A magyarság és a többpólusú világrend - keleti nyitás, de merre?

2012. április 14. /Kuruc.Info/TibetPress

Érdeklődéssel olvastam az újabb vitaindító írást a keleti nyitás témakörében, ami valószínűleg sok nemzeti, radikális szavazó álláspontját tükrözheti. Csalódott vagyok viszont, hogy az említett szereplők között az ún. Török világ államai közül még Törökország sem kapott helyett.

(A vitaindító írás a lap alján olvasható!)

Vona Gábor török nyelvű támogatói posztere, az "Attila unokája vagyok" kijelentését követően

Véleményem szerint, ezek az ásványkincsekben gazdag, összességében több százmilliós népességű, feltörekvő államok, Törökország, Kazakisztán, Türkmenisztán, Üzbégisztán, Azerbajdzsán stb. hamarosan ütköző zónát fognak képezni Kína és Oroszország közé beékelődve. (Hiszen a Szibériában élő jakutok, más néven szakhák is török eredetűnek tartják magukat, akikre a szerző az írásában, mint lehetséges távol-keleti kínai gyarmatként célzott. A valóságban a helyzet az, hogy ezzel ellentétes folyamatok zajlanak, hiszen Mandzsúria tartomány is Tibet és Ujghuria mintájára reménytelennek tűnő önállósodáson gondolkodik. Egy ilyen légkörben kerítenének sort az oroszokkal való háborúra és az ott élők további erőszakos elnyomásra a kínaiak? Kötve hiszem, sokkal bölcsebb dolog a már eddig bekebelezett területek megtartása).

A félreértéseket tisztázni kell: a Jobbik keleti nyitása elsősorban a török világ tucatnyi állama felé irányul, tehát éppen azok felé, akikről a szerző szót sem ejtett. Tény, hogy nem világhatalmakról van szó, de a turanizmus követői ma ezen államok szoros szövetséggé alakulását irányozzák elő, és a küszöbön áll egy EU mintájára szerveződött (türk) Turáni Unió. Ez a mozgalom nem új keletű hazánkban sem, hiszen már a Horthy-korszakban is virágzásnak indult, később merült csak feledésbe, egészen az ezredfordulóig, amikor újult erővel kapott lángra. Természetesen még mielőtt valaki azt hinné, NEM az ország eltörökösítéséről van szó, csupán stratégiai kapcsolatok ki-, pontosabban újraépítéséről. Nagyon fontos stratégiai lépés tehát, hogy Magyarország kiaknázza-e lehetőségeit ezekkel az államokkal, ennek a közeledésnek mértéke csupán részletkérdés, de a szükségessége vitathatatlan. Itt jegyezném meg azt a további sajnálatos tényt, hogy sokan közülünk hajlamosak kisarkítani feltételezéseket és a keletre orientálódó véleményeket:

1. A keleti, ősi kapcsolatok keresése nem jelent azonnali, szoros értelemben vett rokonságot, csupán szimpátiát, amivel a szláv és román tenger közepén sohasem bővelkedhettünk. Kívánom mindenkinek azt az örömteli érzést, amit már számtalanszor megtapasztalhattam keleti barátaim részéről, hogy előttük büszkén vállalhatom magyarságomat, a nyugatiak "barbár hunok fattyai" nézőpontja helyett, hiszen ők is Attilától eredeztetik magukat!

2. Ezen államok is küzdenek a maguk problémáival (lásd török-kurd probléma), tehát arról szó sincs, hogy majd visszafoglalják nekünk Erdélyt stb. – ezt szándékosan a kisarkított stílusban fogalmaztam. A bajainkat helyettünk senki nem fogja megoldani. Kérdezem én, volt-e bármilyen komolyabb szándék ’89 óta az elszakított területekkel való egyesülésre, amikor még az autonómiában sem tudunk egyértelműen állást foglalni a mai napig?

3. A keleti nyitás nem zárja ki a fekvésünkből adódó nyugati kapcsolataink fenntartását. Egyszerűen nem értem, hogy a károgó honfitársaink számára miért elképzelhetetlen érdekeink ilyen formában való együttes képviselete, miért kell valamit azonnal megtagadni egy másik állásponttal szemben? Talán történelmünk sajátossága hozhatta ezt…

4. Az iszlám kérdése közel sem akkora probléma, mint amilyennek beállítják. Igaz, hogy vannak fanatikus iszlám csoportok, akikre az államok vezetése élesen figyel és büntet, ha szükséges, de alapvetően az átlagemberek sokkal világiabbak, mint a mi téves előítéleteinkben szerepelnek. Magyarországon pedig cionista szekták működnek, állami támogatással. Tapasztalatból állítom, a mai Oguz és egyéb törökökkel, türkökkel órákig beszélgethetünk Attiláról, a szavárd magyarokról, az altaji kunokról és a 200 éves Kazár Birodalomban való együttélésünkről és keveredésünkről, mintsem a vallás egyáltalán szóba kerülne. Valaha közös vallásunk volt e népekkel, amit Tengri-sámánizmusnak neveznek, és bizonyos területeken a mai napig fennmaradt.

