Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

Ez a Vajrakilaja gyakorlat nagyon hasonlatos ahhoz, amit Namkhai Norbu Rinpocse használ.

Eredetileg Namkhai Norbu Rinpocse Guru Dragpo gyakorlatot tanított, ami a Küncsog Csindru rendszerből való, de itt Guru Dragpo vagy Guru Dragpur helyett Vajrakilaját használjuk.

Ez a gyakorlat összefüggésben van a gurujógával, mivel Vajrakilaja jidamgyakorlata volt Guru Padmaszambhavának.

Guru Padmaszambhava felidézésével kezdjük a gyakorlatot, ami a gurujógát jelenti, majd beolvasztjuk ezt a vizualizációt, ezután a dévajógát csináljuk, azaz a jidam gyakorlatot.

Ha a gyakorlatot rövid formában akarjuk elvégezni, hacsak nem szeretjük tibetiül recitálni a dolgokat, vagy annak megfelelően magyarul, egyszerűsíthetjük a gyakorlatot anujóga stílusban. Ahol valójában csak a mantrát mondjuk.

Először elvégezzük a gurujógát:

9-es tisztító légzés

Vizualizáljuk, hogy kék bölcsességlevegő vesz bennünket körül.

Felidézzük a tiszta keleti égboltot magunk előtt – keleten hajnal előtt, mielőtt a nap felkel. Mint a hajnalcsillag megjelenik egy fénypont az égbolton. Ahogy zengetjük az A-t a fehér fénypont a fejünk felé ereszkedik (nem teljesen a fejünk fölé, hanem fölöttünk előttünk). Látjuk ezt a fénylő pontot és azt, hogy Guru Padmaszambhava van a fénygömbön belül. Arra gondolunk, hogy ő megtestesülése az összes mesternek akiktől tanítást kaptunk.

Menedéket veszünk és felkeltjük a bódhicsittát; majd felidézzük Guru Padmaszambhavát a hétsoros imával (3-szor) és aztán a vadzsraguru mantrát recitáljuk.

Miközben a mantrát recitáljuk (egy kör) Guru Padmaszambhava alakjára összpontosítunk, aki a fénygömbben űl elöttünk-fölöttünk.

Aztán recitáljuk az OM AH HUNG (egy kör)– látjuk ahogy Guru Padmaszambhavából a fények belénk áramlanak, megtisztítanak és felhatalmaznak minket, majd felolvasztjuk ezt a vizualizációt egy A zengetésével, így minden fény és a guru is belénk olvad. Elnyugszunk a guru jelenlétében és ebben a kontemplációs állapotban maradunk egy pár percig-pillanatig és utána zengetjük a HUNG-ot.

“A sunjata dimenziójából megjelenik a kékesfekete HUNG szótag, amely megmutatja a megkülönböztető megértés és öntudatosság elsődleges megismerését.

A sugárzó fénysugarak révén minden ragaszkodásom, ami a külső világ valósága iránt és a benne foglalt lények iránt megnyilvánul megtisztuljon. Ahol is minden látható tárgy átalakul látható vulkánok mandalájává..

Ennek a végtelen, hatalmas mandalának a közepén, amely őseredeti és spontán tökéletes, a HUNG magszótagból kiáradó és visszaolvadó fény révén megtisztul minden ragaszkodó gondolatom.” - részlet a pudzsából.

Először vizualizáljuk a sugárzó kék HUNG-ot előttünk-fölöttünk a térben. Ha jó a vizualizációnk látjuk a kék HUNG-ot , ha nem, akkor egy kék fénypontot.

Aztán azt látjuk, hogy sugárzó kék fény árad ebből a HUNG-ból minden irányba a Buddhákhoz, akik a csillagok között úlnek, felajánlásul számukra. A Buddhák ráteszik áldásukat ezekre a fénysugarakra, majd a fénysugarak visszaolvadnak a kék HUNG-ba. Ezeknek az energiáknak a hatására a kék HUNG azonnal átalakúl Vajrakilaja vagy Vajrakumara haragos formájává. Ekkor Vajrakilajának vagy Vajrakumarának érezzük magunkat.

Vajrakilaja kékesfekete szinű és három arca van. A középső arca kék, a jobb oldalon levő fehér, a bal oldalon levő arca vörös. Hat karja van: a jobb oldali két keze a kilencpontos és az ötpontos vajrát tartja, a bal oldali kezei lángot és katvanghát tart. A fennmaradó két keze között a kila pengét pörgeti, amely hasonlatos a Meru hegyre és üt vele. Négy lába terpeszben van és Mahadévára és Mahadévire tapos. Azt írja a szöveg, hogy ő kumara, vagyis fiatal ember. Egész nyilvánvalóan fiatal és nehéznek tartja, hogy ellenáljon a harag hőjének. Gyémánt szárnya van és az égetőhelyek dicsőséges díszeit viseli. Fölötte Garuda van, a bölcsesség madara, aki az égbolton szárnyal. Kettős lótuszon áll és ragyogó napkorongon. Egyesülésben van társnőjével Csakramudrával, aki katvanghát és kagylót tart. Nyilvánvalóan jelennek meg a hatalmas térben, amelyet láng-tűz tölt be; az a tűz, amely a kalpa végén a világot felemészti. Ez az istenség vizualizációjának a leírása.

