Potala

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Sambhala interjú Khentrul Rinpocsével, a tibeti buddhizmus dzsonang ágának lámájával

Budapest/Sambhala/Hendrey Tibor/2016. április 30.

Budapest/2016. április 30.

Khentrul Rinpocse, Király István és a Kálacsakra Közösség meghívására, már harmadik éve látogat Magyarországra, ahol egyre többen érdeklődnek tanításai iránt. A Sambhala Tibet Központ 2016 áprilisában is meghívta Rinpocsét, hogy tanítson a ma is időszerű ősi hagyományról. Ennek a tanításnak az alkalmából készített interjút Rinpocsével Hendrey Tibor a Sambhala Tibet Központ vezetője.



Sambhala: Rinpocse, hogyan került kapcsolatba Magyarországgal, és milyen lehetőségeket lát Magyarországon a jövőre nézve a tanításokkal kapcsolatban?
Khentrul Rinpocse: 2014 nyarán Őszentsége a Dalai Láma Kálacsakra meghatalmazást adott Ladakban. Itt találkoztam egy kíváncsi fiúval, aki nagyon sokat kérdezett a Kálacsakra felől. Egyébként azért voltam Ladakban, hogy segítsek az ott megjelent embereknek megérteni a Kálacsakra beavatás menetét és gyakorlatait. Ezt a kíváncsi fiút Király Istvánnak hívják, akivel később komolyabb kapcsolatba kerültem, amikor éppen Szlovákiában tartózkodtam. és meghívott Magyarországra. Egyeztettünk időpontot, és eljöttem ide Budapestre a Sambhala Tibet Központba, ahol öt délutánon keresztül bevezető magyarázatokat adtam a buddhizmusról és a Kálacsakráról.

Sambhala: Milyen lehetőségeket lát a Kálacsakra gyakorlatokban Magyarországon?
Khentrul Rinpocse: Ilyen előzmények után, most már többször látogatást tettem Magyarországra, ahol István vezeti a létrejött gyakorlók közösségét helyes útmutatással. Jelenleg is szorgosan végzik az előkészítő gyakorlatokat. 2015-ben Tibetben elvonulást tartottunk, amin István is részt vett, majd ezt követően visszatértem Magyarországra, ahol a Hét beavatás a gyermekkor mintájára elnevezésű Kálacsakra beavatást adtam, majd egy öt napos elvonulást tartottunk, amelyen elég sok ember részt vett.

Sambhala: Drága Rinpocse! Lenne szíves magáról beszélni, hogyan alakult az élete és milyen szerepet tölt ma be?
Khentrul Rinpocse: Tibeti nomád családban születtem Kelet-Tibet középső részén, Golok tartományban, ahol egyáltalán nem volt lehetőségem tanulni. Közel húsz éves voltam, amikor elhagytam a családi otthont, és egy kolostorba készültem szerzetesnek. Ettől kezdve az életem nagyon megváltozott, keményen tanultam és keményen gyakoroltam, százszázalékos összpontosítással, feláldozva minden mást. Huszonöt tanítóm volt 11 különböző kolostorban, ahol mind az öt különböző buddhista tradíciót tanították, amelyek Tibetben elérhetőek voltak. Ezután eljöttem Tibetből.

Sambhala: Rinpocse hogyan került el Tibetből?
Khentrul Rinpocse: Először Indiába mentem és felkerestem a Buddhával kapcsolatos négy legfőbb zarándokhelyet. Ezt követően Ausztráliába mentem, és angolul tanultam, majd elkezdtem dharmát tanítani. Fő feladatommá vált a Kálacsakra tanítása, hogy megismertessem és felvirágoztassam ezt a tant mindenhol, mert a Kálacsakra tanítások a legfontosabbak ezen a Földön, hiszen ellenszert nyújtanak arra az egyensúlytalanságra, ami a világunkban uralkodik – főként a béke és a harmónia terén. Ennek alap forrása a Kálacsakra. Ez a legfontosabb feladatom, és eltökélt vagyok abban, hogy ezt semmilyen körülmények közt sem adom fel.

Sambhala: Kérem, Rinpocse, beszéljen a dzsonáng tradícióról, valamint a Kálacsakra és Sambhala hagyományvonalról a mitikus időktől mostanáig.
Khentrul Rinpocse: Ez egy nagyon fontos téma, mert általában az emberek annyit tapasztalnak a Kálacsakrából, hogy Őszentsége a Dalai Láma beavatásokat és meghatalmazásokat ad, és esetleg még a homok-mandaláról is van tudomásuk. Néhány komolyabb érdeklődő könyvekből is szerezhet valamennyi intellektuális tudást, de ha tényleg komolyan akarjuk a Kálacsakrát gyakorolni, és ha tényleg békét és harmóniát szeretnénk a világunkban, vagy egyénileg szeretnénk felszabadítani magunkat a halálunk előtt vagy a halálunkon keresztül, akkor mindenképpen ismernünk kell a dzsonáng hagyományt. Sajnos a dzsonáng hagyomány a legkevésbé ismert tradíció nemcsak Tibetben, de Tibeten kívül is. Jogos a kérdés, hogy miért? A tibeti buddhizmus kapcsolata a Nyugattal és a Föld összes népével a tibeti menekülteken keresztül valósult meg. Ők a négy fő buddhista tradíció valamelyikéhez tartoznak; vagyis a nyingma, a szakja, a kagyü, és a gelug hagyományhoz, vagy esetleg a bönhöz. Viszont általában a menekültek nem tartoznak a dzsonáng hagyományhoz. Ez a legfőbb oka, amiért nem ismerik. A Tibeten kívül élő tibeti buddhisták még az interneten vagy egyéb írásokban sem említik a dzsonángot. Amit a publikus írásokból tudni lehet, hogy a buddhizmusnak négy fő iskolája van, és az ötödik a bön hagyomány, amit sokszor nem is sorolnak a buddhizmushoz. Ezért sok ember nem is tud a dzsonáng létezéséről. A másik ok, hogy a dzsonangpák közül senki nem beszél angolul vagy más világnyelven, így nem igazán van kapcsolatuk a külföldi kultúrákkal. Például az én esetem is azt bizonyítja, hogy mielőtt először Ausztráliába érkeztem, egyáltalán nem volt kapcsolatom, sem hozzáférésem az angol nyelvhez. Szóval legelőször meg kellett tanulnom az angol nyelvet, és körülbelül tíz évbe telt, mire feltaláltam magam, megismertem a nyelvet és a nyugati kultúrát. Ezután angol nyelvű könyveket írtam a Kálacsakráról, ezért így csak 2014-ben tudtam elkezdeni a világ különböző országaiban a Kálacsakrát tanítani.

Az első dzsonáng hagyományhoz tartozó ismert mester Kunphang Tukdzse Cündu volt, aki megalapította az első állandó kolostort Dzsomonángban, ami egy Tibet északi részén lévő szent hegy. Guru Rinpocse és számos más szent, áldott lény is megáldotta ezt a helyet, és ezen a helyen alapította Kunphang Tukdzse Cündu az első kolostort, ezért hívják dzsonángnak. Tehát a vonal a nevét az első kolostor helyéről kapta. De maga a vonal sokkal korábban is létezett már, Sákjamuni Buddhától a szútra vonalon keresztül, Maitréja a bódhiszattva hagyományon keresztül, valamint Aszangán, Nágárdzsúnán, Vaszubandun, tehát a hat legfőbb méltóságon és két legnagyobb indiai mesteren keresztül öröklődött át. Tszan Khaomit Serab és Dro Lotszava Gavi Dordzse, a két kiemelkedő fordító továbbította a tanításokat Tibetbe. Ez az átadási vonal a szútra oldalról. A tantra és a Kálacsakra oldaláról viszont természetesen Sambhalából érkeztek a tanítások. A Kálacsakra, mint tibeti buddhista gyakorlat Sambhalában több mint ezer éve fennáll és már régebben is elterjedt volt. A XI. Rigden (Dharma-király) idejében a tanítás Indiába érkezett Mandzsuvadzsrán keresztül. Mandzsuvadzsra kiemelkedő képességű gyakorló volt, aki a jidám istenségén keresztül kapott instrukciókat, hogy miket kell tennie ahhoz, hogy Sambhalába eljusson, így neki a spirituális megvalósításainak köszönhetően sikerült eljutnia Sambhalába. Először Csilupával és Bendu Ghariaval találkozott, akiknek volt már egy kis Kálacsakra ismerete, és ezt kezdte el gyakorolni, majd fokozatosan olyan szintet ért el, hogy végül el tudott jutni Sambhalába, és megkaphatta a valódi Kálacsakra tanításokat, majd onnan visszatért. Amikor más tradíciók Csilupát emlegetik, akkor azt tudni illik, hogy Csilupa soha nem volt Sambhalában, kizárólag Mandzsuvadzsra járt ott. Ennek köszönhetően a dzsonáng Kálacsakra hagyomány még különlegesebb, mert közvetlenül Sambhalából eredeztethető a vonal. Dro Lotszava Gavi Dordzsén és Szómanáthán (tib. Pancsen Dava Gonpo) keresztül jutott el Tibetbe, de ahogy már korábban is említettem, Kunphang Thukdzse Tszündu volt az, aki 17 különböző vonal Kálacsakra tanításait egyesítette. A dzsonáng Kálacsakra a tényleges gyakorlatokra fektette a hangsúlyt, a többi vonal inkább az intellektuális megközelítést részesíti előnyben. Tehát ezért nincsenek meg más vonalaknak a Kálacsakra beteljesítő gyakorlatai, mert ők nem gyakorolták. Szóval ezért ez a feladatom: azt szeretném, hogy mindenki gyakoroljon, és ne csak beszéljünk róla.

Sambhala: Rinpocse, kérem, összegezze Sambhala jelentésének lényegét!
Khentrul Rinpocse: Amikor Sambhalát szóba hozzuk, az emberek többsége egy helyre, egy birodalomra gondol, ami részben igaz is. Sokan ellenben úgy hiszik, hogy ez egy mitikus birodalom. Mások viszont azt gondolják, hogy ez egy valóságos fizikai hely. Alapvetően mindkét állítás téves, mert ugyan Sambhala egy fizikai szinten létező hely, de ez inkább finomabb, szakrális szinten értendő, ezért nem lehet megtalálni semmiféle tudományos módszerrel, csak szakrális gyakorlatokkal, a szamádhi tudatállapoton keresztül. Ha nagy kitartással gyakorlunk, akkor ebben az életben felfedezhető, amikor szamádhi-tudatunk van. Ezt már sok korábbi gyakorló is megvalósította. Ha nem annyira erős a gyakorlásunk, akkor a halálunkon keresztül is elérhetővé válhat ugyanez a lehetőség. A halál gondolata a hétköznapi emberekből ijedtséget, zavarodottságot vált ki, de a gyakorlók számára a legnagyobb lehetőség arra, hogy rajtaüssenek a szamszára illúzióján, és elérjék a saját szentségüket. Tehát ezen keresztül már könnyedén eljuthatunk Sambhalába.

Sambhala: Rinpocse! Kérem, mondja el a Kálacsakra és a Sambhala lényegét, különösen a mai korban!
Khentrul Rinpocse: A Kálacsakra hagyomány beteljesítő dharma. Természetesen igaz, hogy minden dharma jó és hasznos, de nem mind beteljesítő (nem teljes). Felmerül a kérdés, hogy miért? A Kálacsakrát is Buddha tanította, de nem hétköznapi emberi alakban, hanem átalakult Kálacsakra mandalájává (ami a megvilágosodott síkot jeleníti meg). Az sem lényegtelen, hogy Buddha kiknek tanította a Kálacsakrát: tizedik szintű bódhiszattváknak, mint Szucsandra (Sambhala első királya), Vadzsrapáni, Mandzsusrí... Ebből kifolyólag a Kálacsakra egy beteljesítő dharma. A lényege a szerető kedvesség és együttérzés, a gyakorlatok eredménye pedig a béke és harmónia megléte mindenhol. Ami Sambhalában megvalósult, az a végső, tökéletes béke és harmónia. Tehát amit ma bárki megtehet az az, hogy a szerető kedvességet és az együttérzést gyakorolja, és ezáltal hozzájárul nem csak egyéni felszabadulásához, de egyben a közösség javára is tesz. Ha az emberek a szerető kedvességet és az együttérzést a Kálacsakrán keresztül gyakorolják, akkor az eredmény, a hozzájárulás a világ harmóniájához 100-szor erősebb lesz. Hogy miért? Azért, mert az egész vonal, a Kálacsakra tanítások és átadások forrása a Sambhala, a tökéletes béke és harmónia forrása. Még ha valaki nem közvetlen módon gyakorolja a szerető kedvességet, hanem bármely más részét gyakorolja a Kálacsakrának, mint például vizualizációs gyakorlatokat végez, mantrázik, akkor ezeknek az eredménye is mindig békét és harmóniát fog hozni. A végső, tökéletes béke és harmónia pedig az üres forma és a nagy gyönyör egysége.

Sambhala: Rinpocse, azt is tudni lehet, hogy a dzsonáng vonal és más tibeti vonalak között nézeteltérés van. Lenne szíves elmondani, mi a vita tárgya? Mi Őszentsége a Dalai Láma véleménye a dzsonángról?
Khentrul Rinpocse: Ez a vita egy részleges megértésből fakad. Az egyet nem értés tárgya a Sentong nézet, ami a Kálacsakra nézete is tulajdonképpen. Ezt a nézetet az emberek nem értik teljesen, csak részben. Annyira biztos vagyok ebben a nézetben, hogy bárkivel szemben ki merek állni vitára félelem nélkül, feltéve, hogy akad egy jó bíránk. Hogy miért? Mert az összes egyet nem értő ember állítása a teljes megértés hiányából fakad. Állok elébe bárkivel tisztázni ezt a fontos témát.

Amikor Őszentsége a Dalai Láma a Kálacsakráról vagy a dzsonáng vonalról beszél, érzem, hogy mindig nagyon nagy tisztelettel teszi. Magasztalja ezt a vonalat, de mégis úgy érzem, hogy valami mindig hiányzik ebből a tiszteletből. Azt mondja Őszentsége: „nagyon fontos a dzsonáng hagyomány, ők viszik a beteljesítő Kálacsakrát, nélkülük nem rendelkezünk a teljes Kálacsakrával”, vagy azt mondja: „le kell borulnunk a dzsonáng vonal előtt, nincs más választásunk, csak rájuk számíthatunk”. Ezeket a nagyközönség előtt mondja, láthatjuk a videókon. Viszont a Sentong-Rantong témát illetően soha nem nyilvánít véleményt, tehát megérzésem szerint valami van a háttérben. Talán nincs más választása.

Sambhala: Ez is politika lenne?
Khenrrul Rinpocse: Igen, lehet, hogy politika, de ki tudja? Én nem. De természetesen Őszentsége soha sem mondott semmi negatív kritikát. Viszont nem is magasztalja soha a Sentong nézetet mint a többi nézet felett állót. Ezt a kérdést függőben hagyja. Néha azt mondja: „Sentong-Rantong – ez egy nagyon nagy, magas dolog, nem tudjuk pontosan, hogyan is van valójában”; vagy: „függetlenül a Sentong-Rantong vitától, le kell borulnunk a dzsonangpák előtt, ha a Kálacsakráról van szó!”

Sambhala: Csögjam Trungpa Rinpocse is tanította a Shambala hagyományt, talán Nyugaton először. Milyen kapcsolat van a hagyományvonal két megközelítése között? Vannak-e egyáltalán különbségek?
Khentrul Rinpocse: Természetesen Csögjam Trungpa könyveit olvastam, és személyesen meg is látogattam a londoni központját. Tartottam ott néhány tanítást is, valamint beszélgettem néhány tanítványával. Nekem úgy tűnik, hogy ő nem igazán a Kálacsakrát tanította, és nem az igazi Sambhalát. Inkább bizonyos részeit próbálta meg kiemelni Sambhalának; úgy mondanám, hogy Sambhala egyszerű lényegét próbálta átadni, és a mi világunkra lefordítani.

Sambhala: Csögjam Trungpa említést tett arról is, hogy a Sambhala szó a spirituális helyszínen kívül valamiféle személyt, spirituális harcost, bódhiszattvát is jelent. Mi a véleménye erről?
Khentrul Rinpocse: Nekünk tibetieknek van egy mondásunk: མཁས་པས་བཤད་ན་ཅི་ཡང་བདེན། །སྙན་ངག་མཁན་ལ་ཅི་ཡང་བརྒྱན། ། Így fordítanám le: ha valaki intelligens, bármit mond, abban igaza van, ha valaki nagy költő, akkor bármi, amit mond, nagyon költői. Ez érvényes ebben az esetben is. Valamiért hasznosnak kell lennie, nyilván ezért mondta Csögjam Trungpa. Tehát nem ellenkezek azzal, amit ő mondott. Sambhala természetesen harcost is jelent, a Sambhalához tartozó emberek harcosok, de nem abban az értelemben, ahogy mi egy harcot elképzelünk, hanem ahogy egy bódhiszattva harcol, együtt érző harcosként.

Sambhala: Általában úgy ismert, hogy a Sambhala hagyomány egy több dimenziós, megvilágosodott és boldogságban élő mitikus helyről szól, ahol nem csak a királyok, miniszterek és vezetők élnek a legnagyobb boldogságban és jólétben, hanem minden egyes alattvaló is. Ez a vonal lényegileg máig töretlen, hiszen Őszentsége a Dalai Láma is rendszeresen ad több hetes Kálacsakra beavatásokat a világbéke és harmónia érdekében. Nem beavatott érdeklődőnek ellentmondásos lehet, hogy a Kálacsakra rituálék ellenére miért szenvedéssel teli a világ?
Khentrul Rinpocse: A világunkban minden erőfeszítést igényel, semmi sem bontakozik ki önmagától tökéletesen, ez, azt hiszem világos. Igen, Őszentsége bevezeti a Kálacsakrát, beavatást is adott több százezer embernek, talán már a milliót is meghaladó számú az összes résztvevő, de ez csak a bevezetés szintjén van, és a legtöbb ember, 99,99%-uk nem gyakorolja a Kálacsakrát. Tehát éppen ez az én reményem, hogy akik beavatást kaptak Őszentségétől, azokat fel tudjuk keresni, be tudjuk csatornázni őket hozzánk, és ezáltal vezetni tudjuk őket abban, hogy miként gyakoroljanak. Ez az én reményem. Így a világunk sokkal jobbá, teljesebbé tud válni, mint egy félig-Sambhala, és aztán valamikor majd elérhetővé válik mindnyájunk számára a valódi kapcsolat a Sambhalával.

Sambhala: Magyarországon, sajnos egyelőre csak angolul, most kapható Rinpocse könyve, a Sambhala leleplezése. A könyvben idáig még soha meg nem jelent tanítások és információk vannak Sambhaláról. Ezek szerint vannak a tibeti hagyományban eddig még nem nyilvános és nem ismert tanítások? Lehet, hogy az ősi tudás tekintetében még komoly meglepetések várnak az emberiségre?
Khentrul Rinpocse: Nagyon sok fontos dologról beszélnek az emberek, de szinte senki sem cselekszik. Ez az általános tendencia a világunkban. Mindenki a békéről és harmóniáról beszél, de senki sem cselekszik. Például évszázadokon át sokat beszéltek a Rimé mozgalomról a lámák, de senki sem tett igazán sokat. Tehát írtam egy kis könyvet 2003-ban a Rimé buddhizmusról, amit megmutattam Őszentsége a Dalai Lámának, aki nagyon meg volt elégedve, és arra bátorított, hogy bővítsem ki. Fáradhatatlanul bővíteni kezdtem a munkát, ami számomra nem csak annyit jelentett, hogy a tibeti hagyományvonalak terén kezdjem el kiterjeszteni a leírásokat, hanem hogy globális vallási szinten bővítsem ki azokat. Ezért tanulmányoznom kellett más világvallásokat is a korlátozott nyelvtudásommal. Keményen dolgoztam, és kiadtam egy könyvet tavaly; egy Rimé könyvet, amiben az összes fő világvallás együtt szerepel, valamint az összes főbb tibeti hagyomány is. A könyv borítóján egy Sambhaláról készült kép látható, azért, mert számomra a végső Rimé Sambhalát jelenti. Sok munka van még addig. Ebben a könyvben tisztázom, hogy mit is jelent a Rimé, és milyen lépések szükségesek az eléréséhez, mert nagyon sokan félreértik a jelentését. Azt is tisztáztam benne, hogy mi a végső Rimé. Ebben az évben (2016) megírtam a Sambhaláról szóló könyvemet is, mert elmondható, hogy maga a név így-úgy sok helyen használatos. Elneveznek róla akár házakat, boltokat, kolostorokat, elvonulási központokat, mindenfélét, de igazából az emberek nem tudják, mit jelent a név valójában. Sajnos ezek az információk nem csak más nyelveken nem léteznek, hanem még Tibetben is nagyon kevés a tudás róluk, ezért tartottam fontosnak megosztani. A könyv megírása hatalmas munka volt, amiben asszisztenseim is segítségemre voltak. Felmértük, hogy mit tudnak az emberek Sambhaláról és hogyan, milyen módon értik félre a jelentését.  Ezeket összegezve és letisztázva írtuk meg a könyvet, és igen, a világon először, szóval mindenkinek le kéne fordítania a saját nyelvére. Ez egy nagy lehetőség, amit az embereknek meg kéne ragadni, hogy megérthessék ezt a témát.

Sambhala: Rinpocse, engedjen meg egy utolsó kérdést Tibettel kapcsolatban! Rinpocse Tibetben született, és nem olyan régen hagyta el Tibetet, tehát vannak még spirituális és élő tapasztalatai, emlékei. Mi volt a szerepe Tibetnek az elmúlt 60 évben, és milyen feladatok várnak még erre a magas kultúrájú, hatalmas országra?
Khentrul Rinpocse: Úgy gondolom, hogy Tibet gazdag spirituális értékei fennmaradtak. Minden bizonnyal nem minden egyes tibeti a legjobb és legpontosabb, nagy gyakorló, de léteznek köztük tökéletes és pontos gyakorlók is. Aztán, tudjuk, jött a Káli Júga, és mindenki materialistává vált, és így Tibetet is hirtelen ellepte a materializmus. Ez egyik oldalról nézve fájdalmas, de a másik oldalról nézve Tibet belülről megőrizte gazdag szellemi értékeit vagy, ha úgy tetszik, a megvalósításait. Minden nehézség ellenére még mindig van remény arra, hogy továbbra is megőrizzük ezt. Valószínűleg erőfeszítéseket kell tennünk, lehet, hogy bizonyos dolgokban változnunk kell... Annak ellenére, hogy a XXI. században vagyunk, Tibet hosszú ideig középkori szinten működött, ám éppen ennek is köszönhetően őrizhette meg szellemi értékeit. Mindezek ellenére azt hiszem, hogy ezt nehéz lenne a jövőben is ilyen módon fenntartani. A jövőben szükségünk lesz intelligens változásokra is, reformokra, át kell strukturálnunk a dolgokat, és remélem, hogy ebben a munkában én is közre tudok működni. Sehol, semmilyen változás nem könnyű, főleg Tibet esetében nem. Egy nagyon nagy tudású tudós, Gendün Csöpel mondta egyszer Tibet jellemzésére, hogy ott az emberek mindent, ami ősi, régi, úgy vesznek, mintha mennyből kapott ajándék lenne, nagyon nagyra értékelik, és minden újdonságra úgy tekintenek, mintha démontól származó lenne, ezért nem szeretik. Így hát a tibetieket nem könnyű megváltoztatni. Viszont ha megértenek és elfogadnak valamit, akkor nagyon gyorsan képesek a változást alkalmazni. Tehát én azt gondolom, a tibetieknek reformokra van szükségük!

Sambhala: Tibet képes lesz megőrizni szellemiségét a kínai fennhatóság alatt?
Khentrul Rinpocse: Igen. Nem sokan mondják ezt, de én azt hiszem, Tibetnek fel kellene adnia eddigi politikáját. Meg kellene próbálnia együtt boldogulni Kínával, és megfelelően megőrizni vallását. Természetesen ez bizonyos témakörökben nagyon nehéz, és a kínai politika sem teszi egyszerűvé a helyzetet, de ezzel meg kéne békélni, úgy ahogy lehet, mert nincs más esély a továbblépésre.

Sambhala: Rinpocse, szerencsés korszakot élünk, hogy Rinpocse újra megszületett, és Kálacsakra tanításokat adhat nekünk és másoknak is itt a Földön! Köszönöm szépen az elmúlt két nap tanításait, és köszönöm szépen az interjút is.
Khentrul Rinpocse: Én is köszönöm neked a megjelenési lehetőséget, és köszönöm a Sambhala Tibet Központnak is, hogy itt sok embernek tanításokat adhattam.  Köszönöm neked is és Istinek is!

Webgalamb