Őszentsége a Dalai Láma üzenete a Tibetet Segítő Társaságok V. Konferenciájára, Brüsszelben

2007. május 6./Brüsszel/TibetPress

Azt reméltem, hogy találkozhatom Veletek ezen a konferencián, hogy kifejezzem elismerésemet a munkátok iránt, és megoszthatom gondolataimat Tibetről, amely mindannyiunkat foglalkoztat. Sajnálatos módon azonban a belga kormány tudatta velem, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya erős nyomást gyakorolt rá, - egy belga kereskedelmi küldöttség Kínába látogatása okán - így megkértek, hogy lehetőség szerint ne utazzak most Belgiumba. Ugyanakkor tudomásomra hozták, hogy Belgium demokratikus ország, és amennyiben mégis azt választom, hogy jövök, szívesen látnak. Továbbá tudatták azt is, hogy továbbra is széleskörű érdeklődés övezi Tibetet Belgiumban.

Megértem a belga kormány helyzetét. Tudatában vagyok a belga nép és kormány által nyújtott komoly támogatásnak, melyet a múltban a tibeti nép számára biztosított. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni a Belga Kormánynak, de ugyanakkor tudom azt is, hogy a döntésem elkeserít majd sokakat közületek. A megértéseteket kérem e nehéz döntés miatt. Habár én nem leszek ott ez alkalommal, de Prof. Szamdong Rinpocse, a Központi Tibeti Kormány választott miniszterelnöke jelen lesz, és megosztja Veletek nézeteinket. Újból fontos tisztázni, hogy a tibeti-ügy nem rólam szól. Ez kizárólag a 6 millió tibeti ügye. Ahogy mindannyian tudjátok, szinte kezdettől fogva, a száműzetésbe vonulást követően komoly jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy létrejöjjön egy teljesen a demokrácia elveire épülő tibeti kormányzati rendszer.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy ma már az emigráns közösségben teljes mértékben működik a demokratikus intézményrendszer. Prof. Szamdong Rinpocse a szabadon élő tibetiek demokratikusan választott vezetője. Teljes bizalmat élvez. Ily módon számos kormányzati és politikai döntést átruháztam a demokratikusan választott vezetésre, és félig-meddig nyugdíjaztam magamat. Azonban a tibeti nép – különösen a Tibetben élők által belém fektetett szeretet és bizalom miatt morális felelősség terhel, hogy szabad szóvivőjük legyek mindaddig, míg Tibet ügyében kielégítő megoldás nem születik.

Az elmúlt hosszú évek során minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megoldjam a Tibet kérdést a kínai vezetéssel folytatott párbeszéd révén. A legutóbbi találkozóra az érintet kínai vezetők és követeim között 2006. februárjában került sor. Ezek a tárgyalások lehetőséget biztosítottak arra, hogy ismertessük a kínai hatóságokkal a tibeti nép jogos igényeit, ugyanakkor arra is, hogy szó essen a kínaiak egységhez és stabilitáshoz fűzött aggodalmairól. Ahhoz, hogy a tibeti nép teljes módon megvalósíthassa identitását elengedhetetlen, hogy valamennyi tibeti területet külön kormányzati egységként irányítsanak. A tibetieknek széleskörű regionális autonómiát kellene adni. A tibeti nép e törekvése összhangban áll a Kínai Népköztársaság alkotmányával, illetve a regionális etnikai autonómiáról szóló törvénnyel.

Ahogy az egykori Pancsen Láma is elmondta, az egyesített tibeti nemzet autonómiájának megteremtéséhez fűzött vágy természetes, és összhangban áll a törvényekkel is. Azt is kijelentette, hogy ez a követelés a tibeti nép nézeteivel is egybeesik. Eközben sajnos más kérdések is aggasztanak minket; a tibeti nép emberi jogainak porba tiprása, és az egyedülálló tibeti környezet tönkretétele. A kínai népesség nagy méreteket öltő betelepítése a tibeti fennsíkra, ami a tibeti népesség szociális és gazdasági marginalizálódásához vezet. Az is komoly veszélyt jelent, hogy az egyedülálló ősi tibeti kultúra, beleértve a spiritualitás hagyományt is a marginalizálódás következtében teljesen eltűnik. A kínai kormánnyal 2002 óta ismét felvett kapcsolatok ellenére semmilyen javulást nem érzékelünk Tibetben. Valójában az elnyomás csak nőtt, amely természetesen még nagyobb frusztráltságot eredményezett az őslakosokban, mind Tibetben, mind Tibeten kívül. A növekvő elnyomás további kritikákhoz is vezetett a középutas politikát illetően. Remélem, ez a konferencia lehetőséget biztosít a résztvevők számára a nyílt és őszinte megbeszélésekre, amelyek építő javaslatokat eredményeznek.

Többször elmondtam már és most is szeretném hangsúlyozni, hogy a Tibet-mozgalom világszerte jelentős támogatást kap hiszen ez a küzdelem egyetemes emberi értékeket és elveket foglal magában. Az erőszakmenteség, a demokrácia, és az egymást kölcsönösen tiszteletbe tartó párbeszéd elvei, a másik fél elfogadását jelentik közös környezetünk alapjain. Végezetül szeretném kifejezni mélységes tiszteletemet a Friedrich-Neumann Alapítvány felé, mindazokért a támogatásokért melyeket szakadatlanul nyújt a Tibetet támogató csoportoknak, továbbá köszönöm a tibetieknek nyújtott támogatást mindannyiotoknak, akik itt összegyűltek, és azoknak is akik nincsenek itt. A támogatásotok lelkesíti és erőt ad a Tibetben és a Tibeten kívül élő tibetieknek.