"Az Olimpizmus számomra nem csak a sportteljesítményt jelenti. Az olimpia ugyanolyan hangsúlyos eleme, hogy hozzájáruljon egy, az emberi szabadságjogokat tiszteletben tartó világ megteremtéséhez."

Kovács "Kokó" István olimpiai aranyérmes bokszoló az olimpiai célok és az emberi jogok kapcsolatáról

„The Games have always brought people together in peace to respect universal moral principles.”

Részlet a Nemzetközi Olimpiai Szövetség honlapjáról

Szembeötlő Janus-arcúsággal nyilatkozta múlt héten Magyar Olimpiai Bizottság Ügyvezető Igazgatója (többek közt) az Indexnek a Tibetet Segítő Alapítvány petíciója kapcsán, hogy ők nem politizálnak. Civil érdeklődőként vettem részt a Mob székház előtti eseményen, mégis kénytelen voltam feltenni neki a kérdést, vajon a petíció címzettjének, Schmitt Pál Elnöknek - aki az Európai Parlamentben is képviseli hazánkat, nem is beszélve a Fiatal Demokratáknál egészen a közelmúltig ellátott alelnöki tisztségéről- tevékenysége tán nem minősül politikai jellegűnek? A Sportpolitika nem politika? A politikus „civilben” tán nem is lenne politikus? Még naiv fejjel sem gondolhatják ezt egészen komolyan. Közszereplőként, és a demokratikus berendezkedés szimbólumaként, bármilyen közügyben nyilvánuljon is meg, a többség számára nyilván el fog mosódni pontos státusza.

Az Olimpiai eszme a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerint egy békésebb, jobb világ megteremtésének célját is magában foglalja, így az egyetemes erkölcsi alapelvek, beleértve az emberi jogok nemzetközi érvényesülését is, mint amilyen az emberi méltóság megőrzéséé.

Kína azzal a feltétellel nyerte el NOB-tól a 2008-as nyári olimpia megrendezésének jogát, hogy az emberi jogok érdekében jelentős lépéseket fog tenni. Kétségtelenül igaz, hogy a nyitás politikája jellemzi Kínát az utóbbi években, különösen a 93-as állapotok óta - amikor az Asiawatch szerint Kína-szerte csaknem 16 millió embert tartottak fogva kényszermunkatáborokban- tapasztalható enyhülés. Sajnos a közelmúltbeli zavargások fényében mindez aligha mondható el Tibetről.


Jóllehet a mostani Lhasa-i konfliktus részleteiről -a hatóságok médiát korlátozó intézkedései okán- kevés pontos információval rendelkezünk, azt azonban számos emberjogi szervezettől -mint a HRIC(Human Rights In China) vagy az Amnesty International -s menekültek beszámolóiból is tudhatjuk, hogy a kínaiak tibeti kultúra elleni intézkedései –a tömeges betelepítések, a vallási üldöztetés és az etnikai elnyomás miatt kialakult általános elkeseredettség vezetett a mostani felkeléshez. A békés, közismerten nyugodt buddhista szerzetesesek elleni dokumentált atrocitásokból is kitűnik; mindössze 130 nappal a Pekingi ötkarikás játékok kezdete előtt Tibet súlyos emberi jogi visszaélések helyszíne.

A fejlett nyugatnak, kiváltképp az olimpia eszme képviselőinek lépéseket kell tenniük. Számon kell kérniük az ígéretet, amennyiben fenn akarják tartani saját alap elveikhez, így az olimpiai eszméhez, az emberi jogokhoz, népek közötti szolidaritáshoz, toleranciához- tehát civilizációnk, kultúránk alapvető értékeihez való hűség látszatát. Schmitt Pál a Magyar Olimpai Bizottság Elnökeként, nemzetközi szervezetek prominens tagjaként, sportdiplomataként és az olimpia egyik szimbólumaként is felelős ezen elvek megvalósulásáért, tehát a Kína által az olimpia elnyerése fejében vállalt, szabadságjogok érvényesülése érdekében tett lépéseinek számonkéréséért is. Máskülönben úgy tűnhetne, hogy az olimpia nemes eszméjének jelszavai– Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben- valójában inkább csak a tőzsdei árfolyam és a „kenyeret és cirkuszt” vonatkozásában érvényesek...
Baktay György, újságíró

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: