„A kínai kormány célja, hogy felszámolja és megszüntesse a tibeti társadalmat” – TST interjú a Dalai Láma Európai képviselőjével

2018. február 09./Budapest/TibetPress

A közel múltban Magyarországon járt Ngodup Dordzse a Dalai Láma Genfi és Közép-kelet Európai képviselője. A képviselő találkozott Szél Bernadettel, az LMP társelnökével, aki tavaly novemberben a kínai miniszterelnök magyarországi látogatásakor kiállt Tibet kapcsán a szabad véleménynyilvánítás jogáért Magyarországon és ennek jeléül tibeti zászlóval a vállán jelent meg a Magyar Parlamentben és tette szóvá a rendőrség jogtalan atrocitását. A tibeti képviselő emellett találkozott a Magyarországon élő menekült tibetiekkel és a Tibetet Segítő Társaságnál is látogatást tett. A Dalai Láma képviselőjével Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság elnöke készített interjút.

foto/TibetPress Archívum

Hendrey:  Kérem, Képviselő Úr, mondja el, hogyan került kapcsolatba a menekült Tibeti Adminisztrációval, és hogyan vált Őszentsége a Dalai Láma képviselőjévé Genfben?
Ngodup Dordzse:  A nevem Ngodup Dordzse, és Őszentsége a Dalai Láma képviselőjeként dolgozom Genfben, a Tibet Irodában. A pályafutásomat 1980-ban kezdtem, amikor csatlakoztam a menekült kormány Tibeti Központi Közigazgatásához, tehát 1980 óta ezen a helyen dolgozom különböző pozíciókat betöltve. Mint irodai titkár kezdtem, aztán a Kézműves Központ vezetője, majd jóléti- később letelepedési tisztviselő lettem, azután a Banglore-i Iroda egyik alkoordinátorának neveztek ki, amely a Központi Adminisztráció Belügyi Osztálya alá tartozik. A Banglore-i Iroda feladata az öt fő tibeti település felügyelete Dél-Indiában.

Több mint öt és fél évet szolgálva Bangloréban, kineveztek helyettes titkárnak Dharamszálába. Itt a fő feladat a mezőgazdasági kultúrák és a kognitív társadalmak képzésének szervezése volt, és impulzusokat adni a tudásalapú társadalmak irányába. Aztán 2005-ben főtitkár lettem a Belügyi Osztályon, amely felelős a száműzetésben lévő összes tibeti településért. Ezt követően 2011-ben kaptam egy külföldi kinevezést, képviselő lettem Brüsszelben, ahol két évet töltöttem. Ezután Svájcba költöztem, így 2014 óta Svájcba, a genfi Tibet Irodában dolgozom. Egész Európában három Tibet Iroda van: egy Brüsszelben, egy Genfben, a harmadik Londonban. Tehát, egész Európa fel van osztva ebben a három Tibet Irodában. A genfi Tibet Iroda felelős egész Kelet-és Közép-Európáért is.  

Hendrey: Mi a képviselő feladata?
Ngodup Dordzse:  Nekem, mint képviselőnek két legfőbb feladatom van: az egyik Őszentsége a Dalai Láma képviselete, ami azt jelenti, hogy amikor Őszentsége látogatást tesz valahová, nekem kell megszerveznem minden előkészületet elejétől a végéig. Még a kísérő szerepét is én töltöm be, szóval minden feladat a Tibet Irodára hárul, az én felelősségemmel. Továbbá, az Őszentségéhez intézett kérdésekkel kapcsolatban is én vagyok a felelős képviselő. Minden túlzás nélkül, ez komoly és felelősségteljes munka.

A második feladatom a Tibeti Központi Közigazgatás képviselete. Nekem kell közvetítenem és kommunikálnom a történelmi és aktuális tibeti helyzetet a vendéglátó országok felé időről időre. Ezen túlmenően az elmúlt két évtized óta sok ezer tibeti menekült érkezik jelenleg is Nyugatra, és nekem kell koordinálnom ezeket a tibeti közösségeket, hogy őrizzék a tibeti kultúrát, nyelvet, a tibeti életformát, tehát a tibetiek integrációja is az én feladatom. Indiában van közösségünk, így ott nem annyira nehéz irányítani az embereket, hogy beilleszkedjenek. Ugyanakkor Nyugaton a tibetiek szétszóródnak, ezért Nyugaton az integráció nagyon fontos. Időnként közeli kapcsolatot kell teremtenem a tibeti közösségekkel. Tehát ez az én második felelősségem a képviseleti szerepkörömben.

Ezen kívül nekem kell az aktuális tibeti helyzetet egyeztetni az országok parlamenti képviselőivel, az országok Külügyminisztériumaival, hiszen a Tibet-kérdés alapos megismertetése nemcsak a tibeti közösségek felé szükséges, hanem ezeknek az információknak a nemzetközi közösségek szintjéig is el kell érniük. Számos nemzetközi támogatónk van, akik mindig mély szimpátiájukat és szolidaritásukat fejezték és fejezik ki a tibetiek ügye iránt. Számukra nekünk kell szolgáltatni a Tibetről szóló legaktuálisabb híreket, tényeket. Tehát ez is az egyik lényeges feladatom.

Továbbá az ENSZ-szel való kapcsolatteremtés is a hatókörömbe tartozik. Többek között ezért nyitottuk meg az irodánkat Genfben, az ENSZ közelsége miatt. Minden Emberi Jogok Ülésszak idején rendezvényt és eszmecserét szervezünk, lobbizunk az állandó misszióknál és folyamatos kapcsolatot tartunk emberi jogi aktivistákkal. Ezek a képviseleti szerepköröm fő irányai.

Hendrey: Hogyan értékeli a jelenlegi tibeti helyzetet a világpolitika színpadán? Milyen esélyei és nehézségei vannak a tibeti helyzet jobbrafordulásának?
Ngodup Dordzse:  A tibeti helyzet jelenleg nagyon kritikus és sokkal rosszabb, mint korábban volt. Nagyon sok területen történnek súlyos jogsértések, ezek közül a legfontosabbak: a vallásszabadság korlátozása, a totális politikai elnyomás, a gazdaság szétforgácsolása és kirablása, a kulturális beolvasztás, a környezet pusztítása. Mindezek olyan problémák, amelyek révén a tibetieknek folyton szembe kell nézniük Tibeten belül a kínai elnyomással. A kolostorokban is súlyos zaklatások történnek a kínai hatóságok részéről, továbbá a tibeti kultúra is mára már valóban vészhelyzetben van. Erőszakkal vezetik be a mandarin nyelvet, mint kötelező nyelvet, a tibeti nyelvet meg elnyomják.

A tibeti kultúra és életforma is nagyon kritikus helyzetben van. Az emberi jogok betartására semmi esély nem mutatkozik, ezek teljes mértékben hiányoznak Tibetben. Ez az oka, hogy 2009 óta tibetiek önégetéshez folyamodnak, saját testüket lobbantva lángra, mivel az erőszakmentesség elve szerint nem árthatnak senki másnak. Ez a jelen pillanatban 151 tibeti áldozat soha életében nem ártott senkinek, egyetlen kínai embernek sem. Felgyújtották magukat pusztán azért, hogy kifejezzék tiltakozásukat, és a szabadság utáni vágyukat. Tehát -- elfogadhatóan vagy nem -- ők csak megmutatják, kifejezik elkeseredett érzéseiket.

Sajnos a kínai kormány sohasem gondolkodik el ezen, hanem még mindig elképesztő félremagyarázásokat tesznek közzé, tudniillik azt állítják, hogy ezeknek az eseteknek a hátterében „csak családi problémák”, vagy „iszákosság”, vagy „személyes viták” állnak, vagyis könyörtelenül hazudnak és elhárítják magukról a felelősséget. Ez a mai napig így megy, de talán most már az igaz hírek eljutottak a nemzetközi közösségekhez, hogy milyen is a valódi helyzet Tibetben. Így, ha nemzetközi szinten valóban komolyan gondolkodnak ezen a problémán, akkor muszáj megoldást találni rá, mert az emberiség egy része szenved. Hisz a hatmillió tibeti ember is az emberiség része, amely az utóbbi fél évszázadban folyamatosan szenved.

