Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

FREE TIBET

Jelenlét a Kínai Nagykövetség előtt
1959. március 10-e alkalmából
időpont/2015. március 10./kedd/09.30
helyszín/ Kínai Népköztársaság Nagykövetsége
Budapest, 1068 Városligeti fasor 20-22.

2015. március 10-ére

Nyugaton a helyzet változatlan
De mi a helyzet Tibetben, teszik fel a kérdést gyakran, azok, akik egyáltalán még számon tartják ennek a kis népnek, de nagy országnak a sorsát. A válasz semmivel sem könnyebb, mint az elmúlt évtizedekben, mert a naivitás és az idealizmus  lakkozott fényes felületén már jó ideje láthatók a felhólyagosodott foltok. Persze lehetne említeni egy pár fontosnak tűnő eseményt, mint például hogy Obama amerikai elnök ismét fogadta a Dalai Lámát, amit természetesen a Kínai Népköztársaság újból belügyekbe való beavatkozásnak minősített. Vagy azt a szörnyűséget, hogy újból felgyújtotta magát egy szerzetes 132.-ként, és azt is, hogy a kínai hatóságok szigorúbb megelőző intézkedéseket vezettek be Golokban a hamarosan beköszöntő március 10-e alkalmából. Ennek a dátumnak a démonizálása Tibetben hasonló reakciókat vált ki a rendőrségből, a katonaságból, a titkosrendőrök és besúgok kínai méreteket jelentő népes hadából, mint Magyarországon a régi időkben október 23.-a vagy március 15.-e.  Azzal az érzékelhető különbséggel, hogy Tibetben általában vér is folyik, gyakran nem kevés. Mondhatni menetrendszerűen készülnek éves jelentések különböző, egyébként más szempontból igencsak elfogult, így kétes hitelességű emberi jogi szervezetektől, amelyeket alapos részletezéssel állítanak össze, és lényegileg összefoglalják, hogy Tibetben a helyzet változatlan. Legalábbis abban a tekintetben, ami egy saját identitással és történelemmel, hagyománnyal, nyelvvel és vallással rendelkező nép esetében teljesen jogosan elvárható lenne.  Ezek a jelentések szinte szóról szóra megegyeznek a Tibetben járt szemtanúk tapasztalataival. Persze, ha valamennyire is körülnézünk Földünkön, láthatjuk, hogy az egymás közötti csatározásban a módszerek egyre és egyre finomabbak, ha úgy jobban tetszik, a hazugság, a becsapás, a félrevezetés világméreteket öltött, úgy tűnik, a lakosság növekedésével egyenes arányban. Ez viszont az élesebb szemű és tudatú embereknek több és több munkát ad saját háza táján.  Az anyagra épülő emberi létformát idő, hely és lehetőségek hiányában nem lehet csak úgy átalakítani. Csak az egyéni ügyes módszerek, mondhatni hiteles spirituális módszerek képesek arra, hogy kötött helyen, egy időben hatással legyenek a fizikailag távoli helyek történéseire. Őszentsége a XIV. Dalai Láma legfontosabb üzenete is az, hogy fejlesszük együttérzésünket és bölcsességünket az egész emberiség irányába és javára, és ez az, ami magasabb szintre emeli az embert, nem pedig az, hogy gyilkolásszuk egymást kegyetlenül és kíméletlenül a hazug igazság rongyos, szennyezet zászlaja alatt. Úgy tűnik, a jó és rossz harcának résztvevői vagyunk, és az ember szerencsére/sajnálatosan, de egyedülállóan alkalmas bármelyik oldalon vérét adni a semmiért. Lehet jó oldalon lenni! A jó oldalon kell lenni!

A menekült, emigráns tibetiek úgy gondolják, hogy Kínában számukra mindenképpen javul a helyzet az ország belső helyzetének vélt javulása okán. Hszi Csin-ping, az új kínai elnök korrupció ellenes intézkedései reményeket ébresztenek Tibeten belül és kívül egyaránt. Csak egy gondolat erejéig, lehet, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok és szokások, vagyis a „korrupció” kontraszelektív melegágyai teszik egyáltalán elviselhetővé az életet Tibetben, de az is lehet, hogy máshol is, az orwelli 1984 óta mindenképpen. A tibetiek abban is reménykednek, hogy az újabb és újabb fiatal kínai generációk valamint a nyugaton élő kínaiak milliói egyszer csak összeérnek és kezet fognak, és megjelenik az elnyomás egyetlen alternatívájaként a demokrácia. Mélyen elkeserítő látni, hogy a tibeti emigráns kormány nyugaton szolgálatot teljesítő és ott tanult diplomatái kívül-belül egyre jobban hasonlítanak „felvilágosult” civilizált kollégáikra. A tibetiek még egy olyan őszinte reményt is dédelgetnek, bár ezt már hosszú évek óta hiába teszik, hogy a Dalai Láma félig-meddig hivatalosan Kínába látogathat, hatalmas lelki és spirituális muníciót szállítva az őslakosoknak.  Ezek a tibeti remények.  Persze a remények, az álmok, akár meg is valósulhatnak, tulajdonképpen valóban csak rajtunk múlik. Pont a buddhizmus leglényegibb tanítás az, hogy saját sorsunkat, szenvedéseinket, karmánkat is megváltoztathatjuk/megszüntethetjük, ha túllépünk félelmeinken, és ha levágjuk az egónak nevezett állatot. Ez érvényes mindenkire itt és most azonnal.

Mentsük, ami menthető Tibetből! Nem a gyönyörű buddha szobrokra gondolok, és nem a lenyűgöző tankha festményekre és még arra sem, hogy vagyonokat hagyjunk a Lhásza Hotelben, vagy a Potala Palota múzeummá degradált csodálatos termeiben, élvezve és kihasználva a spirituális turizmus minden pillanatát. Azt mentsük Tibetből ami már eleve nálunk van. Csak őszintén, tisztán rá kell találni, és szembenézni vele. Annak a segítségnek örülne igazán a tibeti nép és a Dalai Láma, ha felszabadítanánk a saját tudatunkat, megtalálnánk igazi önvalónkat, az együtt érző támogatást, a világ és az élet önzetlen szeretetét. Akkor nem volt hiába való a sok vér, az iszonyatos öldöklés, a lerombolt kultúra, a lángoló szerzetesek és mások, a szétrabolt és halálra ítélt nemzet. Így volna értelme az áldozatnak, az erőszakmentes, fegyvertelen, de annál állhatatosabb több évtizedes ellenállásnak.

Magyarország kelet-politikája önmagában nem bírálni való, hiszen ki az, aki nem látja, hogy Kína egyre nagyobb és jelentősebb szerepet harcol ki magának a világgazdaság színpadán, kizavarva onnan még a jelentősebb szereplőket is. Különben is, miért kellene diszkriminálnunk az emberiség egyik legrégibb kultúrájának mai hordozóját? Aki jól akar boldogulni, annak talán az sem ártana, ha megtanulna kínaiul. De Kína már soha nem fogja elengedni Tibetet. Létfontosságú számára stratégiailag, gazdaságilag, hadászati szempontokból; és legfőképpen a víz miatt. Tibetben vannak Ázsia vízkészletének legjelentősebb forrásai, és ahol a víz, ott lesz a hatalom. A kérdés már messze nem Tibet függetlenségéről szól, hanem az élhető, méltóságteli emberi életről, amely már lehet, hogy a Tibeten segíteni akarók számára sem adatik meg. Lehet, hogy alanyi jogon soha senkinek, soha nem adatott meg. Lehet, hogy ennek elérése az emberi lét célja és útja is egyben.

Szégyellem kimondani, de itthonról mára egy Tibetet védőnek, legalábbis optikailag kisebb problémának tűnik a kínai brutalitás Tibetben, mint a magyar rendőrség hozzáállása a törvénytisztelő, nem terrorista Tibet-védőkkel szemben. Az már viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy - ha mégoly jelentős hatalom is - Kína kívülről befolyásolja az ország vezetőségén keresztül egy ország szuverén fegyveres karhatalmát, azt arra késztetve, hogy erőszakkal és törvénytelenül akadályozzon meg kifogástalanul morális és törvényes megmozdulásokat. Az elmúlt húsz év során, ugyanis ha valamely kínai politikus látogatása esetén bármilyen megmozdulást szervezett akár a Tibetet Segítő Társaság alapítvány, akár egy Tibettel szimpatizáló magánszemély vagy menekült tibeti, azokat a rendőrség törvénytelen módon ellehetetlenítette, gyakran brutális megoldásokat alkalmazva. Több alkalommal a bíróság mondott ítéletet a rendőrség felett, - a Tibetért kiállók ellen soha - és a kártalanítást végeredményben az adófizetők pénzéből kellett a hatóságnak kifizetni. A továbbiakban is várhatók hasonló ítéletek. Ez a gátlástalan és törvénytelen gyakorlat egy másik nézőpontba helyezi a Tibetet segítők kiállását. Felmerül a kérdés, kiért és miért kell harcolnunk? Kinek vagyunk ellenségei? Erre a kérdésre nehéz válaszolni, különösen akkor, amikor egy magyar hatósági személy, vagyis rendőr a videó felvételek bizonyító erejének ellenére a bíróság előtt szemébe hazudik a világ jobbításának előmozdításán munkálkodónak.

Kérem, ne tántorítsanak el senkit a fenti mondtatok, inkább lelkesüljünk mindannyian, és legyünk az idén is a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége előtt, alapvető emberi jogokat követelve, egy olyan nép számára, amely mára az időszerű szellemi hagyomány egyik legfőbb, egyik leghasználhatóbb és talán legutolsó letéteményese. Ez a nép a tibeti és ez a hagyomány a tibeti tradíció, amely nyugaton is emberek százmillióit készteti együtt érző életre, legyen bármely vallás követője.
Hendrey Tibor
Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
alapító elnök

Találkozzunk a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége előtt 2015. március 10-én délelőtt fél tízkor!
Útravalónak álljon itt a Dalai Láma klasszikus üzenete, amit sohasem szabad elfelejteni, bármi történjék is!
   

Sose add fel!
Bármi történjék is, ne add fel!
Erősítsd meg szíved!
A világon túl sok energiát fordítanak
az ész fejlesztésére,
ahelyett, hogy szívüket edzenék.
Légy együtt érző,
a barátaidon kívül mindenki mással is!
Légy együtt érző,
dolgozz tudatod és egyben a világ békéjéért!
Dolgozz a békéért, és hallgass rám:
sose add fel!
Nem számít, mi folyik körülötted,
nem számít, mi történik.
Sose add fel!

Őszentsége a XIV. Dalai Láma


Webgalamb