Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

kérjük, folyamatosan kísérd figyelemmel a weboldal programjainak adatait, mivel a szervezés folyamán a tartalom (hely, idő) adatai változhatnak!!!

ARANYHÍD
Előadások és beszélgetések a
buddhista-keresztény
kapcsolatteremtés jegyében

Franzoni Zoltán, Konkoly Miklós, Takács János, Hendrey Tibor
2019. június 1./szombat
hjelyszín/Sambhala Tibet Központ/Budapest I. Attila út 123.  11cs

2019. június 1./szombat 18/.00
Buddha - Isten/Jézus

A buddhizmus és a kereszténység látszólag nagyon messze vannak egymástól. De csak látszólag. Valójában csak egy kis folyó választ el bennünket egymástól. A folyó két partjáról szemlélve, a világ valóban másnak tűnhet. De miért ne hinnénk el a túloldalon lévőnek, hogy onnan hasonlóképpen szép a kilátás? Nem kötelező onnan is megnézni, de miért ne tennénk? Ám ha ilyen messzire még nem akarunk menni, akkor legalább kereshetünk egy hidat, ahol találkozhatunk olyanokkal, akik a túlpartról szemlélik a világot. Az se baj, ha most még nincs ilyen híd, mert fel lehet építeni. Nyitottsággal és kíváncsisággal indulhatunk el egymás felé. Ha sikerül egy lépést tennünk egymás szemléletének megismerése irányába, akkor már elkezdtük építeni azt a hidat, mely nemcsak közöttünk teremt értékes kapcsolatot, hanem az emberiség közös, ősi bölcsessége felé is elvezet.

Az előadások és beszélgetések célja nem az, hogy valamiféle szinkretizmus jegyében elegyítsük a buddhizmust a kereszténységgel, hanem az, hogy olykor-olykor, vagy netán állandóan képesek legyünk szemléletet váltani és felismerni a másik vallás szemléletmódjának létjogosultságát. Az alábbi témafelvetések fogalompárjai, természetesen nem ugyanannak a dolognak a kétféle megnevezéseként, hanem bizonyos fogalmaknak a két vallás közötti hasonlóságok érzékeltetése céljából történő párhuzamba állításaként értelmezendők.

2019. április 13. szombat 18.00
egó – eredendő bűn
karma – isteni gondviselés/sors
szamszára – pokol

Az ember eredendő bűne, hogy a kialakuló személyiség a rabjává válik a saját vágyainak, melyeket követve, a boldogságot az anyagi világ keretei között akarja megvalósítani. De az anyagi világ keretei között megélt boldogság, mindenkor csak átmeneti lehet. Az igazi boldogság az egón való túllépéssel, vagy másképpen fogalmazva, az eredendő bűn legyőzésével érhető el.

A tóba ha követ vetnek hullámok keletkeznek, s az ember tiszta tükre megzavarodik. A hullámok mintázatokat alkotnak s összhangzatként jelentkeznek. Nevezhetjük embernek. Ahogy kialakul a mintázat úgy kezd ragaszkodni saját megismerni vélt valójához, pedig az tiszta víz. A hullám mozgat, cselekszik, jellegének megfelelően, kezdettől végig. Mélybe tekintve a hullám és a víz, a forma és az elme egy.

 

2019. április 27. szombat 18.00  III/2.
elmélyedés – imádság
megvilágosodás – kegyelem
sambhala – mennyország

 

Az elmélyedés, illetve az imádság, az ember arra való igénye, hogy újra kapcsolatba kerüljön valami olyannal, aminek természetes módon a részét alkotja. Bármilyen fájdalmas az élet forrásától való elszakítottság állapota, de mégiscsak a lelki fejlődésünket szolgálja. Ha a saját utunkat járva találunk vissza a Teljességhez, akkor a továbbiakban már sokkal jobban fogjuk értékelni ezt az újra megtalált kapcsolatot.

 

Az ember csak ül a tó szélén, tűnődik önmaga hullám voltán, s közben felkacag: ’Az ott az én hullám!’ A felismerés az elengedés testvére. A mintázat természetesen visszasimul és örvendezik a teljességben, felismeri önnön valóját s minden mintázat, minden pillanat örökkévalóságát és egyediségét a nap tündöklésében.

 

2019. május 11. /szombat 18.00   III/3.
együttérzés – szeretet
dharma – ige
nirvána – isten országa

 

A buddhizmus az együttérzést tartja példaadó emberi érzésnek, a kereszténység a szeretetet. De ha jól meggondoljuk, a két magatartásforma tulajdonképpen feltételezi egymást. Az ego, illetve az eredendő bűn legyőzésének útján járva, már képessé válunk arra, hogy folyamatosan megéljünk és a világnak átadjunk olyan érzéseket, melyek jobbá teszik az egész mindenséget.

 

A napon sütkérezve, melegével s fényével töltekezve, megoszthatjuk másokkal is a tapasztalatot. A tó ott van, lehet nyugodtan kacsázni, a napot pedig hiába lopják egyesek, úgy tűnik, nem végeznek jó munkát. A Hagyomány, mint búvópatak, mindig megmarad. A nap a viharban is jelen van, hisz heve gerjeszti, de megnyugszunk a vihar szemében, hol csend honol. Ezt a csendet őrzi a tó mélye, az elme eredendő tisztasága, Isten országa mely a szívben lakozik.