Az Európai Unió soros elnökségét ellátó Franciaország elnökeként – az uniós zsargon nyelvén – „két kalapot viselő” Nicolas Sarkozy július 9-én bejelentette, hogy részt vesz az olimpia megnyitóján. Bejelentése kritikus fogadtatásra talált egyes európai parlamenti képviselők és civil szervezetek körében, és nem váltott ki egyértelmű elismerést Peking részéről sem.A megnyitón való részvétel melletti döntése meghozatalakor Sarkozy komoly dilemma előtt állt: Franciaország érdekein túl egy egész blokk képviseletének szempontjait kellett szem előtt tartania. Sarkozy elsőként kínai kollégájával, Hu Csin-tao elnökkel közölte elhatározását a G8 hokkaidói csúcstalálkozójának margóján tartott tárgyaláson. A márciusi tibeti zavargások óta a francia elnök hónapokig lebegtette az esemény bojkottálásának lehetőségét, hogy ezzel is demonstrálja rosszallását Kínának a tibeti tüntetőkkel szemben tanúsított erőszakos fellépése miatt. Részvételének feltételéül szabta a tárgyalások újrafelvételét a kínai hatóságok és a Dalai Láma képviselői között. A keddi elnöki közlemény nem tesz említést sem a Dalai Lámáról, sem a tibeti vallási vezető képviselői és a kínaiak között június végén lezajlott, sikeresnek korántsem nevezhető tárgyalásokról, mindössze arra utal, hogy az EU soros elnökeként Sarkozy a döntését megelőzően konzultált valamennyi európai kollégájával. Velük egyetértésben, kettős elnöki minőségében fogja képviselni mind Franciaországot, mind az Európai Uniót az olimpia megnyitóján.

Akik ott lesznek Pekingben, és akik nem

A hokkaidoi csúcs alkalmával az amerikai elnök szintén megerősítette részvételét a nyitóünnepségen. George W. Bush úgy vélte, „sértés volna a kínai néppel szemben", ha nem menne el Pekingbe; szerinte nem szabad politikai eszközként felhasználni az olimpiát. Az Európai Unió 27 tagállama közül ugyanakkor csupán Finnország, Lettország, Hollandia és Románia küldi el elnökét vagy kormányfőjét a megnyitóra. A királyi házak is csupán gyér számban képviseltetik magukat a ceremónián: ott lesz Pekingben a holland koronaherceg, Willem-Alexander - bár csupán a NOB tagjaként -, továbbá a belga, a spanyol és a dán trónörökösök. Nem zárható ki azonban, hogy más európai országok alacsonyabb szinten ugyancsak képviseltetik magukat. Jóllehet a német kormány egyetlen tagja sem kíván elmenni a megnyitóra, Angela Merkel kancellár - a francia elnök szóvivője szerint - támogatja Sarkozy részvételét az eseményen, uniós elnöki minőségében. A magyar miniszterelnök szándékáról egyelőre csupán egy április 11-i kormányszóvivői megnyilatkozásból értesülhettünk. Daróczi Dávid akkor a Független Hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy Gyurcsány Ferenc nem vesz részt a megnyitón, a döntést azonban nem indokolta. Sólyom László köztársasági elnök várhatóan szintén nem lesz ott az eseményen.