Amikor az anuttaratantráknak megfelelő vizualizációs gyakorlatot tanítanak a lámák nagyon precíz vizualizációt igényelnek, amiben nagyon világosan kell látni a jidámot, ez nekünk nyugatiaknak nem könnyű. Ezért nem olyan könnyű Vajrakilaja szemének színét látni bennünk. Magyarországon ugyanúgy mint Tibetben a démonoknak szőke haja van és kék szemük, mint a haragos istenségeknek is. Ezért van egy tendencia amelyben a haragos istenségeket szőke vagy vörös hajjal ábrázolják. De ne aggódjunk Guru Padmaszambhavának szintén kék a szeme.

Az anujóga gyakorlatban ez nem annyira fontos; sokkal fontosabb, hogy egy totális érzet szinten megjelenjen a jidam jelenléte. Ha nem látunk mindent világosan Vajrakilajából, ezen nem kell aggódnunk, egyszerűen érezzük Vajrakilaya jelenlétét. Guru Padmaszambhava erejénél fogva átalakulhatunk, aki megadta nekünk az energiáját, megnyilvánulhatunk mint Vajrakilaya és a kila ereje által minden negatív energiát képesek vagyunk lerombolni, visszatudjuk őket olvasztani a sunjatába.

Ahhoz, hogy érvényessé tegyük saját tudatunk kivetítését Vajrakilájává, ehhez a mantrát recitáljuk.

Vajrakilaja fizikai szívének közepében, amely mélyvörös színű van egy szivárványszínű pavilon, ahol Vajraszattva ül meditációs pózban, aki nyilvánvalóan látható és indigó kék szinű. Vajraszattva jobb kezében a szíve magasságában egy vadzsrát tart, míg bal kezében a csípőjénél egy felfele fordított csengőt. Vajraszattva szívközpontjában van egy másik vajra, aminek a közepében található a szamádhiszattva, vagyis a kontemplációs lény. Ebben a középpontban van a HUNG szótag, amit kívülről a mantra malája fog körbe, ami áttetsző ragyogású lapis lazuli színű. A mantra az órajárásának megfelelően forog, mint egy fénykerék egyre gyorsabban és gyorsabban.

Ha magunkat Vajrakilajának látjuk és érezzük és ha nehézséget okoz, hogy Vajraszattvát a szívközpontunkban felleljük, vagy meglássuk, csak összpontosítsunk a kék HUNG-ra a szívközpontunkban és akkor érezzük, hogy a kék mantra-mala van a kék HUNG körül és ez a mantra-mala és a forgása lesz az a dinamó, ami elektromosságot fejleszt. Forog körbe-körbe és energiát hoz létre és ez az energia pedig kék fények formájában jelentkezik. Ezek a kék fénysugarak elérik a Buddhákat, mint felajánlás, visszatérnek a kék HUNG-ba valamint a körbe forgó kék mantra-malába olvadnak.

A fények kiárasztását és beolvasztását trondülnek nevezik tibetiül. Amikor a kék fényáradat kiárad először, ez a mi javunkat szolgálja, megkapjuk a Buddhák áldását. A Buddhák áldása spirituális energia, először is hozzáférünk ehhez az energiához, majd ezt az energiát visszahúzzuk magunkhoz és ez az energia felerősödik a forgó mantrák által. Minden mala-szem egy kék szótag a mantrából. Ha mi vagyunk a szívközpontban ezek a betűk befele néznek ránk. Ha nem ismerjük a mantra tibeti írásjegyeit vizualizálhatjuk, hogy a mantramala kék fénylő pontokból áll és az forog a HUNG körül. Amikor másodszor áradnak ki a fények az már mások javát szolgálja. Ez a fény átalakítja a teljes környezetünket Vajrakilaja dimenziójává. Vajrakilaja haragos istenség, így a környezete sem úgy néz ki, mint egy nyári park, a dimenziója Erdélyhez hasonlít a legjobban, teljesen körülveszik a vulkánok, Drakula vára és mindenféle haragos szimbólum, amit Drakula vonzónak találna. Vajrakilaja mandalapalotája is úgy néz ki, mint Drakula kastélya, ha nem tudod pontosan hogy néz ki, bármilyennek elképzelheted használva a Hollywoodi vámpírfilmeket.

Amikor másodszor áradnak ki a fénysugarak, megtisztítják a teljes környezetünket, ahol minden negativitást megtisztítanak a kilaják, minden lény megtisztul az elhomályosulásoktól és felajánlásokat teszünk a védelmezőknek. A környezetünkben minden istenségként, mantraként és bölcsességként jelenik meg. Erre gondolunk miközben a mantrát recitáljuk.