Hendrey: Általában az elmúlt években nem sokat hallani Tibetről, mintha minden rendben lenne. Nincsenek véres harcok, zavargások, tüntetések, és a szerzetesek sem tiltakoznak.  A kínai politika és azt követve a média hajlamos arra, hogy a híreket teljesen eltitkolja vagy meghamisítsa, ezért úgy tűnik, hogy ha nincs is minden rendben, de az élet azért a normális kerékvágásban halad.
Ngodup Dordzse: Igen, sajnos a helyzet sokkal rosszabb. Amint már említettem, a vallásszabadság teljes mértékben hiányzik, az emberi jogok és az általános értelemben vett szabadság egyáltalán nem létezik. Még a mozgást is megszigorították, az összejövetelek is szigorúan korlátozottak, már néhány ember csoportosulása is tiltott.

Szóval sokkal rosszabb a helyzet, nagyon súlyos időszak ez most nekünk. A hazugság és a közvélemény félrevezetése finomodott csupán. Pontosan úgy van, ahogy mondta, a hivatalos média folyamatosan félrevezeti nem csak a hazai, hanem a nemzetközi közvéleményt is. Folyamatos és súlyos elnyomást gyakorolnak a hadsereggel, a rendőrséggel, a titkosszolgálattal.

Ezek sajnos tények, mindent megtesznek a tibetiekkel szemben, és az őslakosok semmit sem tehetnek. Jól szervezett ellenőrző pontok százai figyelik az embereket, több ezer kamera van felszerelve Tibetben, hogy az emberek minden lépését figyelhessék. A külföldiek, bár tapasztalják a kamerák ezreit, néha még sem tudják elhinni, hogy miről beszélünk. Mára már a tibeti identitástudat elenyészőben van. A kínai kormány célja, hogy felszámolja és megszüntesse a tibeti társadalmat. Talán mindig is ez volt a kínaiak hátsó szándéka, hogy a tibeti életérzést csírájában elfojtsák, megszüntessék. Most ez történik Tibetben.

Hendrey: Sokan érdeklődnek, mit jelent a jövőt tekintve az, hogy Őszentsége a Dalai Láma visszavonult a politikai megnyilvánulásoktól, valamint arról is sokan érdeklődnek, mit jelent, hogy a jövőben nem utazik és nem fogad el meghívásokat sem?
Ngodup Dordzse:  Igen, de elöljáróban tudatom, hogy Őszentsége a Dalai Láma megtartotta politikai erejét. 2002 óta Őszentsége részben visszavonult a politikától, majd 2011-ben, amikor -- Őszentsége támogatásával -- általános és demokratikus választásra került sor a menekült tibeti közösségekben, elsöprő többséggel megválasztottak egy politikai vezetőt. Ekkor Őszentsége teljesen visszavonult a politikától.

A tibeti kérdés és az azokra adott válasz hatmillió tibeti ember számára életbe vágó. A helyzetre megoldás kell, hiszen a probléma már ötven éve fennáll. Az idő sürget minket, de véleményem szerint nem csak minket. Reméljük, hogy nem kell még ötven évet várni a megnyugtató megoldásra. Reméljük a legjobbat, de felkészülünk a legrosszabb helyzetre is. Ezt kell tennünk.

Az idő múlásának ellentmondása, hogy Őszentsége politikai népszerűsége egyre nő szerte a világon. A tibeti embereknek az a kívánsága, hogy Őszentsége politikai befolyása folytatódjon. Azonban Őszentségének van egy látomása. Úgy véli, hogy a tibeti embereknek sohasem volna szabad egy személytől függeniük, legyen az akár a Dalai Láma is. Ezért demokratikus eszközökkel kell megoldást találni, így 2011 óta folyamatosan ezen munkálkodunk.

