Tündöklő Hold, Dilgo Khjentse Rinpocse élete

Brillant Moon Glimpses of Dilgo Khjentse Rinpoche
dokumentumfilm/angol hang/magyar felirat 60 perc
rendező: Neten Chokling
2000

DILGO KHJENCE TASHI PALDZSOR
Tibet, 1910-1991

Kjabje Dilgo Khjence Rinpocse Tashi Paldzsor egy volt, általánosságban a nyingma tantrák, közelebbről pedig a Longcsen Nyingthig  hagyomány tanításainak és erőinek azon kivételes képességű közvetítői, vonaltartói, írói, és tanítói közül akinek számos tanítványa volt Tibetben, Indiában, Nepálban, Bhutánban és a nyugati világban egyaránt..

Ismerték még Gyurme Thekcsok Tempe Gyalcen, Dzsigma Khjence Özer és Rapszal Dava néven is.

A tizenötödik ciklus vagyis Rabdzsung Vas Kutya évében (1910) a negyedik hónap harmincadik napján született Dilgo, a degei király miniszterének (nyercsen) családjában, a Nyö klánban a Dan völgyben. Apját Tashi Ceringnek hívták. Éppen azon a napon történt, hogy a nagy mester Mipham Namgyal és tanítványai bemutattak egy ünnepi ceremóniát a másfél hónapig tartó Kálacsakra tanítás magyarázatának lezárásaként Dilgonál. Mipham közvetlenül születése után Szaraszvatīnak, a bölcseség női buddhája megtestesülésének szentelt kis golyócskákat adott a gyermeknek, rajta a szent dhiḥ illetve hrīḥ szótagokkal még mielőtt megízlelhette volna édesanyja tejének ízét. Körülbelül egy hónappal születése után Mipham meghatalmazást adott neki a tisztító- és hosszú élet gyakorlatokhoz, és elnevezte Tashi Paldzsornak. Amíg az 1912-es év elején Mipham meg nem halt, Kjence időről-időre mindig kapott olyan anyagokat melyeket megáldottak.

Mikor még csak mindössze négy hónapos volt Ngor Pönlop Loter Vangpo felismerte őt mint tulkut, Khjence Vangpo újratestesülését. Mipham halálának idején Zhecsen Gyalcap Namgyal (1871-1926) meglátta a gyermeket és kérte a családot, hogy adják neki a fiút, hogy magával vihesse Zhecsenbe.

Hat éves korában egy tűzeset során súlyosan megégett és hat hónapig súlyos beteg volt, ami arra késztette, hogy noviciussá avatását kérje.

Tizenöt éves korában Gyalcap felismerte őt mint tulkut, Khjence Vangpo újratestesülését. A Zhecsen kolostorban beiktatta és elnevezte Gyurme Thekcsok Tempe Gyalcennek. Számos átadást továbbadott neki. Többek között a Dam-ngak Dzö és a Nyingthing Jabzhi átadását. A dzogcsen hagyományt követő Khenpo Pema Loszaltól megkapta a Longcsen Nyingthing hagyományvonal átadását Adzom Drukpától pedig a Longcsen Nyingthing Ngöndroról kapott tanításokat.

A dzogcsen hagyományvonalat követő Khenpo Zhenphen Csökyi Nangva (Zhen-ga) és a Csangma hagyományvonalat követő Khenpo Thubthen Csöpel (Thupga), Dza Mura Decsen Zangpo és egyéb mesterek irányítása mellett tanulmányozta Nāgārdzsuna és Asaṅga, az Abbhidharma, és a Jönten Dzö szövegeit Guhyagarbha-māyā-jāla-tantra kommentárját és számos egyéb művet. Khenpo Thupga felismerte őt mint Önpo Tenzin Norbu (Tenli) újratestesülését.

Ezután Kjence Csökyi Lordrötől megkapta számos szakja, kagyü, geluk és nyigma tanítás átadását, beleértve a Rincsen Terdzót, a Nyingthing Jabzhit, és a Lama Gongdüt. a zhecseni Khenpo Tendzin Dargyétől megkapta az átadását a Dzsigme Lingpa kilenc kötetéhez, a zhecseni Kongtrültől (1901-1959?)  pedig a Mining ciklus tizenhárom kötetéhez. Tibet valamennyi buddhista hagyományvonalából kapott tanításokat, több mint hetven tanítótól. Közülük Zhecsen Gyalcap és Khjence Csökyi Lodró voltak fő tanítói.

Tizennyolc éves korától kezdve tizenkét éven át magányos helyeken tartózkodott és gyakorolta a különböző tanításokat. Többek közt a Minling Tercsen Három-Gyökér szādhanáját és a Longcsen Nyingthinget.

