A Tibetet Segítő Társaság levele Orbán Viktor miniszterelnökhöz, Veng Csia-pao kínai miniszterelnök látogatása alkalmával 2011

2011. június 29./Budapest/TST/TibetPress

Orbán Viktor
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A közel két évtizede működő Tibetet Segítő Társaság alapítvány nevében szólítom meg.
Elöljáróban engedje meg, hogy minden jót és sok sikert kívánjunk Önnek és a Magyar Köztársaság kormányának munkájához, amely országunk boldogulásáért és biztos jövőéért dolgozik ebben a nehéz helyzetet megörökölt országban. Biztosak vagyunk benne, hogy kitartó, állhatatos munká(nknak)juknak meglesz a gyümölcse; Magyarország felvirágzása. Jómagam és az általam vezetett alapítvány mindenképpen hozzá szeretne járulni ehhez a széleskörű társadalmi bizalmat és támogatottságot kívánó munkához.

A fentiek mellet engedje meg, hogy az evidenciákon túlmenően felhívjuk a figyelmét fontos körülményekre, amelyek a kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao jövő héten esedékes magyarországi látogatásának fontos kérdései lehetnek.

Meggyőződésből, premisszaként  mindenképpen szeretnénk leszögezni, hogy a kínai-magyar kapcsolatokat nagyon fontosnak tarjuk, és azt is, hogy ezen kapcsolatok fejlődése és kiterjesztése a világpolitika függvényében szinte létfontosságúak hazánknak. Kínában nagyon sok helyen rokonokként tekintenek a magyarokra, és ezt a meleg viszonyt az sem csorbítja, hogy a magyar-kínai kapcsolatok gyökerei a szocialista éra idejére nyúlnak vissza. A politikai vakvágányokat leszámítva megállapíthatjuk, hogy a kínai kapcsolatok jó befektetésnek számítanak akár a gazdaság, akár a kultúra vagy akár a politika területeit nézzük. Ezek fejlesztése és kiterjesztése nagyon fontos! De nem minden!


Talán nem leszek ünneprontó, ha a fentiek mellet egy másik nagyon fontos és nélkülözhetetlen premisszával folytatom levelem. Ez pedig az emberi jogok általánosságban és speciálisan is megfogalmazott alapelvei, amik mára  minden országra, minden népre és minden emberre  kell hogy vonatkozzanak. Ezek nélkül a globalitás filozófiáját szükségszerűen hangoztató világunk, szocio-kapitalista hibrid birodalmak és terror-államok diktátumainak rabjává válik, amelyeknek szörnyű szindrómái rákos sejtként terjedhetnek a globalitás álarcában, elsorvasztva földünk és az emberiség egyik legnagyobb értékét és legmélyebb gyökerét; a kultúra sokszínűségét.

A tibetiek több mint ötven éve teljes elnyomatásban élnek a Kínai Népköztársaság területén. Saját hazájukban kizsákmányolt rabszolgaként tengetik életüket, úgy, hogy kultúrájukból, gazdaságukból és nemzeti kincseikből csakis a kínai megszállók húznak hasznot. Ez az állapot a mai napig is fennáll, bár a kizsákmányolók módszerei alkalmazkodva a világ elvárásaihoz kifinomodtak, és kevésbé szembetűnőek, de annál célratörőbbek és radikálisabbak. A módszerek kifinomodására jellemző a tibeti nép, de legfőképpen Őszentsége a Dalai Láma terrorista, szeparatista megbélyegzése.

Jelenleg is számtalan jogsértés történik Tibetben a szabad vallásgyakorlás ellehetetlenítésétől kezdve, a szólásszabadság megsértésén át, egészen egy nép saját kultúrájának és identitástudatának tönkretételéig bezárólag. Tisztelt Miniszterelnök Úr a következő fontos és sürgős problémák vannak Tibetben, amelyekre felhívom Miniszterelnök Úr szíves figyelmét a kínai miniszterelnökkel való tárgyalások során, egyben felhívom arra is szíves figyelmét, hogy a fentiek ignorálására és bagatellizálására a kínai politika mindent megtesz megzsarolva, félrevezetve és becsapva a világ politikai és civil közvéleményét. Engedje meg, hogy egy-két tényt a figyelmébe ajánljak:
- A Dalai Láma és az emigráns tibeti politikai adminisztráció mindig is az egy Kína elvét vallotta, és semmilyen szeparatista politikát nem folytatott ellentétben a kínai politika sztereotip, hazug  állításaival.
- Tibetben közel tízezer politikai fogoly van, és számtalan politikai munkatábor és szörnyű gulág működik abból a célból, hogy megtörje a helyiek identitástudatát.  A kínai hatóságok ezeket az embereket terroristának és köztörvényes bűnözőknek állítja be.
- Tibetben egyáltalán nem létezik vallásszabadság, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tibetiek ősi buddhista hagyományukat nem gyakorolhatják szabadon. A kolostorok szigorú ellenőrzés alatt vannak, a lámáknak meg kell tagadniuk a Dalai Lámát, valamint átnevelő táborokban kell hűséget esküdniük a rendszernek. Erre példa a XI. Pancsen Láma (Tibet második egyházi méltósága) tizenöt évvel ezelőtti elrablása és azóta is ismeretlen helyen tarása, valamint a múlt hónapi Kirti kolostorbeli események, amikoris háromszáz szerzetest tartóztattak le és deportáltak ismeretlen helyre. Azóta sem tudni, hol vannak. (Nemzetközi felhívás külön csatolva)



