Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Őrült Bölcsesség - Csögyam Trungpa Rinpocse élete

Crazy Wisdom
görög dokumentumfilm/angolul beszélő/magyar felirat 90 perc
rendező: Johanna Demetrakas/GR
2011

Őrült Bölcsesség - Csögyam Trungpa Rinpocse élete

Crazy Wisdom
2011
görög dokumentumfilm/angolul beszélő/magyar felirat 90 perc
rendező: Johanna Demetrakas/GR

Az Őrült Bölcsesség egy régóta készülő és várt dokumentumfilm, amely Csögyam Trungpa Rinpocse életéről, tanításairól és "őrült bölcsességéről" szól. Trungpa jelentős, kulcsszerepet játszott abban, hogy a tibeti buddhizmus nyugatra is eljutott és Buddha tanait milliók ismerhették meg. Rinpocsét hívták zseninek, csibésznek, a társadalom látnokának, "a XX. század egyik legnagyobb spirituális tanítójának" és a "buddhizmus rosszfiújának" is, de Trungpa egyik kategóriába sem volt besorolható.

A szigorú tibeti kolostori hagyományok világában tanult és nőtt fel, majd 1959-ben, a kínai hatalom átvétel után szökni kényszerült hazájából. Hamarosan nyugatra került és ott, darabokra törte elképzeléseinket arról, hogy egy megvilágosodott tanítónak hogyan is kellene viselkednie - nyíltan dohányzott, ivott és létesített intim kapcsolatokat a tanítványaival - tanításait mégis valódinak és hitelesnek ismerték el, amelyek nagy hatással voltak a környezetére. Bő két évtizeddel halála után, eddig soha nem látott exkluzív archív felvételek felhasználásával, az Őrült Bölcsesség című film bemutatja a lámát, az embert, de legfőképpen a gurut, valamint a róla szóló legendákat azzal a szándékkal, hogy megismerhessük jelen korunk egyik legjelentősebb szellemi tanítóját.

 

Johanna Demetrakas
a film rendezője irja:

A Los Angelesben tartott "Az Ego Csatája" című első előadásától kezdve a vermonti felhőtlen, de mégis szivárványos napon tartott hamvasztásáig Chögyam Trungpa elvarázsolt. A jelenlétében lenni olyan volt, mintha hirtelen észrevennél egy feléd száguldó vonatot, a tudatod minden egyes sejtjét BUMMM! a jelen pillanatba hozta. És abban a pillanatban dühöngeni vagy bőgni kezdtél, esetleg rájöttél valamire... és néha mindez egyszerre jelentkezett. 1971 volt és addig még sosem találkoztam tibeti buddhista mester lámával (ahogy senki más sem).

Öltönyben volt, tökéletesen beszélte az angolt és nyíltan élvezte a nők társaságát (annak ellenére, hogy nős volt). Abban az időben én is házas voltam kis gyerekekkel és bár én magam nem gyakoroltam, a nyílt házasság nem volt olyan hú de nagy dolog a 70-es években. Pema Csödrönt idézve: "A szexualitás nem zavarta az embereket akkoriban, az ivás sem zavarta őket, na de felvenni egy öltönyt és nyakkendőt? Felejtsd el!" Trungpánál semmi sem volt titkolva; minden embernek magának kellett meghoznia a saját ítéletét a tanító viselkedéséről. Szóval éveken át tartó gyakorlás és tanulás kellett annak megértéséhez, hogy a tibeti buddhizmusban az ő felháborító "őrült bölcsesség tanítási stílusa" csak egyike volt a számtalan hagyománynak. Kell vagy nem kell. Volt benne valami sürgősség, aminek nehéz volt ellenállni, de fárasztó volt megtapasztalni. A filmben idézek egy liturgiából, amit ő írt, amelyben figyelmeztet minket arra, hogy a "...materializmus egy sűrű, fekete köd", amelynek pusztító hatalma van. Ezt a szöveget, napjaink háborúit, betegségeket, környezetszennyezést és a gazdasági őrületet kifejező képekkel illusztráltam. Trungpa 1968-ban kimondott szavai előrevetítették a világnak azt az állapotát, amelyben ma élünk. Ennek ellenére megingathatatlanul bízott abban, hogy az emberiség alapvetően jó és vissza tudja fordítani a materializmus tendenciáit. Életét ennek a célnak szentelte.

