Potala

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

SAMBHALA riport - Interjú Gábor Dzsampa szakja lámával/2008

Sambhala Tibet Központ/Hendrey Tibor/2088. november

Sambhala: Kérlek, Gábor mond el, hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a buddhizmussal, mi motivált, hogy komolyan foglalkozz ezzel a filozófiával, vallással és miért pont a szakja vonalat követed?
Gábor Dzsampa: A buddhizmusról először 18 éves koromban hallottam gimnáziumi filozófia órákon,  amikor a keleti filozófiáknál jártunk. Először a taoizmus keltette fel  az érdeklődésemet, azután a buddhizmus. Az ezt követő években sokat olvastam Buddha  tanairól, de nem merültem el benne túl mélyen. Később kapcsolatba kerültem olyan ismerősökkel és barátokkal akik már jól ismerték a buddhizmust, és így lassan-lassan eljárogattam buddhista tanításokra, meg buddhista-központokba is, de valahogy, azért mégsem köteleztem el magam a komolyabb gyakorlásra. Egyébként, akkori életvitelem sem volt túlságosan erényes. Folyton csak bulizni jártam, csajoztam, iszogattam, és belekeveredtem minden létező rosszaságba… kergettem a gyönyör minden formáját és ez volt legfontosabb teendőm mindennapjaimban.

Ennek megfelelően, a tanításokon sem elmélkedtem mélyebben, inkább úgymond – mint ahogy ezt szerintem sokan teszik -  elfogadtam azt, ami tetszik, ami pedig nem, azt nem. Később, természetesen rájöttem, hogy  ez nem megfelelő hozzáállás és ez mind csak az ego-játéka.

1998-ban vettem menedéket Őszentsége Szakja Trizintől, aki akkor járt először Magyarországon. Azelőtt is találkoztam  más buddhista tanítókkal, lámákkal, de azt soha, senkinél nem éreztem, amit Őszentségénél. Ellenállhatatlan, erős vágyat éreztem arra, hogy menedéket vegyek nála és ez azelőtt  sosem merült fel bennem. Szóval, ez az oka annak, hogy a szakja vonalat követem. Nagy hatással volt rám, noha mindezek ellenére még ekkor sem merültem el mélyen a buddhizmusba, csak felületesen foglalkoztam vele, mint valami érdekességgel.

Egy évre rá megszületett a kislányom, a második feleségemtől, ami megváltoztatta az egész életemet. Az eddigi bohém csibészből, családapává kellett válnom. Az apaszereppel nem volt baj, de a felelősség terhét már kicsit nehezebben viseltem, mert még saját magamért is nehezen vállaltam felelősséget akkoriban, nem hogy másokért…Lassan, de valahogy egész jól megbarátkoztam helyzetemmel, állandó munkát szereztem és megkomolyodtam.

Ami teljesen megváltoztatott, az egy tragikus esemény volt. Ez a dráma már egy komoly motiváció volt, hogy mélyen elmerüljek a buddhizmusban.  A feleségem és a kislányom meghaltak a saját házunkban, szénmonoxid mérgezésben, mert a fűtésrendszer meghibásodott. Én találtam rájuk másnap, ugyanis nem aludtam otthon, mert előző este összevesztem a feleségemmel. Ez volt a legnagyobb sokk, ami az addig életemben ért, és úgy gondoltam ennél rosszabb már nem történhet velem. Az volt a legfájóbb, hogy nem otthon töltöttem az éjszakát. Akkor gyakran gondolkoztam azon, hogy mindez, ami történik, vajon valóságos-e? Vagy csak álom? Vagy az egész életem egy hosszú álom? Valóban úgy éreztem minden, ami eddig történt velem az életemben, nem más, mint egy hosszú, bonyolult, de összefüggő álom, ami valójában nem a valóság.

