Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

kérjük, folyamatosan kísérd figyelemmel a weboldal programjainak adatait, mivel a szervezés folyamán a tartalom (hely, idő) adatai változhatnak!!!

A GARUDA RÖPTE
SZENTSÉGES  VERSEK MINDENKINEK
2016. október 28./péntek/18.00
helyszín/Sambhala Tibet Központ/Budapest I. Attila út 123. 11cs 

Előadóest szabad és független költők számára, szent-, misztikus-, istenes-, és dharma versek témaköréből. Minden előadó saját verseiből öt verset ad elő, vagy  saját maga, vagy más személy előadásában. A vers felolvasások időtartama legfeljebb 15 perc lehet.

info/jelentkezés/ 06 70 431 9343

a verselők

Farkas Lőrinc/író, filozófus, buddhista tanító
Franzoni Zoltán/költő
Farkas László/buddhista gyakorló/költő
Jónás Tamás/költő
Kirsch Attila/református lelkész/költő
Aba Samu László/költő
Melocco T. Anna/Simon Balázs (1966-2001)/költő
Hendrey Tibor/költő

 
A sugallatos művekről

A szív küldetésének harmóniáját legérthetőbben
az alkimista ábrázolások és a költészet jeleníti meg.
A sugallatos művek arról adnak hírt,
hogy égi információt, felsőrendű üzenetet lehozni
és megosztani csak a szív szintjén lehet.

Mindjárt az elején szögezzük le: még ebben az összevissza világban is igaz, hogy minden ember azt kapja, amire éppen szüksége van. Mindenkit az az "üzenet" ér el, amellyel valamilyen kapcsolata van – de csak töredékük képes ezt tudatosan is felismerni, felfogni. Rengeteg ember "hoz le" ilyen módon üzeneteket, ám a "hírbe" mindenki elkerülhetetlenül beleszövi saját földi énjének (egójának) valós vagy vélt jellegét, erejét. Nem létezik tehát ember által közvetítve tiszta üzenet, az csupán több-kevesebb "szennyeződés" árán hozható le a Földre.

Van, aki képes érzékelni az égi üzenet szennyezettségi fokát. Persze erre is igaz, hogy a többség az intellektus utólagos akrobatikájával – talán helyesebb lenne ez esetben azt mondani: kintornájával –, a zaklatott elme háborgásával ezt az érzékelést felülírja. Az önmagát önként és önszántából építő ember bizonyos küszködésen keresztülvergődve lassan juthat el oda, hogy az ego erejétől többé-kevésbé független, tárgyilagos szemlélővé váljon. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk: aki keresi a magasabb rendű információt, az épp ezzel a mozzanattal meg is teremti azt. Ha az ember képes megszabadulni a gyomor uralma és az elme háborgása alól, majd pedig fizikai testét megtisztítva, azt templomként tisztelve, reménnyel és hittel él, akkor megnyílik a lehetősége ahhoz, hogy személyre szabott módon valós információhoz jusson.

Egészség = harmónia
Belső béke nélkül azonban a személyiség derűje és örömérzete nem létezik – és e nélkül még a horizontális sík közvetlenül nekünk szóló üzeneteinek felismerése, felfogása, azaz "dekódolása" sem lehetséges. A személyiség derűjének és örömérzetének alappillére az egész-ség. Ha az egészség hármasságából – a test, lélek, szellem összhangjából – csak kettő harmonizál, illetve pendül egy húron, akkor megjelenik a kétség; ha a maradék két elemből is fél elem marad, akkor megjelenik a félelem. Görcsöl a tudat és szorong a lélek, az eszmélés lehetősége távolra tolódik.

