Adóvita Svájcban

2010. november 27./hvg.hu/TibetPress

Kiáltó jövedelmi különbségeket látnak Svájcban azok, akik népszavazáson emelnék a gazdagok terheit, és visszaállítanák az örökösödési adót. „Ez a sarc elfogadhatatlan, Svájc szocialistává válik” – füstölgött a SonntagsZeitung című zürichi lapnak a felvonógyáros milliárdos, Alfred Schindler. Mérgét az váltotta ki, hogy november 28-án a svájciak népszavazáson döntenek arról, fizessenek-e az ország mind a 26 kantonjában azonos minimáladót a gazdagok. A Schindler szerint húsba vágó taksa 22 százalékos adó lenne a 250 ezer svájci frank fölötti éves jövedelmekre és 0,5 százalék a kétmillió frankot meghaladó vagyonra. A közvélemény-kutatások az igennel szavazni akarók kis többségét mutatják, de még csak most pörgött fel az elutasításra biztató, üzleti csoportok finanszírozta hirdetési kampány.

Ezzel véget érne a tartományok közötti ádáz adóverseny, amellyel a kantonok a gazdagok megnyerése érdekében egymás alá ígérnek az adókulcsokkal. Ha a népszavazás sikerrel jár, akkor a szociáldemokraták és az evangélikus néppártiak jövőre újabb referendumot kezdeményeznek az örökösödési adó visszaállítására. (Parlamenti törvénytervezetre nem gondolnak, szerintük a törvényhozásban túl erős a gazdagok befolyása.) Appenzell Innerrhoden, Vaud és Neuchatel kantonok kivételével ugyanis a házastársak és az egyenes ági leszármazottak ma egyáltalán nem fizetnek öröklés esetén, így az önkormányzatok irdatlan mennyiségű pénztől esnek el. Az elképzelés szerint csak egymillió frank fölött kezdenék a sarcolást – becslések alapján ez az örökösök 95 százalékát továbbra is mentesítené a teher alól, de a maradék 5 százalék is tízmilliárdos összeghez juttatná a kincstárat.

Gazdagokban nincs hiány Svájcban. A világ minden tizedik dollármilliárdosa ott él, és az ország 7,5 millió lakosából 210 ezernek a vagyona meghaladja az egymillió dollárt. Ueli Mäder bázeli szociológusnak a svájci gazdagokról írt könyve szerint a hatalmas pénztömeg rendkívül egyenlőtlenül oszlik el: az adózók 3 százaléka akkora vagyonnal rendelkezik, mint a maradék 97 százalék. A két csoport között folyamatosan nyílik a jövedelmi olló. A tavalyi adatok szerint a 300 leggazdagabb svájci vagyona 20 év alatt 86 milliárdról 449 milliárd frankra duzzadt. E summa közel fele örökléssel jutott jelenlegi tulajdonosához, és az idén újabb 40 milliárd frank kerül özvegyi, gyermeki kezekbe.

Csupán Zimbabwéban és Namíbiában egyenlőtlenebb a jövedelemeloszlás, mint Svájcban – állítja a szociológus. S hogy a népképviseleti demokrácia országában miért tűrik a mérhetetlen különbséget? Mert él a mítosz, hogy bárkiből, legyen akár teljesen nincstelen, bármikor milliomos lehet. Így az emberek, bár a hetvenes évek közepe óta növekszenek a jóléti különbségek, toleránsak, és várják a csodát. A 300 leggazdagabb listáját minden évben összeállító Bilanz című pénzügyi lap számításai szerint tavaly már csak 10 milliárd frankkal lett kevesebb az összvagyon, ami a gazdasági válság megszűnésére utal.

asvájci tehetősek vagyonának csekély változása is jelentős kilengéseket takar. Az egyik legnagyobb vesztes a Svájcban élő orosz Viktor Vekszelberg, aki egymaga hárommilliárd frankkal lett szegényebb. De milliárdos csapás érte a Roche gyógyszergyár örökösét, textiles dinasztiákat, műtrágyakirályokat is. Akin viszont egyáltalán nem fogott a válság, az a leggazdagabb svájci: az 1976 óta az országban élő svéd IKEA-tulajdonos, Ingvar Kamprad. Hogy pontosan mennyi a pénze, azt a szigorúan magánkézben lévő vállalatbirodalom pénzügyeinek átláthatatlansága miatt nem tudni, a becslések hosszú évek óta mozdulatlan 35-36 milliárd frankról szólnak.

Az örökösödési adó ellen érvelő közgazdászok szerint sok nagyon gazdag ember éppen az adókedvezmények miatt telepedik le Svájcban, kár lenne őket elriasztani. Mäder professzor viszont állítja, hogy az alpesi országnak az örökösödési adóval együtt is maradna rengeteg bája: stabil a politikai helyzete, elkerülték a háborúk, kiváló az oktatási rendszere, kivételesen jó a bankvilága, a mindennapok biztonságosak, virágzik a szociális béke – amit csak erősítene a vagyoni különbségek fékezése.

Az angolul Richistannak is becézett Svájcban a szupergazdagok – ennek a klubnak a tagjait 100 millió franktól jegyzik a társadalomelemzők – elkülönülve élnek. Ez immár nem csupán a kíváncsi szemek elől elrejtett luxusvillákat, lakóparkokat jelent, hanem magánóvodákat, -iskolákat és -sportklubokat, elkülönített golf- és sírendezvényeket, privát kórházakat, ötcsillagos idősotthonokat, exkluzív jótékonysági fogadásokat is. Azaz nem szúrnak szemet az életmódjukkal. Állítólag több megkérdezett szupergazdag nem kifogásolná az örökösödési adót, mondván, ha jó célokra fordítják a pénzt, tovább javulna biztonságérzete.
FÖLDVÁRI ZSUZSA