Ezek a gondolatok nagyon sokat segítettek nekem abban, hogy átvészeljem azt az időszakot és abban is, hogy évekkel később a madhjamaka filozófia üresség tanításait jobban megértsem. Szóval mélyen elgondolkodtam azon, hogy minek van értéke az életben és minek nincs. Úgy láttam, hogy elpazaroltam  az életemet sok értéktelen dologra – bár sok tapasztalatot szereztem – és ezentúl, ha már „nyertem” egy „új életet” (úgy éreztem, hogy nekem is ott lett volna a helyem a házban, mikor meghalt a családom) akkor megpróbálom értékesen kihasználni. Eladtam a házunkat, elharmadoltuk a pénzt a feleségem családjával és én vettem egy kis lakást. Ez az egyszobás kis lakás lett a fő „szponzorom” később, amikor Nepálban tanultam.

Sambhala: Ezután a szomorú esemény után, hogyan kerültél ki Nepálba,  milyen képzést kaptál ott és mit hoztál haza szellemi tarsolyodban?
Gábor Dzsampa: Ezután már csak azzal foglalkoztam, hogy tudásommal segítsem halott családom további útját… mármint a jobb újraszületéshez. Felkerestem lámákat, hogy segítsenek, ezen kívül több buddhista barátom segített, ahogy tudott. Pár hónapig nagyon keveset aludtam, csak pár órát naponta, inkább könyveket olvastam, hogy bepótoljam a mulasztásaim. Többet és még többet akartam tudni, hogy jobban tudjam segíteni őket.

Egy idő után teljesen megfeledkeztem saját céljaimról, vágyaimról és csak ez a dolog vált fontossá, meg hogy tartsam a lelket saját magam és a feleségem családjában, mert mindenkit nagyon megviselte ez a tragédia. Azt vettem észre magamon, hogy ha mások boldogságával, vagy segítésével foglalkozom, akkor ez engem is boldoggá tesz. Boldogabbá, mint bármi más. A tragédia után két hónappal egy kis csapat Indiába és Nepálba indult buddhista zarándokútra. Én is velük tartottam, hogy hátha még többet tudok tenni a családomért.

Először voltam Ázsiában, úgyhogy pusztán maga India is nagy élmény volt, nem beszélve a buddhista szenthelyekről. Bodhgáján találkoztam egy szakja lámával, Cega Dordzsével, akivel több napot töltöttem együtt és nagyon sokat beszélgettünk. Ő azt tanácsolta, hogy menjek Nepálba, Kathmanduba az International Buddhist Academy-re (Nemzetközi Buddhista Akadémia) tanulni. Ez a pár nap, amit ott töltöttem nagyon fontos volt számomra, sok kérdésemre választ kaptam és új irányt vettem további életemre vonatkozóan. Olyan nagy hatással volt rám a láma, hogy elhatároztam, mindent elkövetek, hogy én is láma lehessek és  hogy így segíthessek az embereken. A zarándokúton, amikor Kathmanduba érkezett csapat, én leváltam a többiekről és elindultam megkeresni az Akadémiát. Ez az iskola a Boudnathi Sztupa közelében van. Amikor már egész közel jártam a sztúpához  olyan érzésem volt, mintha már rég óta ez lenne az otthonom. Megtudtam mikor kezdődnek a tanítások és amikor hazajöttünk azonnal felmondtam a munkahelyemet, elintéztem minden folyó ügyemet, és hátrahagytam egy időre Magyarországot.

Valahogy így kezdődött, rövidre fogva. Végül öt évet töltöttem Kathamnduban és ez alatt az idő alatt váltam  a Szakja Akadémia  hallgatójává. Itt még három szemesztert is elvégeztem a Rigpe Dordzse Intézetben (ez egy hasonló Kagyü akadémia) valamint részt vettem pár kurzuson a Rangdzsung Jese Egyetemen is. Másfél év után Csögye Tricsen Rinpocse szerzetesévé avattak Lumbiniben.