Hendrey: Tudom, hogy unos-untalan felteszik ezt a kérdést, de az embereket őszintén és aggódással teli módon érdekli a Dalai Láma utódlásának kérdése. Hallottuk, hogy Őszentsége esetleg külföldön is újraszülethet.  Kérem, beszéljen erről is!
Ngodup Dordzse:  A Dalai Láma újraszületéséről most még túl korai beszélni. Mindazonáltal az, hogy a reinkarnáció folytatódik-e vagy sem, arról Őszentsége rendszerint és következetesen elmondja, hogy a döntés a tibeti emberek kezében van, tőlük függ. Ha a tibetiek szeretnék, hogy utódlásának hagyománya folytatódjon, akkor természetesen úgy is lesz.

Úgy látom, hogy jelenleg nemcsak a tibetiek, hanem a nemzetközi nagyközönség számára is áldásos Őszentsége reinkarnálódásának hagyománya. Azt gondolom, hogy feltétlenül hasznos és szükséges nemcsak a tibetiek, hanem az egész emberiség számára. Aztán az más kérdés, hogyan fog megvalósulni. Túl korai erről beszélni most. Amikor Őszentsége majd eléri a 90. évet, akkor fogja ezt megvitatni magas rangú lámákkal és a legfőbb vezetőkkel, hogy megfelelő útmutatásuk legyen erre vonatkozóan.

Őszentsége reinkarnációja bárhol megtörténhet, de szabad országban fog megszületni, nem megszállt országban. Az újraszületett utódnak megkezdett út nyomdokain kell haladnia tevékenységében.

Hendrey: A világ, de leginkább Európa a menekült-krízis izgalmában ég. Egy ilyen fontos kérdésben mi Őszentsége álláspontja? Ez azért is érdekes kérdés, mert tibeti menekültből is közel százezer él már Nyugaton, de több milliós menekült tömeget nem képes egyetlen ország sem következmények nélkül befogadni.
Ngodup Dordzse:  Hát igen, a menekült-krízis Európában nagy probléma, de nemcsak Európában, hanem az egész világon. A menekült-krízissel kapcsolatban Őszentsége rendszerint elmondja, hogy a menekültek helyzetét nagyon óvatosan kell kezelni.

Általában a menekültek az adott országukban lévő kritikus életkörülmények miatt nem tartózkodhatnak ott tovább, így arra kényszerülnek, hogy elhagyják szülőhazájukat. Amikor eljutnak egy másik országba, annak az országnak be kellene fogadnia őket, megfelelő oktatásban részesítve őket, és megadva nekik minden emberi segítséget.

Majd bizonyos idő elteltével, amikor az adott országuk helyzete már normalizálódott, ezeknek a menekülteknek haza kell térniük a saját országukba. Ezek az emberek nem tartózkodhatnak állandóan ott egy másik országban, tehát haza kell menniük, ez a tibetiekre is vonatkozik. Nekünk, tibetieknek el kellett hagynunk Tibetet, ilyen értelemben mi is menekültek vagyunk, de a mi közös és elkötelezett célunk, hogy, miután egyfajta valós autonómiát szereztünk magunknak, és megtaláltuk a megoldást odahaza, akkor a tibeti emberek térjenek vissza Tibetbe. Ez a mi fő célunk. Hasonlóképpen sok európai országban rengeteg menekült van az arab országokból, akik számára a fogadó országoknak átmenetileg rövid időre segítséget és lehetőséget kellene adniuk, azonban hosszú távon nem maradhatnak ott, hanem haza kell térniük.

A hatalmas menekültáradat kezelése nagyon bonyolult, így érthető az aggodalom. Az imént csak a tibetiek szemszögéből próbáltam valami összehasonlítást alapul venni, klasszikus politikai menekült szempontból. Nyilván a vártnál is nagyobb tömegekről van szó, gondolom, néhány ország nagyjából milliós tömegekre számíthat vagy még annál is nagyobbra, ami ellenőrizhetetlen lesz. Megoldásképpen, az országoknak össze kellene ülniük, és alaposan megvitatni a menekült-krízist, és nyíltan szükségszerű megoldást találni a problémára.

