Attila családfája Kínában

2011. január 24./barikad.hu

A magyar történeti krónikák megőrizték a hun Attila családfáját. A szájhagyomány útján megőrzött uralkodói nevek messze Ázsiába vezetnek bennünket.

 A 19. század végén egy neves német kutató, Friedrich Hirth az ázsiai és az európai hunok azonosításának kérdésével kezdett el foglalkozni. Bár jól ismerte az ősi kínai feljegyzéseket, de abból számára nem derült ki, hogyan kapcsolódnak a két kontinens hun népei. Éppen ezért olyan hiteles európai forrást keresett magának, ahol Attila őseire konkrét utalás található. Éppen ezért kiválasztotta az 1490. körül összeállított magyar Thuróczy-krónikát, mely megőrizte az Árpád-házi királyaink ősi hun hagyományát.

Elhallgatott hír

Hirth hun kutatásairól először az 1899-es római orientalista kongresszuson számolt be, majd erről szóló tanulmánya magyarul is megjelent a Keleti Szemle című folyóiratban, Attila családfája címmel. Sajnos, ez a szenzációs kutatási eredményt nem vették át a hunokat kutató magyar történészek, mivel ez az egyetlen tanulmány gyökerestől aláásta volna Hunfalvy hun és magyarellenes elméleteit.

Szenzációs egyezések

Hirth tanulmányában nem tett mást, mint összevetette a Thuróczy-krónikában szereplő hun neveket a kínai forrásokban lévőkkel. Elsőként a nagy főkirály, Maotun nevével foglalkozott, akit szerinte a hunok Bátornak hívtak és azt állította, hogy ez a név a magyar hagyományban Bezter vagy Beztur formában őrződött meg. A nagy hun uralkodó fia nevét a kínaiak Lao-sangnak (felséges agg) nevezték, mely minden valószínűség szerint egy hun szó tükörfordítása volt. Az akkori kutatók szerint a szó az ujgur mingi „felséges, örök, halhatatlan” szóhoz állt közel. Később, a 13. századból ismeretes Möngke mongol nagykán, mely név jelentése megegyezik a fentiekével. Bektur fiát a magyar krónika Mikének nevezi, mely a fenti török és mongol szavak kissé eltorzított alakját rejti. Hirth szerint a Laosangot követő két nemzedék nevei teljesen különböznek, de a hatodik hun királyi generációnál már ismét egyezések mutathatók ki. A kínai forrásokban feljegyzett Hu-lu-ku a magyar forrásban Kulche, azaz Kulke. Ezt a nevet Anonymus is ismeri, Hülek néven. Hu-lu-ku fiát, Leuentét Hirth Eleuente-nek nevezi át, és szerinte az a kínai Hü-lü-k'üan-kü-vel rokonítható.

A német kutató szerint ezek a névegyezések nem lehet a véletlen műve, az adatok azt támasztják alá, hogy Attila az ázsiai hun birodalom főkirályi ágából származott. Számunkra mást is jelentenek a fenti sorok: ismételten igazolják a hun-magyar rokonság igazságát.