1400 évig működött a világ legrégibb cége

2019. augusztus 21./Index.hu/TibetPress

eredeti cikk

Tóth Balázs

Amikor a Shigetsu Kongō és családja Sōtoku Taishi herceg meghívására Japánba költözött a mai Dél-Korea területéről, hogy elkezdjenek buddhista templomokat építeni, Európában még javában tombolt a sötét középkor, a virágzó Maja Birodalomban még hírét sem hallották a spanyol hódítóknak, és Mohammed próféta is még kisgyerek volt. Az 578-ban alapított családi vállalatot azonban 2006-ban már nem tudták megmenteni, és felvásárolta a szerény 102 éves Takamatsu konglomerátum.

A Kongō Gumi első megbízatása az oszakai Shitennoji buddhista templom felépítése volt, melyet a Négy Mennyei Királynak szenteltek. Ennek a templomnak a fenntartása és karbantartása hosszú ideig a Kongō család fő bevételi forrása volt, de az évszázadok során még jó pár templomot felépítettek.
Nem sokkal később, 607-ben a szomszédos Ikarugában, Nara prefektúrában vágtak bele a Hórjúdzsi templom felépítésébe, és a munka 670-ben ért véget. Itt is volt munka bőven, mivel a templom az átadása után nem sokkal egy villámcsapás miatt állítólag leégett, teljesen újra kellett építeni, majd a 12. és a 17. században is felújították.

 

A család korai munkái közül említésre méltó még az Oszakától délre található, a 810-es években felépített Kójaszan kolostor, ahol ma is hatallmas buddhista központ működik. A következő nagy munkájukra azonban pár évszázadot várni kellett, a hatvanezer négyzetméteres oszakai várkastélyban 1583-ban építkeztek. Ezt is jó párszor fel kellett újítani, ami biztos bevételt jelentett a Kong ō Guminak .

Igen jól ment a cégnek a Tokugava-sógunátus kormányzása alatt, 1603-tól kezdődően bő két és fél évszázadon át, egészen 1867-ig, amikor a sintoista Meidzsi császár vette át a hatalmat, és ezrével rombolták le a buddhista templomokat Japánban.

A Kong ō Gumi túlélte az 1927-es pénzügyi válságot is, ám pár évtizeddel később, az 1980-as években felfújódni kezdett ingatlanpiaci lufi kipukkanásakor nem tudták visszafizetni a tetemes adósságaikat, a templomépítés iránt sem mutatkozott már túl nagy érdeklődés, így 2006-ban kénytelenek voltak eladni a céget, amely negyven generáción át volt családi tulajdonban.

Mi volt a közel másfél évezredes fennmaradás titka? Ezt már a 18. században lejegyezték a család tagjai, hogy könnyen továbbadhassák a fő irányelveket:
Mindig józan ésszel hozzunk döntéseket.

Fókuszálni kell a fő bizniszre.
Legyen kiszámítható a munkakörnyezet.
Fontos a munka és a magánélet egyensúlya.
Érdemes meghallgatni és tisztelettel kezelni az ügyfeleket.
A legolcsóbb és legőszintébb ajánlatot kell megtenni.
Mértékkel igyunk.

A család valóban a józan ész alapján adta tovább a cégvezetői posztot, és az általános hagyományokkal szemben nem mindig a legidősebb fiú örökölt mindent, hanem a legrátermettebb utód, akkor is, ha ő történetesen nő volt. A hagyományok őrzése mellett a modern technológiát sem utasították el, sőt, az elsők közt kezdtek CAD tervezőszoftverrel dolgozni, és betont alkalmazni ott, ahol korábban csak fával dolgoztak.

Sajnos a hagyományokkal ott szakítottak, ahol pont nem kellett volna, és a gyors gazdagodást ígérő ingatlanpiacba fektettek pénzt, ahelyett, hogy a hosszú távú fenntarthatóságot tartották volna szem előtt, ahogy mindig is tették.