A világ első temploma

2011. május 18./barikad.hu/TibetPress

Az utóbbi években szenzációs leletek kerültek elő a föld mélyéről. Az egyik legszenzációsabb lelet Törökország délkeleti részén, Göbekli Tepénél került elő, ahol helyi és német régészek egy 12 ezer éves áldozati központra bukkantak. Az ősi kultuszközpont hamarosan felkerülhet az UNESCO Világörökségi listájára.

Első közösségek

A modern Urfa várostól körülbelül hat kilométerre fekvő ősi szentélyt a feltáró német régészek az árják szent helyének azonosították, ezt a véleményt azonban a törökök nem fogadták el, hiszen ennek a népcsoportnak az ősisége a tudományos világban eléggé vitatott. Az utóbbi néhány évben egyre több kutatócsoport nyelvészeti és régészeti adatok alapján azt mutatta ki, hogy nem létezett indoeurópai nyelvcsalád, egyes árja csoportok pedig csak Kr. e. 2500. körül tűntek fel. Az árja mítosz a 19. századi nagyhatalmak világuralmi törekvését volt hivatott történeti úton alátámasztani. Az eddig előkerült göbekli tepei leletek sem igazolják az árják jelenlétét. A kőpilléreken ábrázolt szent állatok és ősi szimbólumok sokkal inkább az eurázsiai sztyeppe övezet ősi lakóinak művészetével mutatnak hasonlóságot. A megtalált ősi bálvány szobor későbbi párhuzamait a suméroknál, majd a szkíta népeknél találjuk meg. A régészek még ősi piktogrammokat is felfedeztek, melyeket szakrális jelképek voltak. Lehet, hogy ez volt az írás korai előzménye.

Szakrális központ

Göbekli tepénél feltárt kör alakú szentélyek nemcsak időszakos áldozati szertartásoknak adott otthont, hanem ott már állandó közösségi élet folyt és a lakók nemcsak vadászattal foglalkoztak, hanem állatot is tenyésztettek. Az általuk felépített szentély pedig nagy mesterségbeli tudásról árulkodik. A helyszínen művészien kialakított mészkő padlót, megmunkált oszlopokat találtak, de a régészek felfedezték, hogy a kőkörök közti réseket agyaggal tömték be. A régészek egyébként török Stonehenge-nek nevezték el a legrégebbi templomot, pedig csak felszínes hasonlóságok mutathatók ki a két építmény között. A törökországi lelőhely ugyanis 25 hektáron terül el és megalkotói összesen hét kőkört építettek fel. Az első építmény korát a régészek Kr. e. 10 ezerre teszik, míg a briteké „csak” hétezer éves. Jellegzetes épületszerkezeti elemek egy belső és egy külső kört alkotnak a központi építményben. Ezeken a T alakú hatalmas, háromtól tíz láb magas kőoszlopokon állatfigura faragásokat találunk, domborműszerűen kialakítva. A feltárók szerint legalább 500 ember munkája kellett ahhoz, hogy a 10 és 50 tonna közti kőtömböket a helyükre tegyék.

Első zarándokok

Az eddigi kutatások alapján valószínű, hogy Göbekli tepét nem egyszerre, hanem legalább két lépcsőben építették fel. A kezdeti szakaszt Kr. e. 10000-től kezdték kialakítani, majd folyamatosan bővítették. Jó ezer év múlva átalakították a régi áldozati központot, így nyerte el mai formáját. Sokan a lelőhely gazdag ábrázolásai alapján a bibliai Édenkertnek vélik ezt a különleges helyet, mások viszont úgy gondolják, hogy ezen a helyen már a vadász életmód mellett az állandó lakosok növénytermesztéssel is foglalkoztak. Valóban, a szentély körül kőből épített házak nyomait is megtalálták. Göbekli tepe első lakóiról úgy vélik, hogy messziről vándoroltak oda, majd őket zarándokok is követhették, akik azért vállalkoztak egy hosszú útra, hogy áldozzanak az isteneknek. A pillérek körül előkerült nagyszámú állatcsont arra utal, hogy vadállatokat ajánlottak fel az isteneknek. Az áldozati szertartásokról azonban a régészeknek még nincs kialakított álláspontjuk, elképzelhetőnek tartják, hogy vadászati rituálé közben végezték el a szertartásokat.

Szent állatok

A pilléreken nagyon sokféle állatot ismerhetünk fel. Némelyek a későbbiek során is fontos szerepet játszottak a hitéletben, közülük sok a sztyeppei népek totemállatai lettek. A tehén vagy a bika kultusza más törökországi lelőhelyen, így a neolit-kori Catal Höjüknél is megjelent, majd később a harcias bronzkori birodalmak egyik jelképévé vált. A bika erőt sugárzott, míg a tehén óvó-védő jelképpé vált, kicsinyített tehén fejet a szkíta-hun asszonyok is viseltek magukon, hogyhogy azzal biztosítsák a termékenységet és bőséges gyermekáldást. Tehénfejeket egyébként a honfoglaló magyar nők sírjaiban is találunk, ott hasonló ruhadíszek voltak, mint a szkíta-hun ősöknél. Másik ősi szimbólum a vaddisznó. A szkíta és hun sírokból sokszor kerültek elő ilyen vadállat ábrázolások, az antik források is megemlítik, hogy a szkíták szent állata volt. A középkorban pedig a kaukázusi hun király pecsétjén is feltűnik a vaddisznó, mint a főkirály jelképe.