-Kína nemzetiségei nem akarnak mandarin nyelven beszélni

2010. november 22./Reuters/ITN/TibetPress

Tibet távoli hegyeitől Sanghaj és Guangzhou szárnyaló felhőkarcolói felé sötét felhőként gomolyog  egy súlyos kérdés, a nemzetiségek nyelveinek kérdése, - hogy feldühítse valamint egyesítse Kína számtalan nemzetiségét.

Az országban élő 1,3 milliárd ember szinte kizárólag egyetlen nyelven tanul az iskolákban, a hivatalos mandarin nyelven, de a több évtizedes gyakorlat veszélyben van a területi nyelvekhez és nyelvjárásokhoz képest, melyek háttérbe vannak szorítva, bár a különböző népek ragaszkodnak hozzájuk.

A médiából és a tantermekből olyan nyelveket akar a kormány száműzni, mint a kantoni, sanghai és a tibeti és ez a szándék nyilvános tüntetéseket váltott ki. Az emberek szembeszálltak a kormánnyal a kulturális sokszínűségért.

Július végén a dél-vidéki virágzói Guangzhou városában egy gyűlésen a tiltakozó tömeg nekiment a rendőrségnek és trágár szavakat kiabált, követelve az anyanyelvük, a kantoni védelmét.

"A tüntetők nagyon összetartanak. Mindannyiunknak csak egy célja van: megvédeni a saját nyelvünket" - mondta Michelle, az egyik önjelölt "kultúr-harcos" a gyűlésen, és kérte, hogy a teljes nevét ne használjuk, mert ez túl „személyes”.

A tiltakozások a kormányzati politika sarokkövei ellen ritkák egy olyan országban, ahol a hatalmon lévő kommunista párt megmerevedett álláspontot képvisel és durván fellép az eltérő véleményekkel szemben.
 
"Az emberek kantonit beszélnek!" – kiabálták sokan; és meglepően dühös támadás és a kultúra szenvedélyes védelme fogadta a tisztviselőket – akik jobban hozzá voltak szokva az olyan kérdések kapcsán kibontakozó nyugtalanságokhoz, mint a földbirtoklás, a korrupció és a környezetszennyezés.

Az utcai tiltakozásokat internetes kampány követte és a nyüzsgő internet kávézókat hamarosan ellepte a  rendőrség valamint az internetes cenzorok kíváncsi hada, a párt nyugtalanságának jeleként.

Mindezek ellenére, a kormány megígérte, hogy a kantoni műsorszolgáltatás folytatódni fog Guangzhouban, így egyike lesz azon kevés helyeknek Kínában, ahol az állami kézben lévő rádió-és televízió széles körben használja a köznyelvet.

A kormányzati felmérések szerint körülbelül a kínai lakosság fele, azaz 1,3 milliárd ember beszéli a mandarin nyelvet. Ha valaki ellátogat a szegények lakta hatalmas területekre, az esélye annak, hogy tiszta mandarin nyelvet halljon gyakorlatilag nulla.

Kína régre nyúló és viharos történetén át, a nagy császárokat és uralkodókat mindig is hajtotta a vágy, hogy egységes birodalmat alkossanak, és hogy egységes nyelvet vezessenek be, a politika erős eszközeként.

A fenti összefüggésben a sokszínűség nem prioritása Pekingnek és a kritikusok néha azt mondják, hogy Peking előzetes mandarin politikája kulturális megfélemlítést eredményezhet.

Októberben, tibeti diákok vonultak az utcára a nyugati Csinghai tartományban tiltakozva az ellen, hogy a tibeti az oktatási rendszer a mandarin nyelvre épüljön.
James Pomfret és Farah Master