A XIV. Dalai Láma hosszú életrajza

Tendzin Gyaco, Őszentsége a XIV. Dalai Láma, teljes buddhista nevén Dzsecün Cshámpel Navang Lophszang Jese Tendzin Gyaco, aminek jelentése Tiszteletre Méltó, Mandzsusrí (Szelíd Dicsőségű), a Beszéd Hatalmának, a Jó Elmének, a Bölcsességnek, és a Tan Fenntartásának, Tengere.

A buddhista hagyomány szerint a dalai lámák Csenrézinek (szkrt. Avalókitéśvara) = Könyörületes szemű, Nagy Irgalmú Úr, az együttérzés és szeretet bódhiszattvájának megtestesülései. Csenrézi egyben Tibet védőistensége, és a buddhista legendák szerint a tibeti nép ősatyja, (szkrt. Tārā) istennővel nemzette a hat letelepedő tibeti törzs vezetőjét. A dalai lámák oltalmazó istensége Dordzse Thákhden. A dalai lámák öröklési rendszerének alapját a tulku (varázstest) intézménye, a test-láncolat elmélete képezi, amely szerint az egyházfő halála után egy másik testben születik újra. Őszentsége 1935. július 6-án született Lhámo Thonthup, Vágybetöltő Istennő néven Amdo tartomány Takcer falujában, egy szegény paraszti családban. Anyja 16 gyereket hozott a világra, melyből csak hét nőtt fel. Lamo Thonthup az életbe maradtak közül a hatodik gyerek.
A kis Thonthup mindig ragaszkodott, hogy ő üljön az asztalfőnél, és többször mondogatta Lhászába megyek. Egy évvel a XIII. Dalai Láma halála után a régens a Lhamo Láco tóhoz utazott, hogy annak vizében megpillantsa az útmutató látomást. A régens előtt megjelent három szótag, és egy falu képe. Ezután három bizottság indult a keresésre. Az ifjú Thonthup azt mondta a vizsgálóbizottság egyik szolgálónak öltözött lámájának: Szera láma, Szera láma, aki valóban ebből a kolostorból jött. A küldöttség tagjai néhány nappal később, a XIII. Dalai Láma személyes tárgyaival már, mint lámák tértek vissza Thonthup családjához. A próba során ezeket más tárgyakkal együtt mutatták meg a gyermeknek, aki az előző Dalai Lámáéra rendre azt mondta: Ez az enyém. Végül a három jelölt közül a Kuku-nór vidékéről származó kisfiú személyét erősítette meg a necsungi jós. 1939-ben, amikor a gyereket Lhászába akarták vinni Csinghaj kínai kormányzója, Ma Phu-fang ezt megakadályozta, végül egy hatalmas összeg fejében átengedte a jelöltet. Az ifjú egyházfő másfél évig a Kumphum kolostorban tartózkodott, mielőtt a fővárosba vitték volna. Az ifjú láma 1940-es beiktatási szertartásakor a  Tendzin Gyaco nevet kapta, novíciussá avatták, és hamarosan megkezdte tanulmányait a vallási ismeretek és a világi tudományok terén. A beiktatásán Kínát Vu Csung-hszin, a Mongol és Tibeti Ügyekért Felelős Bizottság elnöke képviselte. Az ifjú testet öltést beköltöztették a Potálába, ahol az V. Dalai Láma szobáját kapta meg a hatodik emeleten. Szolgálatára kineveztek egy szertartásmestert, egy konyhafőnököt és egy főruhatárost. Őszentségét a nép leginkább Kundunnak (Jelenlét) nevezi.  

1944-ben negyedszeri próbálkozásra sikerült az osztrák Heinrich Harrernak és Peter Aufschnaiternek megszöknie az brit fogolytáborból, és mivel más lehetőség nem lévén Tibeten keresztül akartak visszatérni Európába. Így jutottak el 1948-ban Lhászába, ahol Harrer megismerkedett az ifjú Dalai Lámával. Harrer addigra már jól beszélt tibetiül, és heti találkozások nyomán baráti viszony jött létre közöttük, sőt több területen tanárává is vált, mint az angol nyelvben, az európai kultúra terén, és bizonyos gyakorlati kérdésekben. Őszentsége önéletrajzában így emlékezett meg róla, „nagyon kedves embernek bizonyult”. Mindez a kapcsolat 1951-ig tartott, amikor a kínai bevonulás miatt távozniuk kellett az idegeneknek.

