Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Ngawang Sangdrol nyilatkozatot tett a Kongresszusi Emberi Jogi Meghallgatás keretében

2003. május 1.

Washington D.C., 2003. április 30.: Joseph Pitts, kongresszusi képviselõ a mai napon jegyzõkönyvbe vette Ngawang Sangdrol nyilatkozatát a Képviselõház Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága Emberi Jogi Albizottsága által tartott meghallgatáson, melynek központi témáját a Külügyminisztérium által a közelmúltban közzétett Országjelentések az Emberi Jogok Helyzetérõl adta. Ez a legfontosabb és a legalapvetõbb emberi jogi meghallgatás, amelyet az USA Képviselõháza tart minden évben.

Az alábbiakban közöljük Ngawang Sangdrol nyilatkozatának teljes szövegét:


Ngawang Sandrol nyilatkozata, amelyet a Képviselõház Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága Nemzetközi Terrorizmus, Megfékezés és Emberi Jogi Albizottsága által tartott meghallgatáson tett 2003. április 30-án.

A nevem Ngawang Sandrol. Szerzetesnõ voltam a tibeti Garu kolostorban. Volt tibeti politikai fogoly vagyok, több mint 11 évet kellett börtönben töltenem vallási meggyõzõdésem miatt, valamint azért, mert szellemi és világi vezetõm, Õszentsége, a Dalai Láma hosszú életéért imádkoztam, és Tibet felszabadításáért emeltem szót. A börtönben töltött idõ alatt és kihallgatásom idején is súlyos kínzásoknak voltam kitéve, ami egészségileg megviselt. A kínai hatóságok végül 2002 októberében szabadon engedtek. 2003. március 28-án érkeztem az Egyesült Államokba gyógykezelésre.

Tudomásom szerint a Külügyminisztérium ez évi, Tibet emberi jogi helyzetérõl szóló jelentése hivatkozik az esetemre. Meggyõzõdésem, hogy rendkívül fontos, hogy az Egyesült Államok továbbra is felhívja a figyelmet a tibeti emberi jogi helyzetre. Ennek közvetlen hatása van a rabok jóllétére Tibetben. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a kínaiak viselkedése megváltozott, amikor a nemzetközi figyelem a helyzetemre irányult. De csak a börtönbõl való szabadulásom után és különösen miután megérkeztem az Egyesült Államokba, a szabadság földjére, tudtam meg, hogy mennyi mindent tett az Egyesült Államok Kongresszusa és kormánya az én érdekemben, és általában a tibeti népért. Ezért szeretném kifejezni a hálámat Önöknek, és Önökön keresztül az Egyesült Államok kormányának a tibeti nép jólétével való törõdésért.

A tibeti helyzet megvilágítása érdekében szeretném elmondani Önöknek a saját tapasztalataimat. 1990. augusztus 21-én, tizenhárom évesen, részt vettem egy békés demonstrációban Õszentsége, a Dalai Láma nyári palotája, a Norbu Lingka elõtt zajló kulturális fesztiválon. Õszentsége, a Dalai Láma hosszú életért imádkoztunk, és Tibet szabadságáért szólaltunk fel. Kilenc hónapig tartottak fogva a Gutsa fogházban vádemelés nélkül. Kiengedésemkor megtiltották, hogy a kolostoromba visszatérjek.

1992. június 17-én ismét letartóztattak, amiért más Garu-beli szerzetesnõkkel és néhány Gaden kolostorbeli szerzetessel részt vettem egy függetlenségi tüntetésen Lhászában. „Felbujtó és szakadár tevékenységért” három év szabadságvesztésre ítéltek, és a Drapchi börtönben tartottak fogva.

1993. októberében hat évvel meghosszabbították a büntetésemet, mert részt vettem egy hangfelvétel elkészítésében, amely Õszentségét, a Dalai Lámát és a szabad Tibetet éltetõ dalokat tartalmazott. Ezt a kazettát kicsempésztük a börtönbõl, másolatok készültek róla, és Tibetben és más országokban is terjesztésre került.

1995. november 30-án az ENSZ Önkényes Fogva Tartási Munkacsoportja, amely az ENSZ egyik bizottsága és a jogellenes bebörtönzésekrõl szóló jelentéseket értékeli, kimondta, hogy a folyamatos fogva tartásom önkényes volt, mivel a szabad véleménynyilvánítási jogom gyakorlásáért büntettek meg. Ez a munkacsoport felkérte Kínát, hogy orvosolja a helyzetet, és tartsa be az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elõírásait. Ehelyett büntetésemet meghosszabbították.

1996-ban még nyolc évvel hosszabbították meg a büntetésemet a börtönben való demonstrálás vádjával. 1998 októberében újabb hat évvel toldották meg, miután közülünk néhány szerzetesnõt azzal vádoltak meg, hogy részt vettünk az 1998. májusi tiltakozó megmozdulásban. Ezzel együtt összesen huszonegy évre rúgott a büntetésem, miáltal én lettem a leghosszabb ideig fogva tartott nõi politikai fogoly Tibetben.

