A szent madár népe

2012. április 16. /barikad.hu/TibetPress

Tibet buddhizmus előtti korszakával viszonylag kevés kutató foglalkozik, holott a 7. század előtti szkíta-hun korszak emlékei ma is megtalálhatók a világtól elzárt völgyekben.

Ngari kincsei

A 7-9. század között uralkodott, sztyeppei eredetű Tubo-királyság előtt is létezett szervezett állam a Himalája térségében, erre utalnak azok a csodás leletek, amelyek a délen Indiával, északon pedig Hszincsiang ujgur tartománnyal határos Ngariban kerültek elő. Amerikai kutatók nemrégen értesültek a Mkhar-gdong mellett szerzetesek által „feltárt” különleges temetőről, melyet a késő ókori Hszianhsziong királyság (más forrásokban: Guge, Sangton) előkelőit rejthette. A kínai néven megmaradt név egy hatalmas, mitikus madarat jelent, elképzelhető, hogy a mi turulunkkal rokon madárról lehet szó, melyet az egész Tibeti-fennsíkon tiszteltek, sőt szobrot is emeltek. A történeti feljegyzésekből ismert, hogy a Hszianhsziong királyság a 7. század előtt Tibet nyugati térségben virágzott és jó kapcsolatokat ápolt a szomszédos államokkal, így a Tarim-medencei szkíták és hunok utódainak számító türkökkel, valamint Kínával.

Egy ősi királyság nyoma

A Ngari tartományban feltárult ősi temető az ujgur tartomány és a tibeti főútvonal kereszteződésében feküdt, amelyen át a szkíta és hun törzsek jutottak fel a Világ Tetejére. A szakértők a Szutlej-folyó északi részére helyezték az ősi királyság fővárosát, annak környéken még működő bön kolostor fekszik. 2006-ban egy teherautó beleszaladt a szent helybe, mire az összedőlt. akkor derült ki, hogy a szerzetesek közösségi tere alatt egy nagy üreg tátongott, melyben sírok sorakoztak. A nyughelyek feltárását nem régészek, hanem helyi szerzetesek végezték, így sok apró részlet tisztázása elveszett a tudomány számára, viszont a mellékletekből a kutatók következtetéseket tudtak levonni.

Gazdag leletek

A sír alatt iszapot és kavicsokat találtak, mely egy régi folyó hordaléka lehetett. A csontvázat a folyó felett kialakított fa koporsóra helyezték rá. Szerencsére az elhunyt csontváza jó állapotban maradt meg, de mivel a szerzetesek megbolygatták a sírt, a régészek nem tudták megállapítani, hogy milyen testtartásban helyezték örök nyugalomra. A sírokban gazdag mellékletek sorakoztak, így például finom kínai selymek, ’u’ alakú fafésűk, fatálcák, kozmetikai dobozok, bronzkancsók, és csészék, ezen kívül kerámiaedények és díszek. A leletek arra engednek következtetni, hogy előkelő sírját rejtette az üreg. A szakemberek még azt sem zárták ki, hogy a királyi ház egyik tagjának találták meg végső nyughelyét.

Kínai és ujgur tárgyak

A jó állapotban megmaradt kínai selymek mintái alapján a régészek meghatározták a sír keletkezésének idejét, azt a Kr. u. 4-5. század közé helyezték. A környéken nem ez az egyetlen ilyen melléklet, ugyanis hasonló leletek kerültek elő az északi, ujgurok és kazakok által lakta Hszincsiang Autonóm tartományból is. Sőt, hasonló temetkezési szokásra is ráleltek a kutatók a nagy Selyemút-menti városokban, Hotánban, Nijában és Csingpanban. Az egykori szkíta-hun városokban ugyanolyan koporsós temetkezések és mellékeltek sorakoztak, mint a Világ Tetején. A térség kutatói nem zárják ki annak a lehetőségét, a Hszianhsziong királyság vezetői keletről, a nagy Selyemútról érkeztek. A nagy Selyemút déli szakaszát egyébként a Kr. e. 2. században kis jüecsinek nevezett szkíta népek szállták meg, akik erős királyságot alapíthattak. Erre nemcsak régészeti adatok állnak rendelkezésre, hanem a tibeti krónikák adatai is, melyek úgy értesültek, hogy Tibetben sokáig a szaka népek uralkodtak.