OM VADZSRA KILI KILAJA SZARVA BIGHANEN BAM HUM PHAT

Az OM a teremtés szótagja,

- a VAJRA gyémántot jelent,

- a KILI KILAJA a háromélű tőr,

- a SARVA azt jelenti, hogy minden,

- a VIDHNAM az akadályokat jelenti,

- a VAM vamot jelent,

- a HUM humot jelent,

- a PHE azt jelenti, hogy menj el innen.

Tehát ezzel a gyakorlattal a Buddhák spirituális energiáihoz jutunk, magunkba olvasztva ezt az energiát, amit bennünk megnövelünk. Az energiahozzáférést cévának nevezzük szanszkritul és az energia megnövelését, a jidam jelenlétében való időzést pedig szádhanának nevezzük. A harmadik fázisban magunkon kívülre vetítjük ezt az energiát ez az akciógyakorlat vagy karmajóga. A karma azt jelenti, hogy akció; ezenkívül nem mindegy milyen akció. Mágikus akció és szertartásos akcióról van szó. Hozzáférsz és generálsz pszihikus energiát és ezt az energiát arra használod, hogy a külső világban beteljesíts valamit. Ez a szádhana gyakorlat harmadik fázisa a karmajóga. A jóga itt gyakorlatot és nem adományt jelent.

Végül a DZSAH HUNG AH, vagy egy A zengetésével visszaolvasztjuk a vizualizációt az üresség állapotába.

És most a mindennapi élet látványa és hangjai újra megjelennek, de még mindig megvan a védelem érzete, amit Vajrakilaja ad nekünk.

Az érdemek felajánlásával fejezzük be a gyakorlatot.

Ebben a gyakorlatban az egész testünket egy tiszta edénnyé változtatjuk, nem látjuk önmagunkat ahogy szoktuk: tisztátalan karmikus vízióban, hanem tiszta vízióban látjuk magunkat. Ebben az esetben ez a tiszta vízió egy haragos istenség, mivel negatív emóciókat megvilágosodott tudatossággá alakítunk. Ezek a Herukák általában a harag negatív emóciójával foglalkoznak, ezért néznek ki haragosan. De haragos, dühös külsejük ellenére szívükben teljesen békések és együttérzőek. Ebben a haragos formában azért nyilatkoznak meg mert energikusak és nagyon aktívak ebben a világban. A Vajrakilaja gyakorlatnak van egy speciális funkciója, az, hogy az akadályokat eloszlassuk; vagyis a gekkeket, amelyek lehetnek külső körülmények, belső érzelmi problémák és a titkos szinten pedig a gondolkodásunk és ami a gyakorlatban történik.

Használjátok ezt a gyakorlatot bármikor, amikor akadályokkal van problémátok!

english

In his heart, an enlightened being like the Buddha or a Great Bodhisattva, is calm, peaceful, and totally compassionate. But in order to subdue and transform negative energies, often embodied as evil spirits, especially those that arise directly from the poisonous passions of anger and hatred, it is necessary on occasion for such compassionate enlightened beings to display a wrathful face and form and engage in wrathful actions. Thus, when the demon sorcerer Rudra threatened to enslave and even extinguish nascent humanity in prehistoric times, the great Bodhisattva Vajrapani, also known as Vajrasattva, adopted this exceedingly terrifying form of Vajrakilaya in order to subdue Rudra and his minions. The demon Rudra symbolizes the inflated ego and the evils it causes. In general, the function of Vajrakilaya practice is to overcome obstacles and demolish negative energies afflicting the life of the individual practitioner. For the overcoming and subduing of demons, evil, spirits, and negative energies generally in his own time, it is said that Vajrakilaya was the personal meditation practice of Guru Padmasambhava himself, as well as that of his consort, the Tibetan princess Yeshe Tsogyal, who wrote the first Tibetan commentary on this practice.

These methods include the higher spiritual practices (stod-las) for attaining liberation and enlightenment and the more practical magical ritual actions (smad-las) for subduing and transforming negative energy in daily life. As embodied in the Yidam, or meditation deity, Vajrakilaya is among one of the most popular meditation and ritual practices in the Nyingmapa tradition, the oldest school of Tibetan Buddhism. In terms of Buddhist practices in Tibet, along with the Longchen Nyingthik, the Düdjom Tersar has become among the most popular and widespread Terma cycles of practice among the Nyingmapas, both monks and Ngakpa Lamas, or yogis. It is said that these cycles of the Düdjom Vajrakilaya complete the revolation of this practice in terms of Mahayoga Tantra, Anuyoga Tantra, and Atiyoga or Dzogchen, as originally taught and inaugurated by Padmasambhava among his circle of Tibetan disciples.