Miután Trungpa 1970-ben az USA-ba érkezett, magához vonzotta az ország legnagyobb spirituális tanítóit és gondolkodóit - olyan embereket, mint R.D. Laing, John Cage, Ram Dass, Anne Waldman, Gregory Bateson és Pema Csödrön. A költő, Allen Ginsberg Trungpát tartotta a gurujának; egy katolikus pap, Thomas Merton könyvet akart írni vele; a zenész példakép, Joni Mitchell írt egy dalt róla "Refuge for the Road" címmel. A humor mindig lényeges szerepet játszott a tanításaiban - "A megvilágosodás jobb mint a Disneyland" - tréfálkozott egyszer és figyelmeztetett minket a "nyugati spirituális szupermarket" veszélyeire is.

Több mint öt évig tartott ennek a filmnek az elkészítése és a legnagyobb kihívás az volt, hogy ne csábuljak el abba az irányba, hogy Trungpát egyszerűen a "bűnös" vagy a "szent" kategóriájába soroljam. Az a lehetőség inspirált legfőképpen, hogy egy olyan filmélményt nyújtsak a nézőknek, amelynek révén bepillantást nyerhetnek egy megvilágosodott tudat feltétel nélküli ragyogásába, tibeti buddhista módra.

Johanna Demetrakas
Crazy Wisdom: A Portrait of Chogyam Trungpa Rinpoche

From the first seminar, called "The Battle of Ego" in Los Angeles, to filming his cremation on a cloudless but rainbow-filled day in Vermont, Chogyam Trungpa blew my mind. Being in his presence was like being suddenly aware of an oncoming truck -- it put every cell in your brain SMACK! -- into the present moment. And in that moment you could be outraged, moved to tears, or inspired ... usually all at once. It was 1971 and I had never met a Tibetan Buddhist high lama before (who had?).

He wore suits, spoke precise English and openly enjoyed women (in spite of being married). At the time, I was married with little kidlets and although I didn't practice it, open marriage wasn't such a shockingly big deal back in the 70s. To quote Pema Chodron, "Sexuality didn't bother people in those days, drinking didn't bother people, but put on a suit and tie? Forget about it." With Trungpa, nothing was hidden; it was up to each person to make their own judgments about the behavior of the teacher. So it took years of practice and study to understand that in Tibetan Buddhism, his outrageous "crazy wisdom teaching style" was just another tradition. Take it or leave it.
There was an urgency about him that was difficult to resist but exhausting to experience. In the film, I begin with phrases from a liturgy he wrote where he warned of the destructive power of the "... thick, black fog of materialism." This is set against a montage of images of contemporary wars, disease, pollution and economic frenzy. Trungpa's words from back in 1968 predicted the state of the world we're living in today. Yet he had complete confidence that humanity was basically good and could reverse the materialistic trend. He dedicated his life toward that goal.
As soon as Trungpa landed in the U.S. in 1970, he began to magnetize some of the country's prominent spiritual teachers and intellectuals -- including R.D. Laing, John Cage, Ram Dass, Anne Waldman, Gregory Bateson and Pema Chodron. Poet Allen Ginsberg considered Trungpa his guru; Catholic priest Thomas Merton wanted to write a book with him; music icon Joni Mitchell wrote a song about him called, "Refuge for the Road." Humor was always a vital part of his teaching -- "Enlightenment is better than Disneyland," he quipped, and he warned us of the dangers of the "Western spiritual supermarket."
In the five years plus of active filmmaking it's taken to make this film, the greatest challenge has been to not be seduced by putting Trungpa into the simplistic categories of sinner or saint. What inspired me was the daunting possibility of creating an experience for the audience to catch a glimpse of the unconditional brilliance of an enlightened mind, Tibetan Buddhist style.





Webgalamb