Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank









       

Bunda János István kiállítása megtekinthető 2015. június 30.
hétköznap 12.00-18.00
A kiállítás képei a művésztől megvásárolhatók.
A megvásárolt képek a Sambhala Tibet Központot támogatják.

Hendrey Tibor Bunda János István festőművész kiállításának megnyitóján elhangzott megnyitó beszéde

Nehéz dolgom lesz ma, mert olyan dolgokról kellene beszélnem ezen a megnyitón amik, tulajdonképpen kimondhatatlanok. Egyáltalán nem szeretnék a képekről beszélni, mert szerencsére nem vagyok művészettörténész, de még csak az alkotóról sem, már csak ezért sem, mert a barátomról van szó, de azért sem mert az érzékelhető dolgokat nem véleményeznünk kell, hanem csupán érzékelni, ja és persze szeretni.

Egy pár fontosnak vélt gondolatot azonban lejegyeztem. Le kellett jegyeznem, mert az igazán tiszta gondolatok úgy tűnnek el, ahogy a homokba vagy a sima víz felszínére rajzolt ábrák vagy  ahogy az álmok, amikor felébredünk. Rengeteg igaz tiszta gondolatunk van és gyakran kegyelmi állapotban is vagyunk, még ha nem is vagyunk ennek tudatában. Igazából ezen állapotok folytonosságát kellene valahogy megoldanunk. Ezért kell a gondolatokat, az álmokat, az állapotokat leírni, elénekelni, - vagy lefesteni.

Én a művészetet, a művészt mindig kiragadom a kultúrtörténet kategóriáiból, vagy szerencsésebb esetben be sem rakom oda. Informális esetekben mindig onnan kell elindulnunk, hogy meghatározzuk a művészt, minden attribútumával együtt. Persze egy kis kerülővel ez is járható út, és most ezt a kis kitérőt a kommunikáció játékos kedvéért valamennyire meg is teszem.

Általában a művésznek, akit én mostantól a teljes pontosítás kedvéért igaz félelemmentes embernek nevezek, - de nevezhetem tanítónak, papnak, gyógyítónak, lámának, sámánnak -, szóval ennek az igaz bátor embernek nagy kiváltságai vannak, - már akinek, de ennél sokkal nagyobb a felelősége, a feladata, vagyis becsülete vagyis az a hitele amire felhatalmazást adott magának. Kifejezni a kifejezhetetlent. Hölgyeim és uraim, bátran kijelentem művészet egyenlő bátorság, vagyis félelemnélküliség.

Kifejezni a kifejezhetetlent. Kifejezhetetlen, mert az emberi lét magasabb vonatkozásai, egy bizonyos áldott, megszentségesült, megvilágosodott állapotától kezdve nem kifejezhető sem kifelé sem befelé. Egy Jelet, legyen az vers nem lehet racionálisan elemezni, vagy legyen egy festmény, aminek csak fizikai tulajdonságairól lehet beszélni, nem beszélve a zenei hangok világáról. Vagy fennáll a transzmisszó, vagy nem. Az igaz bátor már lát, amit a többiek még csak néznek (egyébként ez, egy kis fókuszálással bármikor megváltoztatható)  és az igaz félelemnélküli ezen állapota egyben fel is ruházza olyan képességekkel, hogy formákba, szavakba, hangokba, színekbe vagy bármibe öltse, mintegy materializálja a kimondhatatlant.  Tulajdonképpen közvetít. Direkt kapcsolata van Istennel, Mindenhatóval, Buddhával  vagy nevezhetjük még bárminek. Számára folyamatos alapanyag és egyben jármű is az emberi létforma minden szenvedése, bánata, öröme, reménye, és annak elvesztése, könnye, verejtéke, vére, élete, halála. Mindezt különböző képességekkel, megnyilvánulásokkal az igaz bátor először maga elé tárja, majd szerencsésebb esetben elénk, a nagyközönség, vagyis emberek elé. Ez a világ innentől kezdve titkos, misztikus és szimbólumokkal, rejtett üzenetekkel teli világ, amiből valaki vagy tud olvasni, vagy sajnos nem és így a jelek, talán örökre csak dekorációs kellékek, esztétikai élmények maradnak számára.

Az igaz félelemnélküli terméke az a művészi alkotás, amit Jelnek nevezhetünk, és amit összességében művészet kifejezéssel szoktak illetni. Nagyon fontos a JEL! Mindenekelőtt a tanítás, a dharma, az út, de a lehetőség, a remény, a bizalom, a boldogság néha indirekt megtestesülése. Lehet ez valós kinézetű, absztrakt, bizarr, álomszerű vagy akár mindegyik egyben, mint itt ezek a Jelek. Hitelességüket az igaz, bátor, félelemnélküli szemlélet adja, ami a Jel mondandóját tekintve teljesen független minden fajta maghatározott vallási, kulturális vagy spirituális meghatározottságtól. Az igaz félelemnélküli bármit felhasználhat és bármit fel is kell használnia a Jel megnyilvánulása érdekében. Ez nem az igaz félelemmentes, hanem az emberi lét érdeke.

Ezeken a képeken jobbára éppen a tibeti hagyomány megnyilvánulásai láthatók. De ez csak egy eszköz, ugyanúgy mint a vászon, festék vagy ecset. Egy hangszer amelyen az igaz bátor játszik, a jelen esetben őszintén.  Egy ponton túl a Jel is kifejezhetetlen lesz, transzcendensé válik, tudattól tudatig közlekedik és titkosítja magát. Persze, hogy okos észjárással nem érhető, miért söpri össze és önti a közeli folyóba, vagy szórja szét a szélben a tibeti láma a rendkívüli részletességgel több hétig készített homokmandalákat, miért semmisíti meg, égeti el minden művét a jel megfogalmazója, miért rejtegeti egy-egy igaz bátor élete végéig alkotásait, jeleit, bizonyos zenei vagy ének hangok miért hallatszanak strukturálatlan valaminek, miért esik transzban, mit és kihez beszél  a sámán. Persze, hogy nem érthető, csak azoknak, akik a tudat tiszta természetének teres szimbólumán, a Garuda madár hátán szárnyalnak. Az állandótlanság valódi megtapasztalásában  már minden egységben van mindennel, a bátorság a Jellel, az igazság a jelen tudatosság tisztánlátásával. A tudás a szívben van elrejtve.

Az igaz bátor szinte mindig szégyenérzetben van, gyakran önmarcangoló állapotban. A közvetítőt valójában félelemmentessége marcangolja/ösztönzi, hogy a Jel minél tökéletesebb, érthetőbb legyen és minél több embernek okozzon boldogságot és hozzon megoldást. Az itt lévő Jelek mindegyike talán egy-egy álom. Már régen tudjuk, érezzük, hogy az álmok fontos kifejeződései tudatunknak, legyenek azok szennyezettek, vagy a tudat tiszta természetének Jelei. A tibeti buddhizmusban az álmodást, az álmokat fel tudják használni a megvilágosodáshoz vezető úton. Az álmodás, az élet és halál bardójához hasonlóan a megvalósítás egy fontos lehetősége és talán annál még fontosabb, hogy eszköze is. Az igaz félelemmentesek gyakran használják a tudatos álmodás vízióit.

Ezek a képek sötét, jobbára fekete tónusúak. A fényképezés világában, legtöbbje mintha fekete-fehér kép lenne, gyakran jelezve ezzel, hogy árnyaltabb mínőséget kívánunk közvetíteni. Én hagyom magam ezekben a tiszta világos jin/jang Jelekben feloldódni. Persze biztos van olyan szemlélő, aki feketét, a sötétséget a rosszkedv és a depresszió jeleként észleli. Az igaz félelemnélküli soha nem rosszkedvű, és jó sem. A bizalom, - ami nem tévesztendő össze a hit mocsarával, - itt minden Jelben benne van, legfeljebb a voyeur, a félelemmel átitatott ember, még nem látja, mert ő nagy megelégedettséggel burkolódzik bele a rosszkedv-jókedv meleg műszálas takarójába. A természetes állapot egy-kedvű, de a határtalan együttérző szeretet táplálja. Legyen a jelenlévő voyeurok, akarom mondai a Tisztelt publikum egyénre szabott feladata felfedezni ezekben a képekben a jóságot, tisztaságot, a bizalmat saját mindent felülmúló kívánságteljesítő képességeink iránt, amely bizalom az egyedüli, ami valóban értelmes, hasznos és boldog élet irányában mutat, olyan irányban, ami megmutatja az élet értelmét a szenvedés és a boldogtalanság ellenében. Ha szabad javasolnom, csak álljuk a képek előtt, engedjük el magunkat, hagyjuk a gondolatokat, hadd jöjjenek, ne tegyünk hozzájuk semmit, se véleményt, se kritikát, se jót, se rosszat, pihenjünk bele tudatunk tiszta természetébe félelem és koncepciók nélkül.

De mondok egy másik módszert, az sem baj, ha félelmekkel teli aggódó, rossz vagy jó érzésekkel tekintünk rájuk, akár a képek sötétebb vagy ragyogóbb bugyraiba is. Ebben az esetben, már saját tudatáramlatainkat is figyelve a Jelnek közvetlen részei leszünk és ez már rítus, vagyis egység, az igaz félelemmentes, a jel és a beavatott között, mai szóval a művész, az alkotás és élvezője egymásra talál, vagyis művészet a javából. 

Kedves barátaim, élvezzétek ezen álom-jelek világát saját magatok és minden érzőlény javára.     

Webgalamb