Szócsata az Európai Parlamentben

Heves bírálatok érték a francia elnök döntését az Európai Parlament padsoraiból azon a július 10-i plenáris vitán, amelyen Nicolas Sarkozy a francia uniós elnökség féléves programját ismertette. Az elnöki vitaindító előadást követő frakcióvezetői felszólalások során az egykori 68-as diáklázadóból euroképviselővé avanzsált Daniel Cohn-Bendit „botrányosnak" nevezte Sarkozy tervezett pekingi jelenlétét, amely azt üzeni Kínának, hogy a francia elnök és Európa szemet huny az emberi jogok terén Peking által tett ígéretek megszegése felett. „Ön baguette-et fog enni a kínai elnökkel. Jó étvágyat! Itt volna a lehetőség, hogy megvédje az európai demokráciát, ehelyett ön segédkezik a [kínai] Kommunista Párt bábjátékához" - fogalmazott a zöldpárti frakcióvezető. Graham Watson, a liberális képviselőcsoport elnöke azonban üdvözölte, hogy a tagállamoknak sikerült felülemelkedniük a külpolitikai kérdésekben jellemző megosztottságukon, és közös irányvonalat elfogadniuk az olimpia megnyitójával kapcsolatban. Ugyanakkor nem egy „elefánt-a-porcelán-boltban" Európára van szükségünk, tette hozzá Watson, aki szerint az EU 500 millió polgárát képviselő Sarkozynek óvatosan kell mérlegelnie a Pekinggel való együttműködés és a kínai emberi jogsértések elítélése között. A brit politikus emlékeztetett, hogy az egykori kelet-európai rezsimeket párbeszéd útján, illetve a helsinkii folyamat keretében alkalmazott engagement révén sikerült megbuktatni. Szerinte hasonló megközelítés vezethet reformokhoz Kínában is. Az EP-képviselőknek adott válaszában Sarkozy hangsúlyozta, hogy valamennyi tagállam beleegyezését megkapta ahhoz, hogy részt vegyen a megnyitón. „Nem gondolom, hogy bojkottálni lehet az emberiség egynegyedét", vélte a politikus, majd biztosította a képviselőket, hogy „az emberi jogok kérdésének védelme érdekében" megy el Pekingbe. Kína változik, amint ezt a Tajvannal való kapcsolatainak javulása is jelzi, és nem szabad elszigetelni Pekinget. Sarkozy szerint Európának szüksége van Kínára mind a darfúri válság, mind az iráni nukleáris kérdés megoldásához. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke - bár Sarkozyhez hasonlóan a konzervatív néppárti politikai családba tartozik - a megnyitón való részvétel kérdésében nem állt ki az elnök mellett. A maga részéről közleményben tudatta, hogy mivel a Dalai Láma és Kína közötti legutóbbi tárgyalások nem hoztak eredményt - márpedig az Európai Parlament áprilisi állásfoglalása a nyitóünnepség bojkottjára szólította fel az EU vezetőit, amennyiben Kína nem kezd újra párbeszédet a Lámával -, úgy döntött, hogy nem megy el a megnyitóra.

A hálátlan Peking

Bár Daniel Cohn-Bendit szerint Sarkozy „szégyenteljes döntését" Franciaország gazdasági érdekeinek védelmében hozta meg, egyelőre nem tűnik úgy, hogy Sarkozy gesztusát Peking a francia-kínai kapcsolatokban a tibeti események nyomán beállt feszültségek enyhítéseként értékelné. Kína párizsi nagykövete, Kong Quan alig pár órával azelőtt, hogy Sarkozy közölte az olimpiai megnyitón való részvételi szándékát, „súlyos következményeket" helyezett kilátásba „bilaterális síkon" arra az esetre, ha a francia elnök találkozna a Dalai Lámával a tibeti vallási vezető augusztusban tervezett franciaországi útja során. Párizsnak választania kell hát e találkozó, illetve a TGV vonatkocsikra és Airbus repülőgépekre vonatkozó kínai megrendelések között. A kínai diplomata szerint „ha valaki elismeri, hogy Tibet Kína része, márpedig Franciaország ezt teszi, akkor nem állhat szóba ezzel a politikus-szerzetessel, aki szeparatista tevékenységet folytat, kettős beszédet folytat, és egy száműzetésben lévő kormányt irányít". Kína Párizzsal szembeni haragja annak fényében is meglepő, hogy ilyen heves reakcióknak és gazdasági retorzióknak nyoma sem volt Berlinnel, Londonnal vagy Washingtonnal szemben, amikor Angela Merkel kancellár, Gordon Brown miniszterelnök vagy Bush elnök fogadta a tibetiek spirituális vezetőjét. Amint a Le Figaro napilap rámutat, Kína kölcsönvette az amerikaiak receptjét, amelyet azután alkalmaztak, hogy az iraki háború megindítása kapcsán Párizs kérdőre vonta Washingtont az ENSZ-ben. „Megbüntetni Franciaországot, nem venni tudomást Németországról, megbocsátani Oroszországnak" - adta ki állítólag a jelszót 2003-ban az amerikai külügyminiszter. A jelenlegi kínai verzió Tibet és az Olimpiai Játékok vonatkozásában a következőképpen hangzik: „Megbüntetni Franciaországot, nem venni tudomást Németországról, megbocsátani az Egyesült Államoknak."

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: