A csíkosegerek ősére bukkantak Belső-Mongóliában

2011. május 26. /Híradó.hu/TibetPress

A Belső-Mongóliában felfedezett, apró fosszilis fogak egy csíkosegér új fajához tartoznak, mely azt jelzi, hogy az apró rágcsáló ősei sokkal idősebbek, mint korábban hitték.

17 millió éves üledékekben leltek rá az új faj maradványaira  – mondja Jurij Kimura, dallasi kutató. A leletet Sicista primusnak nevezték el. Korábban a modern csíkosegér legidősebb prehisztorikus őse 8 millió évvel ezelőtt élt Belső-Mongóliában.

Azzal, hogy további 9 évet ad a rágcsálócsalád – mely felöleli a csíkosegeret és az ugróegeret – származásához a Sicista nem „élő fosszíliává” válik. Kimura 18 fogból azonosította a Sicista primust. A fogak olyan apróak, hogy igen nehéz őket megtalálni. Egyetlen rágófog akkora, mint fél szem rizs.

A fogak azonban egyediek az ugróegérfélék – Dipodidae - számos neme között. Kimura szerint a paleontológusok rendszerint a csontokat keresi,, ám az egér nagyon apró, csontjai pedig vékonyak és törékenyek. A fogak azonban a zománc révén fennmaradnak. Érdekes módon az apró emlősfogak struktúrájukat tekintve igen változatosak, így azonosítani lehet belőlük egy fajt. Kimura a Naturwissenschaften folyóiratban ismertette a kutatást.

A korai miocénből származó Sicista primus új fosszíliái ezzel a  Sicista nem legkorábbi ismert leletei. Ezen nem 13 modern és 7 kihalt fajt ölel fel – mondja Kimura. Ennek eredményeképpen, a Sicista a legidősebb származással dicsekedhet azon 326 nem közül, melyek a legnagyobb rágcsáló alrendhez, az egéralkatúakhoz tartoznak. Kimura elmondta, a csíkosegér egy apró emlősnem azon ritka esete, melynél a korai miocén óta nem történt jelentősebb morfológiai változás.

A rágcsálók – mind a modern, mind a prehisztorikus fajok – a Föld legtermékenyebb emlősei. A dinoszauruszok uralma után – 65 millió évvel ezelőtt – a rágcsálók fejlődésnek indultak, és a kainozoikum – „Az emlősök kora” – földtörténeti időszakban világszerte elterjedtek. Az összes ma élő emlős mintegy 42 százalékát alkotják. A kutatók ma már tudják, hogy a modern rágcsáló nemek mindössze 1,5 százaléka néz vissza a korai miocénre vagy még régebbi időre.

Korábban a Sicista nem legidősebb faját egy Eurázsiában felfedezett, 8 millió éves faj képviselte. Az új faj azonosítását illetően Kimura megjegyzi, hosszú ideje fennáll a hipotézis, hogy a csíkosegerek ősei Észak-Amerikából vándoroltak Ázsiába. Az elmélet egy dél-dakotai 14,8 millió éves leleten alapszik, melyet 1977-ben azonosítottak, mint külön rácsgálónemet. Ez volt a Macrognathomys. Kimura elemzése során azonban arra a következtetésre jutott, hogy a Macrognathomys valójában Sicista. Ezen oknál fogva úgy véli, a Sicista először a prehisztorikus Ázsia erdőiben és füves területein élt, majd a Bering szárazföldi hídon át elterjedt Észak-Amerikában.

A Macrognathomys és Sicista primus záp- és előzápfogainak összehasonlítása alapján Kimura 12 közös fogjellegzetességet talált. Emellett az evolúciós kapcsolatok azonosításához szükséges filogenetikai elemzés azt jelezte, hogy mindkét faj ugyanazon nemhez, a Sicistához tartozott.