A turizmus Tibet szent helyeit veszélyezteti

The Globe and Mail – 2006. július 12.

Lhásza – Tibet legszentebb templomának tetején a szerzetesek a buddhizmus tanait vitatják meg – és próbálják figyelmen kívül hagyni a kínai turisták hordáit, akik félbeszakítják a vitát, hogy egy fényképet készítsenek velük.

Egy szerzetes visszahúzódik és lehorgasztja fejét, mikor egy heves kínai férfi a fényképezőgép előtt pózolva a karját lendíti, hogy átkarolja a szerzetest a teológiai vita kellős közepén.

Tibet fővárosa, Lhásza, már „repedezik” a sok turista alatt. Olyan sok turista érkezik már most is, hogy a híres Potala Palotában, amely Tibet ősi szimbóluma, kénytelenek voltak a látogatók számát limitálni. Még az egyszerű tibeti zarándokot is elküldik, ha a napi limitet már elérték.

Azonban a turista invázió csak növekedni fog. Kína új, tibeti magasvasútja révén a látogatók minden korábbinál nagyobb áradata várható – további 4.000 fő naponta, ha a vasút teljes üzemmel működik.

Mindezidáig a turizmusnak gátat szabott a drága repülőút Lhászába, illetve a fáradságos buszozás, mely a legközelebbi szomszédos tartományból is 50 óráig tartott. Azonban a vasút, olcsó, államilag támogatott jegyáraival elhárítja az utolsó akadályt is a régóta védett Tibet külső nyomása elől.

Tavaly 1,8 millió turista érkezett Tibetbe. Kína számításai szerint az évtized végére a számuk meghaladja majd az évi ötmilliót – óriási megterhelést teremtve ezzel az ősi templomokra és a régóta elszigetelt kultúrára.

A nagyra becsült Jokhang templom esetében, ahol a szerzetesek minden délután buddhista teológiai vitákat tartanak, a látogatók számának megduplázódását várják a jövő évre, azaz 300.000 főt.

De a legnagyobb nyomás majd a Potala Palotára nehezedik majd. A Dalai Láma XVII. századi téli palotája igen törékeny szerkezetű, mivel agyagból és fából épült az ingatag hegyoldalba.

„Számomra a legnagyobb fejfájást az okozza, hogy olyan sok turista érkezik,” – mondta Qiangba Gesang, a közigazgatás vezetője. „Kértem is a nyugati barátaimat, hogy ne cikkezzenek olyan sokat a palotáról. Különben még többen jönnek majd ide. A legfőbb feladatom nem az, hogy pénzt keressek, vagy a turistákat vonzzam – hanem, hogy megvédjem a palotát.”

A kínai hatóságok évek óta azért küzdenek, hogy mérsékeljék a Potalába látogató tömeget. 2003-ig napi 1600-ra korlátozódott a látogatók száma. Aztán a limitet 1800-ra emelték. Július 1-jén, mikor megnyitották a vasutat, a napi limitet ismét megemelték, ezúttal 2300 főre – majdnem 50 százalékkal a fölé a határ fölé, amelyet három éve még szükségesnek tartottak.

A palota vezetése szintén fontolgatja, hogy jelentősen megemeli a jegyárakat, hogy így kedvét szegje a tömegeknek. A belépési díj jelenleg 100 jen (kb. 14$), de ezt akár 200-300 jenre is emelhetik. Mindeközben a tibeti zarándokoknak 2 jent kell fizetniük a belépésért – ez jelentős összeg az ide elvándorló elszegényedett hívőknek.

Qiangba Gesang elmondta, arra törekszik, hogy meggyőzze a turistákat, inkább télen látogassanak Lhászába. „A tél Tibetben korántsem olyan hideg, mint az gondolják.” –majd hozzátette, hogy: „Ezáltal csökkenthetnék a palotára nehezedő nyomást.”

Tavaly 370.000 látogató érkezett a palotába, a 70.000 zarándokkal együtt. Gesang úr jövőre 500-600.000 turistát vár – ez igen jelentős emelkedés a 90.000 főhöz képest, amennyi 1989-ben volt, mikor elkezdett a palotában dolgozni.

Elmondta, hogy a napi limitet 2300 főre emelik, amint megkapja a tibeti idegenforgalmi hivatal hozzájárulását, és amennyiben a túravezetők megígérik, hogy lerövidítik a palota kicsi termeiben tartott ismertető előadásaikat. Azonban a jegyárusítók az igazgató szavai ellenére azt állítják, hogy a limitet már megemelték 2300 főre.

Sok kínai turistacsoport 30-40 főből áll, ami óriási dugókat okoz a palota szűk folyosóin. A személyzet mostanság sokkal éberebb, kihessegeti azokat a csoportokat, amelyek túl sokáig időznek egy teremben. Azonban a csoportok gyakran semmibe veszik a személyzetet.

„Mostanság ritkán vagyok az irodámban” – közölte Gesang. „Mindig le s föl járkálok a palotában, hogy ellenőrizzem, nem töltenek-e túl sok időt a csoportok egy helyen. Mivel ha túl sokáig vannak egyhelyben, akkor nagy nyomás nehezedik az épületszerkezetre. Éppen ezért nagyon veszélyes, ha az emberek sokáig nem mozdulnak.”