Egész életében anak szentelte magát, hogy tanításokat és átadásokat adjon mindazoknak akik eljönnek hozzá hogy megkapják azokat. Hatvannégy éves korában azt írta, hogy több mint tíz alkalommal adott meghatalmazásokat a Nyingthing Jabzhi és a Longcsen Nyingthing gyakorlásához. Negyven éves korától nyolcvankét éves koráig minden évben legalábbl egyszer tanításokat adott a Csokcsu Munselról, Longcsen Rabdzsam Guhyagarbhához fűzött kommentárjáról és részletes magyarázatokat adott Dzsigme Lingpa Jönten Dzö című művéhez. Számtalan egyéb tanítás mellett öt alkalommal adott átadást a Rincsen Terdzöhöz, négy alkalommal a Nyingma Karmához, míg háromszor a Dam-ngak Dzöhöz és kétszer a Kandzsurhoz.

Rinpocsének és hitvesének Khandro Lhamonak két lánya született. Chi-me La nevű lányának fia lett a hetedik Zhecsen Rabdzsam.

A bhutáni királyi család meghívására Bhutánba utazott és több évet töltött ott tanítással és a tanítások átadásával.

Az 1960-as évek elejétől ő egymaga tartotta fenn és népszerűsítette a Khjencék mindenfajta szektariánizmust felülmúló hagyományát, és .a hagyományvonal közösségével szünet nélkül utazva, tanítva, gyakorolva és műemlékeket emelve fáradhatatlanul terjesztette a tanításokat a dharma és az emberek szolgálatában.

1980-ban megépítette a Zhecsen Tennyi Dargye Ling Kolostort (mely egy tibeti kolostorról kapta a nevét) a nepáli Buddhanathban, mely egy bonyolult komplexum volt, több mint kétszáz szerzetes növendékekkel. 1988-ban alapított egy shedrát az új kolostornál, ahol a szerzetesek a tudományos szövegeket tanulmányozták.

1975-től kezdve több alkalommal számos nyugati országba ellátogatott, és  számos különböző szintű tanítást és átadást adott. Ezen kívül megalapította a Thekcsok Özal Csölinget, egy franciaországi dharmaközpontot. Azalatt míg emigrációban élt kétszer látogatott Tibetbe, hogy tanítson, és segítse a kolostorok újjáépítését és a hit újjáéledését szülőföldjén.

Számos meghatalmazást és tanítást adott a tizennegyedik Dalai Lámának. A Guhyagarbha és a Jönten Dzó kommentárjait és a Dzogpa Csenpo szóbeli magyarázatait kombinálva a Jeshe Lámához fűzött tanításokkal.

Számos tanítást és sādhanát fedezett fel mint tert és számos tudományos szöveget írt, valamint kommentárokat a legkülönbözőbb témákhoz. Műveinek összessége huszonhárom kötetet tesz ki. A Longcsen Nyingthing hagyományhoz kapcsolódó írásai között vannak a Palcsen Düpához és a Vangki Csokdrikhez írt kommentárjai.

Nyolcvanegy éves korában a Vas Birka év a nyolcadik hónapjának huszadik napján (1991. szeptember 28-án) hajnali háromkor a bhutáni főváros, Thimbu egyik kórházában megvilágosodott tudata beleolvadt a végső nyitottság terébe. Azóta Nepálban épített új kolostorában dharma örököse és unokája Rabdzsam Rinpocse, Gyurme Csöki Szenge elnököl.

Korunk egyik legtanultabb és legnagyobb megvalósítást elért tibeti mestere volt. Magas és igen nagytermetű volt. Mikor más mesterek társaságában tartózkodott olyan volt, mint a dombok fölé magasodó hegycsúcs, vagy a hold a csillagok között. Nem azért mert fizikailag kimagaslott közülük, hanem tudása és megvalósításának mélysége miatt. Mikor tanított tanításai olyanok voltak, akár a folyó áramlása. Szinte alig voltak bennük szünetek vagy megszakítások. Ha kívülállók hallották volna előadásait első benyomásuk bizonyára az lehetett, hogy olyan mintha emlékezetből olvasna egy gyönyörű szöveget, mert szavai oly költőiek, nyelvtanilag tökéletesek, és mély értelműek voltak.

Egy másik még inkább megdöbbentő tulajdonsága a kiváló emlékezőtehetsége volt. Nem csupán a tudományos és liturgikus szövegekre illetve tanítóival és barátaival kapcsolatos részletekre emlékezett kiválóan, de azokra az emberekre is, akiket csupán egyszer látott, évekkel azelőtt.

Kedvessége határtalan volt. Mindenkire jutott ideje. Mikor meghallgatáson voltam nála az volt az érzésem, hogy tudata végtelen terében van egy külön az én részemre fenntartott kis szeglet. Ha jól figyeltél az az érzésed támadt, hogy ő mindig megvalósított meditatív bölcsességének tág terében tartózkodik, és együttérzése szeretete és közvetlensége révén egyenesen onnan nyúl ki az emberekért miközben a változásnak legkisebb jelét sem látni rajta.

