Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Ngawang Sangdrol kész meghalni Tibet felszabadításáért

A fiatal szerzetesnõ, Ngawang Sangdrol életének felét börtönben töltötte, és kínzásoknak volt alávetve, amiért Tibet kínai megszállása ellen tiltakozott. Most szabad, és hazája megsegítéséért jár közben, írja Edward Douglas.

Edward Douglas
2003. június 29., vasárnap

Observer

Mint az ellenállás jeles személyisége, nem is tûnhetne sérülékenyebbnek. Ngawang Sangdrol alig magasabb 150 cm-nél és nagyon vékony. Nehéz elképzelni, hogy egy vasrúddal felfegyverkezett férfi hogyan tudta megtámadni éppen õt, nem is beszélve egy egész sereg börtönõrrõl.

De márciusi szabadon engedéséig dacolt ezzel és még rosszabb dolgokkal is a 21 évnyi börtönbünte-tésének 11 letöltött éve alatt, amelyet azért szabtak ki rá, mert tiltakozott Tibet kínai megszállása ellen. Még csak 25 éves.

A Wappingban lévõ kis házban, ahol londoni tartózkodása alatt lakik, nyilvánvalóan látszik, hogy a börtön és a verések áldozatot követeltek tõle. Mereven jár, a lába meg van görbülve. Fájdalmai vannak a veséjében, és mialatt beszélgetünk, önkéntelenül masszírozza a fejét, az õrök 1998-as durva támadásának örökségeként csaknem állandóan fejfájása van.

Ngawang állandóan utazik amióta engedélyt kapott arra, hogy orvosi kezelés céljából elhagyhassa Tibetet, találkozik politikusokkal és emberi jogi csoportokkal, akik az õ kiengedéséért dolgoztak. A Dalai Láma által szorgalmazott békés ellenállás azonban nem kap figyelmet abban a világban, ahol az emberek felrobbantják magukat a zsúfolt utcákon.

1990-ben, amikor elõször letartóztatták, 13 éves volt – egyike a maroknyi fiatal nõnek a Lhászához közeli Garu kolostorból, akik a szabad Tibetért tüntettek a Norbulingka – a Dalai Láma egykori nyári palotája – közelében rendezett ünnepségen. „A rendõrök megragadtak minket, és elkezdtek ütlegelni”, mondta. Azután feldobtak minket egy teherautóra. A börtönnél egy csapat börtönõr várt ránk, akik azonnal ütni kezdtek minket.

Megkezdõdött Ngawang 11 éves börtönbüntetése és kínzása, amely a gyermekek jogainak tisztetben tartására vonatkozó kínai jogszabályok megcsúfolása volt. Felajánlották neki, hogy írjon alá egy olyan dokumentumot, amelyben lemond a Dalai Láma támogatásáról, ezt õ visszautasította, így 9 hónapot raboskodott a hírhedt lhászai Drapchi börtönben.

Az õrök vascsövekkel ütötték, és elektromos gumibotot dugtak a szájába, elektromos vezetéket csatlakoztattak a nyelvéhez. A karjait a háta mögé csavarták, és a csuklójánál fogva fölakasztották a mennyezetre.

1991-ben, amikor szabadult, egyedül találta magát. Az édesapja és egyik bátyja a Drapchi börtönben voltak mint politikai foglyok, az édesanyja pedig meghalt. Ngawang a lhászai piacon egy illegális elárusító bódé üzemeltetésével keresett egy kis pénzt. Mint korábbi politika fogoly, nem kaphatott munkavállalási engedélyt és a kolostorába sem térhetett vissza.

Három szerzetessel és egy másik szerzetesnõvel a tibeti buddhizmus spirituális központja, a Jokhang templom melletti utcára, a Barkhorra ment. Függetlenséget követelõ jelszavakat kiabáltak. Ez alkalommal 3 évre ítélték. 15 éves volt.

