Ha végső békét és boldogságot szeretnéd elérni, akkor az út; a megszabadulás ösvénye

Sambhala interjú Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse, bön mesterrel 2016. május 13-án

Sambhala: Rinpocse, kérem beszéljen a bön hagyományról, annak történetéről, Zsangzsungtól, a dzogcsenen át, egészen napjainkig. Milyen nézeteltérések voltak a terjeszkedő tibeti buddhizmussal?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Tasi delek! Amikor a bön hagyományról beszélünk, akkor három egymástól eltérő bönt különböztetünk meg, a történelmük és hagyományuk alapján. Ezek a korai bön, a jungdrung bön és, az új bön; ez három különböző rendszer. A jundrung bön hagyomány úgy tartja, hogy Buddha Tönpa Serab volt a hagyomány alapítója, aki Olmo Lungring városában született. A pontos helyét persze napjainkban elég nehéz volna meghatározni, de úgy gondoljuk és a hagyomány is úgy tartja, hogy ez a hely itt a földön, valahol a Kailásza-hegytől Nyugatra található. A hagyományunk szerint Tönpa Senrab egy megvilágosodott személy, amit tibetiül úgy mondunk szang gye, amit buddhának fordítanak. Tehát a bön Buddha Tönpa Senrabtól ered, aki miután megszületett Olmo Lungring földjén, már egész fiatal korában elkezdte tanítani a bönt, aminek tanításait kilenc részre osztjuk és ezt A Bön Kilenc Útjának nevezünk. A kilenc utat három nagyobb csoportra osztjuk, úgy mint szútra, tantra és dzogcsen. Ezt tibetiül do ngak szem szumnak nevezünk vagy másik meghatározással élve: a lemondás útja, az átalakítás útja és a felszabadulás útja. Ezek közül, az utóbbi a dzogcsen, amit egyben a kilenc jármű csúcsának is nevezünk, a legmagasabb jármű. Azt tartjuk, és ez nagyon fontos a bön tanítások szempontjából, hogy a dzogcsen tanítások Buddha Tönpa Senrabtól származnak, tőle eljutottak Zsangzsungba és innen kerültek Tibetbe. Ezek alapján, azt mondhatjuk, hogy a dzogcsen hagyomány Buddha Tönpa Senrabtól, egészen a mai napig töretlen vonalon jutottak el.

Sambhala: Időben milyen régen voltak a tanítások?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: A hagyomány azt mondja, hogy Buddha Tönpa Senrab születésétől számítva 18 033 év telt el. Sokan vannak, akik ezt így nem fogadják el és kételkednek, viszont sokan vannak akik igen. Érdekes és mindenképp fontos megemlíteni, hogy évről évre kerülnek elő olyan régi leletek és ezen kivül találnak olyan nyomokat is, melyek egyre korábbi időkre utalnak. Számos tibetológus kutatja a témát és kijelenthetjük, a feltárások alapján is egyre megyünk visszafelé az időben. Akárhogy is, de a hagyomány, azt tartja, hogy a dzogcsen, Buddha Tönpa Senrabtól a mai napig töretlen hagyományvonalon át jutott el.

A bönben igen fontos a hagyományvonal. Nagyon fontos, az átadási-vonal, a tanítás hagyományvonala, illetve a meghatalmazások- vagy beavatások vonala. Ezek mind a Buddhától jönnek: a mester átadja a tanítványának, majd, az is a saját tanítványának és így tovább, és így jutott el a mai napig hozzánk. A dzogcsen gyakorlása által számos mester érte el a szivárványtestet. Ezek nem csak pusztán legendák, hanem manapság is megtörténő dolgok. Tavaly például az egyik dzogcsen mester teste halálakor a felére, egészen apróra zsugorodott; mindenki láthatta a róla készült képeket. Halálakor felvette az ötpontos meditációs testtartást és ezután különböző jelek és szívárványok jelentek meg. Hasonló módon, nagyon sok dzogcsen mester érte el már a szivárványtestet – fontos, hogy a mi hagyományunk úgy tartja, hogy egy élet folyamán lehetséges elérni a megvilágosodást.

Tehát mi a különbség a bön és a tibeti hagyományok között?! Ha nem szektariánus nézőpontból vizsgáljuk meg a különböző hagyományvonalakat – hanem mondjuk a gyakorlás szempontjából -, akkor nem találunk különbséget köztük, vagyis nincs különbség. Mind az öt iskolája a tibeti buddhizmusnak a megszabadulás ösvényéről beszél.  A bön, a nyingma, a kagyü, a szakja, és a gelug is, illetve a dzsonang, ami a hatodik iskola. Mindegyik Buddhához kötődik, és mindegyik gyakorlatokat, módszereket használ ahhoz, hogy elérje a megvilágosodást, azaz elérje a buddhaságot. Persze az is igaz, ha csak a leírásokat olvasunk, amiket valakik leírtak vagy pedig olyan mestereket hallgatunk, akik nem ismervén más rendszereket azt mondják, hogy hatalmas különbségek vannak közöttük, akkor azt fogjuk elhinni. Biztos, hogy vannak némi különbözőségek a vonalakban, például hogy ez most kagyü, az meg nyingma, ez gelug, az bön, amaz meg szakja, és így tovább. De valójában, lényegét tekintve, mind ugyanaz; hasonlóan a nagy világ vallások hasonlóságainál. A valódi, gyakorlói szempontot a számos nem szektariánus mester képviseli, akik tisztelik az összes tanítást, megosztják másokkal a tanításokat és nincs gondjuk a különbözőségekkel. Így ha a gyakorlás oldaláról tekintünk arra, amit a bönpók hisznek, akkor, azt találjuk, hogy ugyanazt hiszik a tibeti buddhisták is. Amit a tibeti buddhisták hisznek, ugyanazt hiszik a bönpók is. Mindegyik hagyományban ugyanúgy vannak szerzetesek, jógik, és világi gyakorlók. Lényegileg ugyanaz mind.


Sambhala: Mégis, milyen különbözőségekről beszélhetünk a buddhista iskolák tekintetében? Milyen alapokról választja valaki a bön vagy buddhista vonalat?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Ha a hagyományvonalak közötti különbségekről beszélünk, a bönpók hagyományvonala Buddha Tönpa Senrabtól származik, töretlenül egészen mostanáig és, mint mondottam három fő rendszere van; a szútra, a tantra, és a dzsogcsen.

Először is, ha megnézzük a tibeti buddhizmust, ami már önmagában is igen érdekes hagyomány és összehasonlítjuk a többi buddhista irányzattal, a thai vagy a burmai irányzatokkal, teljesen mást látunk. Azt mondják, hogy a tibeti buddhizmus és annak minden tanítása Indiából ered, de nem tudják megmondani, hogy pontosan hogyan és honnan. Persze vannak ehhez hasonló dolgok a bönpoknál is, például hogy nem lehet megtalálni Buddha Tönpa Senrab születésének helyét. Meg tudjuk nevezni a helyet, de az nem fedezhető fel a térképen.

Annyit, azért mondhatok, hogy a különböző iskolák, mint például a nyingma és a bönpo iskolák a dzogcsenben nagyrész megegyeznek; de a kagyü és a szakja iskolákban is megvannak a hasonló tantrikus és szútrikus tanítások, mint nekünk is. Tehát, amit a tibeti iskolák közötti különbözőségekről el lehet mondani, az csak és kizárólag a hagyományvonal történeti háttere. Ha olvasod a különböző iskolák könyveit, nem találsz közöttük különbségeket, és itt természetesen, az eredeti tanításokról beszélek. Így mondhatjuk, hogy csak és kizárólag a hagyományvonal az, ami különbözik.

A tibeti emberek nem választanak hagyományt, hanem, mint például én, egy bönpo családban születtem, így természetesen bönpo lettem, így követem a bön hagyományt és hát azt gyakorlom is. A legtöbb tibeti embernél ez így van. De az is igaz, hogy különböző emberek, különböző karmával rendelkeznek és különböző kapcsolódási pontokkal. Ahogy a bönpo családok bön tanítások iránt érdeklődnek és azt hallgatnak, az a kapcsolódási pontjuk. Aztán előfordul, hogy néhány gelug és nyingma gyakorlót is érdekel a bön dzogcsen tanítás, meghallgatja a tanítást egy bön mestertől és attól kezdve bönpo lesz, vagy akár fordítva. Tehát ez, az a választás, ami a személyes karmikus kapcsolódási pontoktól függ. De a legtöbb tibeti a család hagyományát folytatja, ily módon, ha a családod gelug, akkor gelug leszel, ha a családod bönpo, akkor bönpo leszel. A hagyomány nem kifejezetten választás alapján megy.

Sambhala: Jobbára, melyik tibeti régióban élnek bönpók?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Kelet-Tibet, Kham régió. Itt van a legtöbb bönpo jelenleg. A kínai felmérések és népszámlálások szerint, a legnagyobb számban gelugok vannak, utána jönnek a nyigmák és bönpók, akik nagyon hasonló számban vannak, és a legnagyobb része a bönpóknak Kelet-Tibetben, Kham tartományban van.

Sambhala: Rinpocse, kérem beszéljen a Kálacsakra és Shambhala hagyományról bönpo szempontból.
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: A bönpóknak megvan a speciális, saját Kálacsakra tanításuk; ez a dünkor. Buddha Tönpa Senrab ezen formáját is megmutatta, ebben a formában is megnyilvánult. A buddhista kálacsakra és a bönpo kálacsakra nem egészen ugyanaz. A bönpók a kálacsakrát általánosságban nagyon tisztelik, de nem igazán követik ezt a tradíciót. Tisztelik, mint minden más hagyományt. Sambhala, pedig a bönpók szerint megegyezik Olmo Lungringgel. Olmo Lungringnek nagyon sok elnevezése van, az egyik ezek közül a Sambhala. Vannak olyan imáink, melyekben azért imádkozunk, hogy egy napon Olmo Lungringben szülessünk meg újra. Számos történet szól erről a témáről, így Tönpa Senrab élettörténetében is szó esik Olmo Lungringről és annak szinonimájáról, a Sambhaláról.

Sambhala: Ha Sambhaláról beszélünk, hol tudnánk ezt Tibetben elhelyezni földrajzilag?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: A bönpóknak velem együtt az a véleménye, ha Olmo Lungring és Sambhala ugyanaz, vagyis egymás szinonimái, akkor a földi síkon, valahová a Kailásza-hegy nyugati oldalára tehető. Nem tudjuk, hogy attól milyen távolságra, de a Kailászától Nyugatra. Ez bizonyított tény, hogy ott van, mert amikor Buddha Tönpa Senrab meglátogatta Tibetet, abból az irányból érkezett meg. Ennek a története dokumentálva van.

Sambhala: Ismert, hogy számos a jungdrung bönnel kapcsolatos film készítésében vállalt jelentős szerepet, kérem beszéljen filmes munkásságáról, különös tekintettel a most készülő filmről, mely Yongdzin Rinpocse élettörténetét dolgozza fel.
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Így van, lehetőségem volt, hogy néhány dokumentumfilm elkészítésén dolgozzak. Az első ilyen dokumentumfilm, amit készítettünk a In Search of Zhang Zhung (Zsangzsung keresése) címet kapta. Erről egy könyv is készült, amit Charles Ramble profeszorral együttműködve készítettünk. Sokan dicsérték ezt a munkát, hogy jól sikerült, sokan bíztattak és ez is befolyásolt abban, hogy folytassam a dokumentumfilm készítést. A második film elkészítéséhez Mustangba utaztunk. Felső-Mustangban egy barlangban rengeteg bön könyvet és szöveget találtunk. A National Geographic stábjával jutottunk be a barlangrendszerbe és ott volt, az a hatalmas mennyiségű könyv, melyek a XIV. században, illetve a XV. század elején íródtak. Igazán érdekes és fontos dokumentumok. Dokumentumfilmeket készíteni és könyveket írni mindig is nagyon érdekes volt számomra. A filmkészítést talán még inkább érdekesnek találom, közben ugyanis nagyon sok emberrel kerülsz kapcsolatba. A jelenlegi munkát, Yongdzin Rinpocse életrajzi filmjét, három éve kezdtük el, Rinpocse utazása címmel. Már majdnem teljesen kész a dokumentumfilm, amit egy Mexikói filmes céggel, az EFD-vel készítünk. Rengeteg országba mentünk forgatni, úgy mint: Nepál, India, Anglia (London), Olaszország, Lengyelország, Mexikó; nagyon sok helyen forgattunk.  A film bemutataja Rinpocse életútját, gyermekkorát, aztán, hogy négy évet töltött egy barlangban meditációval és utánna pedig azt, hogyan vált a hagyományvonal forrásává. Elmenekült Tibetből, majd Londonba ment, ahol megírta Snellgrow professzorral, az első angol nyelvű bönpo könyvet a Nine Way of Bon-t. Később visszament Indiába és mondhatom igazán érdekes követni Rinpocse történetét, ahogy mindig talált valami fontosat a hagyomány szempontjából, ahogy megtalálta a kapcsolatot másokkal. Például, mikor visszatért Londonból Indiába, találkozott azzal a katolikus segélyszervezettel, amely aztán támogatta őt, és ennek eredményeként jöhetett létre a bön közösség (Dolanjiban), ahol megalapíthatták a Menri kolostort. Ez nagyon érdekes volt a számomra, mert van hogy megkülönböztetjük a vallásokat egymástól, de ha létrejön közöttük egy igazi, őszinte kapcsolat, és valamelyiknek szükség van segítségre, akkor segítenek egymásnak. Ha szükség van segítségre, akkor valaki jön és segít. Ezután egy teljes oktatási rendszert dolgoztak ki és újra felállították a teljes átadási vonalat is, mely tartalmazta az összes meghatalmazást, ami megkapható. Az első apát, Őszentsége XXXIII. Menri Trizin lett. A film tehát erről szól. Végig követi Rinpocse életét, és nagyon izgalmas, érdekes film.

Sambhala: Milyen közép-ázsiai térségeket említhetünk, ahol a bön erőteljesen jelen van, a tibeti Kham-on kívül?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Amdo és Gyalrong. Gyalrong Kína és Tibet határán fekszik. Mint ismert, korábban a gelugok behívták a mongolokat, aztán jöttek a kínaiak és sokmindent leromboltak, de még így is megmaradtak a bönpók. Utoljára 2012.-ben jártam azon a vidéken és állíthatom, sokan vannak a bönpok és nagyon sok helyen állnak még a kolostorok is Gyarlungban, csakúgy, mint Közép-Tibetben. Lhaszában kevésbé vannak jelen. Ü-cangi területeken is sok kolostor van még, amelyek nagyon erősek. A szent család, Buddha Tönpa Senrab családjának vonala még mindig ott él.

Sambhala: Mustáng és Ladak esetében mi a bönpók helyzete?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Mustángban is vannak bönpók. Van egy kis falu, aminek a neve Lubrak, ez teljesen bönpo. Aztán ott van Zagrot. Ezen a részen is vannak még bönpók egész Felső-Mustángig. Van ott néhány olyan bönpo család, amelyek lhabönt követik, ami egyfajta bönpo pap. Ilyen és ehhez hasonlók is vannak ott. Továbbá Dolpóban is szintén sok a bönpo van. Ráadásul Felső-Dolpónak talán fele bönpo ezen a részen, ezer éve változatlan a hagyomány. Ladakban is van most egy kis kolostora a bönpóknak. Butánban is mostanában virul újra a bön. Természetesen régebben több kolostor volt, amiket most a kagyüpák használnak, bár a régi festmények a falakon még megvannak. Mostanság virágzik újra a bön, de, nem egyszerű.

Sambhala: Rinpocse kérem meséljen önmagáról, és az életéről. Mi inspirált egy 19 éves tibeti fiatalembert, hogy szerzetes legyen? Mi a jelenlegi pozíciója a jungdrung hagyományvonalban?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Amikor szerzetes lettem, nem mondhatom, hogy igazán jó volt a motivációm, de tényleg. Hiszen gyerekkoromban, a kínai kommunista uralom alatt nem volt megengedett a vallásgyakorlás Tibetben, nem lehetett még mantrát sem recitálni és meditációra sem volt igazán lehetőség. Húsz évig teljes bezártságban életem. Az emberek sosem beszéltek, nem beszélhettek a hagyományról, a gyakorlatokról és semmi ilyesmiről a Kínai kulturális forradalom kezdetétől, 1959-től egészen az 1980-es évekig. Teljes bezártság volt. A szülők nem beszélhettek a gyerekeknek erről, mert ugye a gyerekek nem tudnak hallgatni, mindig mindenről fecsegnek amit másoktól hallanak és hát rengeteg kém volt. Emlékszem nagypapámra, állandóan zaklatták, mert mantrázott. Volt, hogy megbüntették vagy épp börtönbe zárták emiatt. Szóval nekünk gyereknek nem beszéltek ilyesmikről. Én sem tudtam ezekről a dolgokról semmit. Aztán a 80-as évek közepétől elkezdődött az enyhülés ezen a téren is, így a kínaiak részéről és ennek hatására újból megjelenhetett a vallás. Megjelenhettek a tanítók, a szerzetesek, ahogy azt mi mondjuk trapa vagy lama. Egyszer jött a hír, hogy érkezik egy láma. Addíg mindenkinek más-más elképzelése volt róluk, azt képzeltük, hogy a láma teljesen különbözik az emberi lényektől. Végül megérkezett egy öreg mester és akkor rájöttünk, hogy oh, ugyanúgy néz ki mint mi, mint egy emberi lény.

Jómagam földműves családban nevelkedtem, aminek egy része nomád volt.   A kínaiak valamikor a 80-as évek elején begyűjtöttek, majd újra szétosztottak mindent a különböző családoknak. Én mindíg nagyanyámmal, a család nomád részénél voltam. A nomádok élete nagyon, nagyon nehéz. Télen nagyon hideg van, a tavasz is igazán kemény, sokáig minden fagyott, aztán meg jöttek a farkasok, így mondhatjuk, hogy kíméletlenül nehéz ez az életforma. Amikor a nyolcvanas években megjelentek a lámák és a szerzetesek, mi láthattuk, hogy az ő életük mennyire örömteli, nem kell tenniük semmit és bárhová mennek folyton felajánlásokat tesznek nekik, az életük boldog. Ez igen motiváló volt akkor számomra, jó alaposan megvizsgáltam az életem, hogy mennyire kemény. Egy napon, amikor egy helyi mester szertartást tartott a helyiekért, megkérdezte a nevem és azt mondta nekem; Szönam állj be szerzetesnek! Azt mondtam neki, nem, semmi esetre sem akarok szerzetesnek állni, de a szavai mégis nagyon mély nyomot hagytak bennem. Aztán valamikor 1986-ban, mesterünk Yongdzin Rinpocse először látogatott hozzánk. Ennek hatására több fiatal fiú állt szerzetesnek. Nem tudták, hogy miért, nem tudták, hogy mi a motivációjuk, de szerzetesnek álltak. Jómagam is ekkor lettem szerzetes. A kemény élet már túlságosan risztó volt, és így már könyebben született a döntés. Aztán persze mondtam anyámnak, apámnak, hogyan választottam, mit akarok, ők támogattak benne. A későbbiekben lassan, de megtanultam, hogy szerzetesnek lenni, közel sem annyi, hogy hátra hagyod a nehéz munkás életed. Kialakult bennem a biztos motiváció. Hát nekem valahogy így kezdődött a szerzetesi életem.

Sambhala: Létezhet Tibeten kívűl hasonló tradíció, mint a bön, és honnan származnak a hagyományok? Mitől függ, hogy melyik hagyomány hasznos az emberi lét számára?
Khenpo Gelek Jinpa: Nagyon sok hagyomány van amelyek az ősi időkben keletkeztek és sok hasonlóság is van közöttük, mivel sok mindent megosztottak egymással. Van példaul Kasmírban egy kis közösség, nem emlékszem a nevére pontosan, de egy olyan tradíció, ahol szintén van sötét elvonulás, tummo, beszélnek a csatornákról, csakrákról. Nagyon érdekes. Ha jól tudom az iszlám egy ága, de nem teljesen megegyező azzal, vannak különbségek. Nagyon kis számú közösség gyakorolja csak. Egy olasz professzor írt róla könyvet. Mint mondtam sok hasonlóság van a bönnel, mint a tummo, sötét elvonulás, binduk, víziók.

Vannak hasonlóságok a hindu tradícióval is, mint például az elemeknél, illetve a rituális részekben is. Elemekkel való gyógyítás terén szintén vannak hasonlóságok. Tehát főképp az ősi hagyományokban lehetnek hasonlóságok. A beteljesülésben, a dzogcsenben nem tudom, hogy van-e hasonlóság bármihez, de a gyakorlatokban és a rituálékban lehetnek hasonlóságok.

Bárminek is nevezzük a meditáció gyakorlását, és nem is számít hogyan hívjuk, de ezek a módszerek valóban segítenek az embereknek. Persze nagyban attól is függ, hogy éppen, te mit keresel. Ha végső békét és boldogságot szeretnéd elérni, akkor az út; a megszabadulás ösvénye. Minden valláshoz karmikus kapcsolat köt minket. Egy fjata hagyomány nem lehet gyümölcsöző mindenki számára, hiszen mindenkinek megvan a maga  saját karmikus kapcsolata. Például a bön hagyomány nagyon gazdag, megvan benne minden, ami egy ember számára szükséges a boldog élethez, de ha nincs meg a kapcsolatod vele, akkor nem tudsz találkozni ezekkel a tanításokkal. Ugyanígy a nyingmában vagy kagyüben, és a többiben is megvannak azok a kiváló módszerek melyekre az embereknek szükségük lehet. De mindegyiknél igaz, ha nincs meg a karmikus kapcsolatod valamelyikkel, nem kapod meg. Általában mi azt mondjuk, hogy a buddhizmussal való kapcsolat a legfontosabb, mert ez összekapcsolja a tudatod a képzéssel, a módszerekkel, elvezeti a tudatod a belső szenvedésektől a végső béke és boldogság állapotába. Persze más hagyományok is lehetnek hasznosak, nem dönthetjük el, hogy csak egy hagyomány az, ami mindenkinek kell. Mindig hiszünk a karmában, és a karmikus kapcsolat nagyon fontos.
Sambhala: Rinpocse, köszönöm szépen, az interjút!
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Szívesen és minden jót kívánok a Sambhalának!