IX. Bogdo Gegen Rinpocse

Elhunyt a IX. mongol bogdo

2012. március 1-én Mongóliában meghalt a Dzsavdzandamba kutuktu (régi mongol írás alapján: dzsebcundamba) IX. inkarnációja, akit a helyiek csak bogdonak, vagyis szentnek emlegetnek. A Mongóliában élt élő isten a harmadik legmagasabb méltóságnak számít a buddhista gelugpa rendben. Az illegalitásban élt egyházfőnek kalandos élete volt. 1936-ban fedezték fel, hogy benne született újjá az 1924-ben elhunyt mongol egyházfő, a tibeti származású 8. Bogdo Gegen. A tibeti ifjú kinevezését sokáig titokban tartották, mert féltek a kommunisták megtorlásától.
A magas egyházi méltóság eredeti neve Jampal Namdröl Chökyi Gyaltsen volt és 1932-ben Lhászában, a Dzsokhang templom közelében látta meg a napvilágot. Hat hónaposan szülei elváltak, anyja a csecsemőt nagybátyjára bízta, aki a 13. dalai láma testőrségében szolgált. A buddhista szentség halála után a Reting rinpocse, a 14. dalai láma régense felismerte, hogy a kisfiúban testesült meg a mongol egyházfő. Próbának vetették alá és háromszor is bebizonyosodott a tibeti méltóság sejtése. Az ingatag politikai helyzet miatt ezt a felfedezést titokban tartották. A fiú 7 évesen a Drepung kolostorba vonult és a szerzetesek mindennapi életét élte. 25 évesen megnősült és a házasságból két gyermeke született. 1959-ben a dalai lámával ő is Indiába távozott.
A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben a dalai láma elérkezettnek látta az időt arra, hogy a bogdot hivatalosan is beiktassa. 1992-ben Dharmaszalában megtörtént trónra emelése. 1999 júliusában Mongóliába látogatott és a mongol buddhista központban, a Gandantegcsilen kolostorban szintén megtörtént trónra emelése. A kínai hatóságok tiltakozása miatt visszatért Indiába. 2010-ben a mongol Gandantegcsilen kolostor vezetőinek meghívására Mongóliában telepedett le és megkapta a mongol állampolgárságot. 2011 novemberében a mongol buddhisták fejévé választották. Ulánbátorban hosszú betegség után hunyt el. A szent 2007-ben Magyarországra látogatott.

A mongol főpapi intézményről

A dzsavdzandamba (dzsebcundamba) szó tibeti eredetű, jelentése: a vallás tiszta szentje. A hagyomány szerint először Indiában élt és Buddha első ötszáz tanítványának egyike volt. Amikor a buddhizmus meghódította Tibetet, akkor a szent ott is megjelent, és az évszázadok alatt tizenöt újjászületést ért meg, utána új hazába, Mongóliába költözött. Először két mongol nemest, Dzsingisz kán utódjait választottak meg egyházfőnek, de miután a mongol egyházfő támogatta a mandzsu- ellenes 1755-ös ojrát felkelést, a pekingi udvar vezetői megmérgeztették a bogdot. Ezután úgy döntöttek, hogy a következő egyházfő nem születhet mongol földön újjá, csak Tibetben, nehogy a következő vezető is a mongol nemzeti mozgalom élére álljon. A parancs végrehajtatott: 1763-ban megérkezett Tibetből az új szent. Ez után szinte szokássá vált az, hogy a mongol egyházfőt a dalai láma környezetéből válasszák, akik azonban többnyire nem bizonyultak hosszú életűnek. Leghosszabb ideig az első és az utolsó, a nyolcadik megtestesülés élt. Az egyházfők 285 éves uralmának a 20. század elején a bolsevik orosz erőkkel együttműködő mongolok vetettek véget, akik 1924-ben párthatározatban rögzítették, hogy a nyolcadik egyházfő, a Bogdo Gegen nem kíván újjászületni, ezért a főpapi intézményt megszüntették.