Az egész-ség: harmónia. Ilyenkor egy húron pendülünk (rezgünk) belső lélek-lángocskánkkal, a kozmosszal (földi környezetünkben a bioszférával), a többi emberrel, azaz a Teremtővel. Az egész-ség hármas harmóniája csak a gondolat, beszéd és cselekedet harmonikus azonosságában lehetséges. Igazi lelki és szellemi élet a fizikai test tisztelete nélkül nem létezik, a szellemi erő csak akkor jelenhet meg, léphet be az ember életébe, ha erre a fizikai test felkészült. És ezzel párhuzamosan, a test is csak akkor léphet előre, ha az a lélek és a szellem szintjén már eldöntetett. A fizikai test elhanyagolásával a lélek üzenetei betegség képében érik el az embert. Nagyon egyszerű a "kozmikus matematika":

– Ha megtisztítjuk vérünket, és oda csak tiszta dolgokat engedünk bejutni, akkor ajándékként az egészséget kapjuk.
– Ha az értelmünkhöz, az elménkhez csak a tisztaságot engedjük, akkor világos, ragyogó értelmet (intelligenciát) kapunk.
– Ha a szívünkbe csak tisztaságot engedünk, akkor a derűt és a boldogságot kapjuk. Abszolút törvény, hogy testünk abból épül – az válik vérré –, amit és ahogy magunkhoz veszünk.

A vérünk minősége pedig tudatunk minőségével azonos, tartja a tradicionális tudás. Sőt ennél jóval többről van szó, mert a vér a tudaton, a tudat fényén keresztül az isteni tudatig vezethet minket: a valós személyiség emlékszik kozmikus eredetére. Az emberszív az a szerv, amely a szellemmel közvetlen kapcsolatban áll. De ha életünk során képtelenek vagyunk a fizikai test rezgésállapotát magasabb szintre emelni, akkor a bennünk élő Isten Szent Lelke nem képes felvenni velünk a kapcsolatot.

Ez az eddig röviden ismertetett út a sugallatos mű létrehozásának kulcsa: az isteni önvaló által küldött jelzéseket felveszi a megfelelően felkészített szív. Majd pedig az agy – felbontó képességétől függően – feldolgozza az információt, ami így az adott korra és kultúrára jellemző módon formálódik gondolatokká. Kevésbé ismert azonban, hogy az elme erejével megteremtett gondolatok visszahatnak a szíven át az isteni önvalónkra. Ez az "áramkör" azonban csak a hitbizonyosság szintjén működik igazán. Ha a test nem szentelődik meg imádsággal, akkor negatív erők prédájává válik, és még ezeken túl is ott leselkedik az önteltség, az önelégedettség, a becsvágy és a gőg.

A teremtő energia mindig és mindenütt jelen van, és a szív veszi is a jeleket. Azt azonban, hogy a "szívszikra-atom" hármascsavar-perdülete kitágulhasson, három dolog is megakadályozhatja. Egész pontosan e három dolog felhalmozása, illetve megtartása: a tudásé, a pénzé és a szereteté. E három földi jelenség nagyon szorosan kötődik az egóhoz, és köti meg azt, egészen akár a szív teljes leépüléséig – a különböző szívbetegségekig, az infarktusig – is.

A szív küldetésének harmóniáját minden őstudás ismeri és hirdeti. Ezt a tudást – "üzenetet" – számunkra leginkább érthetően az alkimista ábrázolások és a költészet jeleníti meg. Avatott kézben azonban minden művészeti forma arról ad hírt, hogy égi információt egyedül csak a szív hozhat le. E tudás szerint épp azért mozog, dobog megállás nélkül, hogy idegen érzelmi energia, szellemi erő és tudattartalom ne legyen képes hatni rá.

Az ember, érzelmi állapotával és tudattartalmával, mágnesként vonzza az ezekre harmonizáló szellemi erőket, hogy azok itt a Földön megnyilvánulhassanak. Azaz, amilyen a bennünk lévő érzelem és gondolat, olyan erőket hívunk meg, olyan erő lép be rajtunk keresztül az életünkbe. Így érthető meg, hogy a fekete művek is lehetnek sugallatos művek. A fekete mű alapanyaga a félelem, a szégyen, az erőszak és az istentagadás.

