A reinkarnáció nem fontos – nyilatkozta a Dalai Láma - Namrata Biji Ahuja interjúja

2019. július 6./Mcleodganj /The Week/TibetPress

16 évesen elvesztette a szabadságát, 24 évesen az országát. Az utóbbi hatvan évet Indiában töltötte. Mi járt a fejében, amikor elhagyta Tibetet, annyi ember reményét hordozva?
Dalai Láma/Mint buddhista szerzetes a napi meditációnkban érzőlényként, anyai érzéseket tápláló érző lényként tekintünk magunkra. Így a napi imám így hangzik: Amíg az űr létezik, amíg érzőlények léteznek, maradok, hogy szolgáljam őket. Shantideva Ácsárjától ( egyike a nagy ősi ácsárjáknak (tanító) származnak ezek a szavak… Vannak az univerzumban más galaxisok, akikkel nincs kapcsolatunk, és csak annyit tehetünk, hogy imádkozunk értük ( és az ottani lényekért. De ezzel a galaxissal van kapcsolatunk, és a galaxison belül ezzel a világgal. És ezen a világon belül az emberi lényekkel, állatokkal, madarakkal.  Tudunk kommunikálni az emberi lényekkel, de az állatokkal nem annyira… Az emberi agy képessé tesz, hogy kommunikáljunk egymással. Tehát amikor imádkozunk, akkor minden érzőlényért imádkozunk és ennek a bolygónak a hétmilliárd lakójáért. Én egy vagyok közülük. Az én törekvésem arra irányul, hogy ennek a hétmilliárd emberi lénynek a jóllétéhez egy kicsit hozzájáruljak. A jóllétet nem csak fizikai, hanem lelki szinten is értem.

Ön személyesen ismert több indiai vezetőt, kezdve Jawaharlal Nehruval. Mennyire került közel hozzájuk?
Dalai Láma/Nehru Pandit nagyon kedves volt hozzám, nehéz helyzetben adott tanácsot. Követtem a tanácsát, és ez nagyon praktikus volt. 1956-ban érkeztem Indiába, Buddha születésnapja idején. Akkor több tibeti vezető azt javasolta nekem, hogy maradjak Indiában és ne térjek haza. Tartottak a kínai csapatoktól. Tárgyaltam Nehru Pandittal, aki azt mondta, hogy jobb lenne, ha visszatérnék Tibetbe. Egy 17 pontból álló egyezményt mutatott ( a tibeti vezetés és a kínai kormány között ).  Saját tollával jelölt be néhány pontot és hozzátette, hogy ezek alapján Tibeten belül is tudok küzdeni. Követtem a javaslatát. Saját vizsgálatokat is folytattam megérzéseim alapján. 1957-ben visszatértem Tibetbe. Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy a kínaiakkal fenntartsam a békét, de egy idő után… Kelet-Tibetben felkelés tört ki, aztán északkeleten is. Ezek fokozatosan egész Tibetre kiterjedtek. 1959-ben a dolgok kicsúsztak az irányítás alól és úgy döntöttem, elmenekülök Tibetből.

Miért Indiát választotta?
Dalai Láma/Amikor az indiai határ közelében jártam, két küldöttséget indítottam Indiába és Bhutánba. A gyorsabb és kedvezőbb válasz Indiából érkezett. Amikor Indiában a központi kormány tudomást szerzett arról, hogy már elhagytam Tibetet, az indiai kabinet megbeszélést hívott össze. A kormány egyik tagja aggodalmát fejezte ki, hogy ha a Dalai Lámát befogadják, az kihathat az indiai-kínai kapcsolatokra. De Nehru Pandit úgy döntött, hogy be kell fogadniuk a Dalai Lámát. Maga Nehru állt ki ezért. Sok évvel később egy idős indiai tisztviselő a halála előtt jött el hozzám és mesélte ezt el.     

Politikailag hogyan fogadták Indiában?
Dalai Láma/1959-ben menekültként érkeztem Indiába. Dr Rajendra Prasad elnök, Dr S. Radhakrishnan, akit 1956. óta ismertem és Govind Ballabh Pant Pandit nagyszerű emberek voltak. Az ellenzékben voltak olyan politikusok, mint Acharya Kripalani és Ashok Mehta, akik Tibet hűséges támogatói voltak. Mindannyian segítettek nekem. Miután menedékért folyamodtam, Nehru azt tanácsolta, azért, hogy a tibeti ügyet ébren tartsuk, az ENSZ elé vinni az ügyet az rendben van, de ami fontos, az a tibetiek fiatalabb generációjának a megfelelő oktatása. Nehru házában egy ebéd folyamán felhívta K.L. Shrimali oktatási minisztert, és megbízta azzal, hozzon létre egy bizottságot a fiatal tibetiek nevelése céljából. A teljes költséget India viselte. A második kérdés a letelepedés volt. Nehru írt a főminisztereknek, hogy kiderítse, ki tud elérhető helyszínt biztosítani. A legjobb ajánlat S. Nijalingappától jött, aki Mysore főminisztere volt. Szóval mindezekben az ügyekben Nehru járt el, és minden indiai vezető támogatott engem.

Hogyan ismerte meg Nijalingappát?
Dalai Láma/Bangaloreban van egy kert, ahol van egy üvegház (Lalbagh). Egyszer ott ebédeltem egy kínai delegációval és Nijalingappa mellettem ült. Mialatt a kínaiakkal beszélgettünk, Nijalingappa azt súgta nekem, hogy támogatja Tibet függetlenségét. Meglepődtem és aggódtam, mi van, ha a kínaiak, akik ott ültek, hallották ezt ( nevet ). Szóval Nijalingappa és én régóta ismerjük egymást. Ma Mysoreban, Karnatakában van a legnagyobb menekült település. Aztán Bhandarában, Maharashtrában, Odishában és természetesen Himachal Pradeshben és más államokban is.

Nehru azt mondta, hogy a Kínával folytatott párbeszéd fontos ahhoz, hogy megoldjuk a tibeti kérdést. Korábban a küldöttei találkoztak kínai vezetőkkel, de az utóbbi néhány évben nem tárgyalnak Kínával. Hogyan tovább?
Dalai Láma/ Kína vezetői között növekszik az az érzés, hogy a politikájuk nem volt képes megoldani a tibeti ügyet az elmúlt 70 év alatt. Így egy realistább megközelítést kell alkalmazniuk. Még ha Tibet független ország is volt, politikailag Kína ma elfoglalta Tibetet. Az adott körülmények között egy ideje azt mondom, hogy arra kell fókuszálnunk, hogy megőrizzük a tibeti kultúrát, vallást és identitást. Nem a politikai függetlenségért folyik a küzdelem.

Miért nem?
Dalai Láma/A politikai függetlenség az emberek boldogságáról szól. De tudja ez egyedül garantálni a boldogságot? Amíg a tibeti nép meg tudja őrizni több ezer éves kulturális örökségét, vallását és identitását, az belső békét hoz neki és boldogságot. Ezért csodálom az indiai államot a sokszínűség egyesítéséért. Ugyanígy a Kínai Népköztársaság és Tibet együtt tud élni, megőrizve Tibet kulturális, nyelvi és vallási identitását. A függetlenség másrészt a határok kijelölését jelenti. Történelmileg Tibet egy hatalmas királyság volt, de jelenleg egyes tibeti területek kínai irányítás alá kerültek. Például az én falum nem esne a tibeti fennhatóság alá, és a kínaiak azt mondhatnák: „küldjétek vissza a Dalai Lámát Kínába”. Úgy érzem, hogy Tibetet egy irányítás alatt kell vezetni. Így hát Kína és Tibet is jól jár, ha békésen egymás mellett tudnak élni és tanulnak egymástól. Tibet gazdaságilag hasznot fog húzni Kínából, míg a kínaiak a mi tudásunkból. Kínában különösen a tudósok most jönnek rá, hogy a tibeti buddhista tradíció autentikus Nalanda hagyomány.

A tibeti szellem nagyon erős Tibeten belül. Mint menekültek Indiában mi ébren tartjuk a tibeti szellemet, nyelvet és tudást. Mielőtt Indiába jöttem, sok tudós azt gondolta, a tibeti buddhizmus lámaizmus, nem igazi buddhizmus. Az elmúlt 60 évben az egész világ elismerte a tibeti buddhizmust, mint Nalanda tradíciót. Van egy mondás Tibetben: Amikor egy szerencsétlenség történik veled, néha van áldás is elrejtve.

Találkozott Narendra Modi miniszterelnökkel?
Dalai Láma/Igen, egyszer még mielőtt miniszterelnök lett és egyszer utána. Jól ismerem őt. Érthető, hogy gondolnia kell a Kínával folytatott jó viszonyra. Hivatalos találkozó nem zajlott le még köztünk, de ez rendben van. Nemrég, a választások után írtam neki és egy nagyon jó válasz érkezett. Nem kell sietnünk. Tudom, hogy akárhogy is, én egy menekült vagyok. Én vagyok az indiai kormány legrégebben itt tartózkodó vendége. Néha azzal viccelek az indiai tisztviselőknek : „Ha egy nap azt mondják, nem vagyok többé az indiai kormány vendége, el kell gondolkodnom a bonyolult jövőmön”.

Van ilyen érzése?
Dalai Láma/Nem. India egy fiának tartom magam, mivel a gondolkodásom teljes egészében a történelmi Nalanda egyetem neves mestereinek munkái formálták, amelyeket gyermekkorom óta tanulmányoztam. A testemet az indiai rizs, dal és roti táplálták. Ezért valódi kötődést érzek ez iránt az ország iránt, és állandó aggodalmat a jólétével kapcsolatban. Három kötelezettségvállalást teljesítek –  az emberi értékek, a vallási harmónia  előremozdítását és az ősi indiai tudás újraélesztését. Szeretnék segíteni az embereknek, hogy belső békéjüket fejlesszék és erősítsék az ahimsa ( nemártás) és a karuna ( együttérzés ) koncepcióját. Számos indiai őszinte érdeklődést mutat ez iránt. Azt érzem, hogy India az egyetlen nemzet, amely a modern oktatást és ősi tudást képes kombinálni. A britek által kifejlesztett modern nevelés nem tudja, mit kezdjen az érzelmekkel. De az olyan emberek, mint Mahatma Gandhi és Dr Radhakrishnan, tudták, hogy kell kezelni az emberi érzelmeket. Nehru már jóval inkább nyugatiasodott volt ( nevet ).

Azt gondolja, hogy Mori inkább indiai mint nyugati?
Dalai Láma/Talán igen. De többet kell vizsgálódnom, hogy véleményt nyilváníthassak. Nem tudom.

Milyen dolgok iránt érez elköteleződést most?
Dalai Láma/Elsőként az alapvető emberi értékeket előremozdítani. Egyes tudósok azt mondják,  hogy az alapvető emberi természet sokkal együttérzőbb. Amikor megszületünk, az anyánk szeretete és törődése nélkül nem tudunk túlélni. Az anyatej a törődés jelképe. az életünk ilyen módon kezdődik. Egyes tudósok azt állítják, hogy a méreg és a félelem az immunrendszerünket eszik. Amikor dühösek vagyunk, a lelki békénket elveszítjük. Az arcunk nem szép (nevet). Ez az emberi természet része. Amikor gyermekek vagyunk, értékeljük a melegszívűséget. A gyerekeket nem érdekli a nemzetiség, a kaszt vagy vallás, és az emberi szeretetet, törődést és barátságot tartják a kulcstényezőknek. De amikor belépnek az oktatási rendszerbe, a fejükben impressziók támadnak a különböző nemzetiségekről, kasztokról és családi hátterekről. Ennek eredményeképp az alapvető emberi értékek háttérbe szorulnak. Mindig mondom az embereknek, hogy a fizikai higiéné mellett ugyanúgy fontos a gyermekeket az érzelmi higiéniájára is figyelmeztetni. Ezt nem vallási ügyként kell tenni, hanem mint akadémikus ügyet az egészség javítása, a boldog egyén, boldog család, boldog társadalom és boldog emberiség megteremtése érdekében.

