Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

55 éve csatolták Tibetet Kínához

2006. május 21. /MTI/TibetPress

Ötvenöt éve, 1951. május 23-án írta alá azt az egyezményt a kínai és a tibeti kormány, amely kínai fennhatóság alá helyezte Tibetet.     Tibet a Föld legnagyobb kterjedésű, 4900 méter átlagmagasságú
magasföldje, "a világ teteje". Délről a Himalája nyolcezer méteres,
északról a Kunlun hétezer méter magas hegyei határolják. A Kínai
Népköztársasághoz tartozó autonóm terület 1,22 millió
négyzetkilométernyi területén 2,4 millióan élnek. Az elzárt
területen sajátos civilizáció alakult ki, indiai térítők az V.
századtól elterjesztették a buddhizmust. A VII. század elején
Szongcen Gampo egységes, Kínával és Indiával egyenrangú királyságot
hozott létre. A birodalom belső viszályok miatt a XI. században
széthullott, előbb kínai fennhatóság, majd mongol uralom alá került,
de a függőség a mongol birodalom szétesésével megszűnt. A következő
évszázadokban az ország nagy része a Pagmodru, a Rinpung és a Cangpa
dinasztiák fennhatósága alatt állt. 1642-ben az ötödik dalai láma
(mongol segítséggel) megszerezte a politikai hatalmat is, s ezzel
létrejött az egységes teokratikus állam. Ettől kezdve a dalai lámák
számítottak Tibet névleges vezetőinek, bár a tényleges hatalmat
külső vagy személyes okok miatt nem mindegyik gyakorolhatta.

A mandzsu dinasztia 1724-ben szerzett protektorátust Tibet
felett, majd 1791-92 közt elfoglalta azt. A brit és orosz
terjeszkedés miatt (az angolok 1903-ban kereskedelmi szerződést
kényszerítettek ki) Peking 1904-ben Tibetet Kína részének
nyilvánította. Az 1911-es kínai forradalom, a mandzsu dinasztia
bukása után Tibet kinyilvánította függetlenségét. A második
világháború idején a kínai Kuomintang japán-ellenes harca fejében
elérte, hogy a britek elismerjék Kína hatalmi előjogait Tibetre, ha
az autonómiát kap. Az igényt az 1949-ben kikiáltott Kínai
Népköztársaság is fenntartotta: a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg
1950-ben elözönlötte Tibetet, a 8000 fős helyi hadsereg nem volt
képes ellenállásra. A frissen trónra lépett, alig 15 éves dalai
láma, Tendzin Gyaco megbízottakat küldött Kínába, Amerikába,
Nagy-Britanniába, de eredmény nélkül.

1951. május 23-án egy, a dalai láma felhatalmazásával nem
rendelkező tibeti küldöttséggel Pekingben 17 pontos dokumentumot
írattak alá, amely kimondta: "A tibeti nép visszatér az anyaország,
a Kínai Népköztársaság nagy családjának kebelére." A dekrétum
egyoldalúan szabályozta a két ország viszonyát, így a tibetiek
később kényszerre hivatkozva megtagadták. A megállapodás kimondta,
hogy a fennálló rendhez Kína nem nyúl: Tibet belső autonómiát
kapott, a dalai és a pancsen lámát a helyükön hagyták, sőt 1954-ben
a dalai láma Pekingbe látogathatott. Peking ugyanakkor a középkorra
emlékeztető Tibetben azonnal hozzákezdett utak építéséhez, a
területet igyekeztek kínai városokhoz kötni, Kham és Amdo keleti
tartományokat elszakították és kínai tartományokba tagolták be,
kínai iskolák nyíltak, egyre több katonai helyőrség létesült.

Az ellenállás 1959. március 10-én felkelést robbantott ki
Lhászában a kínai és kommunista uralom ellen. A harc egész Tibetre
kiterjedt, de a felkelők csak napokig tarthatták magukat a túlerővel
szemben. A harcok során 200 ezer ember halt meg, több tízezren
pusztultak el vagy kerültek börtönbe a megtorlások során,
nyolcvanezren emigráltak. Maga a dalai láma március 17-én ágyából
kiugorva, álruhában, kínai üldözőkkel a sarkában menekült Indiába,
bevetetlen fekhelyét még évtizedek múlva is mutogatták. Tibetbe 180
ezres kínai hadsereg települt, 1963 és 1971 között egyetlen
külföldit sem engedtek be, a vallásgyakorlást megtiltották, a
kulturális forradalom alatt a 6000 templom és kolostor közül csak 26
maradt épen, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét
felégették.

Mao Cetung halála után enyhült a helyzet: 1979-ben a dalai láma
megbízottai Tibetbe látogathattak, s az ország megnyílt a turisták
előtt. Az 1989-es Tienanmen téri dráma után Tibet körül újra
leereszkedett a vasfüggöny. Ebben az évben a Nobel-békedíjat a kínai
hatalommal való szembenállásáért, a tibeti autonómiáért vívott
küzdelme elismeréseként a dalai láma kapta. Bár a helyzet a
nyolcvanas évektől javul, a kínaiak továbbra sem akarnak hallani
Tibet tényleges autonómiájáról, nacionalista szeparatizmusnak
bélyegzik a nyelv- és vallásgyakorlás követelését. A színfalak
mögött folynak tárgyalások a kínai hatóságok képviselői és a dalai
láma között (aki a függetlenségről már lemondott, csak az autonómia
megadását sürgeti), ezeken állítólag közeledés tapasztalható, de az
alapvető nézetkülönbségek megmaradtak. Peking ahhoz kötné a
száműzetésben élő vallási vezető tervezett kínai zarándokútját, hogy
az "teljes mértékben" mondjon le Tibet függetlenségéről.

MTI-Panoráma - Sajtóadatbank, Vladár Tamás

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb