Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

kérjük, folyamatosan kísérd figyelemmel a weboldal programjainak adatait, mivel a szervezés folyamán a tartalom (hely, idő) adatai változhatnak!!!

Képgaléria

 

Kanalas-va-ArcMaszkja-Mezey-fot-ja-web.jpg

Szertartás az Ural-hegységben -
Kanalas Éva és See-Oglu Adigzsi útibeszámolója

2013. október 4./péntek/19.00
helyszín: Sambhala Tibet Központ

Szertartás az Ural-Hegységben az Uelgi-tó partján fekvő
honfoglalás korabeli temetkezési helyen - filmes útibeszámoló

2013. október 4./péntek/19.00

helyszín: Sambhala Tibet Központ

támogatást igényel: 2000Ft

Az Ural-hegységben az Uelgi-tó partján 2013. augusztus első felében Orosz-Magyar régészeti konferenciát tartottak. A konferencia témája az Uelgi-tó partján található temetkezési hely, amelynek leletanyaga a honfoglalás kori magyar leletekkel mutat igen nagy hasonlóságot. A honfoglalás kori magyarság tárgyi kultúrájához egyik legközelebb álló keleti párhuzamai kerültek elő az Uelgi tó mellett feltárt nagyméretű földhalom-kurgán-temetőben.  See-Oglu Adigzsi tuva sámán és Kanalas Éva énekes is meghívást kapott az Urálba, hogy a már feltárt halomnál szertartást tartson a megbolygatott temetkezési hely szellemei kiengesztelésére. A kurgánnál tapasztaltakról fognak beszélni, a leletekről képeket mutatnak, valamint egy 20 perces videót is bemutatnak, amelyet Éva készített a feltárt halomnál. Adigzsi és Kanalas Éva a halomnál végzett szertartásáról a Duna TV is felvételt készített, de a Sambhala vetítésen egy baskír férfi  amatőr, de egyedülálló videó felvételének részleteit is bemutatjuk.

Tuva expedíció 2013 - Kanalas Éva kutatómunkája V./I.

2013. júliusában nyolcadik alkalommal utaztam a Jenyiszej mentén élő tuva népcsoport földjére, az Orosz Föderáció tagjaként, a dél-szibériai Tuva Köztársaságba. Egy hónapot töltöttem Ázsia közepén, a Jenyiszej forrásvidékén. Megérkezésem napján Kizilben, egy lakodalomba csöppentem, ahol Adigzsi egyik barátja hófehér öltönyben fogadott bennünket, és felkértek énekeljek az ifjú pár tiszteletére. Zobor-vidéki lakodalmas dalokkal köszöntöttem az ifjú párt, tuva keresztnevüket megénekelve a köszöntőkben. Még az nap, néhány órával később elutaztunk Szamag-Aldajba, a régi szakrális fővárosba, Adigzsi szülőföldjére. Másnap kezdődött a Nádim, a tuvák egyik legnagyobb nemzeti ünnepe. Ezt az ünnepet eddig minden évben augusztusban rendezték meg Kizilben és a környékén, ahol a jurta versenyen a résztvevők már felállították hagyományos kerek házaikat. Ezen alkalomból, minden megye részt vesz egy jurtával a versenyen és az Ünnepen, ahol népzenei együttesek és torokénekesek is bemutatkoznak. Hagyományos ételeket készítenek és persze birkát vágnak minden jurtánál. A két napos rendezvény legkiemelkedőbb eseménye, a gyerekek 40 km-es távolságú lóversenye, és  a tuvák népszerű sportja a barba azaz a hüresh. Ebben az évben azonban megváltoztatták a helyszínt és az időpontot is egy hónappal előbbre tették. A Nádim a legügyesebb gazda ünnepe és az állatállomány megszámlálásának ilyenkor van itt az ideje. Most jutalmazzák meg azokat a pásztorokat, akiknek legszaporább az állománya és akinek több ezer állatnál az díjat kap. A fődíj egy jurta vagy egy autó.

Másnap, Adigzsi elvitt arra a helyre ahol a gyerekkorát töltötte és ahol a család jurtái voltak felállítva. Ez a vidék egy dúsabb növényzetű völgyben és a környező lankákon található, ahol tavaszig több medve család is él. Azon a helyen, ahol a család jurtái álltak, mára egy ifjúsági tábor épült, de már akkor is működött a tábor amikor Adigzsi húsz éves lehetett. Itt áll a család sámán-fája, ahol See-Oglu Adigzsi szertarást készült tartani. Körbejártuk a környéket és Adigzsi többek között elvitt egy nagyon régi kőkurgánhoz, amiről felvételeket is készítettem. Később megmutatott egy különös helyet, ahol gödrök voltak ásva. Ezekben a lefedett hűvös gödrökben tárolták a húst és az egyéb élelmiszereket.

Adigzsi kiválasztott egy helyet, ahol a szertartást elvégezte és legelőszőr bemutatott az ősei szellemeinek. A szertartáson két barátja is részt vett, az egyik Adigzsi eltűnt feleségének a testvére.

A Nádim után részt vettem a Csadaanban megrendezett Üstühüre etnozenei fesztiválon, ahová szerencsére egyre több fiatal tuvai torokénekes és népzenész érkezik, akik minden napjaikban sok esetben egyszerű birkapásztorok, de a fesztiválra eljönnek megmérettetni különleges énektudásukat. Két napon át hallhattuk énekeiket az erdei kisszínpadon, ahol olykor a dzsessz is megszólalt. A hömej, a szigit és a kargirá szinte minden sátor előtt hallható volt, jobbnál-jobb énekesek tolmácsolásában. Az amerikai tuvai zenei formáció is igen népszerű a tuvák körében, valószínűleg azért, mert nyaranta sok amerikai turista-zenész keresi fel a torokénekeseket. Népzene és dzsessz kiváló keverékei hallhatók itt. A tuvák muzikalitása egyedülálló a világon. A fesztiválon hallottam egy lányt énekelni, azt gondoltam, hogy a kiváló Saincho Namchilak énekesnő tanítványa. Tévedtem, mert a fiatal énekesnő a moszkvai dzsessz tanszék hallgatója és kiválóan bánt bravúros keleti hangjával. Népzenei alapokra épített dzsesszt játszott tuva zenésztársaival. A fesztiválon szintén fellépett a legendás hírű Oidupa  torokénekes. A már járni alig tudó énekest egy japán nő kísérte és nagy türelemmel és szeretettel vezette fel a színpadra, ahol harmonikával kísérte magát. Az idős, beteg ember talán utolsó fellépését meghatva hallgatta a közönség. Oidupa 35 évet töltött börtönben. Azt mondják a japán nő minden évben eljön hozzá Tuvába, és nagy odaadással támogatja a sokat megélt, nagy beteg embert, akinek egyébként életkorát tekintve nem szabadna így kinéznie. Oidupa a börtönévek alatt festett, és kiállításokra is vitték festményeit. Ő is Nyugat-Tuvából származik, kékszemű, mint ahogyan barumiak közül sokan.

Az Üstühüre szó jelentése: ”A legfelsőbb mennyei templom”. A zenei fesztivált a csadaani születésű, Igor Dulus szervezi, annak emlékére, hogy a Csadaantól körülbelül öt kilométerre fekvő egykori buddhista templom lámáit a kommunisták kivégezték, a templomot lerombolták. Ide minden évben a fesztivál résztvevői zenekíséret mellett elzarándokolnak, és a templom egykori falai között egy buddhista szertartáson vesznek részt a meggyilkolt lámák tiszteletére. A szertartás helyszínén egy zöld ló szobor is áll. Esténként a stadion körül nagy a jövés-menés. Gyalogosan és lóháton is érkeznek a csadaani és a környékbéli jurták lakosai. Az esti koncertek közönsége a táborlakó turisták és az őslakos nomád tuvákból toborzódik. A koncertek előtt természetesen a tuvák különféle ügyességi versenyeket rögtönöznek. Például, két percig kell függeszkedni egy vaskorláton. A jutalom pénznyeremény.

Ezen a fesztiválon találkoztam életemben először egy teleut emberrel. A teleutok hozzávetőlegesen 2000-en élnek, népüket a kihalás fenyegeti. Ez a fiatal teleut férfi öntudatára ébredt és elindult azon az úton, amelyen megpróbál népének segíteni. Azt mondja sajnos a fiatalok körében nagy az alkoholizmus és nem értik őt, miért nem ezt az utat járja ő is. Elszántan keresi a lehetőségét annak, hogy valahogy, az ősei kultúrájával felébressze a teleut fiatalokat. Barátokat, hasonló gondolkodású embereket keresett. Láthatólag Adigzsitól, a sámántól is útmutató segítséget várt. A következő településeket említette, ahol még élnek teleutok: Békovo, Ulusz, Sandu, Csartu, valamint Tomdur, Novokuznyeck közelében. Elmondása szerint a népviselet megmaradt és a teleut nyelv is él a kevés lélekszám ellenére. Azt mondja a televízióban látott egy filmet a magyarokról, amely arról szólt, hogy nálunk is megtalálható születéskor a kisbabák hátán a mongolfolt.  Megemlített egy szent helyet ahol, még utoljára áldozatot mutattak be, azaz táplálták a szellemeket, a hely neve Szorontu.  Valamint egy régészeti lelőhelyet is, ahol a régészek időről időre ásatásokat végeznek, és amit főként a teleut sámánok temetkezési helyeként emlegetnek: a hely neve Tanaj.

Az első, azaz 1996-os népdalgyűjtő expedíció alkalmával egy kizili lakásban gyűjtöttünk hömej népdalokat. Ennyi év után, most a fesztiválon találkoztam az egyik énekessel, aki ott volt és aki megismerte a hangomat; a neve Szaldzsak. Akkor a lakása erkélyén énekeltem neki egy mongol ihletésű improvizációt. Azt mondta ma is a fülében cseng a hangom, tisztán emlékszik rá. Azóta is sokat gondol arra, hogy habár én nem a hömejt használtam az említett ének alatt, de ezzel a hangi képzéssel több felhangot is megszólaltattam, hasonlóan mint a hömej. Máig sem érti hogyan lehetséges ez, és azt remélte, hogy életében még egyszer találkozik velem és meghallgathatja dalom. A fesztiválon elhangzott énekeimet egy barumi, azaz nyugat-tuvai ezüstműves mester munkájával díjazták,” A magyar lány, aki jól énekel” címmel.

A színpadi éneklés mellett a tuva samanizmust és a magyar táltos hagyomány  archaikus szokásainak összefüggéseit is tanulmányozom kollégámmal, Oiun Adigzsi See-Oglu, tuva sámánnal. Több szertartást is tartottunk a fesztiválon, ahol a tuva samanizmus és a magyar táltos hagyomány hasonlóságait, rokonságát a gyakorlatban – népdalok, archaikus imádságok, gyermekmondókák, gyógyító szokások, a tuva algish azaz sámán énekek – is megismertettük a szertartás alatt  az őslakos tuvákkal és az utóbbi időben a samanizmus iránt egyre nagyobb érdeklődést mutató orosz fiatalokkal is. A neosamanizmus Oroszország szerte különösen virágzó reneszánszát éli napjainkban. A fesztivál zárónapján Ondar Tatjana Kizil-Oolovna csadaani sámánasszony, Oiun Adigzsi See-Oglu csajakcsi és jómagam, mint magyar énekes emlékezetes búcsú-szertartást tartottunk.

Nem feledve utazásom fő célját, filmfelvételeket készítettem a ma élő  tuva sámánok archaikus sámán tevékenységéről, a tuva családok körében végzett rituális szertartásokról, hogy dokumentáljam azokat a kutatók és az utókor számára. Lakástisztító-, 49 napig tartó halottbúcsúztató szertartásokat, autó és a kizili garázsok különleges hangulatú tisztító szertartását is sikerült filmfelvételen rögzítenem az expedíció során.

A Hovanak, azaz 41 kaviccsal történő jóslás is mindennapi munkája a tuva sámánnak. Modern világunkhoz is alkalmazkodott az egyébként, a moldvai csángó magyaroknál is használt jövendőmondás, mivel sok esetben mobiltelefonon kérik a jóslást, jövendölést, életvezetési tanácsot a sámántól, és ennek megfelelően a fizetséget mobiltelefon egyenlegfeltöltésben honorálják.

Az Ustuhure fesztivált követően Kizil-Mazsalikba, Barumba, azaz Nyugat- Tuvába utaztunk. Meglátogattuk a pusztában  magányosan álló kőembert, a Kizsi-Közse-t. Nem sokkal érkezésünket követően megérkezett egy autó is. Altajból jött néhány asszony a tuvában élő rokonaikhoz. Ők is tiszteletet jöttek tenni Kizsi-Közséhez. Először nem akarták megengedni, hogy filmezzem őket, de hála Istennek később engedékenyebbek voltak és így sikerült rögzítenem áldozatukat a kőszobor előtt. Imádkoztak és áldoztak a szobornak, tejjel itatták a szájánál és a szó szoros értelemben étellel etették a kő embert. Majd háromszor némán megkerülték őt, és a harmadik kör végén halkan a ball fülébe súgták kívánságaikat. Mi is ezt tettük. Még aznap Kizil-Mazsalikból elvitt bennünket egy fiatal tuva férfi, a neve Ajdin, hogy megmutassa a Pizsiktik-hajai írásos sziklákat. Innen nem messze egy völgy felé folytattuk utunkat, a kő temetőbe – kamennaja kladbishje – ahol tucatnyi kör alakú kör kurgán, azaz temetkezési hely található. A kör alakú kurgánok mellett néhány négyzet alapú temetkezési helyet is találtunk. A kopár hegyek övezte nagyterületű síkságon a kurgánokhoz két egymás mellett levő kövekkel kijelölt út vezetett, a köveken állatrajzok láthatóak. Feltehetően egy nagy harci csata emlékét őrzi e kőtemető.  

Kanalas Éva

Kapcsolódó esemény:

Adigzsi Tuva Sámán

Újhold szertartás Dobogókőn

2013. október 5./szombat 14.30

helyszín: Dobogókő

http://www.tibet.hu/epocha-reszletek/adigzsi20131005

Webgalamb