Ezt az ismeretet az emberiség szellemi hagyatékában sokan és sokszor közölték. A nyugati kultúrában talán legkiválóbban Szent Hildegard von Bingen, aki rajzban, dalban, zenében, versben és szövegben, azaz minden, számára lehetséges módon közreadja, hogy ő csak közvetítő, aki égi üzenetet állít az alkotó emberi kéz sebességére. Bingen egész élete annak tanúsága, hogy belső csend és elmélyülés nélkül nem hallhatjuk meg a Teremtő szelíd üzenetét. A Csend, az a szavak nélküli imádság, ami ezt lehetővé teszi. Ám ha nem imádságként éljük az életet, akkor nyílt sebeket hagyhatunk magunkon, amelyeken át akár a legsötétebb erők is elérhetnek hozzánk.

Tartózkodó kérelem
Felsőrendű üzenetet lehozni és megosztani csak a szív szintjén lehet. A magyarság jelenlegi agóniájának is az az oka, hogy nem akarjuk, nem tudjuk a nép szintjén lehozni a nekünk szóló üzenetet. A magyar feladat a földi lét segítése – felmutatni a világnak a jelen káoszából kivezető utat. Az e feladathoz szükségeset, a szív tudományát, a sokszínű magyar hagyaték megannyi alkotása – a népművészet, a népdal, a festészet, a zenemű és az irodalom örök darabjai – adják tudtára a világnak.

E rövid írás keretei között nem lehet célunk a sugallatos művek átfogó elemzése. Egyetlen tömör példa bemutatására vállalkozunk a magyar vers szárnyalásából, Csokonai Vitéz Mihály egyik beavató műve, a Tartózkodó kérelem meghívásával.

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.

A Földön csak az embernek van joga megélni a szeretetet és a szerelmet. Ez azonban nem csak lehetőség, de kötelezettség is: ha az ember nem képes azt nap mint nap megélni, az hűtlenség. A szeretetnek szeretetté, azaz tetté kell válnia –, hogy a hűségben nem létezik a kiszolgáltatottság, az ad erre lehetőséget. Az emésztő tűz az életet a szeretet tüzével melegítő hasnyálmirigy szervintelligenciájáig árad, és onnan tovább, minden sejtig. Ez a "tűzpróba", ez a manapság keveseknek megadatott minőség: a hit. A hit belső tűz, amely az egy-ént saját szellemi magassága felé viszi. Csak a tűz angyala képes megszentelni a lelket és a szellemet, hogy örömteli bizakodással éljünk. Enélkül az élet félelemmel teli szorongás. A hit azonban ítélőképesség nélkül életveszélyes – éppen az ítélőképesség a gyógyírja a "gyönyörű ki tulipánt":

Te lehetsz írja sebemnek
Gyönyörű kis tulipánt!

A tulipán – amit a nyugati világ csak az utóbbi négyszáz évben ismert meg – a magyar hagyatékban valós tudásunk előhívásának és értékrendbe állításának egyik legtüzesebb segítője.

Segítség ahhoz, hogy a szellemi térből kiválasszuk a személyiség fejlődéséhez valóban fontos dolgokat. A tulipán török neve – tulbend, turbán – utalás a tobozmirigyre. Arra a szervre, amelynek magasrendű státusza, magas rezgésállapota hozzájárul a bölcsesség eléréséhez. E bölcsesség Salamon király szavaival: Isten Szent Lelke, amely megmutatkozik azoknak, akiknek vágyódása van utána. A tobozmirigy magasrendű tevékenysége részt vesz azokban a jelenségekben, amelyeket ma "paranormális" tudásként vagy helyzetekként ismerünk.

A tulipán elixírjével segít megszerezni azt a valós tudást, amely nélkülözhetetlen a személyiség küldetésének végrehajtásához. A valós tudás növénye, a lélek tudásának szakértője. Egyben a logika virága is, amely segít elválasztani a logikust attól, ami nem az. De az etika virága is, segít a tudásra vágyó, törekvő embernek, hogy kutakodásának határt tudjon szabni. Hiszen minden tudás esetében kötelező a kérdés, hogy minden élő javára válik-e a tudás palackból kiszabadított szelleme?