Azért akartam szerzetes lenni, hogy a legkedvezőbb körülmények között tanulhassak és gyakorolhassak, ugyanis a szerzetesi fogadalmakat fenntartva még jobban tudsz koncentrálni a dharmára és annak gyakorlására, mert a világi tevékenységektől elzárva élsz. Három évig voltam szerzetes. Az akadémiák elvégzése után olyan hivatalos papírjaim nincsenek, amit itt Európában használni tudnék. Amit kinn tanultam az a buddhista filozófia öt tárgya: a vinaya (erkölcs, monasztikus életmód); az abhidharama (a világ és az ego metafizikai magyarázatai); a madhjamaka (az üresség filozófiája); a pradzsnya paramita; és pramana (logika). Emellett tibeti nyelvet és fordítást is tanultam. A kint töltött idő alatt megkaptam a legfontosabb, legfőbb Szakja Vadzsrajána Beavatásokat és tanításokat (Lamdre, Vadzsrajógini, Vadzsrakilaja stb.) Gyökér Gurumtól Csögye Tricsen Rinpocsétől, Őszentsége Szakja Trizintől, Ludhing Khen Rinpocsétől, Dagcsen Rinpocsétől és még másoktól is. Még ma is ezek tanulmányozása és fordítása teszi ki a napjaim nagy részét.

Ezenkívül, ami nagyon fontos volt számomra az az, hogy az Akadémia egyik lámája, Genla Dzsamjang Szangpo legfőbb tanítványa lehettem, és három éven keresztül személyesen nekem, napi két órában elmagyarázta  a Vadzsrajána buddhizmus Felépítő- és Beteljesítő Szakaszainak minden aprólékos részletét, a Szádhánáktól a Tummóig. Ezek a tanítások megfizethetetlenek a mai világban. Mármint ezekhez, a szóbeli tanításokhoz jutni európaiaknak. Nem sok láma tudja ennyire jól a tant, ha pedig tudja, akkor nem biztos, hogy beszél angolul. És nem biztos, hogy Európába jön… Még a kathmandui szakjapa szerzetesek is, akik komolyan gyakorolnak,  tőle tanultak.  

Sambhala: Kérlek beszélj egy tibeti szakja kolostor életéről, minden napjairól
és nehézségeiről?
Gábor Dzsampa: A kolostorokban minden nap reggel öt fél-hat körül kezdődik a Tara szertartás. Délután Mahakála Pudzsa. Ezek minden nap megtörténnek. Aztán, minden héten vannak különleges napok, akkor más extra szertartások is vannak a gompában. A szertartások között pedig, rendes tanórák vannak. Délután is tanulnak, meditálnak a saját szobájukban. Az európai normákhoz képest a körülmények nagyon szerények. De végül is minden meg van, ami kell a gyakorláshoz. Nyilván a pénz előteremtése a legnehezebb, amiből a szerzeteseket etetik, ruházzák.

Minden kolostorban lehet szponzorálni szerzeteseket, sőt ki lehet választani egy-egy szerzetest és csak őt egyedül is segíteni. Főleg a kicsiket. És így a szponzor szorosabb kapcsolatba kerülhet velük. Amúgy a szerzetesek egy kolostorban olyanok, mint egy nagy család. Mindenki olyan mintha a testvéred lenne, az idősebbek pedig mintha a szüleid. Ez azért is van így, mert általában a gyerekek már egészen fiatalon a kolostorba kerülnek, 4-5-6 éves korukban, és itt nőnek fel. Az idősebbek úgy kezelik őket és gondoskodnak róluk, mint a szülők a gyermekeikről. De ne gondoljátok, hogy vasfegyelem van… A kis szerzetesek olyan rosszak, hogy még én is meglepődtem. Amikor tanítás van, akkor viszont fegyelem van. Amúgy még a pudzsákon is folyton ütögetik egymást és rizzsel dobálódznak, még az idősebbek is. Mindig egykedvűek, a napjaik kiegyensúlyozottak.

