SAMBHALA riport - Beszélgetés Mira, szatszangmesterrel

Sambhala Tibet Központ/Hendrey Tibor/Erdész Judit/Asram/2002

Sambhala: Azzal szeretném kezdeni, hogy nagy megtiszteltetés volt, hogy a Sambhala Tibet Központban tartotta a szatszangot, és szeretném megköszönni, hogy ez a beszélgetés létrejöhetett most.
Mira: Számunkra is nagy megtiszteltetés.
Sambhala: Egy, két mondatot mondanék a Sambhala Tibet Központról. Nyolc évvel ezelőtt alakult elsősorban azért, hogy a tibeti kultúrát és hagyományt közvetítse a spirituális út fényében. Mi azt valljuk, hogy egyetlen egy spirituális út van, de különböző cipőket hordunk rajta. A leggyönyörűbb utazás az, ha mezítláb járunk ezen az úton.
Mira: Jó ha mezítláb vagy, akkor nem kell próbálgatni különböző cipőket. Vannak lábak egyáltalán? A születésünk előtt van lábunk?

Samhala: Lehet, hogy az első kérdésem meg fogja lepni és újdonságként hat majd. (nevet) Ki vagyok én?
Mira: Ne törődj ezzel, mert már az vagy. Miközben kérdezed ezt, miközben hallgatsz engem, csak engedd el az aggodalmat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ez a teljes önátadás, az elme feladása, és így tudod az igazi önvalódat életre kelteni.

Sambhala: Ki az Isten?
Mira: Ki teszi fel ezt a kérdést?

Sambhala: Bárki felteheti, most, ebben a pillanatban én teszem fel, mert kérdés számomra.
Mira: Az Isten legjobb meghatározása, a mai napig, minden vallásban, arra zsugorodik, hogy vagyok, aki vagyok és ez a te válaszod is. Istent nem lehet megnevezni, csak rá lehet mutatni amikor az vagy aki vagy.

Sambhala: Van az embernek bármilyen kötelessége vagy célja?
Mira: Semmilyen olyan kötelessége nincs amely valamihez vagy valakihez fűződne. Ha már élünk, talán az lenne a kötelességünk, hogy ebből az életből a legtöbbet kihozzunk. Ha ezt nem tesszük meg, újra és újra vissza kell térnünk ide a következő életünkben. Miért ne rövidítenénk meg ezt az utat?

Sambhala: Mi az a legtöbb amit megnevezett az imént?
Mira: Azt hogy önmagad légy. Az igazi életben a létezést a jelenben éljük meg. Ez azt jelenti hogy le kell vetkőzni azt a misztériumot amit önmagad köré építettél. Ez a szamszára vége, a körforgásoknak a vége.

Sambhala: Milyen módon tudok önmagam lenni, hiszen ez a legnehezebb kérdés és a legtöbb vallás erre ad praktikus választ. Ahogy a szatszangon hallottam itt nincs igazából módszer.
Mira: Akkor miért teszed fel a kérdést? Az első kérdés válaszánál csendben maradtál, utána pedig kijöttél ebből a csendből és feltetted a többi kérdést. Vajon miért van arra szükség, hogy abból  a csendből ki gyere, hogy megkérdezd hogyan lehet abban a csendben lenni ahol eddig voltál? Ha már egyszer egy pillantást vetettél önmagadtól ezekre a dologra, akkor ennek a segítségével az összes burkot, amely titokzatossággal veszi körül a kérdésedet, lerombolhatod, semmivé teheted. Ha már ott vagy és ha már önmagad vagy, akkor ne mozdulj onnan, ne engedj bármiféle hívásnak hogy magyarázatott fűzzél hozza. Aztán ebből a pontból az élet megnyilvánul és kiáramlik magától. Ekkor történik az, amit úgy fejezünk ki, hogy önmagunkban leledzünk. Ezt hívjuk mi az illúziótól való megszabadulásnak.

Sambhala: Hogy veszi észre az ember, hogy önmaga állapotában van?
Mira: Ha egyáltalán semmi kétség nem merül fel, akkor önmagad vagy. Amikor az elméd már nem az urad és nincs szükséged senki megerősítésére. Ekkor már nem érzékelsz másságot, és mindent úgy hagysz, ahogy van. Megszűnik a mesterek sora, nincs hagyomány, nincs közvetítés.

Sambhala: Úgy tudjuk, hogy a mostani világban, de lehet hogy ez mindig is úgy volt, elég nehéz feladat magunkat megtalálni. Ez jelentheti azt, hogy a magamra találás egy individuális feladat?
Mira: Az ember legmagasztosabb, legfelsőbb feladata az, hogy megtalálja önmagát. Ha megtalálta, az már szinte terjed magától mások felé. A valóságban nincs egyén és nincsenek mások.

Sambhala: Az előbb elmondottak fényében mi az igazság, meghatározható-e?
Mira: Elég jó megérző képességed van arra, hogy tudd, ha én most meghatározom azt, hogy mi az igazság, akkor beleesünk a fogalmak  kettőségébe, igazság – hazugság, jó – rossz. Hogyan tudnám én meghatározni másképp?

Sambhala: Ezen a különleges és tényleg gyémánt úton, milyen módon segíthetünk embertársainkon, vagy egyáltalán lehet e segíteni rajtuk?
Mira: Persze.  Mozdítsd meg azt az érzést, hogy te valaki vagy. Csak légy, teljesen légy, ami vagy. Az hogy önmagad vagy a legnagyobb segítség. Tekinthetjük példának Ramana Maharishit, aki nem régen halt meg, vagy Pooja-jit, az ő mesterét, akik egyszerű emberek voltak és azáltal hatottak másokra, hogy léteztek.

Sambhala: Kicsit racionálisan kötözködnék, szinte magamat is megerőszakolva...
Mira: Elfogadom az üzletet, de csak az interjú kedvéért. Viszont lehet, hogy ezen a szinten nem tudlak kielégíteni.

Sambhala: Magunk megtalálásával kapcsolatban, ugye hát ismételhetem, hogy ez a legnagyobb probléma minden ember számára, hogy nem tudja, mit keres, hogy nincsenek fogódzói. Mégis milyen fizikai, verbális vagy esetleg mentális módszerei vannak ennek, például meditáció, sokan mondják hogy ez egy jó módszer, vagy az ima, tehát különböző metódusok vannak erre, nem beszélve a világi javak halmozásáról, amely valamilyen értelemben ígéretes dolog lehet.
Mira: Nincs abban semmi rossz, ha lecsendesítjük az életünket ,meditálunk vagy bármi mást csinálunk, hogy egy szép, kellemes életünk legyen, de mindezeknek semmi közük nincs ahhoz hogy ki vagy te. Az egyéni életben bármilyen ilyesmi lehet, meditációtól kezdve, de semmi köze az önvalóm kereséséhez.

Vegyük például a meditációt vagy bármilyen más gyakorlat példáját. Ahhoz hogy bármilyen gyakorlatba belefogjál, azt kell feltételezned, hogy ez is ez vagy, aki majd elvégzi ezt a gyakorlatot. Ezt a gyakorlatot időben végzed el, elkezded, majd befejezed, mert te valaki vagy. A gyakorlatok ismétlésével, bizonyos idő elteltével, az a kilátásod hogy valahonnan valahová el fogsz érni. Mindez az idő síkjában van ágyazva. De kivel történik ez meg? Olyan ez mintha egy malacnak a farkát kihúzzuk tökéletesen egyenesre, de ahogy elengedjük ugyanúgy vissza göndörödik. Így ez időveszteség abban az esetben, ha azért gyakorolsz, hogy megtudd hogy ki vagy te.

Sambhala: Ha jól veszem ki a szavaiból a magamra találás spontán módon kialakítja azt hogy a cselekedeteim, a beszédem hitelessé váljanak. Gyakorlatilag az erkölcs elvárásainak is meg tud az ember felelni.
Mira: A tökéletesség elérhető ha dualitásban gondolkozunk, de ha valóságról beszélsz, akkor a  tökéletesség nem elérhető.  Ez így van rendjén, mert arroganciához vezetne, ha az  egyén elérhetné a  tökéletességet. Ezt az igényt fel kell adni és magadban mindent átadnod teljesen, még akkor is, a történések nem felelnek meg egy előre kigondolt képnek. Ez egy kényes kérdés, mert sokan gondolkodnak és érvelnek így, de ettől függetlenül ez valós.

Vannak akik maguk viselkedésüket okolják meg  és ezt ki is használják mondván „én bármit megtehetek” mert minden úgy van jól ahogy van. De aki ezt mondja az még egy egyén. Én a valóság szempontjából mondtam el, hogy minden úgy van, ahogy.

Sambhala: Ez a magam nevű akiről beszélgetünk most, ez tulajdonképpen megfelel a megszadadulásnak, felébredésnek?
Mira: Több tiszteletre méltó hagyomány pontszerűen írja le, nem folyamatosan, de nem zárja ki a folyamatosságot.

Mit jelent felébredni? Ez a jelenre való felébredés, arra ami éppen most van .A folyamatosság feltételezése eltűnik a jelenben. A jelen minden pillanatban történik, minden pillanat friss és nincs annyi idő, hogy egy állapot kialakuljon. Nem egy állapot, amit fent kell tartanod egy huzamosabb ideig vagy önmaga fenntartaná önmagát, mert sosem érsz el semmit. A lenni az már előbb megvan, minthogy egy állapotba kerülne.  Nem valaminek az elérése. Megtisztítod önmagadat azoktól a gondolatoktól, hogy bármivé kellene válnod abból, amiben vagy. És ez csak a jelenben vitelezhető ki.

Sambhala: Saját magam létezésében a halál milyen módon jelenik meg?
Mira: Egy gondolat. Az elme és a test tapasztalata. Valójában nincs jelen, itt és most ez az állapot, nem is kellene róla beszélnem . Ha a jelen pillanat rejtélyét megoldod, akkor, ami a gondolataidban felmerül, azt csak látod. Tehát most még a születésed titokzatosságáról is fellebbentheted a fátylat. Ha megkérdőjelezed születésed valósságát, akkor hol van a halál, mi jut neki? Csak most vagy.

Sambhala: Ezek szerint a tapasztalásokat külön kell választani saját magamtól?
Mira: Ne vegyél ki semmit magadból. Annyit mondhatok, hogy nincsen rá hatásod, hogy egy pillanatban éppen mi merül fel gondolataidban. Ha valami felmerül, ne foglalkozzál veled, ne adjál neki valóságot. Ne adjál neki folyamatosságot, ne építs rá történeteket, engedd, hogy természetesen menjen el előtted. Így bármi, ami elhalad előtted nem fog nyomot hagyni benned. Annak ami feltűnik, majd eltűnik nincs igazi lényege, így nem is okozhat gondot. Ez jelenti a szabadságot az elme zsarnoksága alól. Ez nem jelenti azt hogy az ég állandóan kék lesz és azt sem hogy   egy bizonyos elmeállapotba fogsz kerülni,  és soha, semmi, nem fog megzavarni ezentúl. Csak azt jelenti, hogy semmi nem fog jelet hagyni a semmiben.

Sambhala: Szeretném ezt a beszélgetést kiterjeszteni, a jelenlévök közöt, ha van valakinek bármilyen kérdése…tegye fel.

Kérdés: Tulajdonképpen a  kétségem az, hogy van e még tennivaló. Egy bizonyos szinten nincsenek kétségeim, de nem rég, az üzleti életben volt gondom, akkor sok kétség merült fel bennem. Az a kérdés merült fel, kell-e tennem valamit.
Mira: Mintha azt gondolnád, hogy ha szabad vagy, akkor a dolgok nem fognak többet érinteni téged. Valahol ez a gondolat megvan benned. Valahol mélyen gyökerezhet, ahogy minden emberi lénynek van egy ilyen elképzelése. Ebben az esetben azt javaslom, ha ezt felismerted, amikor legközelebb feldühödsz valamin, ne érintsd meg, legyen kényelmetlen ameddig van, és amikor már eltűnt, egyetlen gondolattal se térj vissza a múltba. Szabad leszel, mert nem marad nyoma annak, ami megtörtént veled.

Kérdés: Azt gondolom, hogy valamit kellene tennem ahhoz hogy csendben maradjak, ez a probléma forrása.
Mira: Ez azért van mert csak az elme számára értelmes az, mit jelent csendben maradni. Az elme értelmezi, és mint valaminek az ellentéte fogja felfogni. Amikor azt mondjuk, hogy légy önmagad ezzel azt mondjuk, hogy légy csendben, sosem lesz pontos a meghatározás, mert a nyelv határain belül kell mozognunk. Igazából a jelentése az, hogy legyél szabad minden kettős gondolattól.

Kérdés: És ha észreveszem hogy egy kettőségbe ágyazott gondolatom támadt?
Mira: Csak gondolat lehet ami felmerül, de van ami ennél is fontosabb. Azzal se foglalkozz, hogy csendben maradjál. Az elme soha nem fogja felfogni mit jelent csendben maradni. Tehát nem érdemes rá törekedni. Csendben lenni szabadságot jelent, bármely gondolat fennhatósága alól.

Kérdés: A másik kérdésem a tökéletességről szól és kapcsolódik az elsőhöz. Elvárom magamtól, hogy tökéletesen viselkedjek.
Mira: Ez a vallás dolga.

Kérdés: Én keresztény körből jövök, nehéz számomra azt mondani hogy nem vagyok keresztény. Azonosulok ezzel a vallással.
Mira: Ha azt mondod hogy keresztény vagy, az is egy azonosulás. A tökéletesség ahhoz kapcsolódik, hogy mi szentekké kell váljunk.

Kérdés: Az emberek ismernek engem, tudják milyen vagyok én.
Mira: Megítéled magad, azért fontos hogy mások szeretnek e vagy sem, de ki vagy te? Itt szenté válni bűn. Csak maradj az aki vagy.

Kérdés: Az jön fel, hogy én  rossz ember vagyok.
Mira: Ne törődj vele, légy olyan amilyen vagy. A megszokásaid nagyon mélyen gyökereznek, hát maradj az, aki vagy. Amikor csendben maradtál azt mondtam magamnak, milyen szép ember vagy. Ne ragadj le semmilyen gondolatnál. Ettől kell mindig visszatérned, újra és újra. Elég! Elég sok butaság volt már. Ez csak megrögződöttség, régen hittél benne de miért hordozod még mindig magadban ezt a megkorhadt gondolatot?

Kérdés: Ez egy formális kérdés lesz! Azt láthatjuk hogy az aki a béke és boldogság útját keresi szükségét érzi annak hogy a saját érzékeit és gondolatait megtisztítsa annak reményében hogy eléri az áhított állapotot. Mondanál arról valamit hogy mik ennek a módszernek a korlátai, hogyan lehet megszabadulni az érzelmek és gondolatok fennhatósága alól.
Mira: Amikor valaki a megtisztulásról beszél, azt feltételezi, hogy az egyéni lélek előtt kell legyen egy tükör, amely homályos mert ez egy egyénnek a tükre, és az a feladatunk hogy ezt a tükröt polírozzuk, hogy egy napon a tükörkép tiszta és átlátható legyen. Ez már sok alapfeltételezéssel jár együtt. Feltételezi hogy létezik valaki, és azt is feltételezi hogy ha ez az egyén létezik, akkor a tükörnek is ott kell lennie, és erre épül az összes fantáziavilág és az összes többi elképzelés. És mindez a megtisztulás címszó alatt. Hatoljunk a gyökerekig. Először is, van ott valaki? A tükörtől függetlenül van e ott valaki hogyha másodpercek töredékére ha ragaszkodunk semmilyen elképzeléshez, érzéshez, tapasztalathoz. Ez az irány önmaga az alapvető megtisztulás az elme fennhatósága elől. Nincs tükör. Nincs valaki.
Nincs valódi gondolat. Nincs gondolat ami igaz lenne.

Kérdés: Nem az én kérdésem tenném fel, hanem valakiét aki nem jöhetett el. Ő egyáltalán nem akarta ezt az egészet, ezt az életet, akkor hogyan lehetséges hogy mégis megtörténik vele?
Mira: Inkább jöjjön el ő, mert te esetleg rosszul fogalmazod meg a kérdését. Különben is, ne érdeklődj mások kérdései iránt. Már elég sok csomagot hordozol te magad is, miért veszed át másét? Egy rejtett áldás ha valakinek nem tetszik az élete, mert ez egy ritka pillanat amikor el lehet indulni az igazi kereső úton. Mi az igazi élet, mi ennek a jelentése ami történik és aztán eljutni a kérdések gyökeréig, feltenni az alanyra vonatkozó kérdést, nem a tárgyra vonatkozó kérdést. A fejlődés csúcspontja az amikor felteszed azt a kérdést: ki vagyon én? Ez az alanyra vonatkozó kérdez a legbizarrabb, furcsább kérdés amit az elme el tud viselni. Egy elrejtett áldás.

Kérdés: Az világos hogy nem érdekesek azok a kérdések amelyek rám vonatkoznak, másokra meg más dolgokra. Még gondolkodni sem érdemes róluk de valahogy nehéz elengedni minden ember iránt érzet egyediség érzetemet. Hogy ez önálló egyen aki lakozik minden egyes emberben. Ettől a kérdéstől az egész világ újra beindul, de hiába, én minden emberben egy egyént látok. Bár erre tekinteni nem érdemes, de mégis megtörténik.
Mira: Ebben nincs ellentmondás. Minden ellentmondást fel tudsz dolgozni amikor igazi életet élsz, abba belefér minden ellentmondás, minden paradoxon,  de ha tárgyiasítasz akkor kezdődik a gond.

Kérdés: A Buddha beszél az élettel való elégtelenségről , úgy tűnik hogy az élettel való folyamatos elégtelenség, hogy mindig akarunk valamit, hogy szabadságot, vagy örömöt, vagy szabadságot, vagy valamitől megszabadulni, ez a mozgás maga azt mondod hogy ettől vonuljunk vissza.
Mira: Inkább azt mondom hogy maradj ahol vagy, hogy ne érintsd.
Mert amikor megkívánok valamit akkor már nem vagyok ott ahol vagyok. Nem igazán így van, ez a visszavonulás útja hogy mindentől visszavonuljunk. Másképp is megvilágíthatjuk ezt, talán ez csak szavak játéka. Csak vedd ki az élét a vágyak tárgyi köréből. Felmerülhet, csak ne azonosulj azzal a mozdulattal amikor egy vágy után mozdulsz. Csak ismerd fel hogy mi ez. És ugyanakkor, nem egy folyamat ez, még mindig bele kerülhetsz ebbe az ördögi körbe hogy ez nem valós ami történik és akkor vissza megyek egy biztonságos helyre, mert akkor ez is egy vágy már, megmaradt  még valami amiből a misztikumot nem vontuk még ki, mert kivel történik mindez. Amit te most elmondtál ez a legkisebb ördögi kör ami megtörténhet valakivel. De a kérdés az ki az a valaki.
Amikor oda tekintesz akkor nem találsz ott semmit. Amikor az alanyt keresed nem találsz mást mint érzéseket, gondolatokat, elmét. Testet találsz de nincs helye az alanynak. Tehát akkor nincs ott senki. De a szokások, gondolatok, elme, test, mégis megmaradnak. A semmiből a teljesség.
Tulajdonképpen arról van szó hogy az emberek próbálják megérteni mi történik köröttük.

Kérdés: Ha az alany eltűnik kit érdekel hogy mi történik körötte? Hogy tűnhet el ha soha sem volt ott?
Mira: Mi sosem mondjuk azt hogy eltűnt, ezek a szavak csak homeopátiás gyógyszerek, ha valaki elé tárja a hiedelmeit, ugyanezzel a hiedelemmel, kis adagban tudod meggyógyítani, de tulajdonképpen nincs miről beszéljünk. A valóságban semmi nem történt.

Kérdés: De amikor ezt mondod akkor a valóságról úgy beszélsz mint ami tartós.
Mira: Nem inkább te mondod ezt. Nem, nem. Ezek csak a különböző képzetek amiket a valóságról alkotunk önmagunkban. Amit itt elhangzik csak arra való hogy megtörje az elme folyamatosságát. Nincs folyamatosság vagy végtelen, ez csak annak hangzik el aki az időt valósnak tekinti. Minden képzettől szabadulj meg.

Kérdés: Amikor hallgatjuk a tanítást az halljuk hogy ami felmerül és eltűnik az időben van ágyazva és minden időben történik. Tehát azt nem kereshetem ami nincsen az időben ágyazva.
Mira: Akkor hagyd abba a keresést.

Kérdés: Ne folytassam a keresést?