A tulipán a bölcsesség virágaként tökéletes kehely, amely zárva a benső, meghitt tudást őrzi, míg kinyitva, kitárva belső szépségét, átadja ezt kedvelőinek. Egészen beszédes az, hogy amíg a nyugati világ a zárt, addig a keleti a nyitott tulipánt, illetve tulipánábrázolást kedveli. A kereső embert, aki a belső alkímia kitartó útját járja, az úton ott fogja várni saját fénylően fekete tulipánja.

Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,

A szemek fényén át mindenkor a személyiség belső biztonságának és tisztaságának ragyogása jelenik meg. Akinek nincs elég hite, az önmagát égeti fel belülről – de a valódi belső tűz nem feléget, hanem eszmélteti az embert, és bevilágítja a világot. A hajnali tűz a napfelkelte pillanatában a lélek tükrén, a szemeken át szerves aranyat ad a kisagynak ahhoz, hogy az egy-én azt ne kívül keresse.

A szemek ragyogásához a magyarság a búzavirágot, annak kékségét rendeli. A búzavirág és a tulipán kettőse elixírként igen magas rezgésállapotot (rezonanciaképletet) képes elérni. A búzavirág lehetővé teszi, megengedi, hogy világosan láthassuk, mi válik a földi lét javára, míg a tulipán ehhez a vágyat és az eleganciát adja.

Ajkaid harmatozása
Sok ezer gondot elűz

A teremtő szó az ajkakon jelenik meg, úgy, mint a harmat, mely már azelőtt is létezett, mielőtt megjelent. A harmat az élet vize, amelynek tévedhetetlen polaritása naponta új éltető örömhírt hoz – maga az égi lényegiség kvintesszenciája. A test és a lélek legsötétebb bugyrait is segít megoldani az útját járó alkimista számára ahhoz, hogy felérjen a kérdésig: mit tudok változtatni magamon ahhoz, hogy holnaptól szebb legyen a világ?

Teljesítsd angyali szókkal
Szeretőd amire kért;

A boldogságot csak önmagunkban lelhetjük fel, nem vetíthetjük a világra, mert nem onnan ered – de ha szeretettel gondolunk valakire, annak energiaszintje megemelkedik.

Ha az érdek nélküli imádság minden szavának súlya van, akkor az emberhez legközelebb álló szellemi lét, az angyali létminőség szavainak teremtő erejéhez hasonló. Mert az emberre hulló áldás valójában visszahulló, visszajutó – mert az csak önmagunkból indulhat ki. Ha imában megszólítjuk a Teremtőt, figyeljünk a pillanatra és a szavakra, amit mondunk, mert csak a most pillanatában fejlődhetünk, a múltban és a jövőben nem! Hiszen az egyik már, a másik még nincs itt. A luciferi erők legnagyobb fegyverténye éppen ezért a most pillanatának elrablása. Ősi magyar kérés: "Én Istenem, Teremtő Atyám, vedd el tőlem mindazt, ami gátol abban, hogy hozzád menjek."

Aki le tudja egyszerűsíteni az életét, előbbre lép. A ma emberének azonban az előrelépés már csak befelé lehetséges. Önerőből akar visszatalálni a teremtőjéhez, ehhez kellenek a földi színpadok. Ember embert beavatni nem tud, így a kötelező hármas beavatáson túl – születés, élet és halál – minden beavatás az isteni terv része, és teljesen személyre szabott. Az ehhez vezető élő szimbolika legszebb ereje: a nő. A férfi nőre irányuló kérő tekintete mindig az anyag vágyakozása a szellemire, a beavatódásra. A beavatás, így a sugallatos mű létrehozásának is, akadálya lehet, ha valaki tagadja a női elvet.

