A griffmadár keleti útja

2011. október 11./OB/TibetPress

Az aranyat őrző madarak a szkíta népek mitikus állatai közé tartoztak. Róluk már a Kr. e. 5. században Hérodotosz is  beszámolt. Szerinte ezek a különös lények a messzi keleten, a nagy Ripej-hegységben éltek. A lent bemutatott rengeteg    bizonyíték ellenére a magyar finnugristák még mindig azt harsogják: ősi örökségünket a görögöktől vettük át. Finnugristáink  még azt sem tudják megmondani, hogy mikor történt az átvétel, az ókori görögökkel legfeljebb szkít korunkban  találkozhattunk.

Első ábrázolások
Népmeséink mesés lényét, a nagy hősök segítőjét számos ókori népnél megtaláljuk, a rendelkezésre álló adatok alapján bármelyik megelőzte a nálunk még mindig meghatározónak vélt görögökét. Az elsőbbséget Mezopotámia követeli magának, ahol a Kr. e. 4. évezredben feltűnik egy mitikus madár, melynek oroszlán teste és madár feje volt. Talán onnan került át Egyiptomba, mert ott kicsit később, a Kr. e. 3300. körül jelennek meg az első ilyen ábrázolások. Különös, hogy a térség kutatói nem tudnak magyarázatot adni arra, hogy mi volt ezeknek a lényeknek a feladatuk. Az eredeti neve nem tisztázott, a feltételezések szerint az akkád kuridu madár nevet alkalmazták rá, mely egy olyan lény volt, amelyik az értékeket őrizte. Ebből lett később a bibliai kerub szó is. Az állatküzdelmi jelentekben feltűnő madarak elképzelhető, hogy egy idegen világból került a Folyóközbe, ez pedig a sztyeppe lehetett, ahol ki tudja, mióta élt a jóságos, kincsőrző griffek legendája.

Út a görögök felé
A Földközi-tenger térségében a krétaiak és a mükéneiek is jóval a görögök előtt ábrázolták a mitikus lényt. A knosszoszi palota freskóin láthatjuk viszont, majd Prométheusz máját tépte Zeusz utasítására. Elképzelhető, hogy a görög hajósok először a Kaukázus nyugati peremén találkozhattak ezzel a mítosszal, és a Ripej-hegy nem is az Altajt, hanem a másik aranylelőhelyet, a Kaukázust jelentette? Nagyon valószínű, hogy a görögök valahonnan keletről vették át ezt az ősi madár-ábrázolást, melyet ők is magukénak vallották. Milyen különös, hogy a 13. századi Kézai krónikában is hasonlót olvashatunk róluk: „Az említett sivatag hegyeiben (a Fekete-tenger körül) kristályt találnak és griffek fészkelnek s vadászsólyom madarak költenek, mellyeket magyarúl kerecset-nek hívnak. Scythia országa egy területbe van ugyan foglalva, de uralkodásra nézve három országra, Baskar-, Dent- és Magyarországra oszlik.” A leírásból megtudjuk, hogy a griffek nemcsak aranyat, hanem a keleti térség másik fontos kincsét, a hegyikristályt is megóvják az illetéktelen személyektől. A Ripej-hegyet a magyar hagyomány is a Kaukázussal és nem a távoli Altájjal azonosítja.

Szkíta hagyományok
A görögök által gyakran emlegetett griff szó valószínűleg a szkítáktól került hozzájuk. Először Arisztesz írt róluk, aki Kr. 675. körül ellátogatott a szkíta népek által lakott Kaukázusba. Az ősi griff leletek megtalálhatók a közép-ázsiai szaka, valamint az Altaj-vidéki paziriki sírok ábrázolásaiban. Az aranyból készült oroszlán testű és sas felsőtestű állat feltűnik a híres oxus-i kincsekben. A buddhizmusba is beszivárgott ez nagy madár, ott Garudának nevezik és a rosszindulatú sárkányok ősi ellenségét tisztelik benne. Valószínűleg a délre vándorolt szkíta népek vitték magukkal ezt az ősi hagyományt. Az ősi hagyományt nemcsak mi, hanem a középkor elején birodalmat létrehozó türkök továbbvitték. Az általuk szimurgnak vagy ankának nevezett madár szerepel a nagy türk kagán, Bilge koronáján, mely tíz éve került elő Mongólia középső részéből. Ők is jóságos, az uralkodókat és a hősöket segítő lényt tiszteltek benne.