Carlos Castaneda

DON JUAN MATUS NAGUAL
ÉS A MEXIKÓI INDIÁN TOLTÉK HAGYOMÁNY

Don Juan Matus jaki indiánról és tanításáról Carlos Castaneda könyvei nélkül a világ valószínűleg semmit nem tudna, hisz erről az útról ő számolt be részletesen, csak az ő nyomdokain indultak el a többiek.
Don Juan Matust Castaneda két társa, Florinda Donner és Taisha Abelar a következő neveken ismerte meg: Mariano Aureliano és Mister Abelar.
Az életrajzát Castaneda könyveiben lévő utalásokból és leírásokból lehet csak kihámozni.
Az 1900-as évek elején született jaki indián szülők gyermekeként az Amerikai Egyesült Államok Arizona államában Tucson környékén. Még csecsemőként átköltöztek Mexikó Sonora államába a jaki indián törzsek közé. 10 éves korában a jaki törzsek fellázadtak a mexikói elnyomás ellen Görgő Kő nevű indián vezetésével. A szabadságharcot leverték, édesanyját megölték, és az indiánok jó részét szétköltöztették Mexikó különböző államaiba. Don Juan édesapjával együtt a Yukatán félsziget legdélibb területére került. Ott nőtt fel. Fiatal korában alkalmi munkákból élt, dolgozott dohányföldeken, cukornád ültetvényeken.
Húsz éves volt, amikor szökni próbált az embertelen körülmények miatt az egyik helyről, de a munkavezetője lelőtte.

Ekkor talált rá Julian nagual és ismerte fel benne az új nagualt.
Talán legjobb, ha itt röviden tisztázzuk mit is jelent ebben az értelemben a nagual és a tolték hagyomány, amihez ő is tartozott.
A tolték szó ebben a hagyományban nem egy népcsoportot jelent, ahogy általában tudják, hanem egyfajta állapotot. Magyarul úgy mondanám, hogy tudással rendelkező vagy, hogy a tudás őrzője. Erre nekünk, magyaroknak van saját szavunk, a táltos.

Nagual az a személy lehet, aki különböző okokból többszörös energiával vagy erővel rendelkezik. Julian ezt a többszörös energiát ismerte fel Don Juanban és a szellem irányítása segítségével választotta utódjának. A hagyomány szerint senki sem lehet önként nagual, vagy a nagual társaságának tagja, amely minimum nyolc személyből áll, négy nőből és négy férfiből. Az erő határozza meg és választja ki a jelölteket.

Don Juan Matust rendkívüli körülmények között képezték naguallá. Az első szakasz három évig tartott, amikor is úgy érezte, nem bírja tovább, és elhagyta Julian nagualt. Addigra már Julian nagual megtanította neki azokat a gyűjtőpont helyzeteket, amik segíthetik a rendkívül nehéz körülmények között.

A gyűjtőpont az a hely, ahol az észlelés összegyűl az ember fényburkának belsejében. Az észlelés azért jön létre, mert a gyűjtőpont kiválasztja a belső és külső emanációt az összehangolásra. A gyűjtőpont helyzete határozza meg, hogy milyen világot fogunk fel. Az embernek most hátul, a két lapocka közötti térben, az energiaburkunkon valn lerögzülve. A tolték hagyományt gyakorlók minden törekvése arra irányul, hogy innen elmozdítsa, hogy másfajta észlelést, másfajta világokat is megtapasztaljon. Ugyanis a halál pillanatában a teljeséggel kerülünk szembe, és ha nincs tapasztalat róla, akkor a sokktól szétesünk. Mig a harcos varázsló elsuhan a „Sas” mellett a végtelenbe.

Északra haladva elért Sinaolába. Ott találkozott egy fiatal jaki indián özvegyasszonnyal és két gyermekével. Egy olyan férfi özvegye volt, akinek Don Juan sokat köszönhetett. Így, hogy segítsen az asszonynak velük maradt.

Egy év alatt elvesztette Julian naguálnál megszerzett személyiségét. A legfájdalmasabb az a tudat volt számára, hogy megcsappant a fizikai energiája.

Mialatt magatehetetlenül feküdt az ágyban felismerte, hogy azért bukott el, mert nem volt absztrakt célja. A nagual házában absztrakt célként tűzték ki maguk elé a szabadság elérését.

A következő év azzal telt el, hogy összegezte az életét. Ekkor megértette, hogy miért nem maradhat családjával, és azt is megértette, hogy miért nem választhatja egyik megoldást sem. Így hát a mindennapi fáradtságos, értelmetlen robot után várta, hogy eljön érte a halál. Julian nagual mondta neki: „Ne kívánd a halált. Csak várj, míg bekövetkezik. Ne próbáld elképzelni, milyen a halál. Csak légy ott, készen arra, hogy magával ragadjon az áradata.

A földeken dolgozva érte a halál. A munkások egy hevenyészett sírt raktak köréje földből és kövekből. Carlos Castaneda így van leírva: „Meghaltam azon a mezőn. Éreztem, hogy a tudomásom kimegy belőlem és a Sas felé tart. Kiköpött engem. Mivel a testem holtan hevert a mezőn, a Sas nem engedett át a szabadságba. Olyan volt, mintha azt mondta volna menjek vissza és próbáljam meg újra.”

Itt két dolgot muszáj egy kicsit megvilágítani: Az összegezés egy olyan légzéstechnika, amivel az életünkben történt érzelmi gócokat felidézzük, és az eseményben elvesztegetett saját energiánkat visszaszerezzük, ugyanakkor az eseményből felénk küldött idegen érzelmi energiákat visszaadjuk. Ezáltal megtisztítjuk energiatestünket és a visszaszerzett saját energiánkkal képesek lehetünk a kitűzött absztrakt cél felé haladni. A Sas egy szimbolikus fogalom. Talán legegyszerűbb teremtő erőnek nevezni, amely egyben a lebontó erő is. Ha a harcos képes az életét teljesen kiösszegezni és feddhetetlenné válik, ez a lebontó erő átengedheti a harcost a végtelen felé.

Don Juan Matus egy teljes napig volt eltemetve. Kiásta magát és visszatért Julian nagualhoz.

„Attól a naptól kezdve csak azon emberek vagy harcosok társaságát és törődését fogadtam el, akik hozzám hasonlóan halottak.” – mondta.
Julian nagual valamikor a harmincas évek végén lépett át a második figyelembe.

Don Juan Matus nagual 1960-ban találkozott Caros Castanedával és valamikor a 70-es évek végefelé  távozott.

Carlos Castaneda volt Don Juan Matus nagual ágának utolsó nagualja. Ez nem azt jelenti, hogy Mexikóban nem él tovább ez a fajta tudás, hisz Don Juan Matus ágán kívül létezett és mai is létezik az övékéhez hasonló zárt csoport, csak azok most is zártak.

Castaneda azt a rendkívüli feladatot kapta, hogy mozdítsa el a Föld gyűjtőpontját egy új irányba. Ezért nyitotta meg ezt a tudást az emberek felé. Hogy sikerült-e nem az én tisztem eldönteni. De ha nem sikerült, az részben rajtunk is múlott vagy múlik, hisz a mi szántszándékunkra is szükség van hozzá.

És most nagyon röviden az útról.
Ez az út a tudással rendelkező ember útja, vagyis tolték út. Ezt a tudomás művészetének gyakorlásával lehet elérni. A tudomás és az észlelés összetartozó egység. Ennek az egységnek két területe van, a tonal és a nagual figyelme. A tonal az ismert, megnevezett, a nagual a megnevezhetetlen, csak tapasztalható. A tudomás és észlelés együtt halad, és össze van kötve a gyűjtőponttal és az azt körülvevő sugárzással. A teljes tudomás a harcos teljes szabadság felé törekvésének betetőződése. A teljes tudomást, vagyis az ember fényburkának belsejében lévő összes emanáció felizzását a gyűjtőpont elmozdításával és az ember fényburkán belül bizonyos pontokon való lerögzítésével lehet elérni. Ehhez a cserkészés és az álmodás művészetét kell gyakorolni.

A cserkésző mindent becserkészik, önmagát és gyengeségeit is beleértve. A cserkészés a kezdet, és mielőtt az ember megkisérelhetne bármit is végrehajtani a harcos útján, meg kell tanulnia cserkészni, mivel csak ezután tudja elmozdítni az szántszándékával a gyűjtőpontját.

Az álmodás művészete a gyűjtőpont mozgásának kontrollja, az álmodótest kontrolljának a művészete, a nagual teljes használata. Az álmodás művészete a gyűjtőpont elmozdulásával vagy áthelyezésével függ össze. Az álmodás a második figyelem gyakorlása, az álmodás nemtevése.

Az univerzumban létezik egy mérhetetlen, leírhatatlan erő, melyet a varázslók szántszándéknak neveznek, és egyfajta összekötő kapocs által a világegyetemben létező mineden egyes dolog kapcsolatban áll a szántszándékkal.

A szántszándék absztrakat, a dolgok áramlása, ami észlelést hoz létre, erő, ami mindent áthat. Szántszándékolni annyit jelent, mint kivánni kívánság nélkül, tenni tevés nélkül. A szántszándékolás mind az álmodás, mind a cserkészés titka. Csak amikor már megtanulta a harcos a szánszszándék használatát, képes akarattal elmozdítani a gyűjtőpontot.