A beavatás egyes grádicsain megtett lépéseket – ha jól tesszük a dolgunkat – saját életörömünk tükrözi. Ha léleklángocskánk parazsára kérésünkkel isteni fényt engedünk, az felizzik – és megváltozik körülöttünk a világ. Ehhez minden áldott nap el kell ismerni minden földi békesség és szépség eredőjét – ujjong ettől a felső világ, mivel az a mi örömérzetünkből táplálkozik. Ez a rezonancia törvénye. Ha naponta fordulunk nagy tisztelettel, csodálattal, és köszönettel a teremtés minden alkotása felé, az már komoly lépés. De a dolgok csak akkor kezdenek körülöttünk igazán megváltozni, ha ennek során eljutunk a teremtett világ alkotójáig. Amikor ez az elismerés újra és újra elhagyja elménket és szívünket, azzal "beállítjuk a megfelelő hullámhosszt", hogy egy húron rezeghessünk a világgal: "egy húron pendülünk". És ekkor áradni kezd felénk a világosság és az egyszerűség, a nagy művek két nagy erénye.

Még akkor is a napi elismerésre, köszönetre és imára kell szoktatni magunkat, ha eleinte azt érezzük, semmi sem történik, semmi sem árad felénk. Rá kell szoktatni magunkat az imádságra. Keressük fel önmagunkat napi negyed- vagy félórára, mert e nélkül nem jut el hozzánk a segítség, és a számunkra érkező üzeneteket nem érthetjük meg. Ha elfogadjuk a felső világ vezetését, és biztonsággal követjük, akkor ez áttetszik a személyiség derűjén, és kisugárzik a környezetre. Ez a legnagyobb ajándék, amit a Föld nevű planétán és a planétának adhatunk.

Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.

Az ima, a Tartózkodó kérelem minden eredményvárástól mentes kell, hogy legyen, maga a "szeretett" a lényeg – amikor a szív szintjén megtapasztalható a melegség. Megfigyeljük a szív kelyhében, a befogadás helyén, hogy miként emelkedik a csodálatos illatú és állagú mennyei folyadék, az ambrózia, amely a szív melegségét adja. A szív kelyhét feltöltő ambrózia egyetlen napra elég. Ezért kell naponta felkeresnünk önmagunkat, hogy újratöltsük e kelyhet ambróziával. Ennek az imaállapotnak a gyakorlásával megérezzük az isteni lényeget – hiányában pedig megjelenik kívül az ambróziahiány üzenete: a parlagfű (amelynek latin neve Ambrosia). Napjainkban ugyanis mindinkább megnyilatkozik az élővilág az ember számára – és mindig az adott ember vagy közösség tudatosságára adott válaszként. Az élővilág azok számára hozza az üzenetet, akik észreveszik (illetve manapság már sokkal inkább úgy igaz, hogy akik kénytelenek észre venni).

Felsőrendű és nagyszerű mű felsőbb sugallatra csak a szabad akaratról való önkéntes lemondással jöhet létre. Csak akkor, ha a teremtés és a Teremtő szolgálatába állunk: "Legyen meg a Te akaratod."

A Teremtő dicsérete itt a Földön a bölcsesség és a szeretet által lehetséges. Mindenhol és mindenkor lehetőség van rá, hogy ahol ez hiányt szenved – sőt gyalázatot, tagadást és megvetést –, saját elhatározásunkból az örömteli ébredést válasszuk az isteni akarat beteljesítésének szolgálatában. És ettől kezdve minden kimondott igenünk és elhatározásunk nagyban segíti a teremtés édenkertjének helyreállítását.

Égi és földi szerelem
A legmagasabb rendű sugallatos mű a gyermek. Ha a földi pár úgy néz egymásra, mint az égi atya és az égi anya földi képviselőjére, és a nemiség energiáját – amely a legnagyobb és legnemesebb energia, amit az ember kapott – újra szakrális dimenziókba emelik, akkor megszületnek azok a gyermekek, akik megoldhatják a földi lét problémáit. Jelenleg rengeteg magas szintű lélek vár, hogy segítőként testet ölthessen a Földön, de nem talál szülőpárt, mert a pároknál a nemiség többnyire gátja, és nem motorja a lelki fejlődésüknek.

A jelenlegi szexualitás romba dönti az emberiséget. Ennek az energiának csak a test szintjén való működtetése egyenesen vezet a belső ürességhez (a színen esetleg még a boldogság látszatával). Amikor a nő és a férfi egybekel, kozmikus jelentőségű energiát képesek felszabadítani. Ehhez azonban tisztelet, tisztánlátás, akarat és elkötelezettség kell. illusztrációA Teremtő a férfiban és a nőben összegezte az Univerzumot, tehát a férfi és a női test az Univerzum összefoglalása. A valóság az, hogy a férfi és a női test mindegyike valójában egyfajta vezető, amely azonban egyaránt vezethet isteni vagy pokoli energiákat is. Ugyanazzal a testrésszel felkeverhetjük a Pokol mocskát, amivel elérhetjük az Eget is. Ugyanazzal a férfivel vagy nővel egyaránt meghívhatjuk az alvilágot, mint az angyalok seregét. A nemi aktusban teljesen elszennyezhetünk valakit, de meg is menthetjük. A Teremtő a nemes nemi energiákat és szerveinket is munkára adta, velük nagyszerű dolgokat művelhetünk és alkothatunk. Jelen pillanatban azonban a többség csak az asztrálcsürhe és az asztrállárvák éltetésére és keverésére használja.

Mielőtt édes rózsánkat ölbe vennénk, hívjuk a fentieket ugyanúgy, mint étkezéskor: vegyenek részt, legyenek köztünk. Ezen alkalmakkor ugyanis nagy erejű "részecskegyorsítást" indítunk el, amelyek azonban meghívás nélkül csak igen ritkán érnek fel a teremtőjükhöz – pedig ott újra életre kelve százszoros-ezerszeres mértékben érnének vissza hozzánk.

A beavatások kapuja mindenki előtt nyitva áll. Naponta van lehetőség a nyitásra, ha megértjük, hogy az étkezés és a szexualitás is szellemi út. Az étkezés és a nemiség nélkülözhetetlen alapja az emberi létnek, és tudatszintjének egyértelmű kifejezője. Aki ezt nem érti meg, és nem ezen igyekezetben él, az az Ószövetség szintjén leledzik.

Minden alkímiai folyamat azzal kezdődik, hogy a bölcsek kövét keressük, amit a Merkúr jelképez, és akkor kezdjük a munkát, amikor a Nap a Kosba és a Hold a Bikába ér. A következő égövi csillagkép az Ikrek, a Merkúr otthona, így a Nap és a Hold együtt adja a Merkúrt, a gyermeket. Vagyis ahhoz, hogy a sugallatos mű formát öltsön a Földön, az elhivatott pár nemcsak a fizikai síkon dolgozik, hanem az akarat és a képzelőerő nem fizikai síkon lévő őselvével is.

Minden beavatás vagy valós út a Nap és a Hold ősprincípiumán keresztül történik. E két alap, az akaraterő és képzelőerő az, amely nélkül nem lehet elindulni az emberlétben. Nap és Hold, férfi és nő, jang és jin, király és királyné... Ha Nap nem világítja meg a Holdat, akkor a Hold akár a pokol tüzét is sugározhatja. Amint a Hold, a nő, a képzelőerő a Nap öröklét-sugarait tükrözi, imádhatóvá válik a Holdasszony. Ekkor válik valóra az anyagi világban az, amit a Teremtő erejével, közbenjárásával a képzelőerő teremt.

Ha nem születik meg a szándék és az akarat ahhoz, hogy ezt az ember számára legnemesebb energiát annak megalkotójáig, az eredeti forrásig visszakössük, akkor egyre kevesebb mű születhet meg a fény világának ösztönzéséből és sugallatából. A formát öltöttek pedig süket fülekre és látni képtelen üres szemekre találnak. A törekvő ember (alkimista) útja a képzelőerőtől a szíven át az akaraterőig ívelő hármasságon vezet át. A képzelőerő a szív szeretetenergiáján át meg kell, hogy valósuljon a viselkedésben és cselekedetekben, hogy a mű, a nagy mű, a sugallatos mű létrejöhessen az anyagi világban – hogy mindenki láthassa: amit fönt teremtett, az megvalósult, gyökeret eresztett lent, a földben.

Somlósi Lajos/Ökotáj, 39–40. sz. 2008. 158–163. o