Sambhala: Tud e a buddhizmus és különösen a tibeti buddhizmus univerzális lenni, mindenki számára értéket közvetíteni vagy szükséges megtartani a kulturális külsőségeket?
Gábor Dzsampa: Úgy gondolom, hogy tud univerzális lenni. A tibeti buddhizmus igazából mind a három jármű tanításait magába foglalja. A hinajána tanításaiba tartoznak a szerzetesi fogadalmak, a filozófiai tanítások pedig a mahajána tanítások. Amit az emberek a tibeti buddhizmuson értenek, azok pedig a vadzsrajána tanításai. Egy tibeti szerzetes, vagy gyakorló, mind a három ösvényt gyakorolja, mert ezek egymásra épülnek.

A vadzsrajána tanítások is Indiából származnak, de a szertartások és pudzsák átvettek egy jó pár dolgot a tibeti kultúrából, legfőképpen a bön hagyomány szertartásaiból. De ezek mind csak külsőségek. Szóval, ha valaki a legmagasabb szintű gyakorlatokat szeretné végezni, akkor sem feltétlenül szükséges a tibeti mintákat követni mindenben. Például nem muszáj a tormát (felajánlási sütemény) ugyanúgy megcsinálni, mint ahogy Tibetben csinálják és így tovább.

A szertartások szövegei ugyan tibetiül vannak írva, sőt sok szertartást és meditációt már kifejezetten tibeti lámák írtak (és nem indiai mahasziddhák), de ezek is hűségesen követik az eredeti indiai szertartásokat. A legfontosabb kellékek, amik a szertartásokhoz kellenek, azok is mind Indiából erednek (mint például. a vadzsra, a gantha, a damaru stb.) Aztán sok más dolog van ami már tibeti, mint például egyes hangszerek, de ezeket nem feltétlenül kell használni egy szertartásokhoz.

Úgy gondolom, ha lenne egy tibeti szerzetesekkel teli kolostor itt Európában, akkor 5-600 év után sok külsőség megváltozna, főleg azok, amiket egyszerűbb itt máshogy csinálni, vagy beszerezni, de maga az alap, a lényeg az nem változna. Szóval nem kell minden külsőséget követni feltétlenül, viszont ha követjük, akkor megkapjuk ennek a több mint ezer éve használt folyamatnak az áldását. Azt gondolom, hogy ez igaz a szertartások nyelvezetével kapcsolatban is. A szertartásokban a mantrák  mindig szanszkritül vannak írva, a vizualizációk és a többi pedig tibetiül. Ha  tibetiül tudjuk mondani az jó, akkor megkapjuk a tibeti buddhizmus hagyományának áldását, de ha magyarul mondjuk az is nagyon jó. Sőt a legfontosabb az, hogy értsük amit csinálunk és csak akkor mondjuk tibetiül, ha már tudjuk mi a jelentése annak, amit mondunk. Különben csak szépen énekelünk…  

Sambhala: Mennyiben változott az életed amióta láma ruhában jársz, és milyen kötelezettségekkel jár ennek a ruhának a  viselése?
Gábor Dzsampa: Amikor szerzetessé avattak le kellett cserélnem a világi ruházatomat szerzetesi ruhára. Ez igazából nagyon kényelmes viselet és nem kell gondolkodni azon, hogy mit vegyek fel holnap… A szerzetesi ruhának a legfontosabb része a sárga szerzetesi palást (tibetiül csögu, ami kis darabokból van össze varrva, mint Buddhának), ezenkívül van a szoknya (tibetiül sentap), a vörös színű hétköznapi palást (tibetiül szen) és az ing (tibetiül ngölen), és egy mellény (tibetiül tonka). Ha ilyen ruhát viselsz, akkor minden pillanatban eszedbe jut, hogy szerzetes vagy és hogy megfelelően kell viselkedned.