Hendrey: Fontosnak tarja-e a világon működő Tibetet Segítő Társaságok munkáját és erőfeszítéseit? Mi a legfigyelemreméltóbb az ő munkájukban?
Ngodup Dordzse: Ó, igen. A Tibetet Segítő Társaságok létezése és munkássága nagyon fontos. Eddig bármi támogatás, amit kaptunk, valamint az, hogy a Tibet-kérdés még ma is visszhangot kap, az mind a Tibetet Segítő Társaságoknak köszönhető. Megvan bennük az elhivatottság, a szorgalom, az együttérzés, szóval ez egy jelentős jótétemény. A Tibetet Segítő Társaságok messzemenően fontosak és pótolhatatlanok. Ezért minden második évben megrendezzük a Nemzetközi Tibetet Segítő Társaság Konferenciát, ahol nemzetközi szintű programokat vitatunk meg. Emellett nagyon fontos és hasznos még a különböző országok parlamenti képviselőivel való munka-kapcsolat, többek között ezért is vagyok itt most Magyarországon.

Több Tibetet Segítő Társaság tagsága már koruknál fogva kifáradt, vagy a régi tagok közül sokan már nem élnek, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatal korosztályból is kapcsolódjanak be a Társaságok munkájába. Sok esetben, mikor a létszámcsökkenés miatt bizonyos helyeken már nem tapasztalható olyan nagymértékű aktivitás, de a szimpátia és együttérzés megvan, arra kell koncentrálnunk, hogyan építhetjük újjá a szervezetet.

Mivel a Tibetet Segítő Társasághoz való csatlakozáskor nincs jutalom, a tagoknak szorgalmasan kell dolgozni, a feladatokra pénzt szerezni, és az idejüket szentelni rá. Ráadásul megesik, hogy még őket kritizálják, bosszantják, vegzálják vagy akadályozzák. Mindazonáltal a munkájuk nagyon fontos.

Hendrey: Szamdong Rinpocse, volt emigráns tibeti láma-miniszterelnök 2004-ben Magyarországon járt a meghívásunkra. Ez idő tájt írt egy tanulmányt Tibet jövője címmel. (magyarul megjelent a Bódhiszattva Kiadó jóvoltából) A viszonylag rövid tanulmány részben spirituális részben gyakorlati szempontokat figyelembe véve taglalja Tibet ideális jövőjét. A jelenlegi helyzetet tekintve megvalósíthatónak látja-e Rinpocse vízióját?
Ngodup Dordzse: Rinpocse látomása hatalmas jelentőségű Tibet jövője szempontjából. Rinpocse sok éve az oktatásban dolgozik. Kezdeményezése és erős elkötelezettsége miatt figyelemre méltó ez a tanulmány.
 
Hendrey: Kérem, képviselő úr foglalja össze, hogyan látja általában a jelenlegi világpolitikai helyzetet, mik a biztató és mik az aggasztó jelenségek az emberiség számára?
Ngodup Dordzse: A jelenlegi világpolitikai helyzet vegyes érzelmeket vált ki belőlem. Számomra az igazmondás, az igazság képviselete, az emberi jogok jelentik a fókuszpontot. Mindenkinek el kellene gondolkodnia ezen. Ha például van valami probléma az emberi jogok területén, rögtön történik valami igazságtalanság az adott közösségben vagy országban. Az embereknek gondolkodniuk kellene ezen, szembenézni a problémával, és felelősséget vállalva megpróbálni megoldani a vitás kérdéseket.

Ma azonban általában a gazdasági erőknek engedve a politikai hatalom szemet huny az emberjogi problémák fölött, és ez nagyon sajnálatos dolog. A fejlődés nyomásának köszönhetően sok ország nem képes támogatni az emberi jogokat, rengeteg jogtalanság történik. Úgy gondolom, hogy ezek teljesen szomorú tények, amelyek manapság, a XXI. században történnek. Az emberiségnek van már elég tapasztalata a háborúkról különösen az I. és II. világháborúról, mennyi szenvedéssel járt azokat megélni, s azután az életet újrakezdeni. Most, a XXI. században az emberek a békéről beszélnek.