A Drapchi börtönben fogva tartott szerzetesnõk, akik többsége még csaknem gyerek, a tibeti ellenállás legendás alakjaivá váltak. 1990 közepén, az elnyomás kiújulásának tetõfokán Lhásza körzetében 163 szerzetesnõt börtönöztek be. Ngawang, aki különösen elszánt volt, az ellenállás középpontjává vált, és sokkal több megaláztatásnak és gyötrelemnek volt kitéve, mint a többi szerzetesnõ. Egy félmosollyal ezt fûzi hozzá: „Lehet, hogy nem kedveltek engem.”

Most ismét arra használja a szabadságát, hogy felhívja a figyelmet a tibetiek nehéz helyzetére. Az állami ellenõrzés abszolút, ha a tibetiek tiltakoznak, a munkához való jogot, a gyülekezési szabadságot és a vallás gyakorlásának jogát elveszik tõlük. A szerzetesnõktõl és a szerzetesektõl eredõ politikai aktivitás megfékezése céljából, a hatóságok most engedélyhez kötik a vallási intézményekbe történõ jelentkezést. „Amint politikai tevékenységbe kezd valaki, elveszíti a jogait”, mondja Ngawang.

A Ngawang körletét felügyelõ börtönõr tibeti volt, és Pema Butrinak hívták. A szerzetesnõket „gonosz szellemeknek” tekintette, saját magát spirituális lénynek tartotta, és olyan tiszteletet követelt meg a szerzetesnõktõl, mint amilyen egy nagy lámának jár.

A szigorú ellenõrzés dacára egy magnetofont sikerült becsempészni a börtönbe. A 13 szerzetesnõbõl álló csoport tiltakozó dalokat rögzített egy szalagra, amelyet késõbb az emberi jogi szervezetek megjelentettek egy album formájában. Ebben a vállalkozásban való részvételéért Ngawang további 6 évet kapott, és magánzárkába került. Nem kapott ételt és takarót, éjszaka nem hagyták aludni.

Recitálta a korábban memorizált hosszú imádságokat, rózsafüzért készített az inge textilszálaiból, amelyet elrejtett az õrök elõl. Más rabok éhségsztrájkot folytattak a vele szembeni bánásmód elleni tiltakozásul. „Amikor rámtámadtak, természetesen féltem. Azt akarták kierõszakolni, hogy mondjam azt, amit õk hallani akartak. De én kész voltam meghalni. Soha sem vehetik el a szívemet. ”

A hatóságok még kétszer meghosszabbították a büntetését, 1996-ban 8 évvel, miután megtagadta a „hazafias” oktatási programban való részvételt. 1998-ban a kínai zászlónak a börtönben való felvonása elleni demonstráció után 5 szerzetesnõ meghalt a lázadásban elszenvedett súlyos sérülésektõl, vagy ahogy a kínaiak állítják, a saját kezüktõl.

Kate Saunders, egy független Tibet elemzõ, mondta a The Observernek: „Ngawang szabadon engedése azt jelzi: Kína ügyel arra, hogy milyen „arcot” mutat a világ felé Hu Jintao elnöksége alatt. Peking konszolidálni és fejleszteni akarja az USA-val való kapcsolatát. De Tibet vonatkozásában változatlan politikát folytat. Változatlanul kiemelt figyelmet fordítanak az eltérõ vélemények elfojtására, ugyanakkor támogatják a feszített ütemû gazdasági fejlesztést, hogy felgyorsítsák Tibet beolvasztását az „anyaországba”.”

Kevés nyugati kormány ítéli el a kínaiakat, mert félnek, hogy magukra haragítják õket. Szerdán a külügyminiszter, Jack Straw találkozott kínai partnerével, Li Zhaoxinggel.

Csütörtökön Straw nyilvánosan bemutatta a kormányzat által készített, Harc a kínzás ellen címû kézikönyvet, hogy az ENSZ jelölje ki a Kínzások Áldozatai Támogatásának Nemzetközi Napját, és aláírta az ENSZ Kínzás Elleni Egyezményének új jegyzõkönyveit. Ezen a napon a külügyminiszter helyettes, Bill Rammell négyszemközt fogadta Ngawang-ot – nehogy kínos helyzetbe hozza Li Zhaoxing-et.

 

További cikkek:

Webgalamb