Bár ő maga egyszemélyiben Tibet valamennyi buddhista tanításának átadásával rendelkezett, mégis folyamatosan kutatott további átadások után, mindegy mennyire csekély jelentőségűek voltak is. Hatalmas könyvtárnyi gyűjteménye volt, ennek ellenére sohasem állt meg azért, hogy valamit ott keressen meg. Még egy ritka tanítás egyetlen oldalát sem. Végtelenül szerény volt.

Bhutánból Kalinpongba tett utolsó útja során ragaszkodott hozzá hogy repülő helyett autóval tegye meg ezt a fárasztó utat, hogy így útközben meglátogathassa egy régi tanítványát. Bár meglehet, hogy ez az erőfeszítés fizikailag a végsőkig kimerítette volna, mégis örömmel és a beteljesedéssel szolgált volna számára ez az együttérzéstől vezérelt cselekedet.

Urgyen Tendzin Dzsigme Lhundrupot (született 1991-ben) Tulku Urgyen Rinpocse (1919-1996) unokáját, Kela Csokling Rinpocse és a terdhei Decsen Paldron fiát beiktatták mint Dilgo Khjence Rinpocse reinkarnációját.

Biography
His Holiness Dilgo Khyentse Rinpoche was born in 1910 in Denkhok Valley, eastern Tibet, to a family descended from the royal lineage of the ninth century King Trisong Detsen. While still in his mother’s womb, he was recognized by the great master Mipham Rinpoche as an extraordinary incarnation.

He was one of the last great masters to have completed his entire training in Tibet. He entered Shechen Monastery in Kham, east Tibet, at the age of eleven and there his principal master, Shechen Gyaltsap Gyurme Pema Namgyal, formally enthroned him as an incarnation of the wisdom mind of the first Khyentse Rinpoche, Jamyang Khyentse Wangpo (1820-1892). ‘Khyentse’ combines two Tibetan words: མཁྱེན་པ་, khyen, meaning wisdom, and བརྩེ་བ་, tsé, meaning compassion.

In Shechen, Khyentse Rinpoche spent many years studying and meditating in a hermitage above the monastery. He received teachings and transmissions from over fifty teachers from all four lineage traditions. From the ages of fifteen to twenty-eight, he lived in silent retreat, in remote hermitages and caves, actualizing all the teachings he had previously received. Later, he spent many years with his second root teacher Jamyang Khyentse Chökyi Lodrö, also an incarnation of the first Khyentse, who named him his Dharma heir.

When he left Tibet and went into exile, he travelled all over the Himalayas, India, southeast Asia, Europe and North America, transmitting and explaining the teachings to his many disciples. He was not only a principal holder of the Longchen Nyingtik lineage of Dzogchen, but a lineage holder of teachings from all schools of Tibetan Buddhism. This, together with his exemplary activity within the non-sectarian Rimé movement, meant that there was hardly a practitioner in the Himalayas who did not receive teachings from him. He was the master of masters — His Holiness the Dalai Lama considers him as his main teacher of Dzogchen — and also became spiritual advisor to the royal family of Bhutan. He passed away in Bhutan in 1991.

In addition to his tireless teaching activity, Khyentse Rinpoche supervised an exceptional publishing programme, making available over 300 volumes of teachings. The destruction of so many texts during the early sixties in Tibet meant that by taking such pains to publish them, Khyentse Rinpoche ensured their survival for future generations.

Khyentse Rinpoche also initiated a vast building programme. He established his main seat near the great stupa in Boudhanath, Nepal — Shechen Tennyi Dargye Ling, a magnificent monastery with over one hundred monks, now directed by Shechen Rabjam Rinpoche, his grandson and Dharma heir. All the great communal practices and sacred dances of Shechen Monastery in Tibet have been revived, and are regularly performed by the monks who pay particular attention to every detail to make sure the tradition is kept completely pure and authentic.

In India, he built a stupa in Bodhgaya, at the site where Buddha attained enlightenment. In Bhutan, he built several temples and large stupas. And in Tibet itself, he re-consecrated the monastery of Samye, inaugurated the rebuilding of Shechen monastery, and contributed to the restoration of over two hundred other monasteries and temples throughout the country.
In addition to all these achievements, he composed numerous poems, meditation texts and commentaries. He was a tertön, a discoverer of the teaching ‘treasures’ preserved by Padmasambhava. Throughout his life, he showed himself to be a true embodiment of enlightened activity; he would regularly give his attention to several tasks at the same time, and whatever he was doing seemed to flow effortlessly from his view, meditation and action. His teaching and his life were one.
His reincarnation, Khyentse Yangsi Rinpoche, was born in Nepal in 1993.