A Selyemút feltárója

2011 január 25./barikad.hu/TibetPress

A magyar származású Stein Aurélnek köszönhetően Belső-Ázsiából olyan ősi iratok kerültek elő, mely a 20. században megváltoztatta a szkíta és hun népekről vallott tudományos elképzeléseket. Stein életművét világszerte nagyra értékelik, szülőföldjén azonban nem kapta meg a méltó elismerést

Kiskori élményei nyomában

Stein Aurél 1862-ben született Pesten, tanulmányait itthon folytatta. Már tanulmányai alatt megragadta a keleti térség varázsa és elhatározta, hogy felderíti Nagy Sándor nyomait keleten. Ezután Ausztriában, Németországban és Angliában ismerkedett meg a keleti nyelvekkel, így a szanszkrittal, valamint más keleti nyelvekkel. Külföldi tanulmányait megszakítva a Ludovika Akadémián letöltötte kötelező katonai szolgálatát, ami nagyon hasznos volt számára, hiszen ott sajátította el a térképészetet, melyet későbbi expedíciói során hasznát vette. 1887-ben bölcsészdoktorként tért haza, Budapestre, itt azonban nem talált végzettségének és tudásának megfelelő munkát. Nem is nagyon akadt támogatóra, hiszen az akkori „finnugrista” akadémikusok nem akartak hallani Stein keleti terveiről, ezért a fiatal kutatónak külföldön kellett állást keresni és későbbi szenzációs tudományos eredményeit is idegen hazának aratta, nem pedig mi részesültünk belőle.

Angliába Duka Tivadar, az egykori negyvennyolcas honvédtiszt egyengette karrierjét, aki társasági kapcsolatainak köszönhetően elérte, hogy Stein 1888-ban állást kapjon Indiában, ahol a lahorei Oriental College principálisává nevezték ki.

Megvalósuló terv


Stein Indiában behatóan tanulmányozhatta a korai közép-ázsiai történelmet. Figyelme ekkor terelődött az egykori Selyemútnak a történelem viharaiban eltűnt városai felé. A kínai Xuan Zang (Hszüan Cang), Tang kori utazó 7. századi leírásában olvasott a hajdani turkesztáni városokról. Külföldön gyrosan haladt a ranglétrán és 1899-től a kalkuttai Pandzsavi Egyetem dékáni hivatalának vezetőjévé nevezték ki, így végre lehetősége nyílt arra, hogy megszervezze első expedícióját. Stein 1900-ban Indiából indult el a mai kínai Turkesztánba. Míg a német Schliemann Homérosz könyvét vitte magával, hogy beazonosítsa Tróját, úgy Stein a kínai Xuan Zang és az itáliai Marco Polo útleírását olvasta útközben. De minden útjára magával vitte Arany János verseskötetét is, hogy legalább magyar verset olvashasson. Az expedíció Kasmírból indult, átkelt a Karakorum magas vonulatain, majd Kasgart és Jarkandot érintve érkezett meg a Tarim-medence sivatagos területeire, ahol feltárta az ősi oázisvárosokat. Az egykori metropoliszok szemétgödreiben, raktáraiban kínai, brahmi és tibeti írásokat, buddhista ábrázolásokat, szobortöredékeket, fémpénzeket, sőt selyem- és gyapjúszövet-maradványokat talált, melyek jól konzerválódtak. A szövegek nem másról, mint egy ősi szkíta (szaka) műveltség virágzásáról tanúskodtak. Ők voltak e terület őslakói, míg el nem tűntek a török népek előretörésekor. Stein az első kutatóútról több földrajzi társaság szaklapjában, köztük a magyarban is beszámolt. Ne csodálkozzunk, ha a magyar kutató a szenzációs feltárás nem nagyon vált népszerűvé a hazai akadémiai körökben, hiszen az általa feltárt kincsek nem a magyarság „finnugor”, hanem a szkíta származását igazolták!
A donghuangi tekercsek 1906 és 1909 között Stein folytatta kutatásait Kelet-Turkesztánban. Kiindulási pontja Kasgar volt, onnan Hotánba érkezett, majd kelet felé vette útját, és a Kínai Nagy Falat követve felfedezte a híres Jade kaput. Azon keresztül importálták a kínaiak ezt a fontos drágakövet. Az expedíció legfontosabb felfedezése a donghuangi könyvtár megnyitása volt.

A településre még Budapesten Lóczy Lajos földrajztudós hívta fel a figyelmét, aki a Széchenyi-expedícióval látogatta meg az ottani barlangokat az 1870-es évek végén. Már akkortájt az a szóbeszéd járta a helybéliek között, hogy a barlangokban kézirattekercsek rejtőznek, amelyeket egy fal leomlásakor fedeztek fel, de aztán visszafalazták őket. Stein tanulmányozta és lefényképezte a barlangtemplomok freskóit és szobrait, s figyelmét az írásos emlékek felkutatására összpontosította. A tekercsek lelőhelyét végül egy taoista szerzetes árulta el neki. Mintegy háromezer, régi írásokkal telerótt tekercset és több, mint hatezer, többnyire indiai írással teleírt egyéb dokumentumot talált. Ezek a magyarság őseinek, a tohároknak és a szakáknak a történelméről szólnak. Azóta az ott talált feljegyzésekből szaka szótár is készült, mely sok magyarral rokon szót rejt, de ez a páratlan nyelvészeti kutatás jórészt ismeretlen a magyar kutatók között.

 

Feltáruló ősi vallások

Stein felfedezte azt is, hogy néhány, a bizánci birodalomból elüldözött vallási irányzat ezen a távoli keleti részen talált új hazára. A manicheus, majd a nesztoriánus keresztény közösségek Közép-Ázsiában, később Turkesztánban háborítatlanul terjesztették tanaikat, sőt azokat a helyiek nyelvére lefordították. Így a Biblia egyes szövegei a kora középkorban már a belső-ázsiai nyelveken elérhetők voltak! Korábban, mint egyes nyugat-európi királyságban! Stein második útján újból feltérképezte a Kínát a Nyugattal összekötő régi karavánutat, a Selyemutat, és annak fontosabb városait. Munkája nyomán rég elfeledett népek tűntek elő az ismeretlenségből, melyek a magyarság rokonnépeinek számítanak! A véletlen műve lenne, hogy éppen egy magyar kutató tárta fel ezeket?

Elismerés és siker

A második expedíció hozta meg a magyar utazó számára a világhírnevet. Angliába visszatérve megkapta a Brit Földrajzi Társaság nagy aranyérmét, s több egyetem is díszdoktorává avatta. Az angol király 1912-ben lovaggá ütötte. Expedíciójának eredményeiről Stein több kötetben számolt be. Hazájában azonban nem aratott osztatlan sikert. Míg a világ legtöbb országában díszdoktorrá és egyetemi tanárrá nevezték ki, addig nálunk csak a Földrajzi Társaság fogadta be maga közé. Stein mégis egy gesztust tett hazájának. Könyveit a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta azért, hogy más lelkes magyar fiatalok is elérjék az általa összegyűjtött műveket. A nagy magyar kutató adományából azóta is több ezer egyetemista tanulhat és ismerheti meg a csodás belső-ázsiai szaka (szkíta) világ értékeit.

OB