Ez egy cél. Mi van még?
Dalai Láma/Másik elköteleződésem a vallási harmónia és az ősi indiai tudás felélesztésére irányul. Én buddhista szerzetes vagyok, Indiában élek, ahol az utóbbi háromezer évben különböző vallási hagyományok fejlődtek ki. Aztán a közép-ázsiai országokból is érkeztek más tradíciók. Indiában a muzulmánok, keresztények, hinduk, dzsáinisták mind együtt élnek. Vegyük Parsis példáját, aki a zoroasztrianizmus követője volt. Százezer főnél kevesebbet számolnak, de ennek a kis közösségnek megvan a maga vallása és félelem nélkül élhet. Nagyon békés emberek és az ebből a közösségből származó Field Marshal Sam Manekshaw és a Taták jelentősen hozzájárultak az ország fejlődéséhez. Mumbai városa egy másik példája a vallási együttélésnek. Ez India.

Másrészt a közvetlen szomszédunkban a muzulmánok Sia és Szunni nevében ölik egymást. Egyiptomban a keresztények és muzulmánok között vannak problémák. Sajnos Burmában buddhista-muzulmán konfliktus van. Amikor ezekről a dolgokról hallok, szomorúnak érzem magam. Minden különféle vallási hagyomány a különböző filozófiai koncepciók dacára a béke, megbocsátás és szeretet üzenetét hordozza. Ezért érzem azt, hogy India sok évszázados harmonikus vallási tradíciója nagyszerű példaként állhat előttünk.

Ha minden vallás a békét és erőszakmentességet szorgalmazza, akkor miért ölik egymást az emberi lények?
Dalai Láma/Amikor a vallás felületessé válik és csak a külsőségekkel törődik, akkor megtörténhetnek ilyen dolgok. Mivel ilyen az oktatási rendszerünk, a vallás sokkal inkább egy divatszimbólum lesz és ez a materialista élet felé vezeti az embereket.

Mikor kezdett hozzá az ősi indiai szövegek tanulmányozásához?
Dalai Láma/Történelmileg a tibetiek szemében India a nemesek földje. Ez egy szent föld. Egy tibeti számára egy életben egyszer nagyon fontos elzarándokolni Bodghayába. Ez a fajta hozzáállás évszázadok óta fennáll. Szóval India és Tibet nagyon közel áll egymáshoz. Mint tibeti, én a Nalanda mesterei általírt szövegeket tanulmányoztam. Úgy érzem, mi a Nalanda hagyomány követői vagyunk. Nagyon fiatalon különböző szövegeket memorizáltam és a Nalanda mesterek magyarázataival ellátott tanulmányokat kaptam. Én ezeket hatéves koromban tanulmányoztam. Nem mutattam sok érdeklődést a megtanulásuk iránt, de kötelező volt és a tanáraim szigorúak voltak (nevet). Nagarjuna, Chandrakirti, Shantideva, Shantarakshita és Dharmakirti írásait nagyon fontosnak találták. Ezekből a szövegekből egyesek tibeti és nem kínai nyelven érhetőek el. A buddhista országok közül csak Tibetben és Mongóliában él a hagyománya a Nalanda mesterek tanulmányozásának.

Kompatibilis-e a buddhizmus és a tudomány?
Dalai Láma/Buddha azt kérte követőitől, hogy a tanításait ne egyszerűen odaadásból és hitből fogadják el, hanem alapos vizsgálat nyomán. Míg a tudomány a kutatást, nyomozást és kísérletezést írja elő, vannak határai. A buddhista tanításoknak nincsenek korlátai. Három különböző tanítást kell eszünkbe vésni – megérteni a nyilvánvalót empirikus tapasztalataink által, másodszor reflexió és következtetés útján és harmadszor bizonyságtétel útján. Szóval sok közös pont van a modern tudománnyal.

A szerzetesek foglalkoznak a tudománnyal? Együtt tud élni a modern tudomány a hagyományos tanítással?
Dalai Láma/40 évvel ezelőtt párbeszédbe kezdtem a modern tudósokkal és rájöttem, hogy a tudomány hasznos. Úgy éreztem, be kellene vezetni a mi szerzetesi intézményrendszerünkbe. Ma már a fontosabb intézményekben a tudomány is ott van tantárgyként. Ma széleskörűen értékelik, de a kezdetekkor, mikor előhozakodtam az elképzeléssel, voltak szkeptikusok, akik szerint a tudomány veszélyes, különösen angolul. De most már érzik, hogy számos hasznos dolgot lehet tanulni a modern tudományból és viszont. A Nalanda hagyományokból kapott széles tudás segítségével jobban megértjük az olyan tárgyakat, mint a fizika vagy pszichológia.

A tanításai milliók életét érintették és az emberek elkezdték keresni az Ön támogatását. Lesz XV. Dalai Láma, az Ön reinkarnációja?
Dalai Láma/Én csak ezzel az élettel foglalkozom,a következő nem az én dolgom. Ami a fontos, azok a tanítások, a Dalai Láma intézménye csak ezután jön. Buddha tanításai a fontosak. Ha reinkarnáció olyan fontos, akkor miért nincs Buddhának reinkarnációja? Az összes Nalanda mester reinkarnációjának is itt kellene lennie. Mégis annak ellenére, hogy a mesterek reinkarnáció nincsenek itt, ezer év múltán is a tanításaik érvényesek. Nagyobb fontosságot kellene tulajdonítanunk a tanításoknak. Néha azt érzem, hogy a lámaság intézménye a feudális rendszerrel van kapcsolatban és nem releváns már manapság.

Miért gondolja feudálisnak?
Dalai Láma/Ha néhány ország példáját vesszük, a királyuk néha kettős feladatot visz: politikait és vallásit. A királyuk a vallásuk legfőbb tekintélye. Szóval ez én úgy érzem, ez olyan, mint a feudális rendszer. De ez az emberek akaratától függ. Holnap ha egy gyermek meggyőzően beszél a múltbeli életéről, az emberek rájöhetnek, hogy ő egy bizonyos személy reinkarnációja, de nem lesz intézményesítve. Ha utánanéz, láthatja, hogy vannak olyan lámák, akik nincsenek valóban hitelesítve, de egy magas szintű láma nevét viselik. Mióta a reinkarnáció rendszere elindult Tibetben, sok újraszületett láma szolgálta a Buddha dharmát, de voltak olyan esetek is, amikor valaki, aki reinkarnációként volt elismert, szégyent hozott a nevére és ez nagyon szomorú. Az a helyzet, hogy egy láma néha nagyon emelkedett módon ad tanításokat, de ha mélyebbre nézel, azt látod, hogy előnyt akar ebből kicsikarni.

Tibet a buddhizmus utolsó fellegvára?
Dalai Láma/A buddhizmus története a Buddha Dharma valódi hordozója. Tibetben a nagy szerzetesi intézmények alapos tanulmányokat végeztek és azt gondolom, akár Nalanda, ők a Buddha Dharma valódi hordozói, ezért is hívják a Drepung kolostort Tibetben  a második Nalanda egyetemnek. A második Dalai Láma csatlakozott ehhez a kolostorhoz, és utána vált a Dalai Láma intézménye ennek a kolostornak a fontos intézményévé. Tibetben teljes tudással rendelkezünk a Buddha Dharmáról ezeknek az intézményeknek hála és nem egy egyéni láma miatt, aki vicces életmódot folytat (nevet). Néhány idős tibeti, amikor találkoztam velük, arra kértek, hogy térjek vissza. De más tibetiek pedig azt mondták, jobb érzés számukra, ha a Dalai Láma egy szabad országban él és terjeszti a tibeti kultúrát.

Visszaszerzik a tibetiek valaha a szabadságot?
Dalai Láma/Egyszer, amikor Manipurban voltam, valaki említette nekem hogy Manipur függetlenséget szeretne. Az Indiai Uniónak el kellene engedni Kelet-Indiát és szabadságot biztosítani Manipurnak? Vagy a déli, nyugati vagy északi résznek? Jobb, ha az Indiai Unió részei maradnak. Ha India leválasztja valamelyik részét, gyengébb lesz. Ma ez az ország a világ legnépesebb demokráciája. A most befejeződött általános választások megmutatták a szabadság szellemét, annak ellenére, hogy a politikai pártok kritizálják egymást.

De számíthatnak-e valaha arra a tibetiek, hogy Kína megengedi nekik a szabad vallásgyakorlást?
Dalai Láma/A kínai valóság változóban van. A korábban szocialista országból Kína más valóságot épít ma. Amikor egyszer találkoztam az izraeli elnökkel, Simon Perezzel, aki Nobel-békedíjas és meggyőződéses szocialista, és ő erős szimpátiáját fejezte ki Kínával szemben és egyes esetekben védelmébe is vette. Néhány év múltán, 2009-ben találkoztam vele Jordániában. Megkérdeztem, még mindig úgy gondolja-e, hogy Kína szocialista ország. Ő mondta, hogy már nem az, és a kapitalizmus legrosszabb formájától szenved.

Összefér-e a buddhizmus a marxizmussal?
Dalai Láma/Mindig is csodáltam az eredeti marxizmust. Karl Marx kiállt a munkások jogaiért és a kizsákmányolás ellen. Ami a szocio-gazdasági elméletet illeti, én marxista vagyok. De azt gondolom, hogy Lenin volt az, aki tönkretette az eredeti és tiszta marxizmust. A bolsevik forradalommal Lenin még negatívabb és militánsabb lett és a könyörtelen elnyomásra helyezte a hangsúlyt, ami a totalitarianizmushoz  vezetett. Aztán jött Sztálin és így tovább. A kínai kommunisták Lenint és Sztálint tekintik tanítóiknak. Egyszer egy kínai barátom felidézte a találkozót Mao Cetung és Sztálin között és azzal viccelt, hogy Mao Cetung volt, akik Sztálintól tanult. Én azt gondolom, amit mindketten tanultak, az a totális elnyomás. Így idővel a kommunizmus nem fog élni. Emlékeznünk kell arra, hogy  bármilyen emberi lény vagy ország számára, amely fejlődni akar, az egyéni szabadság nagyon fontos. Nem lehet nemzeti szinten semmilyen fejlődés az egyéni szabadság nélkül, mert az akadályozná a kreativitást. Így a szabadság az egyéni szinten kezdődik és nemzeti majd nemzetközi szint felé tart.

Nemrég Ön azt mondta, hogy Donlad Trumpnál hiányzanak a morális elvek. Domináns jeggyé vált-e az önteltség olyan világszintű vezetők esetében mint Trump, Vlagyimir Putyin, Hszi Csinping vagy Recep Tayyip Erdogan?
Dalai Láma/Nem olyan rég hallottam, hogy Vlagyimir Putyin azt mondta, a nyugati típusú demokráciák elavultak. Nem tudom, mit is értett pontosan ez alatt. De amikor Donald Trump azt mondja: „Amerika az első”, úgy érzem, ez hibás. Amerika a szabad világ vezető ereje volt eddig. Amikor az egóról beszélünk, ennek mélyebb jelentése van. Általánosságban azt láthatjuk, hogy a teljes emberi fejlődést az egó váltotta ki, különben olyanok maradtunk volna, mint a zöldségek, és nem lenne haladás. Egy egyén vagy közösség túlélésének érzete az emberi fejlődés elsődleges mozgatója. De az emberi lényeknek van agyuk és az egót bölcsességgel együtt szabad használniuk.

Negatív tulajdonság az önzés?
Dalai Láma/Az igazi szocializmus, ami az altruizmus ( mások iránti törődés ) a legjobb módja, hogy a saját érdekeinket beteljesítsük. Így én azt szoktam mondani, ha önző vagy, legyél bölcsen önző, inkább mint bolond módon önző. Az altruizmus gyakorlása a legjobb út a saját érdekeink kiszolgálásához.

Ön kifejtette aggodalmait a klímaváltozással kapcsolatban. Beszélne erről a témáról?
Dalai Láma/Ma a globális felmelegedés az országok legfőbb aggodalmává vált. Nemrég mesélték nekem, hogy Mongóliában elpusztulnak az állatok. Idősebb emberek pedig arról számoltak be, hogy Tibetben a hósapkás csúcsokon már nincs sok hó. Aggódtam, amikor Trump kivonult a párizsi klímaegyezményből. Tibetet úgy ismerik, mint a Föld harmadik pólusa, mivel itt van a legtöbb hó és gleccser az Északi- és Déli-sark után. Ha Tibet sivataggá válik, India rengeteg problémával néz szembe. Néha úgy írom le Tibetet, mint India vízszolgáltatóját. A Ganga, a Brahmaputra és az Indus a Himalája hegyeiből ered. Ma politikailag Tibet Kína része. De ezeket a folyókat milliók használják Indiában, Pakisztánban és Bangladeshben és ezek az országok jogosan fejezik ki aggodalmukat a tibeti ökológia állapota miatt. Ennek az aggodalomnak helye van nemcsak kormányzati, hanem köznapi szinten is.

Manapság a fiatal tibetiek nyugatra mennek. Ad okot ez Önnek aggodalomra?
Dalai Láma/ Azt gondolom, hogy ez is egy jele annak, hogy a modern nevelés a pénz és gazdasági jólét iránti vágyat növeli. Tehát a fiatal tibetiek Amerikába, Kanadába, Európába mennek. Vannak, kik ott le is telepednek, de sokan visszajönnek, ha összeszedtek némi pénzt. Semmi rosszat nem látok ebben. Ami a tibeti identitás és kultúra megőrzését illeti, ezt egész jól megtettük itt menekültekként.

Megérinti Önt érzelmileg, ha szenvedést lát?
Dalai Láma/Igen, szomorúságot érzek. Az együttérzés vagy karuna is egyfajta érzelem, de a bölcsességgel együtt járó együttérzés a jó. Ugyanakkor a tudatlansággal együtt járó együttérzés rossz. Vagyis a kötődés bizonyos fokig jó, mint például a szerető kedvesség érzése de a haraggal, gyűlölettel vagy félelemmel együtt járó kötődés ártalmassá válik. Végül is a szerető kedvességet ki kellene terjeszteni mind a hét milliárd emberi lényre.

Gondolja, hogy India eleget tesz azért, hogy megőrizze az ősi kultúráját és hagyományait?
Dalai Láma/Indiában növekszik a szakadék gazdagok és szegények között. Egyszer, amikor Gujaratban voltam, hallottam, hogy sok földműves öngyilkos lett a vízhiány miatt. Annyi gazdag család van Mumbaiban és Kolkatában, ha ezek az emberek úgy döntenének, hogy segítenek, az biztosan változáshoz vezetne. Az indiai gazdagoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk az indiai filozófia és szövegek tanulmányozására, nemcsak a RAM RAM kántálására és a pudzsa végzésére. Több faluban jártam egyszer, ahol azt láttam, az emberek különböző istenségeket imádnak. Nem gondolom, hogy ez önmagában sokat segítene. Jobb kis könyvtárakat alakítani ki, és az ősi indiai filozófiáról és pszichológiáról tanulni mint bármilyen tudás nélkül imádkozni és anélkül végezni a rituálékat, hogy értenénk őket. Tibetben több mint 300 kötetben fordították le az összes indiai szöveget tibeti nyelvre. A hetedik században a tibeti uralkodó egy kínai hercegnőt vett el és ő hozta a legfontosabb Buddha szobrot Lhászába. Azt érzem, hogy míg a tibeti uralkodó élvezte Kína minden anyagi adottságát, a kínai ételeket és a kínai hercegnővel kötött házasságot, a kínai írásmódot túl bonyolultnak találta. Ezért úgy döntött, hogy az indiai Devanagari írásmódot fejleszti tovább a tibeti írásrendszerré. Aztán a nyolcadik században a tibeti uralkodó, akinek az édesanyja kínai volt, úgy döntött, hogy a Buddha dharmáról egyenesen Indiából akar tanulni. Shantarakshitát, a Nalanda Egyetem egyik vezető tudósát hívta meg, aki elfogadta a meghívást Tibetbe és azt tanácsolta az uralkodónak, hogy miután van saját írásmódjuk, fordítsák le mint a 300 kötetes indiai szövegeket tibeti nyelvre, hogy a saját nyelvükön tudják tanulmányozni a kifinomult indiai filozófiát.

Üzen valamit Indiának?
Dalai Láma/Hálás vagyok az indiai kormánynak és olyan vezetőknek mint Nehru, Indira Gandhi, Morarji Desai, Narasimha Rao és a vezetők fiatalabb generációja, és azoknak a tisztviselőknek, akik erősen szimpatizáltak Tibettel. Ma India és Tibet nemcsak nemcsak politikai és gazdasági okokból állnak nagyon közel egymáshoz, de spirituálisan és érzelmileg is. Mindig azt mondtam, hogy történelmileg Indiát a gurunknak tekintjük és mi tibetiek vagyunk a cselák ( tanítványok). Közös történelmünk évszázadai alatt a tibeti emberek megmutatták Indiának, hogy a hagyományaikat épen megőrizték, különösen abban az időben, amikor a britek Indiában ezt figyelmen kívül hagyták. Tehát megmutattuk Indiának, hogy nem csak cselák vagyunk, de a legmegbízhatóbb és leghűségesebb cselák.

Mit üzenne a  tibeti menekülteknek?
Dalai Láma/A tibeti menekültek 60 éven keresztül hordozták a tibeti szellemet magukkal. Akárhol éltek, Amerikában vagy Európában, a tibeti szellem erős maradt és példaként szolgált a többi ember számára, akik elismerték őket. Megmutattuk a világnak, hogy tisztességesek vagyunk, megbízhatóak és békések.

Kína szeparatistának hívja Önt. Még hatvan év elteltével is gyanakvással figyelik a Dalai Lámát.
Dalai Láma/Hadd hívjanak szeparatistának! Ez segíthet, hogy továbbra is békésen éljek Indiában. Ha őszintén megkérnének, hogy térjek vissza – bár számos alkalommal említettem kínai állampolgároknak, hogy a szabadságot részesítem előnyben – , és visszatérnék Kínába, betennének egy nagy házba, szabadság nélkül. Ez nem használna. Én boldogan élek Indiában életem hátralévő részében. Élhetek ebben az országban és felhasználhatom az indiai szabadságot arra, hogy a beteljesítsem a szándékaimat az ősi indiai kultúra feltámasztására és előmozdítsam az emberi értékek és vallási harmónia megteremtését. India megmutatta a világnak történelmileg, hogy nagy nemzet. Az összes civilizáció közt – akár a kínait és egyiptomit beleértve – az Indus völgyének civilizációja hozta világra a legnagyobb gondolkodókat és filozófusokat. A buddhizmust és hinduizmust nővérnek és bátynak tartom. Az indiai civilizáció csodálatos és ismert kellene hogy legyen az, hogyan járult hozzá a világhoz.
 
 forrás/root

Exclusive interview: 'Reincarnation' isn't important, says the Dalai LamaExclusive Interview/ The Dalai Lama, Tibetan spiritual leader Namrata Biji Ahuja/Mcleodganj By Namrata Biji Ahuja/Mcleodganj July 06, 2019 14:32 IST

At the age of 16 you lost your freedom; at 24 you lost your country. You have been living in India for the past 60 years. What was on your mind when you fled Tibet, carrying the hopes of so many people?

As Buddhist monks, in our daily meditation, we think as sentient beings, what we also call mother sentient being. So, my daily prayer is, “So long as space remains, so long as sentient beings remain, I remain in order to serve them.” Acharya Shantideva (one of the great ancient acharyas) said these words.... There are other galaxies in this universe where we have no connections and we can only pray for them (the beings there). But we have a connection with this galaxy; within the galaxy, with this world. And within this world, with the human beings, animals and birds. We can communicate with human beings but not so much with animals. ...The human mind can [help us] communicate with each other. So when we pray, [we pray for] all the sentient beings; [for] the seven billion people on this planet. I am one of them. My effort is to make a small contribution towards the wellbeing of the seven billion human beings. By wellbeing, I mean not just at the physical level, but also at the mental level.

You have personally known several Indian leaders, starting with Jawaharlal Nehru. How close have you been to them?

Pandit Nehru was very kind to me; he advised me under difficult circumstances. I followed his advice, and it was very practical. I came to India in 1956, during Buddha Jayanti. At that time, many Tibetan officials told me that I should stay in India and not return. They were fearing the Chinese troops. I discussed with Pandit Nehru, who said that it was better if I returned to Tibet. He carried a copy of the 17-point agreement [of 1951 between the Tibetan leadership and the Chinese government]. With his own pen he marked a few points and told me [that] on those points [I] could struggle within Tibet. I followed his advice. I had also been carrying out my own investigations through divination. I returned to Tibet in 1957. I tried my best [to maintain peace with the Chinese], but after some time... there was uprising in eastern Tibet and then northeastern Tibet. These gradually spread to the whole of Tibet. In 1959, things went out of control and I decided to escape from Tibet.

Why did you choose India?

When I was close to the Indian border, I sent two groups of emissaries to India and Bhutan. The quickest and more favourable response came from India. When the Central government in India came to know that I had already left from Tibet, the Indian cabinet held a meeting. One cabinet member expressed concern that if they accepted the Dalai Lama, it could impact India-China relations. But Pandit Nehru decided that they must receive the Dalai Lama. It was Nehru who himself took a stand. Many years later one old Indian official, before his death, came here and [told me] this.

How was the reception in India, politically?

In 1959, I became a refugee in India. President Dr Rajendra Prasad, Dr S. Radhakrishnan, whom I knew since 1956, and Pandit Govind Ballabh Pant were all wonderful persons. In the opposition, there were politicians like Acharya Kripalani and Ashok Mehta, who were all staunch supporters of Tibet. All of them helped me. After I had taken refuge, Nehru advised me that in order to keep the Tibetan issue alive, raising the matter in the United Nations was all right, but what was important was to give proper education to the young generation of Tibetans. Over lunch at Nehru's house, education minister K.L. Shrimali was called, and Nehru gave him instructions that a committee be created for the education of young Tibetans. The entire expense was borne by India. Second was the issue of our settlement. Nehru wrote to chief ministers to find out who had the land available. The best response came from S. Nijalingappa, the chief minister of Mysore. I knew him since 1956. So it was Nehru's initiative in all these matters, and all the great Indian leaders supported me.

How did you know Nijalingappa?

In Bangalore, there is a garden in which there is a Glass House (Lalbagh). Once I was having lunch there with a Chinese delegation, and Nijalingappa was sitting next to me. During our discussions with the Chinese, Nijalingappa whispered to me that he supported Tibetan independence. I was surprised and afraid of what would happened if the Chinese sitting there had heard him (laughs). So, me and Nijalingappa go a long way back. Today, Mysore has the biggest refugee settlement in Karnataka. Then there are settlements in Bhandara in Maharashtra, Odisha and, of course, Himachal Pradesh and other states as well.

Nehru had said dialogue with China was important to resolve the Tibet issue. Earlier, your envoys used to meet Chinese officials, but for the past several years there have been no talks with China. What is the way forward?

There is a growing feeling among the top leaders in China that their policies have not been able to solve the Tibet issue in the last 70 years. So they should follow a more realistic approach. Even though Tibet was an independent country, politically China occupies Tibet today. Under the given circumstances, I have been saying for some time now that there is a need to focus on preservation of Tibetan culture, religion and identity. It is no longer a struggle for political independence.

Why not?

Political independence is mainly meant for the happiness of the people. But, does it alone guarantee happiness? As long as the Tibetan people can preserve their thousands of years old cultural heritage, religion and identity, it will bring them inner peace and happiness. For this, I really admire the Indian Union for its unity in diversity. In a similar way, the People's Republic of China and Tibet can coexist keeping Tibet's cultural, linguistic and religious identity. Independence, on the other hand, will also mean demarcation of the border. Historically, Tibet was a large kingdom, but recent history shows that some Tibetan areas had come under Chinese jurisdiction. For example, my village may not fall under Tibetan jurisdiction, and the Chinese can then say, “Send the Dalai Lama back to China.” I feel Tibet should be governed by one administration. So, both China and Tibet [would benefit] if they co-exist peacefully and learn from each other. Tibet will get economic benefits from China while the Chinese will benefit from our knowledge. In China, particularly [among] the scholars, there is a realisation today that the Tibetan Buddhist tradition is the authentic Nalanda tradition.

The Tibetan spirit inside Tibet is very strong. As refugees in India, we are keeping the Tibetan spirit, language and knowledge alive. Before we came to India, many scholars thought of Tibetan Buddhism as Lamaism, not genuine Buddhism. In the last 60 years, the whole world has come to recognise Tibetan Buddhism as Buddhism of the Nalanda tradition. There is a saying in Tibet, “When unfortunate things happen to you, sometimes they are a blessing in disguise.”

Have you met Prime Minister Narendra Modi?

Yes, I have met him before and once after he became prime minister. I have known him very well. It is understandable that he has to think seriously about good relations with China. I have not had a formal meeting yet, but that is all right. Recently, after the elections, I wrote to him and I received a very good reply. We are in no hurry. I know I am anyway a refugee. I am the longest [staying] guest of the Indian government. Sometimes, I jokingly tell Indian officials, “If you say one day that Dalai Lama is no longer a guest of the Indian government, then I will have to think of my complicated future.”

Do you get that feeling?

No. I consider myself a son of India because my entire way of thinking has been shaped by the works of the great masters of the historical Nalanda university, which I have studied since childhood. My body has been nurtured by Indian rice, dal and roti. Therefore, I feel a real bond with this great country and a constant concern for its welfare. I am fulfiling three commitments—promoting human values, promoting religious harmony and reviving ancient Indian knowledge. I want to help people develop inner peace, and strengthen the concepts of ahimsa (nonviolence) and karuna (compassion). So many Indians are showing genuine interest. I feel India is the only nation that can combine modern education and ancient learning. The modern education developed by the British does not know how to deal with emotions. But people like Mahatma Gandhi and Dr Radhakrishnan knew how to deal with human emotions. Nehru may have been more westernised (laughs).

Do you think Modi is more Indian than western?

Perhaps yes. But I need to research closely to comment. I do not know.

What are your commitments today?

My first commitment is to try and promote basic human values. Some scientists say the basic human nature is more compassionate. When we are born, without the mother's love and affection, we cannot survive. Mother's milk is a symbol of affection. Our life started that way. Some scientists say that constant anger and fear are eating our immune system. When we are angry, our peace of mind is lost. Our face does not look beautiful (laughs). That is part of human nature. When we are children, we appreciate warmheartedness. Children do not care about nationality, caste or religion, and consider human love, affection and friendship as the key factors. But once they join the educational system, impressions are created in their mind about different nationalities, castes and family backgrounds. As a result, basic human values are neglected. I always tell people that [along with] physical hygiene, it is equally important to inculcate hygiene of emotions in children. This should be done not as a religious matter, but as an academic subject for improving health, for creating a happy individual, a happy family, a happy community and happy humanity.

That is one commitment. What else?

My other commitments are promotion of religious harmony and revival of ancient Indian knowledge. I am a Buddhist monk and I live in India where different spiritual traditions have developed over 3,000 years. Later, different religious traditions also came in from middle-eastern countries. In India, Muslims, Christians, Hindus, Jains, all live together. Take the example of Parsis who follow Zoroastrianism. They are less than a hundred thousand, but this very small community has its own religion and lives without fear. They are very peaceful people and, from that community, people like Field Marshal Sam Manekshaw and the Tatas have made significant contributions to the country. Mumbai city is another example of religious co-existence. This is India.

On the other hand, we have our next door neighbour where Muslims are killing each other in the name of Shia and Sunni. In Egypt, there is problem between Christians and Muslims. Unfortunately, in Burma, there is the Buddhist-Muslim problem. When I hear these things, I feel sad. All different religious traditions, despite different concepts of philosophy, carry the message of peace, forgiveness and love. That is why I feel India's centuries-old tradition of religious harmony stands out as a great example.

If all religions promote peace and nonviolence, why are human beings killing each other?

It is when religion becomes superficial and only concerned with ceremony that such things happen. It is because of the kind of education we impart that sometimes religion becomes more like a fashion symbol and the people lead a materialistic life.

When did you first learn ancient Indian texts?

Historically, in the Tibetan minds, India is the land of the Noble ones. It is a sacred and holy land. For a Tibetan, a pilgrimage to Bodhgaya once in a lifetime was considered important. This kind of a mental attitude has existed over hundreds of years. So, India and Tibet have very close links. As a Tibetan, I studied and learnt texts written by the Nalanda masters. I feel we are the students of the Nalanda tradition. At a very young age, we memorised different texts and received explanations with commentaries of Nalanda masters. In my case, I learnt them at the age of six. On my own, I had little interest in memorising them, but it was compulsory and my teachers were strict (laughs). The writings of Nagarjuna, Chandrakirti, Shantideva, Shantarakshita and Dharmakirti were considered very important. Some of these texts on logic are available in Tibetan language and not in Chinese. Among the Buddhist countries, only Tibet and Mongolia have the tradition of learning from these Nalanda masters.

Are Buddhism and science compatible?

Buddha asked his followers not to accept his teachings simply out of devotion or faith, but after thorough investigation. While science also propagates research, investigation and experiment, it has its limitation. But Buddhist teachings have no limitation. It inculcates [in us] three different learnings—understanding the obvious through our empirical experience, the second by reflection and inference, and the third by resorting to testimony. So there is a lot of common ground with modern science.

Do monks learn science? Can modern science co-exist with traditional learning?

Nearly 40 years ago, I started discussions with modern scientists and noticed that science is something useful. I felt that it should be introduced in our monastic institutions. So now, in important monastic institutions, science is included as a subject. Today it is widely appreciated but in the beginning, when I expressed the idea, there were sceptics who felt that learning science was dangerous, especially in English. But now they feel that many useful things are learnt from modern science and [vice versa]. The wider knowledge provided by the Nalanda tradition provides greater understanding of subjects like physics and psychology.

Millions of lives have been touched by your teachings and people continue to seek your guidance. Will there be a 15th Dalai Lama, your reincarnation?

I can only be concerned about this life; the next is not my concern. What is important are the teachings, the institution of Dalai Lama comes after that. The teachings of the Buddha are important. If reincarnation was so important, then why did the Buddha not have a reincarnation? All these Nalanda masters' reincarnation should have been there. However, despite [there being no reincarnations of the masters], even after thousands of years, their teachings are still relevant. So we should give more importance to the teachings. Sometimes, I also feel the lama institution has some connection with the feudal system and isn't relevant today.

Why do you say it is feudal?

If we take the example of some countries, their kings sometimes carry twin responsibilities. Political and religious. Their king is the final authority on religion. So I feel it is something like the feudal system. But it is up to the will of the people. Tomorrow if one child expresses convincingly about past life, then people may realise that this is a reincarnation of a particular person, but there is no certain institution for it. If you investigate, there are some lamas who are not properly qualified, but they take the name of the higher lama. Since the reincarnation system started in Tibet, there have been many good reincarnated Lamas who served Buddha dharma, but sometimes there have also been cases where someone recognised as a reincarnation turned out to be a disgrace, which is very sad. The point is that the guru may sometimes give teachings of a very dignified nature but if you investigate deeper, he may be looking to gain something.

Is Tibet the final frontier of Buddhism?

Buddhist history is the real holder of Buddha Dharma. In Tibet, the big monastic institutions have done rigorous study, and I think like Nalanda, they really hold Buddha dharma, which is why the Drepung Monastery in Tibet is called the second Nalanda university. The second Dalai Lama joined that monastery, and since then the Dalai Lama institution became one important institution of that monastery. In Tibet, we have complete knowledge of Buddha dharma because of these institutions, and not because of an individual Lama who carries on a funny way of life (laughs). Some old Tibetan people, when I met them, requested me to return. But some other Tibetans said they feel it is better that the Dalai Lama remains in a free country and spreads Tibetan culture.

Will the people of Tibet ever get freedom?

Once I was in Manipur and someone mentioned to me that Manipur wants independence. Should the Union of India dissolve east India and grant freedom to Manipur? Or to south, west or north? It is better they remain a part of the Union of India. If you go to any part of the country, there are different languages, different scripts, but they all remain happily within the Union of India. If India separates any part, it will become weak. Today, this country is the most populated democratic country in the world. The recently concluded general elections have demonstrated that spirit of freedom, despite political parties criticising each other.

But how can Tibetans expect China to give them freedom to practise religion?

The reality of China is changing. From being a socialist country, China's reality is very different today. Once when I met Israel's president Shimon Peres, a Nobel laureate and a staunch socialist. He expressed a strong sympathetic feeling towards China and, in some cases, was even ready to defend it. After several years, I met him in Jordan in 2009. This time I asked him whether he still thought of China as a socialist country. He said that it is no longer a socialist country and suffers from the worst kind of capitalism.

Is Buddhism compatible with Marxism?

I have always admired original Marxism. Karl Marx stood for workers' rights and against exploitation. So, as far as socio-economic theory is concerned, I am a Marxist. But I think it was Lenin who spoilt the original and pure Marxism. With the Bolshevik Revolution, Lenin became more negative and militant, and emphasised ruthless suppression, which led to totalitarianism. Then came Stalin and so on. Chinese communists consider Lenin and Stalin as their teachers. Once a Chinese friend recounted a meeting between Mao Zedong and Stalin and joked whether it was Mao Zedong who was learning from Stalin. I think what both of them learnt was totalitarian suppression. So, with time, Communism will also not survive. We must remember that for any human being and country to develop, individual freedom is very important. There cannot be any progress at the national level without individual freedom because it hampers creativity. So, [freedom] starts from the individual to the national to the international level.

You recently said US president Donald Trump has a lack of moral principle. Has egotism become a dominant trait in world leaders like Trump, Vladimir Putin, Xi Jinping or Recep Tayyip Erdogan?

I recently heard Russian president Vladimir Putin saying that the western style of democracy has become outdated. I do not know what he exactly meant. But when US president Donald Trump says “America First”, I feel it is wrong. America has been the leading nation of the free world. When we talk of ego, it has a deeper meaning. Generally, we see the entire human evolution is [driven] with ego, else you remain like a vegetable and there will be no progress. The feeling of survival of an individual or community is the prime mover of human evolution. But human beings have a brain and they must use ego with wisdom.

Is selfishness a negative emotion?

Genuine socialism, which is altruism (concern for others) is the best way to fulfil your own interest. So, I usually say that if you are selfish, you should be wise-selfish [rather] than foolish-selfish. More practice of altruism is the best way to fulfil your own interest.

You have expressed concern about climate change.

Today, global warming is becoming a major concern for countries. The other day I was told that animals were dying in Mongolia. In Tibet, I am told by the elder people that the snow-capped peaks no longer have a lot of snow. I was concerned when president Trump withdrew from the Paris climate accord.

Tibet is known as the world's third pole as it holds the largest number of glaciers and snow after the Arctic and Antarctic. If Tibet becomes a desert, India will face a lot of problem. Sometimes, I describe Tibet as the supplier of water to India. It is from the Himalayan mountains that the rivers Ganga, Brahmaputra and Indus are flowing. Today, politically, Tibet is a part of China. But there are also millions of users of these rivers in India, Pakistan and Bangladesh, and these countries have a right to express concern over Tibet's ecology. The concern should be not only at the government level, but at the public level [also].

Today, the young Tibetans are going to the west. Is that a concern?

I think that is also one sign that modern education is creating a desire for more money and economic wellbeing. So, young Tibetans are going to America, Canada and Europe. Some of them settle down there, but a lot of them are also returning after making some money. I see nothing wrong in that. I think as far as preservation of Tibetan identity and culture is concerned, we have preserved it quite well here as refugees.

Do you get emotional when you see suffering?