A Norbu Lingka elõtti lefogásom napjától kezdve a kínai hatóságok különbözõ kínzó eszközökkel kívánták szellememet megtörni. Fizikai és mentális módszerekkel végzett kínzással próbáltak rávenni, hogy tagadjam meg vezetõmet, Õszentségét, a Dalai Lámát, és szembe forduljak népem törekvéseivel. Az alkalmazott kínzóeszközök között voltak különbözõ fajtájú és méretû elektromos sokkolók, csövek és botok, továbbá „repülõgép” módszerrel lógattak fel minket. Jelenlegi silány egészségi állapotom a Drapchi börtönbeli bánásmód következménye. Migrénes fejfájás és állandó gyomorbántalmak gyötörnek, de szellemem távolról sem tört meg.

Az 1992-es bebörtönzésem óta láttam, hogy az összes tibeti politikai foglyot kínozzák. 1996-ban, mikor Phuntsok Pemat és engem egy mocskos kis cellába zártak, megtudtuk, hogy az Ötös részleg foglyait, köztük Ngawang Phulchungot, mindössze azért kínozták meg, mert magasabb beosztású tisztekhez fordultak, miután egy fogoly belehalt a kínzásba.

Bár a kínai hatóságok szerint a tibetiek szabadon gyakorolhatják vallásukat, nincs igazi vallásszabadság Tibetben. Zaklatásnak vagy kitéve, ha a vallásodat gyakorlod és hiszel a spirituális vezetõdben. A börtönben a helyzet még rosszabb. Csupán azért megkínoztak embereket, mert imákat recitáltak. Egyszer a Drapchi börtönben a Shugseb kolostorból való öt szerzetesnõ – Palden Choedak, Jigme Yangchen, Woeser Choekyi, Yangzom és Chime Dekyi – a Mani imát recitálta lisztbõl gyúrt gyöngyökbõl álló olvasóval. Ezt meglátva a börtönõrök azonnal megverték õket, majd az udvaron kellett futniuk, miközben az õrök kõvel dobálták õket, hogy gyorsabban fussanak. Végül azzal vált teljessé a megaláztatásuk, hogy meg kellett enniük az imagyöngyöket.

A politikai szabadság helyzetére jellemzõ, hogy bárkire, aki a hivatalostól eltérõ politikai nézeteknek ad hangot, üldöztetés vár. Embereket kínoznak meg csupán azért, mert a szólásszabadsághoz való jogukkal élnek.

A tibetiek jelenleg egy önkényuralmi rendszerben élnek bárminemû szabadság nélkül.

Amióta az Egyesült Államok földjére léptem, a honfitársaim és Tibet barátainak túláradó szeretete halmoz el.

Idõbe telik, mire hozzászokom a szabadság légköréhez. Egy önkényuralmi rendszerben nõttem fel, és tizenegy évig a szabadságtól teljesen megfosztva éltem a börtönben. Megható a nemzetközi közösség rám irányuló figyelme. Nem tartom magam különlegesnek. Azt tettem, amit mindenki, aki tibetinek tartja magát, tenne, ha közösségét megfosztanák a méltóságától és megbecsüléstõl. Egy tibeti sem viselheti el páratlan vezetõnk, Õszentsége, a Dalai Láma elutasítását, vagy alapvetõ jogaink megtagadását. Azonban a politikai helyzet és az elnyomó hatalom nem teszi lehetõvé, hogy a tibeti nép õszintén kifejezhesse érzéseit.

Legfõbb vágyam, hogy minél hamarabb kihallgatáson vehessek részt Õszentségénél, a Dalai Lámánál. Nagy örömmel tölt el, hogy Õszentsége jó egészségnek örvend, és boldoggá tettek az Emigráns Tibeti Kormány és más tibeti szervezetek és személyek jókívánságai.

Mélyen megérintett, hogy sok személy, szervezet és kormány, különösen az USA, Franciaország és Svájc, munkálkodott a szabadon engedésem érdekében. Világos számomra, hogy a nemzetközi érdeklõdés tette lehetõvé, hogy kilépjek a szabad világba, orvosi kezelésben részesüljek, és élvezzem a szabadságot. Miközben ezt a szabadságot élvezem, aggódom sok más tibeti politikai fogolyért, akik kínai börtönökben senyvednek. A Nemzetközi Közösséghez fordulok, hogy segítsen nekik a szabadságuk visszanyerésében.

Imádkozom, hogy Õszentsége, a Dalai Láma erõfeszítései a tibeti helyzet megoldására hamar eredményt hozzanak. Õszentsége bármilyen tanácsát követem, hogy segíthessem kívánságainak beteljesülését Tibet igaz ügyének megoldására. A tibeti nép türelmetlenül várja a napot, amikor szeretett vezetõjük hazatér, szabadon, méltósággal és megbecsülésben.

Köszönöm az Egyesült Államoknak, hogy segítik Õszentsége, a Dalai Láma erõfeszítéseit, hogy tárgyalásos úton találjon megoldást a tibeti helyzetre. Arra szeretném buzdítani Önöket, hogy folytassák tovább. A tibeti nép csak Õszentségéhez, a Dalai Lámához hû, és benne bízik, benne látjuk Tibet szabadságának egyetlen reményét.

Köszönöm a lehetõséget, hogy benyújthattam ezt a nyilatkozatot az Egyesült Államok Kongresszusának.

 

További cikkek:

Webgalamb