- A Dalai Láma és a tibeti politika a nemzet fennmaradása érdekében mindigis a kínaiakkal való tárgyalás híve volt, hogy kompromisszumokkal ugyan, de valóságos autonómia valósuljon meg Tibetben a Kínai Alkotmány szerint. Ezeket a tárgyalásokat a kínai fél rendszeresen félresiklatta és ellehetetlenítette, amiért kivétel nélkül mindig a tibeti felet és a Dalai Lámát tette felelőssé.
- A kínaiak a gazdasági fejlesztéseket állítják fókuszba az emberi jogokkal szemben. Nos, a valóságban a fejlesztés elsősorban a föld kincseinek és a helyi munkaerőnek a telje kizsákmányolását jelenti. Valamint a megvalósult fejlesztések haszonélvezői szinte kizárólag a betelepült és az anyaországbeli hanok.
- A világ politikai közvéleményét a kínai politika zsarolja, becsapja, félrevezeti annak érdekében, hogy befolyása érdekében a valóságot eltitkolja. Hatalmas költségeket költ hamis propagandára a kínai kormányzat, hogy embertelen szörnyű genocídiumát a közvélemény előtt emberarcúvá kozmetikázza. Ezeket az átlátszó hazugságokat a világon szinte mindenki ismeri, legyen az politikus vagy közember, de senki nem mer szólni, félve a gazdasági és politikai következményektől. Erre jó példa, Hu Csin-tao magyarországi útja, amikor azzal fenyegetőzött a kínai államfő, hogy addig nem száll le a repülőgépe, amíg a Tibet mellett szimpatizálókat a rendőrség nem takarítja el az útból.

A feljebb említett két premissza nem mond egymásnak ellent.  Jó kapcsolat, de az őszinte kritika csak a népek javát szolgálja. Magyarországot újra, az is a nagy, hiteles nemzetek sorába emelné, ha bátran kiállna kisebb, elnyomott kizsákmányolt népek jogaiért. Jogos forradalmunk csak akkor lehet teljes, ha nemcsak itthoni, hanem a politika holisztikus szintjén is érvényesíti elveit.   Egyébként az emberi jogok tekintetében a politikai, gazdasági  és kulturális globalizáció ezt is el is várja, és egyelőre ugyan még csak retorikájában, de meg is teszi. Számtalan ország politikusai emelték fel szavukat a tibeti helyzet miatt és számtalan nemzetközi és nemzeti határozat és nyilatkozat (Pl. USA, EU) szólította fel Kínát a tibeti jogtalanságok megszüntetésére.  

Kérem Miniszterelnök Urat, hogy a kínai miniszterelnökkel való tárgyalások vagy szakmai konzultációk során mindenképpen vesse fel az emberi jogok kérdését, levelem esetében Tibetre vonatkozólag, valamint hívja fel a kínai fél figyelmét arra a hatalmas felelősségre, amivel Kína bír ma a világon, tekintettel legszélesebb befolyására a politikára és a gazdaságra.

Kérem Miniszterelnök Urat, hogy a kínai miniszterelnökkel való tárgyalások során mindenképpen vesse fel a nemrég, a Kirti kolostorban történt példátlan emberi jogsértéseket.

Kérésemet azzal is alátámasztom, hogy Ven Csia-pao miniszterelnök úr haladó, modern kínai politikusnak számít, aki érzékeny az emberi jogok kérdéseire és az őszinte eszmecserére.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, köszönöm, hogy figyelemre méltatta levelem, és még egyszer minden jót kívánok felelősségteljes munkájához, valamint kölcsönös eredményeket a magyar-kínai tárgyalásokhoz.
Tisztelettel:
Hendrey Tibor

Tibetet Segítő Társaság
alapító elnök