1.
Nemcsak az emberi jogokat védő szervezetek, hanem a világ közvéleménye, s még a politikusok előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy az olimpiai játékok rendezési jogát hiba volt Pekingnek adni. A világ vezető politikusai jól ismervén a Kínában meglévő súlyos emberjogi problémákat, különösen Tibet és Ujguria tekintetében, mégis a gazdasági és politikai érdeket helyezték előtérbe. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által feltételként szabott, emberi jogokkal kapcsolatos elvárásokat az olimpia idejére Peking ugyan megígérte, de ezekből semmit nem teljesített, sőt, a helyzet még súlyosabbá vált Tibetben. Természetesen a feltételek teljesíthetetlenségével mindkét fél és különösen Kína tisztában volt, de a nemzetközi közvélemény számára előre megírt színjáték fontos volt a kényes helyzet eltussolására.

2008 márciusa óta nyilvánvalóvá vált, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és annak nemzeti szervezetei, úgy, mint itthon a Magyar Olimpiai Bizottság sem foganatosít semmilyen intézkedést az emberi jogokkal kapcsolatos be nem tartott ígéretekkel szemben. A pekingi olimpia idejére sajtócenzúrát vezettek be a kínai hatóságok, és a fenti méltatlan helyzetet csak tetézte, hogy a NOB és nemzeti szervezetei semmilyen kifogást nem emeltek – pedig tudtak a cenzúráról – a nemhogy szokatlan, hanem egyenesen törvénytelen intézkedés ellen. Semmilyen konfrontációt nem vállaltak az emberi jogokkal kapcsolatban Kínával és nyilvánvalóan a kizárólag gazdasági érdekeket szolgáló megbízóikkal szemben. Az emberi jogok tekintetében különösen érzéketlen Magyar Olimpiai Bizottság fejét homokba dugó struccként nem kielégítően reagált, illetve nem reagált Tibet ügyével kapcsolatban. Fiatal magyar sportolókat emberjogi, etikai és morális muníció nélkül olimpiára küldeni körülbelül annyi, mint a Don-kanyarba küldeni katonákat fegyver és felszerelés nélkül. Ezek után a sport nemes küzdelmének mindenek feletti eszméjéről beszélni a MOB-nak és a NOB-nak nincs joga, mivel a sport elsődleges feladata a sportszerűség példamutatása és nem az üzleti és politikai érdekek kiszolgálása. A Tibetet Segítő Társaság felszólítja Schmitt Pált, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, hogy mivel az emberi jogok Kínában történő folyamatos megsértése ellen nem emelte fel a szavát, etikai és morális alkalmatlanságánál fogva mondjon le tisztségéről.

2.
Örömmel üdvözöljük, hogy a Magyar Köztársaság Parlamentben helyet foglaló összes politikai pártjának vezetői aggodalmukat fejezték ki a tibeti események miatt, és felszólították a kínai kormányt az emberi jogok figyelembevételére Tibetben. Az MSZP, az SZDSZ, a FIDESZ, a KDNP és az MDF képviselői közös nyilvános nyilatkozatot tettek egy Parlamenti Határozati Javaslat elfogadására, amely nyilatkozatban a Tibetben több évtizede kialakult helyzetre való tekintettel felszólítják a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy tartsa be az emberi jogokat Tibetben.

Sajnálatos módon az MSZP képviselői mind a szaktárcák bizottsági ülésein, mind a parlamenti szavazásokon saját ígéretükkel szemben most, ötödszörre sem szavazták meg a Parlamenti Határozati Javaslatot, elsősorban a Kínával kapcsolatos gazdasági érdekekre való hivatkozással, illetve a szecsuáni földrengés áldozatai iránti kegyeletet hangoztatva. Egyébként Szecsuánban jelentős számú tibeti nemzetiségű lakosság él. A jelenlegi magyar kormánypárton belül nagy befolyással működik a kínai politikai és gazdasági lobby. Magyarországot Európa kínai lerakataként kívánják működtetni a kínaiak és az őket kiszolgáló magyar partnereik.

