Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Képgaléria


Nem-meditáció
Dzogcsen a Sambhalában
Keith Dowman dzogcsenmester tanításai alapján

- minden hétfőn és csütörtökön 18.30-tól
- bevezető átadás, az ezen való résztvétel, feltétele a meditációk látogatásának

- helyszín/Sambhala Tibet Központ


https://www.facebook.com/events/818932518154248/


 Keith-Dowman-smile-web.jpg

 

 

dilgo_trungpa_439_354.jpgA „Spiritualitás” egy kényes kifejezés ami, az jelenti: intuíció alapján működni. Az istenhívő hagyomány szeret belekapaszkodni a szavakba. Míg némely cselekedetet az isteni alapelvek alapján visszatetszőnek tart, addig más cselekedetekre úgy tekint, hogy elnyerik az isteni …..akármit. A nem istenhívő hagyományokban nagyon tisztán látszik, hogy a történetek nem különösebben fontosak. Ami ténylegesen fontos, az itt és most. A most határozottan MOST van. Megpróbáljuk megtapasztalni azt, ami rendelkezésre áll ott.... abban a pillanatban. Nincs értelme azon gondolkozni, hogy létezett egy múlt, amit újra átélhetnénk. Ez itt a most. Egy valódi pillanat. Semmi misztikus, csak MOST. Nagyon egyszerűen és lényegre törően. És ebben a mostban tapasztalható meg az az intelligencia állapot, amellyel folyamatosan, pillanatról-pillanatra megtapasztalhatod a valóságot. Helyszínről helyszínre. Állandóan. Fantasztikus precizitás vesz minket körül folyamatosan.
Mégis megrémülünk a mosttól így hát, a múltba vagy a jövőbe menekülünk. Az életünkben előforduló dolgokra koncentrálunk, mert életünk annyira gazdag eseményekben, hogy minden pillanatban rengeteg választási lehetőség előtt találjuk magunkat, bár az igazság az, hogy egyikre sem kellene jó vagy rossz lehetőségként tekintenünk, mivel minden tapasztalat önmagában mentes az ítéletektől. A tapasztalatok nem felcímkézve érkeznek, úgy mint „ez jó” vagy „ez rossz”. És bár megtapasztaljuk őket, nem fordítunk rájuk megfelelően figyelmet. Nem úgy tekintünk az életünkre, mint aminek iránya, értelme van. Zűrzavarban élünk. Arra várunk, hogy meghaljunk....
Az, hogy nem megfelelően tekintünk a jelenLÉT-re, hogy a mostban rengeteg erőteljes dolgot tapasztalhatunk meg. A most annyira erőteljes, hogy nem vagyunk képesek szembesülni vele. Ezért folyton a múltban vagy a jövőben élünk.
És lehet hogy emiatt érdeklődünk a vallás iránt. Lehet hogy ezért háboruzunk. Lehet, hogy emiatt vádoljuk a társadalmat. Lehet hogy emiatt politizálunk. Ez több mint  ironikus.... ez már nagyon vicces is....

Csögyam Trungpa
La Lectura 1983

Szamantabhadra, ős-buddha imája,

amitől a hat világ élőlényei önkéntelenül is megvilágosodnak


HO!
Az egész szamszára és nirvána,
Összes világával és lakójával együtt,
Egy és ugyanazon az alapon nyugszik,
Az egyik mégis a nemtudás, a másik a tudás útja,
Az egyik a nemtudás, a másik a tudás varázslata.
Szamantabhadra imája révén,
Érje el mindenki a teljes megvilágosodást
A valóságtartomány palotájában!
 
Az egyetemes alap mindentől független,
Magától meglévő, kifejezhetetlen, végtelen jelenlét,
Ami sem szamszárának, sem nirvánának nem nevezhető.
Aki tud róla, az Buddha, felébredett;
Aki nem, az a szamszárában bolyongó lény.
A három birodalom valamennyi élőlénye
Szerezzen tudomást e kifejezhetetlen alapról!
 
Én, Szamantabhadra, az Ősbuddha,
Erről az ok és feltétel nélküli alapról,
Ugyanazon az alapon, időtlen tudással bírok,
Nem tekintem sem külső, sem belső valóságnak,
És nem hagyom a feledés homályába merülni,
Ezért kivetítéseimet semmi sem szennyezi.
                
Aki az önmagáról tudó tudásban él,
Attól a három birodalom is összedőlhet, mégse fél,
Nem kötődik a vágy öt tárgyához,
Mert a gondolat nélküli, magától eredő tudásban
Nincs anyagi valóság, sem öt mérgező érzelem.
 
A tudás elfojthatatlan ragyogása
Az ötfajta bölcsesség közös forrása,
Az öt kifejlett bölcsességből pedig
Az Ősbuddha öt nemzetsége származik.
Az ő bölcsességük kiteljesedésével
Negyvenkét békés buddha jelenik meg,
Majd az öt bölcsesség ereje feltámad,
És létrehozza a hatvan haragvó buddhát,
Hogy az alap soha ne merüljön feledésbe.    
 
Az Őseredeti Buddha én vagyok,
Így imámban azért fohászkodom,
Hogy a három birodalomban bolyongó lények
Ismerjenek rá a magától meglévő tudásra,
És teljesedjenek ki a határtalan bölcsességben!
                
Elképzelhetetlenül sok formában nyilvánulok meg;
Jelenéstesteim milliárdjait bocsájtom szét szakadatlanul,
Hogy mindenkinek azt tanítsam, ami megfékezi.
Együttérző imámmal mentsem meg
A három birodalomban bolyongó lényeket
Mind a hat világba születéstől!
 
Az idők kezdetén eltévelyedő lények
Nem eszméltek rá az alap tudására,
Emlékezet nélküli tompaságba estek,
És e nemtudásból fakad minden tévedésük.
          
Váratlan eszméletvesztésüket
Rémület és nyugtalanság követte:
Ebből lett az „én” és az ellen-félnek tartott „más”,
És ahogy a szokásaik fokozatosan kiépültek,
Szép lassacskán rákaptak a szamszárára.
Kialakult az öt méreg. az ötfajta gyötrő érzés,
És az öt mérgező tett szakadatlan folyamata.
                
Mivel az emlékezetvesztés, a nemtudás,
A lények eltévelyedésének legelső oka,
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy a tudást ismerjék fel önmagukban!
 
A velük együttszülető nemtudás
Az emlékezetvesztés és a zaklatottság,
A gondolati-fogalmi nemtudás pedig
Az „én” és a „más” megkülönböztetése.
A velük együttszülető és a fogalmi nemtudás
A lények tévelygésének két alapvető oka.
 
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy a szamszára összes élőlénye
Ocsúdjon fel az emlékezetvesztés sűrű homályából,
Tisztuljon meg a kettős észleléstől,
És ismerje föl a tudás eredeti ábrázatát!
 
A kettősségben tapasztalót kétségek emésztik,
És bizonytalan kötődések keletkeznek benne,
Melyek lassan vaskos szokásokká állnak össze:
Étel, vagyon, ruha, otthon és barátok,
Öt érzéki tárgy és szerető társ utáni vággyá;
A kellemeshez való kötődéssé, mely fájdalmat okoz.
                
Mindezek csak világi tévelygések!
A kettős tapasztalás tettei kifogyhatatlanok.
Amikor a kötődés gyümölcse beérik,
Sóvár szellemnek születik, akit örök éhszomj emészt,
A kielégíthetetlenség iszonyatos kínja!
 
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy az örökös sóvárgástól elgyötört lények
Ne akarjanak szabadulni kínzó vágyaiktól,
De ne is azonosuljanak kötődéseikkel,
Hanem engedjék el az érzést önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Nyerjék el a gondolkodó bölcsességet!
 
A külső világ látszataival szemben
A tudatban homályos rettegés ébred.
Ha az idegenkedés szokása megrögzül,
Az ellenségeskedéshez, erőszakhoz, öldökléshez vezet.
Ha a haragvó gyűlölet gyümölcse beérik,
Pokolra születik, ahol forróság gyötri,
Az élve megfőzetés iszonyatos kínja!
 
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy ha a szamszárában bolyongó lényekben
Erőteljes ellenszenv és gyűlölködés ébred,
Ne fojtsák el, de ne is táplálják magukban,
Hanem engedjék el önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Fedezzék fel a világosan-látó bölcsességet!
 
Ha a tudaton gőgös önteltség lesz úrrá,
Másokat alábbvalónak, vetélytársának tekint,
Végül, túlzott elbizakodottsága folytán,       
A háborúság szenvedéseit kell átélnie.
Amikor e tettének gyümölcse beérik,
Istennek születik, akire végül hanyatlás vár,
A rettenetes bukás iszonyatos kínja!

Én, a Buddha. azért imádkozom,
Hogy ha a lények tudatában gőg, önhittség ébred,
Engedjék el az érzést önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Ismerjék fel azonosságukat az összes többi lénnyel!
                
A kettős tapasztalás megrögzött szokásából
Magát felmagasztalja, és becsmérel másokat,
Majd harciassága és versengése odáig fajulhat,
Hogy az öldöklő félistenek világába születik,
Aminek pokolba zuhanás lesz a végeredménye.
                
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy az egymással versengő, vetekedő lények,
Engedjék el a viaskodást önnön otthonában,
És amikor elérik a tudás természetes állapotát,
Érjék el az akadálytalanul cselekvő bölcsességet!
 
A tudatlan közönyösségből és a szétszórtságból
Lustaság, fásultság és feledékenység fakad,
És ennek az érzéketlen, ostoba tudatállapotnak
Védtelen vadállattá születés a végeredménye.
 
Én, a Buddha, azért imádkozom,
Hogy az elbutult lények tompa elméjében
Ébredjen fel a tudatosság tiszta fénye,
És fedezzék fel a gondolat nélküli bölcsességet!
 
A három birodalom minden élőlénye
Azonos az alappal: velem, a Buddhával,
Ám míg ők a tudatlanság tévútjára léptek,
És azóta is értelmetlen dolgokat művelnek:
A hatféle tett csalóka álmait kergetik,
Addig én örökkön-örökké Buddha maradok,
Hogy jelenéseimmel mind a hat világot megfékezzem.
Szamantabhadra imája révén,
Érje el minden lény, kivétel nélkül,
A valóságtartományban a teljes buddhaságot!
 
EMAHÓ!
                
Ettől kezdve, ha a jógin vagy jóginí,
Felébreszti magában a helyes tudást,
És elmondja e nagyhatású imát,
Valamennyi lény, aki csak meghallja,
Három születésen belül megvilágosodik.
 
Ha nap- vagy holdfogyatkozáskor,
Rossz bolygóállás vagy földrengés esetén,
Napfordulókor, illetve újév kezdetén,
Elképzeli magát mint Szamantabhadrát,
És mindenki hallatára elmondja ezt az imát,        
A három birodalom minden élőlénye,
A jógi imájának ereje révén,
Szabaduljon meg az összes szenvedéstől,
És végül érje el a teljes buddhaságot!
                
E nagyhatású ima, melynek hallatán az összes lény önkéntelenül is megvilágosodik, a Nagy Teljességet, Szamantabhadra Tudatát Közvetlenül Bemutató Tantra kilencedik fejezetét képezi.
Godemcsen (tGod ldem can) termáját tibetiről magyarra fordította Agócs Tamás. Korábbi változata Keith Dowman kommentárjával együtt megjelent a 11. számú Dharma-füzetben (2002). Az új fordítás a thaiföldi Elefántszigeten készült 2010 decemberében. Váljon minden lény javára!

SZARVAMANGALAM!

Webgalamb