5. A magyarokat a nyugati nyelvterület következetesen hun szóból eredeztetve nevezi meg, korabeli kódexeik pedig a honfoglalókat "türkökként" írják le. Egyes kutatók szerint a csatlakozott törzsek miatt az ide érkezett magyarság két nyelven, magyarul és ótörökül beszélt egyidejűleg. A kunságban egészen az 1700-as évekig élt az ótörök nyelv. Még ha nem is lennénk a legendáink alapján a hunok közvetlen vérségi leszármazottai, kulturális kötelességünk Attila emlékének ápolása, már csak azért is, mert minket így tartanak számon a világban. Árpád vezér utódai rendszeresen követeket küldtek vissza keletre, a testvér népekhez, erről feljegyzések készültek. Ezeket a tényeket nem kerülhetjük meg.

Megállapításom továbbá az, hogy a szerző csupán szuperhatalmak és nem népek szempontjából vizsgálja az adott kérdést. Sajnos iskolarendszerünk súlyos hibája, hogy a világot még mindig "nyugatias szemmel" látjuk és be kell vallanunk, nagyon kevés információval rendelkezünk a mai Ázsiáról és az ottani viszonyokról, főleg regionális szinten.

A mai Oroszországban 128 nép él hivatalosan. Ezeknek többsége nagyon apró közösséget alkot, de gondoljunk csak a csecsenek utolsó vérig kitartó küzdelmére, amelyet tétlenül nézett végig a világ, ha az összes apró nép nemzeti öntudatra ébredne, beleértve pl. az 5 milliós tatár etnikumot, akkor mi történne? Éppen ezért, Oroszországot elsősorban saját magától kell megvédeni, s mint fentebb írtam Kínával kapcsolatban: öngyilkosság lenne további hódító politikát folytatni és a biztos összeomlás útjára lépni. Az orosz népnek sokkal inkább érdeke a maradék területeken a kisebb népek gyámjaként tisztelegni, mintsem egy újabb csecsen krízis kirobbanása. Csak röviden ezzel kapcsolatban: a csecsenek is hunok utódjainak tartják magukat, aki nem hiszi, járjon utána. A gyámság szerepéről pedig egy anekdotát szeretnék megosztani: Oroszország jelentős támogatást adott a Finnugor Világtalálkozó megrendezésére, hiszen a területén számtalan sorvadó ugor nép él a mai napig. Sólyom László képviselte hazánkat egy ilyen rendezvényen Dél-Szibériában, Oroszországot Medvegyev elnök, jelen volt az akkori finn elnök stb. Az oroszok egy egész városnyi méretű kulturális-konferencia központot adtak át a finnugor népek tiszteletére, ahogy más vezetők is komoly felajánlásokat tettek. Sólyom László Magyarország nevében mindössze néhány cseretanulmányi helyet ajánlott fel egyetemi hallgatók részére… Elgondolkodtató, ugye? (Mégha magam sem hajlok a finnugrizmus felé, ez nagy szégyene volt országunknak.) Tehát Oroszország sokkal inkább segíti az elzárt és olykor éhínséggel sújtott területek túlélését élelmiszerrel, vagy a fenti példa alapján kulturális létesítményekkel is segíti, feltéve, ha nem teljes elszakadásról van szó, mint a csecsenek esetében.

A Kuruc.infón megjelent korábbi haditechnikai elemzésre alapozva Kína egyelőre sokkal óvatosabb fegyverkezést folytat és itt sem valószínű, hogy Tibet és Ujghuria bekebelezésén túl Ázsia lerohanása napirenden lenne. Kína részben már megoldást talált olajéhségére is, pl. afrikai együttműködéssel, valamint a közelben a Dél-kínai-tenger kiterjedt olajmezőin.

Összegezve: Magyarország jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is ellenségként kezeljen, de céljaihoz és érdekeihez számtalan támogatót gyűjthet. A magyar szakemberek tudása hozzájárulhat az ásványkincsekben (főként olajban) gazdag, iparosodó, feltörekvő országok fejlődéséhez. Miért ne alakítsunk ki kölcsönös együttműködést olyan nemzetekkel, akikkel még ősi közös szálak, kulturális kapcsolatok is kimutathatók? Az utóbbi években megtapasztalhattuk, Nyugaton milyen szerepet szánnak nekünk. Itt lenne az ideje azokkal a népekkel is együttműködni, akik kölcsönösen tisztelnek bennünket, ahol a magyar szó barátot, távolra sodródott unokatestvért, testvért is jelent. Ehhez pedig a mai magyar Parlamentben az egyetlen következetesen magyar érdekeket képviselő Jobbik hatalomra kerülése és annak újszerű külpolitikája lesz szükséges.

Ehhez kívánok minden olvasónak Szebb Jövőt!
- 1 Kurutz -

A vitaindító írás:
Manapság, mikor fent forog a kérdés, hogy jó-e nekünk az EU, többek hozzá is teszik, hogy nem, de akkor kivel boruljunk össze? Mert az ugye teljesen nyilvánvaló, hogy a Nyugattal (USA + kapcsolt részek) szembemenni egyedül pont akkora esélyünk van, mint annak idején a ruszkikkal, labancokkal. A Jobbik és mások is a nemzeti oldalon időről-időre felemlegetik a Keleti nyitást, mint választ erre a kérdésre, párhuzamosan persze a Nemzetek Európája koncepcióval. Nézzünk hát keletre!

