Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

kérjük, folyamatosan kísérd figyelemmel a weboldal programjainak adatait, mivel a szervezés folyamán a tartalom (hely, idő) adatai változhatnak!!!

Avalókitésvara homokmandala
Budapesten 2008
Thupten Serab, Dorje Mingyur, Tenzin Trinlay
tibeti gyütö szerzetesek homokmandalát készítenek
2008. május 25-június 3.
Kogart 108
Budapest, VI. Andrássy út 108.

nyitószertartás: 2008. május 26. hétfő 18.00

megnyítja: Csögyal Tenzin tibeti tanító
Csenrézi meditáció minden nap
09.30-10.00 Láma Thupten vezetésével a helyszínen

zárószertartás: 2008. június 3. kedd 18.00
a zárószertartás a Kogartban körülbelül 20 pecig tart, utána a lámák lerombolják a homokmandalát és elindulnak gyalog az Andrássy úton a Duna irányában
az összesöpört Avalókitésvara homokmandala homokszemeiből, lehet kérni a lámáktól, ami áldott ereklyének számít 
odafele menet érintik a Kínai Nagykövetséget, ahol imát mondanak az elmúlt évtizedek tibeti áldozatainak emlékére valamint a szecsuáni földrengés áldozataiért
az Avalókitésvara homokmandala útjához minden érdeklődő csatlakozhat
a menet a Dunát a Lánc hídnál körülbelül 19.00-kor éri el, majd ott a pesti oldalon, jobbra történik a homok vízbe öntése a dolgok ürességtermészetének szimbólumaként valamint a víben élő Nágák kiengesztelésére
a lámák kishajón végzik el a szertartást, majd onnan öntik a Dunába a homokot
az eseményt a Duna partról és a Lánc hídról lehet figyelemmel kísérni
a lámák 19.30 körül indulnak vissza a mandala készítés helyszínére, ahol a helyszín megtisztítása történik a szertartás szerves részeként


utána a mandala készítés helyszínén, a Kogart 108-ban (VI. Andrássy út 108.) 20.30 körül zenei est lesz
Gyütö szerzetesek szakrális énekeket kántálnak
Namgyal, tibeti menekült tradiciónális dalokat énekel

a Tibeti Együttérzők zenélnek
belépő nincs, de felajánlásokat a szerzeteseknek elfogadunk!

thangka kiállítás: 2008. május 26-június 3.
a homokmandala és a thangka kiállítás megtekinthető
mindennap hétfőtől- keddig 10.00-19.00

Az Avalókitésvara homokmandala üzenete
Avalótésvara (tib.: csenrézi) Tibet védelmező buddhája valamint az
együttérzés buddhájának emanációja. A Lótusz szútra a következőkben
jellemzi Avalótkiésvarát:
"Ha a különböző szenvedéseknek és fájdalmaknak kitett érzőlények
mérhetetlen százai ezreinek tízezres százezrei és milliói
Avalókitésvara bódhiszattváról hallanak, és nevén szólítva hívják,
akkor Avalókitésvara bódhiszattva rögtön felfigyel és segít
megszabadulniuk, megmenekülniük.”
Az együttérzés magátólértetődő következménye a béke és annak következménye a harmónia. Ez a mandala az együttérzés és a békesség szellemében fog elkészülni, legyen a fájdalom oka akár egy emberi jogaiban lábbaltiport nép  mérhetetlen szenvedése vagy akár természeti katasztrófa által súlytott emberek fájdalma.


a zárószertarás után a szertetesek az Andrássy úton végig haladva a Dunába szórják az összesöpört homokmandalát

a homokmandala készítése május 25 - június 3.-ig folymatosan megnézhető az www.imamalom.hu/mandala a www.tibet.hu és a www.kogart.hu weboldalokon
inormáció: sambhala tibet központ 06 70 944 0260  266 8084 
sambhala@elender.hu    www.tibet.hu
www.tibet.hu
www.tibet.hu
www.tibet.hu
www.tibet.hu

 

 


Az Együttérzés palotája
AVALÓKITÉSVARA (CSENRÉZI) HOMOKMANDALÁJA
A tibeti buddhizmus gyakorlatában kiemelkedő esemény, amikor egy kiválasztott istenség beavatási szertartásának részeként a szerzetesek több napig tartó munkával, színezett kőporból ún. homokmandalát (tib.: rdul tshon gyi dkyil ‘khor) hoznak létre, majd a szertartás végeztével rituálisan megsemmisítik. A „középpont” (tib.: dkyil) körüli „kör”-ként, „környezet”-ként (tib.: ’khor) értelmezett mandala (tib.: dkyil ’khor) valójában nem más, mint az adott istenség palotájának alaprajza, melyet legtöbbször festett vagy rajzolt kétdimenziós formában (tib.: ras bris kyi dkyil ’khor), ritkábban pedig térbeli formában (tib.: blos bslang kyi dkyil ’khor) jelenítenek meg. A mandala-palota minden részének pontosan meghatározott, szimbolikus értelme van, középpontjában az istenséggel – vagy annak jelképével – és kíséretével. Másfelől azonban a Világegyetem buddhista képzetének tükörképe is, mely úgy jeleníti meg az istenséget és környezetét, hogy a meditálót a saját magában létrehozandó megszentelt térre emlékeztesse. Ahogy korának legnagyobb tibetológusa, Giuseppe Tucci (1894–1984) írta a mandaláról szóló ihletett könyvében: „De a mandala sokkal több, mint megszentelt terület, melyet rituális és liturgikus célból kell megtisztítani. Mindenekfölött a kozmosz térképe, az egész univerzum lényegi alaprajza, annak emanációs és reabszorpciós folyamatában. Az univerzum ugyanis nemcsak tehetetlen térbeli kiterjedésében létezik, hanem időbeli forradalomként is; kettősségük élettel teli folyamat, amely egy lényegi Princípiumból fejlődik ki, s egy központi tengely, a Szuméru hegy, a világ tengelye körül forog, melyen az égbolt nyugszik, és amely a titokzatos szubsztrátumban gyökeredzik.”

Avalókitésvara (az „[Együttérzéssel] Alátekintő Úr”, tib.: sPyan ras gzigs), a buddhák „együttérzését” (tib.: snying rje) megtestesítő bódhiszattva, nemcsak Tibet védelmezője, hanem kezdettől fogva fontos szerepet játszott az mahájána buddhizmusban. A rendkívüli népszerűségnek örvendő Lótusz szútra (Szaddharma-pundaríka, Kr.e. 100 – Kr.u. 100) egyik fejezete szerint Avalókitésvara a következőképpen siet a lények segítségére: „Ha a különböző szenvedéseknek és fájdalmaknak kitett élőlények mérhetetlen százai ezreinek tízezres százezrei és milliói Avalókitésvara bódhiszattváról hallanak, és nevén szólítva hívják, akkor Avalókitésvara bódhiszattva rögtön felfigyel és segít megszabadulniuk, megmenekülniük.” (Porosz Tibor fordítása) Számos megjelenése közül a legkedveltebbek: Padmapáni („Lótuszt tartó”), Lókésvara (a „Világ ura”), Lókanátha (a „Világ védelmezője”), Szimhanáda („Oroszlánhangú”), Ékádasamukha („Tizenegyfejű”). Tibetben legismertebb megjelenési formája a híres hat szótagot, az ún. Mani-mantrát (ÓM MANI PADMÉ HÚM, tkp. „ÓM, Drágakő a Lótuszban, HÚM!”) megtestesítő négykarú Sadaksara („Hatszótagú”) Lókésvara. Avalókitésvarának ez a formája nem véletlenül ennyire népszerű Tibetben, hiszen maguk a Dalai Lámák is megtestesülésének számítanak. Egy híres tibeti szöveg, a Manikabum (12–13. sz.) szerint a tibeti államalapító uralkodó, Szongcen Gampo (ur. 618–649) sem más volt, mint Avalókitésvara megtestesülése, s egy ősi tibeti eredetmonda buddhista változata szerint a majomként megtestesült bódhiszattva nászából származnak maguk a tibetiek. Az 5. Dalai Láma által építtetett Potala palota (1695) – mely nevét Avalókitésvara mitikus helyéről, a dél-indiai Potalaka hegyről nyerte – egyik szentélyében található az a különleges jelentőségű, Avalókitésvarát ábrázoló szobor, mely a hagyomány szerint Szongcen Gampo meditációs istensége volt. A „Hatszótagú” mantra számos jelentése közül pedig a legfontosabb, hogy szótagjai felidézik az Életkerék hat birodalmának buddháit, hogy enyhítsék a lények szenvedéseit.

A mandala általános szerkezete szerint egy védőkörökkel határolt palota alaprajza. Legkülső köre az öt színben ragyogó Tűz-hegyet (tib.: me ri) jelképezi. Utána a folyamatos láncként megjelenített Vadzsra-fal (tib.: rdo rje ra ba) következik, majd a Lótuszszirom-kör (tib.: pad ’khor). Ezt a hármasságot a magasabb tantrikus osztályokba tartozó mandaláknál kiegészíti még a Nyolc Temető (tib.: dur khrod brgyad) köre is. Belül található a mandala főistenségének felül- és oldalnézetben ábrázolt palotája (t.: gzhal yas khang), melyet parkszerű előtér határol. Egy tibeti szöveg így írja le a Palota szerkezetét:

„A négyszögletes, négykapus palotát kívülről sorban öt fal veszi körül: fehér, sárga, vörös, zöld és kék. A falak tetejét drágaköves párkányzat fogja közre, melynek teteje különféle drágakövekkel ékes. A párkány tetején négy arany övezet található, melyek kívülről makarák szájából csüngő, csengővel, jakfarok légycsapóval és egyébbel díszített drágakő-füzérekkel és fél-füzérekkel ékesek. A külső oldalon a drágaköves tetőhordozó párkány van, melyen a fél-lótuszlevéllel díszített mellvéd nyugszik, tetejét pedig lobogók, győzelmi zászlók és egyebek ékesítik. Az [ötszínű] falat kívülről emelvényként körülvevő vörös alapzaton az áldozati kellékeket tartó istennők helyezkednek el, és áldozatot mutatnak be. A kapuk és a kapuszegélyek külső szélei, valamint alul a négy sarok külső és belső része egy-egy vadzsrával és drágakővel ellátott félholddal díszített. Mind a négy kapu előtt négy oszlop tartja a tizenegy részből álló négy diadalívet, melynek tetején a Tankereket jobbról és balról egy hím- és egy nősténygazella veszi körül.” Az égtájak szerint négy részre osztott belső tér közepén, egy lótusztrónon helyezkedik el a mandalát meghatározó főistenség (tib.: gtso bo), körülötte, a lótuszvirág szirmain pedig kísérete (tib.: ’khor).

A mandala-palota belső körének rendszere a buddhista panteon alapját alkotó ötös Tathágata buddha családnak (tib.: rgyal ba rigs lnga) felel meg, melyeket a homokmandalában szimbólumaikkal, vagy pedig magszótagjaikkal (tib.: sa bon) jelenítenek meg. A mandala középpontjában kinyílt Lótuszvirág (vagy a vörös HRÍH magszótag) az Amitábha buddha Lótusz-családjához tartozó Avalókitésvarát jelképezi. Körülötte vörös lótuszszirmokon az öt Tathágata buddha jelképei foglalnak helyet, melyek egyben az „öt tudást” (tib.: ye shes lnga), az „ötféle méreg” (tib.: nyon mongs lnga) megtisztult formáját fejezik ki. Középen Amitábha a „megkülönböztető megértés” tudásával (tib.: sor sor rtogs pa’i ye shes) a „szenvedély” (tib.: ‘dod chags) mérgét tisztítja meg. Keleten, a palota kék háromszögében helyezkedik el a Vadzsra-család feje, a kék Aksóbhja buddha (jelképe a Vadzsra, magszótagja a kék HÚM mantra), a „tükörhöz hasonló” tudással (tib.: me long lta bu’i ye shes) a „gyűlölet” (tib.: zhe sdang) mérgét tisztítja meg. A déli irány sárga háromszögében helyezkedik el a sárga Ratnaszambhava buddha, a Drágakő-család feje (jelképe a Drágakő, magszótagja a sárga TRAM mantra), a „kiegyenlítő” tudással (tib.: mnyam pa nyid kyi ye shes) a „gőg” (tib.: nga rgyal) nyomorúságát tisztítja meg. A nyugati fehér háromszögben helyezkedik el a fehér Vairócsana buddha, a Tahágata-család feje (jelképe a Kerék, magszótagja a sárga ÓM mantra), a „törvénytér” tudással (tib.: chos kyi dbyings kyi ye shes) a „tudatlanság” (tib.: gti mug) mérgét tisztítja meg. Az északi zöld háromszögben helyezkedik el a zöld Amóghasziddhi buddha, a Karma-család feje, (jelképe a Kard, magszótagja a zöld ÁH mantra), a „minden cselekvést beteljesítő” tudással (tib.: bya ba nan tan du grub pa’i ye shes) a „irigység” (tib.: phrag dog) mérgét tisztítja meg.

Magyarországon ez az ötödik homokmandala. Először 1994-ben, a Budapest Galériában, a Namgyal kolostor két szerzetese Avalókitésvara homokmandaláját hozta létre. 1995-ben, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban, a „Tibeti és mongol buddhista tekercsképek” című kiállítás záróeseményeként a Gyütö kolostor szerzetesei a Gelug rend hagyományában fontos szerepet játszó tantrikus védőistenség, Vadzsrabhairava homokmandaláját, majd 1999-ben, az Iparművészeti Múzeumban ismét Avalókitésvara homokmandaláját készítették el. 2006-ban pedig egy másik tantrikus védelmező istenség, Guhjaszamádzsa homokmandaláját hozták létre a Tűzraktár Kiállítótermében.
Kelényi Béla



A mandala
A mandala a tibeti buddhizmus meditációs gyakorlatának leg­fontosabb eszköze. Vizuális értelemben véve egy középpont köré szerkesztett geometrikus rend­szer, szimbolikusan pedig egy védő körökkel körülvett, megszentelt terület, amely nem más, mint a világmindenség buddhista képzetének alaprajza. Valójában egy térbeli rendszer, amely­nek középpontja a mitikus Világhegy, a Szuméru és a mitikus Világuralkodó, a Csakravartin palotája.

A mandala-palotába idézi meg a meditáló a számára kijelölt védőistenséget egy pontosan előírt meditációs gyakorlat, az istenség szádhaná­ja révén. Magát a palotát általában három védőkör veszi körül. Az első öt színben ragyogó Tűz-hegy (t: me-ri) lángköre, amely a meditáló tudatlanságát elégető Tudást (sz: vidya) jel­képezi. Ezt követi egy keskeny, áttörhetetlen falat megjelenítő kör (t: rdo-rje ra-ba), vadzsra­sorral a tetején. A harmadik a spirituális újjászületést jelképező lótusz-kör (t: pad-'khor). A magasabb tantrikus osztályokhoz tartozó istenségek mandaláinál ezeket a köröket egy negyedik kör, az ún. "Nyolc Temető" köre (t: dur-khrod brgyad) egészíti ki, amely a Körforgáshoz láncoló nyolc tudatformának (sz: vijiíana) felel meg. A mandalában ábrázolt mindegyik temetkezési helynek megvan a maga jógíval, sztúpával, fával, állattal stb. ábrázolt szimbolikája: alul, keleten fekszik a "Rettene­tes"; délen a "Félelmetes, koponyákkal"; nyuga­ton a "Lángok köre"; északon pedig az "Áthatol­hatatlan sűrűségű"; északkeleten a "Kegyetlen nevetés"; délkeleten az "Ísvara erdeje"; délnyu­gaton a "Félelmetes sötétség", végül északnyuga­ton a "Kilikili hangú".

A mandala-palota parkszerűen ábrázolt előterében találkozik a gyakorló az ott meditáló mesterekkel, akik segítik további útján. Maga a palota épülete egy négyszínű kettős-vadzsrán nyugszik; négyzetes belsejét az égtájaknak megfelelően átlókkal négy részre osztják úgy, hogy a legalsó égtáj mindig a keleti legyen. T alakú négy kapujának egyikén – aszerint, hogy jidamja melyik buddha-családhoz tartozik – jut be a meditáló a palota belsejébe. A mandala­palota minden egyes részének megvan a maga jelképes értelme, így például a kapu tetejét alkotó "diadalív" (sz: toral}a) tetején a Buddha első, szárnáthi prédikációjára utaló Tankerék és az azt közrefogó két gazella látható. A palota belse­jébe érve nyílik fel az a lótuszvirág, melynek közepén az "Úr", a mandala főistensége, szirmain pedig annak kísérete foglal helyet. Egy-egy isten­ségnek több, különböző típusú mandalája is lehet.

A tibeti források többféle mandalát külön­böztetnek meg: lehet festett vagy színezett porból készített, kétdimenziós változat; a meditáció révén megjelenített, a kolostorokban néha felépített háromdimenziós változat (t: blos­bslang), amellyel maga az emberi test is azonosítható.

A kétdimenziós festett vagy rajzolt változatban a mandalában lévő istenségeket fi­gurálisan vagy szimbolikusan, jelképeik vagy magszótagjaik révén ábrázolják. A több napig tartó beavatási szertartások alkalmával a szerzetesek művészi munkával színezett porból ún. "homokmandalákat" hoznak létre, amelybe a megfelelő előkészítő szertartások után megidézik a választott istenséget. A szertartás végén amint az 1994-ben Vadzsrabhairava homokmandalájá­nak elkészülte után Budapesten is látható volt – a homokmandalát rituálisan megsemmisítik.
idézet a Tibeti és mongol tekercsképek című katalógusból 1995. 81. old.

A Gyütö
Annak idején a tibeti buddhizmus Gelugpa tradíciójában két kolostor rendszer volt ismert Tibetben. A Gyütö (t.: rgjud – to) és a Gyümé (t.: rgjud – med). A Gyü-tantra jelentése titkos tanítás, a felsőt, a alsót jelent. Ezek a kolostorok alkalmazták a tantrát. Homok-mandalák és vajszobrok készítésére specializálódtak, valamint egy különleges kántálási módot gyakoroltak, ami azt jelenti, hogy egyidőben két-három szólamon tud énekelni ugyanaz a személy. Ezen éneklés másik fontos jellemzője, hogy a hangokat a tüdő mélyéről képezik.
Miután Kína elfoglalta Tibetet, az elmenekült lámák a tradíciót az Indiában újra felépített Gyütö kolostorban honosították meg.

Thángká

A tibeti vallásos művészet jellegzetes alkotásai a thángkák /t: thang-ka/, a buddhista tekercsképek indiai eredetre vezethetők vissza. A Pála-dinasztia korában (VIII-IX. sz.) alakult ki a keret nélküli vászonra festett kép /sz: pata/ műfaja. A második megtérés időszakában az intenzív fordítói tevékenység mellett a buddhista művészet is virágba szökkent, hiszen ezt a kor a kolostorépítési láz jellemezte. Így a tantrákkal együtt Indiából és Nepálból művészek is érkeztek, akik a szútrákban említett istenségeket megfestették. Közép-Tibetbe a Pála és azt magába foglaló nepáli stílus jutott el, Nyugat­-Tibetbe a kásmíri. Az indo-nepáli alapokra épülő tibeti ikonográfia a kánon szerkesztő Phutön Rincshen Tuph láma /t: Bu-ston Rin-chen-grub/ (1290-1364), majd az egyházreformátor Congkápá láma /t: Tsong-kha-pa/ (1357-1419) tevékenységének hatására alakult ki. Tibetben a thángkáfestészet apáról fiúra szálló mesterség, s a festők alapos szellemi és gyakorlati képzésben részesülnek. Ezt a tudást a tibeti kánon világi tudománynak nevezi. A képkészítő művészek neve szemben az európai hagyományokkal, nem volt fontos, ezért fel se tűntették. A tibeti thángkáfestészet technikája és tartalma évszázadok óta alig változott. A thángkákészítés éppen úgy, mint a megrendelés érdemszerző cselekedetnek számít. A thángká megrendelőjét rendszerint a kép jobb alsó sarkában festik meg. A vadzsrajána kolostorok falait mindig thángkák díszítik.

A thángká általában álló téglalap formájú vászonra vagy selyemre festett kép, melyet egy lefelé kiszélesedő selyemkeret szegélyez, valamint egy mintás selyem porfüggöny borít. A thángkát alul és fölül egy-egy farúd merevíti. A tekercsképeknek azonban mind anyagukat, mind formájukat tekintve több típusa létezik. A thángká többféle célt szolgál: a) lehet oktató szerepköre; b) lehet egyéni okból (betegség, baj) készíttetett; c) meditációs használatra szánt kép. A thángkák mérete általában 60x45 cm, de készítenek ennél jóval nagyobb tekercsképeket is, a legnagyobbat az V. Dalai Láma halálára készítették, mely 55x46 m volt. A thángkák képi tartalma mélyen szimbolikus, és csak az adott tantra beavatottja képes annak a teljes jelentését megérteni. A thángkák ábrázolhatnak istenségeket, nagy lámákat, történelmi figurákat vagy mandalákat. A thángká-festőt pontos ikonometriai szabályok kötik, így nincs módja egyénieskedni. A festő és iskolájának jellegzetességei leginkább a háttérnél és a díszítő elemeknél mutatkoznak meg. A különböző rendek ábrázolási hagyománya éppen az ikonometria tekintetében mutat különbséget. A thángká-festésnek hat fázisa van: 1. Az alapozás, 2. a kép vázlatának felrajzolása, 3. festés, 4. árnyékolás, 5. szegélyvonalak meghúzása, 6. végső simítások. Az istenségek szemének megfestése az utolsó mozzanat, amelyet mindig egy szertartás kísér. A végén a festmény hátoldalára írt három mantraszótag (OM ĀH HUM) ad életet az ábrázolt istenségnek. Mivel a thángká szakrális tárgy, elkészülte után a ráphne /t: rab-gnas, sz: pratişţhā-vidhi/ szertartással felszentelik.
Szathmári Botond

 




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Webgalamb