A türk hun hagyomány

2011. október 6./OB/TibetPress

A kora középkori kínai krónikák néhány érdekes mondát jegyeztek fel a hunok egyik utódnépéről, a türkről. A fennmaradt mondákban van néhány közös vonás: a farkas kultusz, valamint a türköket irányító Asina-nemzetség hun eredete.  

A Nyugati-tenger partján
A hatodik században íródott Csou-dinasztia évkönyve szerint a türkök ősei a Nyugati-tenger partján éltek, ami talán a Balhas-tót jelenti, de nem zárhatjuk ki, hogy esetleg a Kuku-nórt nevezték így. Akkoriban a hunok szövetséges népei voltak, akik nagy önállóságot élveztek. Vezető törzsük az Asina volt, ezt a nevet viselték a későbbi nagyhatalmú türk kagánok is. Egyszer, a türkök háborúba keveredtek más törzsekkel és az Asian-klán tagjait egytől egyig kivégezték. Egyedül egy tíz éves kisfiú maradt életben, akit a katonák megsajnáltak és megcsonkítva a vadonban hagytak. A haldokló gyereket egy nőstény farkas vette gondozásba és kölykei között őt is felnevelte. Amikor a fiú felnőtt, a nőstény farkast feleségül vette. Az égi farkas áldott állapotba került, éppen akkor az ellenség megtudta, hogy a fiú életben van, ezért elindultak, hogy elpusztítsák. Akkor – égi segítséggel – a nőstényfarkas és a fiú a dzsungáriai Kocsó melletti barlangokba menekült és ott tíz fiúnak adott életet, akik megerősítették nemzetségüket és visszavették őseik földjét. A nőstényfarkasról pedig megemlékeztek és a türkök lobogóin farkas fejet rajzoltak.

A Góbi peremén
Egy másik, szintén a Csou-dinasztia évkönyvében fennmaradt történet szerint a türkök őse a Góbi pusztaság északi részén élt, a hunoktól északra. Vezetőjüket Abam bégnek nevezték, aki arról volt nevezetes, hogy anyja egy nőstény farkas volt. Feleségül vette a Nyár és a Tél istennőit, akik négy fiúval ajándékozták meg őt. Az egyik fehér hattyúvá változott és az égbe távozott, a többi háromból pedig hatalmas türk törzsi vezető vált. Közülük kerültek ki a kirgizek is. A legidősebb, Nür torluk saját törzsét türknek nevezte el. Tíz fiából a legkisebbet Asinának hívták, ő egyesítette a szétszórtan élő törzsket és megalapította a nagy türk birodalmat.

Menekülő hunok
A 6-7. századi Szuj-dinasztia tudósítása őrizte meg a legvalóságosabb történetet a türkökről. A krónika megörökítette, hogy a türk Asina-nemzetség Za Hu-tól származik, akik a mai Kanszu-tartomány Pingliang környéki településein éltek, a 4-5. század között. Valószínűleg az Északi-Liang dinasztia urai között éltek, vagy velük szövetségben. Az 5. század közepén egy rokon törzs, a szienpik legyőzte őket, ekkor a hunok menekülni kényszerültek. Nyugatra, egészen az Altaj-hegységig menekültek, ahol elfogadták az egyik hun-utódnép, a zsuanzsuanok fennhatóságát. Mivel kiváló kovácsok voltak, ők készítették el uraik vértjeit. A kínaiak szerint onnan ered nevük, a türk is.