Putyin kétségtelenül zseniális mesterműve, hogy kimentette Oroszországot a sorosék féle "jajdenagyon független" és "civil demokraták", valamint az országot kiárusító, a Nyugattal összejátszó oligarchák kezei közül. Ugyanakkor a meghirdetett Eurázsiai Unió, ami most még ugyan csak gazdasági összefonódást (illetőleg az amúgy is meglévő kapcsolatok elmélyítését) jelenti, kétségtelenül egy ellen-globalista birodalommá fog kiépülni, amely ugyanúgy folytatni kívánja az egykori cári, majd szovjet terjeszkedést.

Ugyanakkor sokan legyintenek, hogy hát végül is az oroszok mégiscsak európaiak. Nos, egyrészt az "európai oroszokról" az idősebbek biztos tudnának mesélni, másrészt gyanítható, hogy e szövetség valahogy úgy fog állni az orosz néphez, mint a Nyugat a saját őslakosságához: ahogy a nyugatiak az angol-amerikai, fehér identitást szépen lassan átdolgozták egy kevert, angolul beszélő, ám globalista popkultúrájú identitássá, az oroszok is szépen lassan össze fogják turmixolni a saját népüket az ázsiaiakkal. Erre kiváló példa a Szergej Sojgu nevű tuvai (gyakorlatilag mongol) származású vezető "orosz" politikus, aki mostanság az igen csak túlnépesedett Moszkva kérdését egy új, szibériai fővárossal oldaná meg. Ami valóban logikus eleme lenne az új, eurázsiai birodalomnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy ma még az orosz vezetés meglovagolja az orosz nacionalizmust a Nyugat ellen, ahogy maga az internacionalista, kommunista Sztálin is ehhez nyúlt, amikor a német lánctalpak már Moszkva elővárosain át gördültek felé. Ugyanakkor amint megerősödik az Eurázsiai Unió, úgy megy majd a sutba az orosz nacionalizmus az orosz néppel és nem lesz más helyette, mint egy másik kevert eredetű, ám orosz nyelvű biomassza. Ne legyenek kétségeink, hogy ha az amcsik globalista impériuma meggyengül és kiereszt minket a kezei közül, akkor rögvest e másik nemzetvesztő társaság karmai között találhatjuk magunkat.

Szerencsénkre azonban e világ már nem csak kétpólusú, és a feltörekvő Kína jelentheti számunkra a megoldást. Ugyanis e Kína régóta szemet vetett már az orosz Távol-Keletre, míg a másik célterülete Délkelet-Ázsia, és a csendes-óceáni térség, mely egyértelműen a nyugati globalista barátaink játszótere Japán világháborús veresége óta. Vélhetőleg egy kínai világbirodalom utolsó állomása lenne Európa, így hát nem kellene félnünk velük barátkozni. Hiszen nekünk is előnyös lenne némi hátszél (amit ugye még a "Szent Fiktorék" is beláttak, zsebre tévén a keletről jött zsozsót), ugyanakkor nekik is jól jönne egy biztos szövetséges mind az USA, mind az oroszok hátában (már ugye Kína, a "közép birodalma" szempontjából). Egy így megerősödő Magyarország pedig élére állhatna egy igazi, tényleg az európai érdeket képviselő államszövetségnek, mely sem a nyugati globalistáknak, sem az oroszoknak nincs kiszolgáltatva. Sőt mi több, amennyiben Oroszország hosszú távon elveszíti távol-keleti területeit, a fehér orosz lakosság, illetőleg az általuk belakott területek ezen új, független Európa ölébe esnének.

Mindenki láthatja, hogy a Jobbikon, illetőleg a nemzeti oldalon belül - még ha kimondatlanul is -, de ott ülnek az orosz-eurázsiai impérium szekértolói, akik a magyar őstörténet egyes fejezeteit is arra használhatják fel, hogy a tunguz frontharcosok unokáival való összeborulásra késztessék a magyar embereket. Miközben ezzel párhuzamosan ujjal mutogathatnak a csúnya, gonosz kommunista tömeggyilkos kínaiakra, akiknek nemhogy vörös a zászlajuk, de még ujgur rokonainkat is üldözik. Hogy az amcsik által pénzelt globalista liberók középen népszerű free Tibet vonulatról ne is beszéljek, hiszen azzal az erővel free Dakota, free New Mexico stb. is téma lehetne. A magyar őstörténet és a magyar nyelv eredete egy dolog, míg a mai magyarság fennmaradása egy másik. Végezetül úgy gondolom, hogy a jüan is van olyan jó mint a rubel, vagy a dollár, mert mindegyikhez ugyanúgy vér tapad, de egyiknek sincs szaga.

Maradok tisztelettel:
Egy magyar ember