Szerzetesi ruhában sok helyre nem mehetsz be, mint például. kocsmákba, vagy más szórakozóhelyekre. A palástot is megfelelően kell viselned. Úgyhogy teljesen más érzés egy ilyen ruha viselése. A másik dolog, hogy az emberekben - még azokban is, akik nem tudják milyen ruha ez – tiszteletet ébreszt, ezért minden helyzetben megfelelően kell viselkedni,  mert aki ilyen ruhát, visel, az egyben Buddha tanait is képviseli. Tehát felelősségteljesen kell hordani a szerzetesi ruhát, nem visszaélni a tisztelettel és szégyenbe hozni sem szabad.

Mivel már egy éve nem vagyok szerzetes, nem viselek szerzetesi ruhát, viszont van világi gyakorló ruhám (nagpa) ami hasonló a szerzetesi ruhához. A szoknya is más, és a palást is más színű, vörös-fehér. Nepálban mindig ebben a ruhában jártam, mert ott ez természetes jelenség, de itthon csak dharma eseményeken és otthon a lakásomban hordom. Nem akarok feleslegesen feltűnést kelteni az utcán a hétköznapokban.

Sambhala: Kérlek beszélj a Szakja vonalról és annak legfőbb vezetőjéről
Őszentsége Szakja Trizinről!
Gábor Dzsampa: A szakja hagyományvonal az egyike, a négy tibeti fő buddhista hagyományvonalnak. A szakja jelentése Szürke Föld, így hívják Tibetben ezt a területet, ahol ez a vonal létrejött és elterjedt. Az első szakjapa mester Szacsen Künga Nyingpo volt, aki nem szerzetes volt, hanem világi láma, azért hogy utódjai lehessenek a tróntartók. Ebben a hagyományvonalban a tróntartó, mindig ebből a családból születik, így a mostani Szakja Trizin is (a Szakja Trón Tartója) ebből a Khön családból származik.

Szacsen Künga Nyingpo édesapja Khön Köncsog Gyalpo alapozta meg a Szakja vonalat, de a fia után lett csak önálló vonal. Khön Köncsog Gyalpo a Nyigma vonal gyakorlója volt (akkor még nem volt más vonal) és kérte fiát, hogy tanulmányozza az új fordításokat és erre alapozza a jövőjét.

A szakja vonalat úgy is hívják, hogy lamdre-vonal (Az ösvény és gyümölcse), ugyanis ez a fő és legfontosabb tanításuk. Ez egy komplett meditációs rendszer, mely az alaptanításoktól a legmagasabb tantrikus tanításokig mindent magába foglal, Virupa, indiai mahasziddhától ered, és azóta töretlenül folyik az átadása.

A Lamdre tanításnak két része van: az általános, szutra tanítások, A Három vízió és a különleges tantrikus tanítások (melyek a Hevadzsra Tantrára alapulnak) A Három Tantra. Ha valaki olyan szerencsés, hogy megkapja ezt a tanítást, (ami legkevesebb másfél-két hónap, de van amikor több) akkor igazából semmi mást nem kell tennie, csak ezt gyakorolni és tanulmányozni. Nem kell még több tanításért rohangálni, mert ez egy olyan komplex rendszer, hogy minden benne van, és ezzel akár egy életen belül is el lehet érni a megvilágosodást, ha szorgalmasak vagyunk…

Amúgy a szakja vonal a legkisebb létszámú a négy hagyományvonal közül. Van még három főbb al-vonala is, ezek: a carpa, a ngorpa és a dzongpa. Őszentsége Szakja Trizin mindegyiknek a tróntartója és ő a tibeti buddhista hierarchiájában a második láma (Őszentsége a Dalai Láma után). Ő, a ma élő tibeti nagymesterek közül, az egyik legnagyobb megvalósítással rendelkező láma. Jelenleg Dehradunban (India) van a székhelye és itt van a Szakja Központ is. Többször járt  Magyarországon, így aki teheti legközelebb mindenképpen menjen el a tanítására, csak amiatt is, hogy egyszer legalább találkozhasson vele és részesülhessen kedvességében és áldásában.