Azonban szabadjon megkérdeznem, hogy valójában mennyire elhivatottan dolgoznak azon a nagyon vágyott békén? Ha valahol erőszakos cselekmény zajlik, az emberek figyelme kíváncsian odafordul, nagy cirkuszt és szenzációt csapnak körülötte, viszont ha valahol békés felvonulás zajlik az erőszakmentesség elve alapján, azzal senki sem törődik. Ez nagy hiba.
 
Hendrey: Engedjen meg egy utolsó kérdést képviselő úr? Azt tudjuk, hogy Kína viszonyát Tibet irányába az elnyomás és a terror határozza meg. De mi a viszonya az Egyesült Államoknak, Oroszországnak, Indiának és az Európai Uniónak a tibeti helyzet helyzetet illetően? Hírekből lehetett hallani, hogy az Egyesült Államok kormánya a tibeti támogatások leállítását fontolgatja.  Ez igaz?
Ngodup Dordzse: Az Egyesült Államok viszonya Tibettel messze nagyon jó. A kormány folyamatosan támogatja a Tibet-kérdést, továbbá a száműzetésben élő tibetiek számára vannak iskolák, egészségügyi ellátás, oktatás, infrastruktúra, mivel a kormány maximális szociális és anyagi segítséget nyújt. Ezen kívül az emberi erőforrások, a képzések területén az Egyesült Államok kormánya maximálisan megad mindent. A támogatások leállítása nem igaz. Az Egyesült Államok folyamatosan támogatja a tibetiek erőfeszítéseit, és ez az elmúlt évtizedekben is így volt. Kezdetben valahogy az a hír járta, hogy megvonják a támogatásokat a tibetiektől, de ez nem igaz. Sok olyan szenátor van a felső- és alsóházban, akik szívvel-lélekkel támogatják a tibetiek ügyét.

Aztán India kormánya szintén maximális mértékű támogatásban részesíti a tibetieket. És soha nem szabad elfelejtenünk, hogy India adott és ad otthont máig is Őszentsége a Dalai Lámának és a menekült tibeti közösség központjának Dharamszalában, vállalva a kínai nyomás fenyegetettségét. Nagyon jó az oktatás, továbbá a tibeti települések segítése, úgy gondolom, hogy minden szinten India kormánya minden segítséget megad.

De az Európai Unió tagállamai is nagyon érdeklődnek a tibeti helyzet iránt, és szüntelenül támogatják a Tibet-ügyet, felemelik a hangjukat a tibeti emberi jogok védelmében, a politikai foglyokért, a vallásszabadságért, a környezeti ártalmak ügyében, erős elhivatottsággal mindig kiállnak a tibetiek ügye mellett a sok nehézség, akadály, vita ellenére. Európa más területe is, mint például Anglia, szintén mindig támogat bennünket.

Továbbá az ENSZ tagállamok -- Kanada, Egyesült Államok, Anglia, Németország, Franciaország, Svájc -- mindig támogatnak, mindig felemelik szavukat az emberjogi kérdésekben az üléseken.

Oroszország is támogatja a Tibet-ügyet. Van egy Tibet Iroda Moszkvában, amely főleg az ország buddhistáival tart fenn kapcsolatot, úgy, főleg az altáji népekkel, mint a kalmükökkel és a mongolokkal. Úgy gondolom, hogy az orosz kormány maximális együttműködést nyújt. Múlt évben Őszentsége látogatást tett Oroszországba. Természetesen az egész nemzetközi közösség erős politikai és gazdasági nyomás alatt áll Kína felől.

Hendrey: Köszönöm az interjút képviselő úr.
Ngodup Dordzse: Én is köszönöm a lehetőséget.

fordítás/TST