A pekingi olimpia bojkottja nyilvánvalóan politikai szándék kérdése. Szerte a világon megoszlik a közvélemény az olimpia bojkottjával kapcsolatban, a politikusok és a sportolók jóval kevésbé hajlanának erre. Sokan azt állítják, hogy Kínát az emberi jogok betartatására csak kemény eszközökkel lehet kényszeríteni, mások azt a téves nézetet hangoztatják, hogy a politikát nem szabad a sporttal összekeverni. Egyébként a sportot a politikával legjobban a kínai kormány keveri össze, hiszen számára az olimpia megrendezése kizárólag politikai presztízs, és rengeteg szenvedést, áldozatot kíván a lakosságtól. Majd az olimpia végén nézzük meg, hány aranyérmet fognak a kínai sportolók elnyerni Pekingben! Lehet, hogy a sportolók hosszú évekig készülnek az olimpiára, de az emberek, népek egy egész emberöltőt áldoznak identitásuk és szabadságuk megvalósítására. Valószínűleg nem jó és nem célravezető eszköz az olimpia bojkottja, de ennél csak egy rosszabb létezik: szemet hunyás az emberi jogok durva megsértése fölött és asszisztálás a tibetiekkel szemben alkalmazott véres megtorlásokhoz és a terrorhoz. A világ vezető politikusai kacérkodnak vagy még inkább manipulálnak a pekingi olimpia megnyitó ünnepségének bojkottjával. Pedig a megnyitótól való távol maradás egyértelmű jelzés lehetne Kína felé, hogy a világ egységben van az emberi jogok megítélésének tekintetében. A Tibetet Segítő Társaság felkéri az államfőt, a magyar kormány tagjait, a vezető politikusokat és prominens személyiségeket, hogy ne vegyenek részt nézőként a pekingi olimpia versenyein, de a megnyitó ünnepségén semmiképpen ne jelenjenek meg. Ezzel a gesztussal kifejezhetnék az emberi jogokkal kapcsolatos elkötelezettségüket.

3.
Sajnálatos módon ki kell jelenteni, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői és hatóságai folyamatosan félrevezetik a világ közvéleményét és politikusait az emberi jogok helyzetével kapcsolatban. A kommunizmus uralomra kerülése óta áradó hazugságtengert mindenki ismeri Közép-Európában. A közel ötven éve tartó, Tibet feletti kínai uralomra vonatkozó magyarázat azonban az igazság elferdítésének példátlan története. A kínai hazugság-gépezet filozófiája, az, hogy a tibetiek akarják a kínai jelenlétet, és hogy ez valóban hasznos nekik, nos, ez teljes mértékben valótlan. Az Őszentsége a Dalai Lámát, Tibet hiteles világi és vallási vezetőjét szeparatista terrorista felforgatóként beállító hazugságokat sehol a világon nem hiszik el, és már a politikusoknak is kezdenek kellemetlenek lenni a kínai vezetők átlátszó, nevetséges, a hidegháborús időkre emlékeztető kirohanásai.

Az ez évi márciusi figyelemfelhívó tüntetéseket a kínai hatóságok véresen leverték, és máig tartó megtorló intézkedéseket foganatosítottak. A kínai hatóságok alig két tucat halálesetről beszélnek, míg a tibeti jelentések legkevesebb kétszáz halálos áldozatról számolnak be. Emberjogi szakértők több száz halálesetet és több ezer sebesülést valószínűsítenek. Tibet máig lezárt terület, ahová sem turisták, de különösképpen újságírók nem léphetnek be. Tibetben gyakorlatilag szükségállapot van. Kiváltképp a nagyobb és hatásában jelentősebb kolostorok szerzeteseit és apácáit tartják szigorú megfigyelés alatt, és az ideológiai átképzés XXI. századi kínai módszereit gyakorolják rajtuk.