Sambhala: A Szakja vonal női lámája Dzsecuma Rinpocse, kérlek beszélj Tibet női lámáiról, a megvalósult dakinikről!
Gábor Dzsampa: Dzsecün Csime Luding, vagy ahogy röviden hívják Dzsecünma (Szent, tiszteletreméltó) a mostani Szakja Trón tartójának, azaz Őszentsége Szakja Trizinnek a nővére. Ugyanazokat a tanításokat kapta, mint Őszentsége Szakja Trizin, és ő is jogosult Lamdre tanításokat adni. A Lamdre tanítást csak nagyon kevesen jogosultak átadni, az pedig még ritkább hogy a guru nő legyen. Bár a szakja hagyomány történetében több női mester is előfordult, mégis ritka, hogy egy női láma legyen a vonaltartó. Dzsecünma jelenleg Kanadában él és ott van a központja is. Rinpocse is többször látogatott Budapestre és nagyon értékes tanításokat adott. Legutóbb 2008 szeptemberében volt Budapesten és a Sambhala Tibet Központban adott Vadzsrajógini beavatást és tanítást. Ez volt az első Magyarországon tartott anuttara jógatantra beavatás és teljes körű tanítás. Ilyen nagyszerű alkalom még sosem volt Magyarországon, úgyhogy nagyon szerencsés az aki részt vehetett ezen a tanításon. A Naro Khacsö Vadzsrajógini különleges tanítása, a Lamdréhez hasonlóan egy teljes, mindenre kiterjedő jóga-rendszer, amivel akár egy életen belül elérhetjük a tökéletes megvilágosodást.

Sambhala: Köszönöm a beszélgetést.
Gábor Dzsampa: Én is köszönöm




Dharma-beszélgetések  Gábor Dzsampával a Sambhalában
2008. november 12.-2009. január 14.

Ha  Buddha tanait követjük, buddhistává válunk így be kell tartanunk a buddhista etika szabályait. Manapság sok buddhista gyakorló jár különböző szintű Vadzsrajána beavatásokra. Ezek a beavatások mindig fogadalmakkal járnak, ráadásul azzal, hogy egy ilyen meghatalmazáson részt veszünk, egyben letesszük a Pratimoksa Fogadalmakat és a Bódhiszattva Fogadalmakat is. Ha a magasabb Tantra rendszerekbe kapunk beavatást, akkor még Vadzsrajána fogadalmakat is teszünk. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük mik is ezek a fogadalmak és miért kell tisztán tartanunk őket.

Buddhista Etika,  Buddhista Fogadalmak:
 2008. november 12./szerda/19.00
A buddhista fogadalmakról általában és a Menedék Fogadalmak
2008. november 19./szerda/19.00
Az Egyéni Megvilágosodás Fogadalmai (A Pratimoksa Fogadalmak)
2008. november 26./szerda/19.00
A Felébredett Tudat Fogadalmai (A Bódhiszattva Fogadalmak)
2008. december 3./szerda/19.00
A Titkos Mantra Fogadalmai és Ígéretei (A Vadzsrajána Fogadalmak)

Manapság a legtöbb nyugati buddhista,  Vadzsrajána gyakorló. A Vadzsrajána Buddha legmagasabb szintű tanítása, ami két másik (Hinajána és Mahajána) ösvényre épül. Ha tökéletesen meg szeretnénk érteni a mélységes Vadzsrajána tanításokat, akkor nagy hasznunkra válik, hogy ha ismerjük azokat az alapokat, amire épül.
 
A Buddhizmus Három Járműve:

2008. december.17./szerda/19.00
A Kisjármű (Hinajána) legfontosabb tanításai és meditációs gyakorlatai
2009. január 7./szerda/19.00
A Nagyjármű (Mahajána) legfontosabb tanításai és meditációs gyakorlatai
2009. január 14./szerda/19.00
A Gyémántjármű (Vadzsrajána) legfontosabb tanításai és meditációs gyakorlatai

2009. január 21-től    
A Tantra  különböző szintjei és ösvényei


Webgalamb