SAMBHALA riport - Shenpen Láma interjú

Sambhala Tibet Központ/Hendrey Tibor/2005

Sambhala: Először az életéről szeretném kérdezni, és arról, hogyan válik egy Nyugaton született ember tulkuvá, tibeti reinkarnációvá?

Láma Shenphen Rinpocse: Az ember nem válhat tulkuvá. A hagyomány szerint tulkuként születünk meg akkor, ha már a múltban a spirituális ösvényen tevékenykedtünk, és ezáltal lehetőségünk lesz arra, hogy döntsünk következő életünkről. Ebben az életemben már gyermekkoromban nagyon vonzott a szellemiség, a meditáció, és amikor 12-13 és lettem, felötlöttek bizonyos események előző életemből. Amikor 16 éves lettem, találkoztam egy lámával, aki azon a márciuson abba a városba érkezett, ahol éltem, és számomra ez egy új időszak kezdetét jelentette. Ez a tibeti mester Lama Gendün Rinpocse volt, és tizenöt nappal azután, hogy első tanítását hallottam, a tavaszi szünetben négy napra beköltöztem a kolostorba, ahol élt. Hazatérve bejelentettem szüleimnek, hogy abbahagyom tanulmányaimat, és belépek a kolostorba. 1985 áprilisában szerzetes lettem, és azóta is az vagyok. Közben csatlakoztam a dél-indiai Szera kolostorhoz, és egyes lámák megvizsgálva gyermekkorom eseményeit, a különböző jeleket elemezve 1992-ben arra a következtetésre jutottak, hogy egy bizonyos kelet-tibeti, Khamban élt láma reinkarnációja vagyok. Elterjedt ennek a híre, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, nem változtatta meg az életem, nem változtatta meg a gyakorlásom, és csak két évvel ezelőtt alakultak úgy a körülmények, hogy elutazzak Tibetbe. Visszamentem előző kolostoromba, és akkor ismertek el hivatalosan saját tulkujuknak, és elvégezték a trónraemelési szertartást a kelet-tibeti Karnang kolostorban.

Sambhala: Ismerve az életét, úgy vettem észre, hogy a gyógyítás, az embereken való segítés fontos szerepet játszik benne. Hogyan került kapcsolatba a gyógyítással, különösen a tibeti gyógyászattal?

Shenpen Rinpocse: Nem vagyok tibeti orvos a hagyományos értelemben. Nem vettem részt a szokásosan tizenkét éves orvosi képzésben a Mencsekhangban vagy más orvosi intézetben. Nem gyógyszerekkel gyógyítok, hanem kézzel. Amikor 14-15 éves voltam, akkor kezdtem ezzel foglalkozni, még azelőtt, hogy a buddhizmussal hivatalosan találkoztam volna. Először virágokat konzerváltam, megszárítottam őket megtartva színüket a kezem energiáit használva. Valaki – hallva erről – eljött hozzám, és arra kért, tegyem a fejére a kezem, mert valami arcüreggyulladás-szerű fájdalma van. És működött. Ez volt az első gyógyításom. És természetesen amikor a Dharma ösvényére léptem, sokféle gyógyító technikát találtam, mellyel ezt a gyógyító képességem fejleszteni tudtam.

Ez nem egy új módszer, hanem egyszerűen a Dharma gyakorlása, a hat tökéletesség gyakorlása, a meditáció, a koncentráció, az üresség-meditáció, a bodhicitta gyakorlása. Ezek erősítik a tudatot és az energiát. Amikor az ember a tantrikus ösvényre lép, újabb technikákkal találkozik, a mantra recitálással, és a belső energiákon való meditációval, melyek segítségével fejleszthetjük képességeinket. Azt a képességünket, hogy másokon segítsünk. Azáltal, hogy valamilyen energiát adunk át, kiegyensúlyozunk valamilyen rendellenességet. Én is ezt csinálom, most már húsz éve.

Sambhala: Miért kell egy lámának gyógyítania, amikor a dharma már maga is gyógyír?

Shenpen Rinpocse: A dharma abban segít, hogy kifejleszthessük az eszközöket és megtaláljuk a kulcsot ahhoz, hogy megszabaduljunk a további negatív karma létrehozásától. Sokáig tart, hogy ebben mélyebbre jussunk. A gyógyítás azonban – bár időlegesen – azonnal segíteni tud a szenvedésen. A gyógyítás közvetlen beavatkozás, amihez ugyanúgy meg kell teremteni az okokat, míg a dharmának hosszantartó hatása van, mely sokkal mélyebb, mivel a gyökereket érinti. Ez két különböző típusú tevékenység, de a motiváció ugyanaz. Vagy ugyanannak kéne lennie.

Sambhala: A Rinpocse a gelug vonalat követi. Milyen módon éli meg az egyes tibeti tantrikus vonalak közti különbséget mint Nyugaton született tanító?

Shenpen Rinpocse: Néha nehéznek tűnik, hogy csupán gelug szerzetesként határozzam meg magam. Mert nem nagyon hiszek a dharma szétválaszthatóságában. Számomra ez ugyanaz a dharma. Teljesen ugyanaz a tartalma. Ugyanaz a célja. Csak a hangsúlyok tevődnek kicsit máshová a különböző iskolákban. Amikor szerzetes lettem, Őszentsége, a Dalai Láma, Lama Szöpa Rinpocse, Karnang Rinpocse, és Geshe Dzsampa Cegcsog lettek a mestereim, akik gelug mesterek. De amikor például Őszentsége, a Dalai Láma tanítását hallgatod, látod, hogy minden iskolától kapott tanításokat, és mindegyik iskolának ad tanításokat. Ezért én sem érzem, hogy csak a gelug iskola szerinti tanításokat adnék, vagy csak gelug tanítványoknak. A tanítás a dharma, mely minden különböző típusú embernek segítséget ad. Azért van négy iskola, hogy az emberek megtalálhassák azt a módszert, mely leginkább illik hozzájuk.

Minden iskola az ösvény egy kicsit más aspektusát hangsúlyozza. Vannak olyan emberek, akik skolasztikusabbak, ők skolasztikus iskolát választanak, ahol minden nagyon pontosan fel van építve struktúrálisan, míg mások nem szeretik ezt a megközelítést, ők közvetlenül akarnak közeledni, meditálni, akkor is, ha nem tudnak sokat róla, és csak később térnek vissza a szerkezetileg jól felépített tanításokhoz. Vannak, akik jobban szeretnek átlátni egy struktúrált tanítást, és aztán gyakorolni. Ez csak két különböző megközelítése ugyanannak a dolognak. Ezért ha tanítok, mint ma este is, akkor nem gelug tanítóként tanítok egy gelug csoportot, hanem dharmát tanítok dharma gyakorlóknak.

Sambhala: Mi a tibeti hagyomány jelentősége a világ számára?

Szamdong Rinpocse: Hiszem, hogy a tibeti hagyományban benne van a dharma egésze, míg más hagyományok a Buddha tanításának csak egyes aspektusaira koncentrálnak.