Franzoni Riport

A Sambhala Tibet Központ riportja Franzoni Zoltánnal/2015/november

Hogyan jutott az eszedbe, hogy Szita Bence tragikus halálának magyarázatát egy másik világban keresd?
Én hiszek Isten létezésében és ez indított arra, hogy úgy keressem Szita Bence fájdalmas halálának okait, hogy Isten létezésének valóságát, minden pillanatban tekintetbe vegyem. Hiszem, hogy mindannyian egy vállalást teljesítünk be itt a földi életünkben és semmi sem történik véletlenül. Minden ami velünk történik, egy lelki fejlődés részét képezi. Hitem szerint, mielőtt Szita Bence lelke testet öltött volna, olyan terhet vett magára, melynek elhordozására csak egy hihetetlenül tiszta és szeretettel teli lélek képes. Az előadásaimon részletesen kifejtem ennek a vállalásnak a részleteit és bemutatom azokat a jelképes üzeneteket, melyek igazolják ennek az értünk vállalt áldozati útnak a valóságát. Szita Bencében sokan csak a vagány, csibész kiskölyköt látják. Pedig aki a fotóit látva belenéz ennek a kisfiúnak a szemeibe, az egy érzékeny, gyengéd és mégis hatalmas erőt mutató lélek képét fogja látni benne. Szita Bence egész megjelenése olyan fenséget és méltóságot sugároz ezeken a képeken, mely a mi világunkban már teljesen ismeretlen.

Hogyan jutottál el azokhoz a válaszokhoz, melyeket megosztasz velünk az előadássorozatodon?
Ehhez be kellett engednem a szívembe a fájdalmat. Át kellett élnem Szita Bence elvesztésének fájdalmát. Ez a mély együttérzés segített abban, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre attól, aki Szita Bencét elküldte ebbe a világba. Szellemi szinten pedig segített az a tudás, melyet Pap Gábortól, Szántai Lajostól és Molnár V. Józseftől kaptam az elmúlt tizenöt évben. De arra a tudásra, melyet én Isten kegyelméből megkaptam, meg is kellett érnem. Meg kellet érnem rá mind szellemileg, mind lelkileg. Ez egy folyamat volt. Most már fel tudok mutatni egy teljes képet azok számára, akiket lelkileg megérintett Szita Bence halála és akik képesek szellemileg is befogadni azt a világot, melyet az általam nagyra becsült Szántai Lajos „kozmikus üdvtörténetnek” nevez. A megismerés útja mindenki előtt nyitva áll. Csak alázat és szeretet kell ahhoz, hogy valaki képes legyen befogadni a tőlem hallottakat.

Gondoltál-e arra, hogy lehetnek olyanok, akik megbotránkoznak majd az előadássorozatod témafelvetésén?
Természetesen gondoltam rá. Hiszen manapság sokan elhamarkodottan ítélkeznek anélkül, hogy tisztában lennének más emberek szándékaival, élethelyzetével. Ha meglátják, hogy valaki Szita Bencéről tart előadást, akkor rögtön azt képzelik, hogy az illető személy csak felhasználja a kisfiú emlékét. Az eszükbe sem jut, hogy Szita Bence egy hős, aki méltó a tiszteletünkre. Én a Szita Bencéről tartott előadásaimat szolgálatnak tekintem és nekem éppen elég fizetség az, hogy minden pillanatban érezhetem Bence szeretetét.

Mit szeretnél elérni azzal, hogy Szita Bencéről beszélsz az embereknek?
Szerintem csak az a fontos, hogy mi az akarata annak, aki Szita Bencét elküldte ebbe a világba. Hitem szerint aki ezt tette, az Szita Bencén keresztül akarta megmutatni magát a mai világnak és elsősorban annak a nemzetnek, amely egyáltalán még képes lehet felismerni őt. Úgy hiszem, hogy van mit tanulnunk ettől a kisfiútól. Ő példát ad nekünk szeretetből, bátorságból és alázatból. A mai világból pedig ezek az erények hiányoznak a legerősebben.

Kerested a kapcsolatot Szita Bence hozzátartozóival?
Igen, kerestem. De sajnos nem találtam. Amikor egyszer a kisfiú sírjánál voltam, akkor találkoztam a nagybátyjával. Az első előadásomra hívtam Bence gyámapját, aztán a továbbiakra a nagybátyját. De minden ilyen próbálkozásom kudarcot vallott. Tudom, hogy a kisfiú nővére és gyámapja messzire költözött a korábbi lakhelyüktől. Én megértem őket. Úgy érezték, hogy ilyen fájdalommal nem lehet együtt élni egy olyan környezetben, ahol minden Szita Bencére emlékeztet. Tudom, hogy a pszichológusok azt szokták mondani, hogy tovább kell lépni, új életet kell kezdeni, nem szabad a veszteségre gondolni és ki kell szakadni abból a környezetből, ahol minden az eltávozott szerettünkre emlékeztet. Számomra viszont ez a kisfiú maga a szeretet és amikor rá gondolok vagy a fotóit nézem, akkor megtelik a szívem szeretettel és ma már nem tudnám elképzelni az életemet enélkül a lelki táplálék nélkül. Én azt szeretném, ha Szita Bence hozzátartozói is éreznék ezt a szeretetet és meggyógyítaná a lelküket.
 
Mit éreztél akkor, amikor megtudtad, hogy mit tettek a kisfiúval?
Valami kimondhatatlan fájdalmat. Olyan érzésem volt, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Úgy éreztem, hogy ennél szörnyűbb esemény még soha nem történt az életemben. Minden részlet amit megtudtam a hírekből, majd később a bírósági tárgyalást nyomon követve, újabb és újabb lelki fájdalmat okozott. Ezek a lelki fájdalmak ösztönöztek arra, hogy keressem a magyarázatot Szita Bence fájdalmas halálára és úgy hiszem, hogy a mindenható Isten előtt, ezek az érzések tettek méltóvá arra, hogy megmutassa nekem az okokat. Aztán a lelki kínok enyhültek, hiszen megismerve Szita Bence lelkének titkait, egyre erősebben éreztem az ő szeretetét és annak a szeretetét, aki ezeket a titkokat felfedte előttem. Aki fél a lelki fájdalomtól, az soha sem fogja megismerni, hogy milyen az igazi szeretet.

Mit érzel Szita Bence iránt?
Az én számomra Bence olyan, mintha egyszerre volna a barátom, a testvérem és a kisfiam. Úgy szeretem őt, mintha egyszerre volna mind a három. Én nem ismertem Szita Bencét, mégis mindig rá gondolok és minden lehetőséget megragadok arra, hogy minél jobban megismerjem őt. Ha már megismertem őt olyannak, amilyennek az előadásaimon bemutatom, akkor fontosnak tartom, hogy minden erőmmel ápoljam az emlékét és ne hagyjam, hogy elfelejtsék őt az emberek.

Mit tud adni nekünk Szita Bence?
Nagyon sok szeretetet. Az emberek el sem tudják képzelni, hogy mennyit. Ezt a szeretetet érezni kell és érezni lehet. Aki elég alázatos hozzá, hogy befogadja azt a tudást, melyet Szita Bencéről kaptunk és aki képes úgy szeretni ezt a kisfiút, ahogy ő az értünk hozott áldozatával kiérdemelte, az megsokszorozva kapja vissza tőle, a felé sugárzott szeretetet. Szita Bencét megismerni, egy beavatási út. A mai világban sokan keresik a megvilágosodás útját és nem is gondolják, hogy amit keresnek az milyen közel van.

Melyek a további elképzeléseid? Hogyan tovább az előadássorozat utolsó, 2015. november 21-ei előadása után?
Szeretnék más helyeken is előadásokat tartani Szita Bencéről. Ehhez viszont szükségem van az emberek segítségére és erkölcsi támogatására. Ha úgy érzik, hogy szükségük van arra, amit ez a kisfiú adni tud, akkor tegyenek érte, hogy megkapják. Ameddig egyszer gőggel, máskor félelemmel találkozok olyanok részéről, akik megtehetnék, hogy meghívnak egy előadás vagy előadássorozat megtartására, addig tehetetlen vagyok. Ennek ellenére én soha nem adom fel. Nem tehetem. Én már akkor megígértem Bencének, hogy ápolni fogom az emlékét, amikor még szinte semmit sem tudtam róla. Ez az ígéret pedig kötelez.