A kínai kormányt rendkívülien bosszantja, hogy a világ érdeklődésének fókuszába került Tibet, és különösen az, hogy mindez az olimpiai játékok idején történik. Jelenleg Tibettel összefüggésben világforradalom játszódik le. Vagyis a világ legszélesebb közvéleménye előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi jogoknak nevezett pókerjátszma a játékosok érdekeinek megfelelő blöff-parti. Haladó politikusok számára ajánlás és egyben útmutatás lehet a tibeti helyzet értelmezése. Kérdés, hogy az ezzel kapcsolatos csalódások milyen hatással lesznek a jövőre nézve. A legizgalmasabb kérdés, hogy a Kínai Népköztársaság ilyen etikai attitűddel milyen módon tud és akar a világ politikai és gazdasági vezető hatalmává válni.

4.
Most már mindenki számára nyilvánvalóvá kellet válnia annak, hogy a kínai–tibeti „tárgyalások” kifejezetten a kínai érdekeket szolgáló időhúzó taktikai lépések, különösen az olimpia előtt. A tárgyalások időbeli és térbeli elhúzása egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy a világ közvéleménye előtt azt a látszatot keltsék, miszerint a kínai kormány igazságos megegyezésre törekszik a tibeti kérdés ügyében. Őszentsége a XIV. Dalai Lámával szemben támasztott követelmények az igazság okán elfogadhatatlanok és elsősorban a tibeti népet és nemzetet hoznák kilátástalan helyzetbe. A dialógus tibeti résztvevői, Őszentsége a Dalai Láma küldöttei egyértelműen kifejezték, hogy az eddig lezajlott tárgyalások semmilyen eredményt nem hoztak, és csak a kínai érdeknek megfelelő időhúzást szolgálták. A tárgyalások alatt a kínai hatóságok terrorista veszéllyel riogatják a nemzetközi közvéleményt, amelynek irányítójaként a Dalai Lámát igyekeznek beállítani.

A márciusi események óta folyamatosak a letartóztatások Tibetben, és számos, az elrettentést szolgáló kíméletlen ítélet is született a jogaikért harcoló tibetiekkel szemben. Fel kell hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a tibeti helyzet tarthatatlansága miatt a Dalai Láma békés útmutatása számos tibeti számára már nem követhető, ami Tibeten belül a helyzet radikalizálódásához vezethet. A tibeti helyzet megoldása nem Kína belügye, hanem a nemzetközi politika kötelessége.

5.
A Tibetet Segítő Társaság felhívja a közvélemény figyelmét, hogy mindenki tehet valamit Tibet érdekében. Ha lehet, senki ne utazzon el a pekingi olimpiai játékokra, vagy ha mégis jelen van, adjon hangot Tibettel kapcsolatos nézeteinek! A sportolók ne bojkottálják az olimpiai játékokon való részvételt, de mi, itthoni nézők és hallgatók tegyük ezt meg! Ne nézzük a televízióban és ne hallgassuk a rádióban a pekingi sportközvetítéseket, amelyeket egyébként is mindig késleltetve fognak sugározni a nem várt események közvélemény előtti eltitkolása miatt.

Magyar sportolóinknak sok sikert kívánunk az olimpiai játékokon, de saját lelkiismeretükre hallgatva bármilyen lehetséges módon nyilatkozzanak meg a tibeti emberi jogok ügyében! Mert elsősorban ők is emberek, és csak utána létezik sportolói mibenlétük. Ezt sok más sportoló is meg fogja tenni. Prominens személyiségeink, akik megszólalnak az olimpia kapcsán, mindig emeljék fel szavukat a Tibettel kapcsolatos emberjogi sérelmek miatt! Az olimpia eredendően tiszta és nemes eszményét egyetlen felelősen gondolkodó ember sem ünnepelheti felhőtlenül.

Az olimpia üzenete mindenki számára fontos kell, hogy legyen, mivel a béke, az együttérzés és a tiszta verseny nemes szimbóluma. Ne hagyjuk, hogy ezt a tiszta ügyet álarcként felhasználva embertelen politikai erők saját céljaikra kisajátítsák! Tibetben ugyan senki nem mondhatja el szabadon a véleményét, de Tibetért bárki hallathatja a szavát, és ha ezt elmulasztjuk, eljöhet az idő, hogy egykor nekünk is némának kell maradnunk.

Tibetet Segítő Társaság 2008. augusztus 1.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: