SAMBHALA riport - Beszélgetés Khenpo Tenpa Jungdrung Rinpocséval/2005

Hendrey Tibor riportja Jakab Katalin közreműködésével a Sambhalában/2005

Sambhala: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola és a Sambhala Tibet Központ nevében nagy örömmel köszöntjük Rinpocsét, hogy a Jungdrung Bön hagyomány első képviselőjeként Magyarországra érkezett. Ebben a rövid áttekintő beszélgetésben legelőször szeretnénk megkérni, hogy beszéljen életpályájáról, hogyan vált, ezen hagyomány képviselőjévé, valamint hogyan épül fel a Jungdrung Bön hagyomány hierarchiája, belső szerkezete.

Rinpocse: Először talán akkor röviden magamról. Szüleim Tibetből Nepálba érkeztek száműzetésbe, az 1960-as években. Nyugat-Nepálban találkoztak és én ott születtem. Ezen a területen található az egyik legősibb tibetiek lakta település. Tíz éves koromban már az egyik helyi kolostor lakója voltam, ahol írni, olvasni tanultam hagyományos módon. Hamarosan Khenpo Szönam Gyalcen Rinpocse, a kolostor apátja, három gyermeket, köztük engem is az indiai Menri Kolostorba hozott, mely a száműzetésben létrehozott legnagyobb bön kolostor. Ezt a kolostort, Őeminenciája Jongdzin Tenzin Namdak Rinpocse és Őszentsége Menri Tridzin Rinpocse hozta létre. Ott tanultam tizenhárom éves koromtól szünidő nélkül, anélkül, hogy bárhová elmentem volna onnan. Ezen évek alatt végigvettem a teljes bönpo tananyagot, mely magába foglalta a szútra, a tantra és a dzogcsen tanulmányokat, valamint az általános tibeti tárgyakat, mint nyelvtan, asztrológia, szanszkrit nyelv, a mandala és a sztúpa szakrális geometriai szerkezete. Ezen felül tanultuk még a szakrális recitálás művészetét és a szertartásokat. Tizenhárom évet töltöttem ezen tanulnivalók elsajátításával, miután megkaptam a gese fokozatot 1994-ben.

A bönpo hagyomány szerint nagyon sokféle módja van annak, hogyan válik valaki lámává, lopönné (vezető tanár) vagy khenpóvá (apát).
A lámákra, külön is sokféle osztályozás szerint tekinthetünk, ebből a felosztásból, három alapvető.

Az első az örökletes vonal lámái (tib. gdung brgyud kyi bla ma). Róluk azt tartják, hogy egy bizonyos istenség áldását élvezik vagy tőle is származnak, mint például a Szakja család. A bön rendszerben az örökletes áthagyományozásnak hat vonala létezik, ezeket a lámákat nagy tisztelet övezi és nagy áldást tulajdonítanak nekik és ők is megfelelő képzésben részesülnek és tanulniuk kell, hogy a megfelelő fokozatot elérjék. A második vonal a bönben, a tulku rendszer, de ez a forma nem túl elterjedt, csak néhány tibeti kolostorban lelhető fel.

A harmadik fajta láma képesítést olyan egyszerű személy kaphatja, aki keményen tanul, megkapja a szükséges tanulmányi és spirituális tudást, ami képessé teszi arra, hogy tanításokat, spirituális vezetést  adjon, speciális megbízatással látják el, kinevezhetik khenpónak, lopönnek stb.,  vagy lámaként tisztelik természetes módon, még ha nem is rendelkezik címmel.

A fent említett mindegyik esetben fontos, hogy a láma rendelkezzék meghatalmazással (tib. dbang), átadással (tib. lung), valamint megfelelő instrukciókkal (tib. khrid) minden gyakorlattal vagy tanítással kapcsolatban, amit folytat.

Ami engem illet a gese fokozatot 1994-ben kaptam meg. Nem volt szándékomban, hogy khenpo vagy pönlob legyek, hogy ilyen nagy felelősséget vállaljak. Tovább akartam tanulni. Ugyan teljesítettem a gese fokozatot, de még annyi minden tanulni és ismerni való maradt. Így elmentem Őeminenciája Lopön Tenzin Namdak Rinpocséhez Kathmanduba, ahol a tantrára és a dzogcsenre összpontosítottam. 1994-től két évig tanultam ezen a helyen, és tanítottam a szerzeteseket a Triten Norbuce Kolostorban.

1996-ban Őszentsége Menri Tridzin Rinpocse és Őeminenciája Jongdzin Tenzin Namdak Rinpocse javasolta, hogy vegyem fel a pönlob (vezető tanár) munkájának felelősségét a Triten Norbuce Kolostorban. Ekkor kezdtem vezető tanítóként tanítani.  Bár nem volt a szándékomban, hogy ekkora felelősséget vállaljak, de így segíthettem az embereket és szolgálhattam ezen a módon hagyományomat és teljesíthettem tanítóim kívánságát. Megteszek minden tőlem telhetőt tanítóim mélységes áldásának segítségével. Őszentsége és Őeminenciája Jongdzin Rinpocse 2001-től nevezett ki khenpóvá, aki valójában az egész kolostor minden tevékenységéért felelős. A szót általában apátnak fordítják. Hát ez a története eddigi életpályámnak, annak, hogyan váltam felelősévé, ezen feladatoknak.

Sambhala: Kérem, beszéljen nekünk Tibet ősi hagyományáról a bönről. Mit jelent a szó és milyen messzire mennek vissza a gyökerei?

Rinpocse: A szónak sok különböző jelentése van. Tág értelemben jelentése: létezés, lény. Mint ige a bön jelentheti: mantrát és imát recitálni, tanítani, kifejezést adni valaminek, tanításokat adni. Azután a bön tényleges jelentése: a létezés igaz értelme, azaz a tudat természete, a végső igazság. A hagyományt gyakran hívják Jungdrung Bönnek, melynek jelentése Örökkévaló Bön. Ez a jelentés a létezés igaz természetére vonatkozik, valamint ezen igaz létezés megvalósítására.

Buddha Tönpa Shenrab a bön hagyomány alapítója a tanítások sokrétű szintjeit adta át. Az összes tanítás végső soron ezen igaz természet magyarázatára megy vissza és két része van; az egyik a megvalósítás, ami a tudás Jungdrung Bönje, a másik az előírások Jungdrung Bönje.

Az első rész foglalja magába mindazt a bölcsességet és megvalósítást, amelyet az előírások Jungdrung Bönjének, azaz a tanításoknak gyakorlásával értünk el.   A bön hagyományban 178 kötetet tesz ki a Khangyur és 380 kötetet a Thengyur. Mindezeket a tanításokat nevezzük összességében az előírások Jungdrung Bönjének. Arra szolgálnak, hogy megtanítják, hogyan tudjuk megtisztítani negatív érzelmeink által okozott elhomályosulásainkat, hogyan tudjuk megszüntetni a szamszára nyomorúságát, elmagyarázzák, mi a nyomorúság és szenvedés oka, valamint hogyan küszöbölhetők ki ezek az okok. Ha ezen tanítások szerint gyakorlunk, bölcsességre teszünk szert és megtisztítjuk a negatív érzelmeket, akkor beszélhetünk  a  megvalósítás vagy tudás Jungdrung Bönjéről. A végső Jungdrung Bön a megvilágosodás, a dharmakája.

Ami az idő aspektust illeti a mi történeti leírásaink sok ezer évvel ezelőtti időkről szólnak, körülbelül 18 ezer évvel ezelőtt történt eseményekről. Hozzánk legközelebb eső periódus 9 ezer évvel ezelőtti, amikor Buddha Tönpa Shenrab még élt. Életrajza szerint Buddha Tönpa Shenrab nyolcezer és kétszáz évig élt ami 82 sen-év. Egy sen-év  száz emberi évnek felel meg. Ám ha nem számolunk sen éveket, akkor Tönpa Shenrab 82 évig élt kilenc ezer évvel ezelőtt. Ezért beszélünk kilenc ezer év távlatáról a hagyományunkkal kapcsolatban.

Sambhala: Ahogy olvassuk és hallgatjuk a bön és a buddhizmus tanításait, azt látjuk, hogy ugyanazt a nyelvet és szókincset használják. Megváltoztathatta-e a nyelv és szókincsváltás a bön vallás eredeti jelentését?

Rinpocse: Ez egy jó kérdés. Mindig megpróbálom ezt a kérdéskört tisztázni. Először is mondjuk ki, hogy a buddhizmus nem azonos a tibeti nyelvvel, de a szanszkrit nyelvvel sem. Az egész terminológiát nemrégiben fordították le angolra. A buddha szanszkrit szó, de a buddhizmus elnevezés igen új keletű azt hiszem nem több, mint 170 éves. Ez a buddhizmus kifejezés lépett a nyugati nyelvekben a mi nang chos szavunk helyébe, valamint a közismert buddhista jelentéssel fordítják a mi nangpa szavunkat. Mindezen szavak a buddha jelentésére utalnak.

Mikor azt mondjuk buddha, az a nyugati országokban azonnal Buddha Sakjamunira utal, aki 2500 évvel ezelőtt élt Indiában. Ezzel azonnal együtt jár, hogy az emberek azt gondolják, ez az egyetlen buddha létezik. Ám a Buddha tanításában az áll, hogy nem egy Buddha van, hanem nagyon sok. Így mindazok, akik bíznak és hisznek a buddhák tanításában és a buddhaságban, buddhisták. Így nekünk is van a tibeti nyelvben ez a nangpa szavunk, amelynek fordítása szó szerint nem buddhista, hanem pontos jelentései ezek: valaki, aki menedéket vesz a Három Ékkőben. Ez a nangpa szó jelentése. Ezért ha a nangpa szót buddhistaként fordítjuk, akkor azt kell, hogy jelentse, ez egy olyan személy, aki menedéket vesz a Három Ékkőben. Mind a bönben, mind a buddhizmusban ezt jelenti a nangpa szó,

A bön mendéket vesz a Három Ékkőben, hisz a buddhaság elérésében, elfogadja a Buddha filozófiáját a buddhaságról és a megvilágosodásról. A bön hagyomány szerint nagyon sok mester érte el a buddhaságot.

Ezen a módon, ha buddhistának és buddhizmusnak azt tartjuk, mely a Három Ékkőben való menedékvétel jelentésével bír, akkor a bön  hagyomány buddhizmus. Ám ha a buddhista és a buddhizmus szót csupán azokra a személyekre és hagyományra értjük, akik Buddha Sakjamuni követői, akkor nem vehetjük be a bönt ebbe a körbe.

A bön hagyomány jóval azelőtt létezett, hogy Buddha Sakjamuni megszületett volna. A két átadásnak sok nagyon hasonló aspektusa van, de ez nem jelenti azt, hogy azonosak. Az embereknek gyakran nem világosak ezek a dolgok. Mi bönpók buddhistának valljuk magunkat, mivel nangpa a nevünk tibeti nyelven, ami azt jelenti, hogy a benne foglalt jelentés minden tulajdonságával rendelkezünk    

Sambhala: Ahogy ismerjük, a bön és a buddhizmus találkozása nem volt nehézségektől mentes, és talán a kapcsolatuk sem mindig harmonikus a jelen korszakban sem. Milyen okai lehetnek az ellentmondásnak és melyek az alapvető hasonlóságok?

Rinpocse: Legelőször is szeretném elmondani, hogy az az időszak, mikor a buddhizmust bevezették Tibetben a VIII. században, egyáltalán nem volt békés. Ám mindig konfliktus jellemzi azt a folyamatot, mely szerint egy régebbi hagyomány helyett újat akarunk elterjeszteni és ez így volt mindenhol a világon.

Ez nem a vallás lényege, az ok nem a vallásban keresendő. A vallás lényege a bönben és a buddhizmusban is a békesség, harmónia és egyetértés. Alapja a béke és harmónia. Ám az emberek gyakran használják a vallást politikai célok érdekében és ez mindent összezavar. Ez az, ami tönkreteszi, elszennyezi a vallást. Ez történt Tibetben is a VIII. században. Az új vallás bevezetésében a királyokat politikai okok motiválták, nem az, hogy hiányzott volna Tibetben a spirituális gyakorlat.

Szongcen Gampo két feleséget vett magának, egyet Kínából, egyet Nepálból. Ez nem azért történt, mert nem volt elég lány Tibetben, hanem azért, mert a király és miniszterei erősíteni akarták Tibet  politikai és gazdasági befolyását a térségben. Valójában nagyon is sikeresek voltak ebben, hiszen kiterjesztették a királyság hatalmát Kína és Mongólia bizonyos részeire, valamint más területekre. Ez a ráhatás természetesen azóta szétoszlott.

Öt generációval Szongcen Gampo után Triszong Decen több meghívással erősítette meg az indiai buddhizmus befolyását és a bön hagyomány súlyos üldöztetést szenvedett. Ezek nagyon nehéz idők voltak a bön gyakorlói számára, el kellett hagyniuk az országot.

Mégsem gondolom, hogy konfliktus lenne a bön és a buddhizmus között. Túlnyomó részt a hasonlóság jellemző, mondhatnám alapvetően egyformák. Mindkettőben a tanítások alapja az együttérzés, a bodhicsitta és a szemlélet is ugyanaz. Nincs ok az ellentétre. Támogatni egyet és a másikat elítélni nem a vallás, hanem az emberi természet sajátsága.

Napjainkban, ha a tibeti buddhizmus öt iskoláját tekintjük, mindegyikről elmondhatjuk, békességes és harmonikus kapcsolatokra törekszik. A bön és a buddhizmus a tibeti kultúra és spirituális hagyomány két tartópillére.

Sambhala: Sokan hívják Tibet ősi buddhizmus előtti hagyományát egyfajta samanizmusnak, mely valójában a világ legősibb hagyománya és megtalálható volt a föld minden táján. Jelenleg egyre több ember érdeklődik a samanizmus iránt. Úgy tűnik ez az ősi hagyomány ma is működik. Mit gondol erről Rinpocse?

Rinpocse: Nem igazán pontos a felvetés első része. Sok ember használja régen elavult szótárak szómagyarázatait, melyeket azóta sem frissítettek fel, és a bönről mint samanizmusról beszélnek. Még mások különböző, olyan előadóktól hallanak a bönről mint samanizmusról, akik nem sokat tudnak róla. Mindez erős félreértés. A bön hagyomány nem egyenlő ezekkel. Természetesen a mi hagyományunkban is fellelhetőek samanisztikus elemek. Mivel a tanítás nagyon sokrétű. Valójában számomra igen nehéz pontosan tudni, mit értenek önök itt Magyarországon samanizmus alatt a saját nyelvükben, de ha a szó jelentése az orvoslás és gyógyítás tevékenységét takarja, akkor valóban megvan a hagyományunkban ez az aspektus. Ám a tanításoknak ez az aspektusa sem úgy került bele a bön hagyományba, hogy valaki egyéni víziót kapott róla, mikor kint aludt a hegyen és ott termett egy idegen, és hirtelen átadott valamit.

Az orvoslás és gyógyítás gyakorlatát is Buddha Tönpa Shenrab tanította meg, ahogy a szútra, tantra és dzogcsen magasabb gyakorlási szintjeit is. A bönben kilenc járművet tartunk számon, kilenc egymást követő járművet. Az első négy jármű az érző lények ideiglenes jóllétéről gondoskodik. Mikor a bönt először tanították, minden érzőlény javára tették. Az érzőlényeknek kétféle feladata van: gondoskodni egyrészt erről az életről és a következőről. Ebben az életben időlegesen boldognak egészségesnek kell lennünk és bizonyos javakkal rendelkeznünk, dolgokra van szükségünk. Ezen igények kielégítésére használjuk a bön első négy járművét, ide tartozik a jósolt előrejelzés, asztrológia, orvoslás és különböző gyógyító szertartások. A következő élet érdekében történnek a temetési szertartások és a szútra, a tantra és a dzogcsen tanításai. A dzogcsen tanításait tartjuk a legmagasabb tanításoknak a hagyományon belül.

Mindezen oknál fogva, azt hiszem egyértelmű, nem értek azzal egyet, hogy a bön egyfajta ősi tibeti samanizmus. Sokkal több annál. Van benne samanisztikus aspektus, de még ez is kizárja az állatáldozatot.

Az előadásban megemlítettem, hogy mielőtt Buddha Tönpa Shenrab tanított volna létezett valamiféle bön, hiszen a szót mindenféle gyakorlatra és recitációra használták, ilyen értelemben általános jelentéssel bírt azokban az ősi időkben. Bármiféle imát, fohászt jelenthetett a különböző helyi rendszerekben, melyeket különböző szellemekhez intéztek, mint cen (tib. btsan), dü (tib. bdud) és gyalpo (tib. rgyalpo) stb. Ezek a hagyományok változatlanul folytatódnak Nepál, Tibet eldugott területein, de még Indiában is. Azonban ezek a tevékenységek semmiképpen nem kapcsolódnak a bön hagyományhoz.

Sambhala: Számos bön és buddhista mester él és tanít a világ különböző részein. Az ősiségben a mesterek csupán azokat tanították, akik készen álltak a befogadásra, és akkoriban kevés tanítványuk volt, így meg tudták őrizni az átadás magas minőségét. Mára minden megváltozott. A tanítók nagy nyilvánosság előtt adnak tanításokat, ami számunkra nagyon hasznosnak tűnik, hiszen a tibeti tanítókról úgy tudjuk, magas spirituális szintet képviselnek. Rinpocse mit gondol erről?

Rinpocse: Igen ez igaz, a régi időkben a magas tanításokat titokban tartották, csak néhány tanítványnak adták át, akiket tüzetesen megvizsgáltak, és megfelelőnek találtak. Mások voltak a körülmények. A korai időkben a tanítások virágzása idején az emberek mély tiszteletet és odaadást éreztek a tanítások iránt, még ha nem is volt képzettségi hátterük, tudósi megértésük. Nagyon egyszerű emberek voltak, nem mindegyikük írástudó, de mindannyian mély odaadást éreztek. Tudatuk és életmódjuk harmóniában volt a tanításokkal. Nem foglalkoztak sokat a tanulmányozással, beszédekkel, inkább a gyakorlásra összpontosítottak. Nem voltak tanult emberek, de az életüket át- meg átszőtte a természetes bölcsesség, például a karma törvényének mély ismerete. A tibeti kultúra része volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem voltak nagy tudású lámák. Voltak magas megvalósítású tanult mesterek, akik rendkívül képzettek voltak a filozófiában és a logikában. Ha most olvassuk a műveiket, melyeket sok száz évvel ezelőtt írtak, olyan átfogó és mély megértést mutatnak, hogy nagyon nehéz nekünk a mostani időben, egy írásműben ilyen mélységekig menni.

Az idők változásával változik az emberi tudat is, ami az idők során sekélyessé lett. Az emberek ellustultak, mivel a dolgok könnyednek látszanak, pedig egyértelmű, hogy igen gyorsan és látványosan elnehezülünk. Mégis az emberek a pillanatnyilag könnyűnek látszó helyzetben bíznak, nem akarnak keményen dolgozni, nem akarnak összpontosítani és gyakorolni, következésképpen természetesen elvesztik hitüket és odaadásukat. Ez megtörténik a tibeti társadalmon belül is, részben a körülmények, a politikai helyzet miatt, de részben az életmód okán. Ezért mondhatjuk, hogy megvan a veszély, hogy a tanítások elvesznek.

A korai időkben a bön sok üldöztetést szenvedett, de nem veszett el. Az emberek elszántak és erősek voltak. Itt van a tanítás sértetlenül, használni tudjuk. Az üldözés nem tudja a vallást lerombolni. Akkor mi teheti meg? Az emberek tudatának változása, életvitelük és bizonyos változások a társadalomban. Ha a társadalmi környezetben kedvezőtlen légkör  alakul ki, akkor ez jelenti a legnagyobb veszélyt a gyakorlásra és tanításra nézve. Ennek köszönhetően az emberek elvesztik belső odaadásukat a tanítás iránt, az már nem képvisel értéket számukra, és ez veszélyesebb, mint a kommunista üldözés.

Most beszéljünk arról, hogyan alakul a tanítás nyugaton. Ezeket a tanításokat nem lehet egy helyhez kötni. Bárhol, ahol érzőlények élnek, legyen az Tibet, vagy Magyarország, fontos, hogy megjelenjen, ha a tanítás megfelelő célt szolgál. Ezért tanítanak a tibeti lámák nagyobb nyilvánosság előtt. A nyugati kultúra különböző, de az embereket érdekli a tanítás. Néhányuk erős motivációt érez, hogy tanulja, ami nagy erőfeszítést igényel. A tudományos felfogás terén a nyugatiak sokkal jobbak, mint a tibetiek, hiszen ilyen a képzésük kora gyerekkoruk óta. Az odaadás érzését felkelteni nagyon nehéz a nyugati emberek számára. Természetesen ez az én véleményem.

Például, ha a Három Ékkőben való menedékvételről beszélünk nyugaton, megkérdezik: „Miért vegyek menedéket, szabad vagyok és független.” Valahogy így. Ez az, ami kulturálisan különböző.  Pontosan azért kell menedéket vennünk, hogy biztosítsuk szabadságunkat és függetlenségünket. Békétlen tudatunk az, ami veszélyezteti szabadságunkat és függetlenségünket. Ha kívülről érkezik valami támadás, úgy tűnhet, kezelni tudjuk azt, ám ha belülről jön, igen nehéz tenni ellene. A tanítás révén tudjuk biztosítani belső békénket, ellenőrzésünk alá vonni tudatunkat és negatív érzelmeinket. Ennek okán tanítunk nagyobb nyilvánosság előtt, hogy az emberek mélyebb megértéshez jussanak. Így gondolom.

Sambhala: Ahogy tudjuk, az ősi magyar spirituális hagyománynak is vannak samanisztikus vonatkozásai, amik kapcsolódhatnak a bön hagyományhoz. Sok kutató foglalkozik vele manapság és talál ázsiai, közép-ázsiai kapcsolatokat. Sajnálatos módon ez az ősi hagyomány mára majdnem teljesen eltűnt. Mit gondol Rinpocse, kutatás révén újra lehet-e éleszteni ezt a hagyományt és aztán használni is, mint spirituális utat?

Rinpocse: Minden attól függ, mi maradt meg. Mi érhető el az ősi magyar hagyományból és mi használható belőle? Igen azt gondolom, hogy mindig találhatunk jó dolgokat az ősi hagyományokban. Az ősi időkben az emberek életstílusa különböző volt. Ezen életvitel határozta meg, mit és hogyan tettek és sok mindent tanulhatunk tőlük.  

A jelenlegi, XXI. században az emberek nagyon sok külső dologtól függenek. Mindannyian hozzá vagyunk kötve autóhasználathoz, telefonhoz, mobilhoz az internethez. Mikor ezek a dolgok még nem létezhettek, mondhatjuk, hogy akkor egy primitív társadalom működött, de az emberek mégis megéltek és megtalálták a szükséges megoldásokat. Mostanra modernizálódtunk, a dolgok könnyebbnek tűnnek, de rendkívüli függőségeket vettünk a nyakunkba érte. Azért hozunk létre újabb és újabb dolgokat, hogy minél függetlenebbek legyünk, de az eredmény pont az ellenkezője, még nagyobb függőségbe kerülünk. Ha egy nap megszűnik az áramszolgáltatás nem nagyon tudunk mit tenni. Nincs hová menni segítségért.

A régi időkben az emberek szabadabbak voltak. Nem nagyon sújtotta őket, bármi is történt. A körülményeknek megfelelően éltek. Tudták, hogyan kerüljenek harmóniába az elemekkel, a szellemlényekkel, hogyan használják az energiájukat anélkül, hogy megzavarnák őket. Természetesen a fény, az elektromosság jó, de nagyon meg kell fontolni, milyen mértékben zavarjuk össze a környezetünket, az elemeket ahhoz, hogy megszerezzük? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden, amit teszünk veszélyes, hanem azt, hogy használjuk az ősök bölcsességét és tudását, hogy javítsunk a dolgunkon.

Sambhala: A bön egyik fő aspektusa a gyógyítás, mégpedig az, hogy a testet és tudatot együttesen kell gyógyítani. A modern gyógymódok egészen más hozzáállással dolgoznak. Gondolja Rinpocse, hogy ez a két különböző módszer együttműködhet és segítheti egymást?
 
Rinpocse: Úgy gondolom nagyon sokféleképpen működhetnek együtt, de azt nem tudom kifejteni, hogyan. Sok vonatkozásban közös megoldást tudnak találni.

Sambhala: Hol találhatók főbb bön központok a világon és milyen munka folyik ezeken a helyeken? El tudja képzelni Rinpocse, hogy Magyarországon is nyílik bön központ?

Rinpocse: Először a nyugat központokról; van egy nagy és igen jól működő központ Amerikában, a Ligmincha Institute, valamint különböző kapcsolódó részintézmények Amerikában és Mexikóban. Európában Franciaországban és Lengyelországban is vannak központok. A két legnagyobb kolostorunk Indiában és Nepálban van. Tibetben szintén nagyon sok kolostort újraépítettek, de sajnos a képzési rendszer erősen korlátozott a politikai helyzet miatt. Ami Magyarországot illeti, igen, remélem, hogy lesz Magyarországon is bön központ.

Sambhala: Köszönjük a beszélgetést.
Rinpocse: Én is köszönöm.