Újabb sztyeppei világörökség

2011. május 23./OB/TibetPress

Az észak-kínai Sanhszi-tartomány vezetői egy különleges építészeti kincset terjesztenek fel hamarosan az UNESCO Világörökségi listájára. Azt szeretnék elérni, hogy a tartományban található ezer éves fa pagoda 2013-ra elnyerje ezt a rangos nemzetközi elismerést.A kormányzat már több mint 30 millió jüant kiutalt (kb. 85 millió forint), hogy az állami védettség alatt álló műemlék környékét szépítsék. A fa építmény több erős földrengést élt túl. Az épületet átvizsgáló építészek most attól félnek, hogy az bármikor megdőlhet.

Különleges épület

A nagy vallásalapítóról, Buddháról elnevezett Sakjamuni pagoda Kína, de talán a világ legősibb, ilyen pagodája, melyet egy hun utódnép, a kitaj a 11. század közepén épített fel.  A táltos hit követői, szkíták, hunok és utódaik fejfát állítottak elhalt szeretteik sírjára. Ezt a feladatot látta el a buddhista pagoda vagy sztúpa, mely a hagyomány szerint a nagy vallásalapító Buddha hamvait rejtette. A 67,31 méter magas, nyolcszögletű épületet 1056-ban emeltette a Kína északi részét uraló Liao-dinasztia, melyet a hun-utód kitajok alapítottak. A pagodát vizsgáló építészek szerint egyes részek akár korábban, a 10. század végére elkészülhettek. Az épület azért ilyen tartós, mert hosszú életű ciprusfából építették. Belsejében szobrokat találunk, hol Buddha életnagyságú életművét, hol angyalokat, hol pedig a keresztény szentekhez hasonló feladatú bodhiszattvákat lehet megtekinteni.

Kik a kitajok?  

A mongolhoz hasonlóan beszélő kitajokat a tunghu néphez sorolják, akik a nagy hun birodalom idején a mai Mandzsúria területén éltek. Ellenük Maodun (Bátor) hun főkirály vezetett hadjáratot. Gyorsan legyőzte a rokon népeket és területüket birodalmához csatolta. A kitajok a középkor hajnalán már feltűntek a kínai forrásokban, de csak a 9. században erősödtek meg annyira, hogy önálló államot hozzanak létre. Az erős törzseket Apaoki, a Jelü nemzetség tagja egyesítette 907-ben és utána viharos gyorsasággal csatlakoztak hozzá rokon, íjfeszítő népek. 916-ban hivatalosan is megalapította a Liao-dinasztiát, mely 1125-ig uralta a térséget. Első fővárosuk, Datong a hunok, majd a velük szövetséges szienpik által birtokolt területen épült fel. Onnan délre 85 kilométerre építették fel a csodálatos fa pagodát.

Buddhista kincsek

Egyes feltevések szerint a kört formázó padoga a buddhista paradicsomot jelképezi, ahová a halott lelkek haláluk után eljuthatnak. Az építmény nagyon fontos jelkép volt, hiszen egy templom együttes közepére tervezték. Régen Bodongnak hívták ezt a szent helyet, majd a 14. század elején a mongol Jüan dinasztia a komplexumot átkeresztelte Fogongnak. A pagoda igazi kincseket rejtett. 1974-ben az épületet felújították és onnan 10-11. századi buddhista szent szövegeket és nyomtatott könyvek darabjait találták meg, ami arra enged következtetni, hogy az úgynevezett fadúcos nyomtatás akkorra már széles körben elterjedt az északi, sztyeppei népek körében.  

Vallási türelem

A pagoda építését követő néhány évtizedben a nyugati-európai keresztes lovagok a Szentföldön ölték a muszlim hitűeket, addig a Liao-birodalomban a világvallások jól megfértek egymás mellett. A kitajok sokáig még saját vallásukhoz, a táltos hithez ragaszkodtak, majd megismerkedtek a buddhista hittel és támogatták azok terjeszkedését.  Nagyon sok buddhista szent szöveget lefordítottak kitaj nyelvre és azok közül sokat kőtáblákra véstek. A négy kínai buddhista szent hegy közül  éppen fa pagodához legközelebb esik a Vutaj- hegy, mely máig híres zarándokhely. Az volt a kitaj-kori buddhizmus oktatási központja. Jelü Abaoki, a birodalom létrehozója nagyon tisztelte Konfuciusz tanításait, ezért tiszteletére egy császári akadémiát alapított, Guozicsian néven és ott az ókori tanításokkal ismerkedhettek meg kitajok és nem kitajok. A középkori íjfeszítő dinasztia támogatta a nesztoriánus kereszténységet is, számos lelet tanúskodik arról, hogy a Liao-dinaszti idején Jézus keleti követői számos helyen gyakorolták hitüket.  

 

A fenti csodálatos pagoda tehát nemcsak azért fontos, hogy újabb sztyeppei kincs kerülhet fel a Világörökségi listára, hanem azért, mert az ismételten megerősíteni azt a tényt, hogy a belső-ázsiai hun utódnépek nem voltak barbárok és pogányok, saját hitükön kívül többféle világvallást is ismertek, sőt Észak-Kínában, a 10-12. század folyamán ők voltak Buddha és Jézus tanának legfőbb patrónusai.