami akár azt is maga után vonhatja, hogy a szubkontinens veszít az oly nehezen kiharcolt nemzetközi súlyából, így várhatóan gazdasági erejéből is. A dalitok képviselői érthetően üdvözölték a nyilatkozatban foglaltakat és egyik politikai szervezetük, az Indiai Igazság Pártjának főtitkára elmondta, bízik benne, hogy ha a világ is értesül sorsukról, segélyekhez jutnak majd különböző – például EU-s – forrásokból.

Az újdelhi elit vezetés azonban nem késlekedett sokat a nemzetközi közösség által megkárosított renoméja helyreállításával. A következő hónapokban néhány államban esedékes helyhatósági választásokra való készülődés részeként több Kongresszus párti politikus a napokban látogatást tett a kirekesztettek, elsősorban Uttar Pradés településein élők otthonában. A kampány keretében igyekeztek megtapasztalni az igazi szegénységet a közös étkezéseken keresztül vagy egy ott eltöltött éjszakával.

A látogatók között volt Rahul Gandhi, a kormányzó Kongresszus párt erős embere - és Uttar Pradés egyik képviselője a törvényhozásban - is, aki az esemény utáni egyik sajtókonferencián azt nyilatkozta, hogy nem hisz a kasztrendszerben, és nem foglalkozik azzal, hogy valaki dalit vagy sem, hanem egyszerűen emberként tekint a felkeresett falvak lakóira. Szerinte a legnagyobb problémát az jelenti Indiában, hogy a kormány jóléti intézkedései nem jutnak el a nyomorban élők többségéhez, így esélyük sincs a kitörésre. A Manmohan Szingh miniszterelnök által gyakran legnagyobb fenyegetésként emlegetett naxalizmus, az erőszakos maoisták mozgalmának terjedését is ezzel a hiányossággal indokolja.

A Kongresszus terve épp ezért az, hogy rendszeres falusi gyűléseket (csaupal) tartva eljuttassák a szegények számára a fejlődésüket segítő programokat. (Ezek közé tartozik a még 2005-ben törvénybe iktatott, vidéki foglalkoztatást garantáló rendelet, melynek értelmében évi 100 napon át biztosítják bármely háztartás felnőtt tagja számára a kétkezi közmunka végzésének lehetőségét 2 dolláros napidíj kifizetése mellett.) Sokak szerint a vezetők ezzel a lépéssel csupán a „szegényekért harcoló” párt imázsát akarják erősíteni, és Uttar Pradés főminiszterének, a BSP (Bahudzsan Szamádzs Párt, Többségi Társadalom Pártja) színeiben kormányzó Majavatinak a pozícióját kívánják gyengíteni.

Az érinthetetlenség nem mítosz, hanem szemmel látható valóság
Az ellenzéki Bharatija Dzsanata Párt egyszerűen képmutatásnak nevezte a vezető politikusok szegények körében végrehajtott akcióit, és szerinte ezzel csak tovább növelték a társadalom nincstelenjei és a Kongresszus közötti szakadékot. A kormányrúdnál ülők legnagyobb riválisai azzal érvelnek, hogy a legtöbb, dalitok közé ellátogató államférfi egyáltalán nem tűnt hitelesnek a luxusautójából kiszállva vagy a saját szakácsa által készített finomságokat fogyasztva. Sokuknál volt ásványvíz (nehogy a tisztátalanok vizéből kelljen inni) és eldobható evőeszköz is, amivel ismét csak azt juttatták kifejezésre, hogy a felsőbb osztályok tagjai nem vegyülnek az alacsonyabb rendűekkel, illetve a kaszton kívüliekkel.

Napjaink valósága tényleg az, hogy nincs keveredés az érinthetetlenek és a kaszton belüliek között, vagyis, hogy a hindu tanok szerinti diszkrimináció a gyakorlatban továbbra is létezik, hiába az alkotmányban foglalt rendelkezés.

Még a szociális ügyekben meglehetősen előrehaladott, és számos reformintézkedést keresztülvitt Tamil Naduban is nemrég vonult az utcára a dalitok hindu szentélybe lépése ellen tiltakozó tömeg. Vidéken szemmel látható a társadalmon belüli szakadék: a falvak egyik oldalán a felsőbb kasztok tagjai, a másikon pedig az alacsonyabbaké és az érinthetetlenek élnek, és nem javasolt egyik térfélről a másikra lépni, különösen nem egy dalitnak, aki szinte semmiféle védettséget nem élvez a törvény eszközeinek hiányában.

A diszkriminatív megnyilvánulások mindennaposak: van ahol nem engedélyezik, hogy falun belül biciklizzenek, nem használhatják a köztulajdonban lévő ivóvízforrásokat, az oktatáshoz való hozzáférésük korlátozott, az iskolában tanuló érinthetetlen gyerekeket étkezésnél külön ültetik a többiektől, gyakran történik dalit nők elleni nemi erőszak – az elkövetőket visszatartó szankciók pedig hiányoznak.

A kiutat sokan a kereszténység, buddhizmus vagy iszlám felvételében látják, ami a hinduizmustól eltérően védettséget jelent és megszabadít az egyébként életre szóló stigmától. (Az 1998 és 2004 között kormányzó Bharatija Dzsanata Párt a hindu nacionalista ideológia jegyében betiltotta a felekezeti hovatartozás megváltoztatásának lehetőségét.)

Honnan lehet felismerni valakiről, hogy alacsonyabb kasztba tartozik vagy érinthetetlen? A hagyomány szerint ők az egykor leigázott őslakosok, a dravidák leszármazottai, bőrszínük sötétebb, mint a felsőbb osztályokat adó, Északról érkező hódító árják utódaié, így társadalmi hovatartozásuk mindenki számára ismert.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb