Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Ngawang Sangdrol tanúskodik az emberi jogok vonatkozásában az Egyesült Államok Kongresszusa elõtt

2004. március 10.

2004. március 10-én, a Tibeti Felkelés Napjának 45. évfordulóján, Ngawang Sangdrol volt politikai fogoly beszámolt az Egyesült Államok Nemzetközi Kapcsolatok Parlamenti Bizottsága elõtt. Ez az esemény egy meghallgatás része volt, melynek során az emberi jogok helyzetét vizsgálják világszerte.

Ngawang Sangdrolon kívül jelen volt: Lorne W. Craner, a demokráciáért, az emberi jogokért és a foglalkoztatásért felelõs helyettes államtitkár; Irina Krasovskaya, fehérorosz emberi jogi aktivista; Gabriel Shumba, zimbabwei emberi jogi aktivista és kínzások áldozata; Tom Malinowski, a Human Rights Watch washingtoni jogvédelmi igazgatója és Jennifer Windsor, a Szabadság Ház igazgatója.

Ngawang Sangdrol tanúvallomásának teljes szövege az alábbiakban olvasható:

Ngawang Sangdrol, tibeti szerzetesnõ és volt politikai fogoly nyilatkozata

2004. március 10.

Meghallgatás az emberi jogok helyzetérõl világviszonylatban: A Külügyminisztérium 2003. évi jelentésének felülvizsgálata

A Nemzetközi Kapcsolatok Kongresszusi Bizottsága

A nevem Ngawang Sangdrol, 27 éves vagyok. Nyolc éves koromtól szerzetesnõ voltam a Garu kolostorban Tibetben. Tizenegy éves koromtól kezdve emeltem szót társaimmal az országunkat sújtó kínai uralom ellen. Tizenöt éves koromtól életem nagyobb részében nem ismertem mást csak a politikai foglyok életét a Lhászában lévõ Drapchi börtön falai között. A börtönben töltött 11 év alatt és a kihallgatásom alatt is kínzásoknak és folyamatosan rossz bánásmódnak voltam kitéve. Jó magaviseletért engedtek szabadon 2002 októberében – 9 évvel kiszabott büntetésem lejárta elõtt, de csak napokkal azelõtt, hogy a kínai elnök meglátogatta Bush elnököt texasi birtokán. Öt hónappal késõbb feltettek egy Egyesült Államokba induló repülõgépre orvosi kezelés céljából. Az emberek, akik láttak beszállni a gépbe, azt mondták vissza se néztem.
Múlt héten, majdnem pontosan egy évvel azután, hogy megérkeztem a Reagan Nemzeti Repülõtérre, hírt kaptam róla, hogy politikai menedékjogi kérelmemet jóváhagyták.

Azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezem önöknek hálámat és önökön keresztül az amerikai népnek mindazon erõfeszítéseikért, amelyeket a tibeti népért tesznek. Köszönöm! Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa elõtt beszélhetek. A mai nap, a tibeti emberek számára is jelentõs nap. 1959. március 10-én a tibeti nép fellázadt a hazánkat sújtó kínai uralom ellen. Azóta Õszentsége, a Dalai Láma ezen a napon minden évben beszédet intéz számûzetésébõl a tibeti néphez. Idén elõször hallhatom Õszentsége, a Dalai Láma beszédének sugárzását. Köszönöm önöknek ezt az ajándékot.

Mióta megérkeztem az Egyesült Államokba, sokszor elérzékenyülök attól a sok kedvességtõl és együttérzéstõl, amelyet az amerikaiak szabadon kifejeznek Õszentsége, a Dalai Láma és a tibeti ügy iránt. Egy kis idõbe telik nekem, amíg hozzászokom a szabadság levegõjéhez. Ez azért van, mert egy diktatórikus rendszerben nõttem fel, ahol a szabadság csak az emberek szívében létezett.

Most itt ülök Önök elõtt, bizonyítékaként annak, hogyha az Egyesült Államok kiáll az emberi jogok mellett, még a hatalmas országok is fejet hajthatnak. A saját kis tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy az õrök a Drapchi börtönben tudták milyen nemzetközi figyelem irányul az ügyemre, és megváltozott a velem szembeni viselkedésük. Legalábbis óvatosabban bántak velem. Évekkel büntetésem lejárta elõtt szabadulhattam, egyértelmûen a nemzetközi közösség nyomásának hatására.

Megtudtam, hogy egyik társam, Phuntsog Nyidrol akivel együtt raboskodtam, épp most szabadult 2004. február 26-án az Egyesült Államok és más szabad országok következetesen Kínára gyakorolt nyomásának eredményeképpen. Remélem, hogy hamarosan láthatom, elõször fogunk találkozni egymással szabad emberként.

Munkatársaim a Nemzetközi Kampány Tibetért elnevezésû szervezetnél felolvasták nekem a Külügyminisztériumnak az emberi jogok tibeti helyzetérõl szóló országjelentését. Mikor a tibeti honfitársaimat ért igazságtalanságokról hallottam, erõs vágy töltött el, hogy valahogy segítsek rajtuk. Remélem, hogy most, mikor tapasztalataimat megosztom Önökkel, az Õ jelenlétüket is érzik majd. Ez az én történetem, amely sok szempontból minden tibetire igaz:

Elõször 1990-ben tartóztattak le mikor részt vettem egy kisebb tiltakozáson, egy kulturális ünnep alatt, a lhasai Norbu Lingka palotánál. Akkor 12 éves szerzetesnõ voltam. Õszentsége, a Dalai Láma hosszú életéért imádkoztunk, és hangosan hirdettük Tibet szabadságát. Az ilyen fokú szabad véleménynyilvánítás miatt kilenc hónapig tartottak fogva a Gutsa fogházban vádemelés nélkül. Mikor kiengedtek, megtiltották, hogy visszamenjek a kolostoromba.

1992-ben ismét letartóztattak, egy Lhasában rendezett függetlenségi tüntetésen való részvételért több más Garu kolostorbeli szerzetesnõvel és Gaden kolostorbeli szerzetessel együtt. Három évre ítéltek „felforgató tevékenységre és szeparatizmusra való felbujtás” vádjával, melyet a Drapchi börtönben kellett letöltenem.

Hat évvel meghosszabbították a büntetésemet 1993-ban, amiért dalokat vettünk fel, melyekben Õszentségét, a Dalai Lámát dicsõítettük, és Tibet szabadságát szorgalmaztuk. Tizennégyen énekeltünk. A kazettát azért csempésztük ki a Drapchi börtönbõl, hogy tibeti honfitársainkba bátorságot öntsön. Végül nemcsak Tibetben, hanem az egész világon ismertté vált. 1995-ben az Egyesült Nemzetek Önkényes Fogva Tartást Vizsgáló Munkacsoportja kimutatta, hogy folyamatos fogva tartásom önkényes volt, mert a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásáért büntettek meg.

 

További cikkek:

Webgalamb