1949-ben Kínában a kuomintang összeomlott, október 1-én Pekingben kikiáltották a Népköztársaságot. 1950. október 7-én Mao Ce-tung  parancsára a kínai Vörös Hadsereg megkezdte Tibet megszállását. A súlyos helyzet miatt, és a necsungi jós javaslatára 1950. november 17-én a fényűző trónra lépési szertartás során a régens átadta Tibet világi és egyházi irányítását az ifjú Tendzin Gyacónak. A kínaiak házi őrizetbe tartották, és megpróbálták átnevelni Őszentsége legidősebb bátyját, a Kumphum apátját. Később arra utasították, Lhászába utazva beszélje rá az egyházfőt a kínai uralom elfogadására, ha pedig erre nem hajlandó, akkor ölje meg a testvérét, amiért majd kellő pénzjutalmat kaphat.

1950 decemberében tanácsadói nyomására, mivel a kínai fenyegetés nagyon megnőtt, a XIV. Dalai Láma és néhány minisztere a déli vidékre költözött, hogy ha szükséges közel legyen az indiai határ. Őszentsége álruhában, kíséretével Gyelcén keresztül megérkezett a szikkimi határhoz közeli Thomóba. A Potala kincstárát is ide szállították. Őszentsége azonnal békeküldöttséget indított Pekingbe, amelyet egy Gábo Náváng Csikhme nevű áruló minisztere vezetett. Thomóban a rádióból tudta meg a Dalai Láma, hogy május 23-án a Pekingbe tartózkodó tibeti küldöttségre rákényszeríttették a 17 pontos egyezmény aláírását, amely értelmében Tibet elvesztette függetlenségét. Az első pont szerint „a tibeti népnek egyesülnie kell a kínaival, és ki kell űznie Tibetből az imperialista erőket… A  tibeti népnek vissza kell térnie az anyaország, a Kínai Népköztársaság nagy családjának kebelére.” A másodikban többek között az áll: „helyi (tibeti) kormány tevékenyen hozzájárul a Népi Felszabadító Hadsereg behatolásához Tibetbe, valamint a nemzeti ellenállás lecsillapításához”. A kommunista kormány Csang Tying-vu tábornokot nevezte ki tibeti ügyek felelősének. A kínai tábornok követelte, hogy a Dalai Láma térjen vissza a fővárosba. Tendzin Gyaco augusztus 17-én érkezett meg Lhászába. Ekkor az egyik miniszter, Cepon Shakabpa ( a Tibet Politikai története című könyv szerzője) Amerikába utazott, hátha ott kieszközölhet valami támogatást, de küldöttség ment Nagy-Britanniába, Indiába és Nepálba is. Azonban sehol sem kaptak érdemi segítséget.

1951. október 26-ára a hódítók elérték Lhászát, és a kínai „felszabadító” hadsereg három ezer katonája bevonult a tibeti fővárosba. A kínai seregek még ebben az évben teljes egészében megszállták az országot. 1952. áprilisában a X. Pancsen Láma a kínai hadsereg kíséretében Lhászába érkezett, és találkozott a XIV. Dalai Lámával, majd a Tasihlünpóban elfoglalta a székhelyét. 1953 nyarán Őszentsége, Ling Rinpocsétől megkapta a Kálacsakra beavatást. 1954-ben Őszentsége Pekingbe utazott, hogy Mao elnökkel tárgyaljon országa sorsáról, de eredménytelenül. Őszentségét kínai körutazásra vitték, majd a kínai nemzeti ünnepi fogadáson több ország vezetőivel találkozott, többek között Nyikita Hruscsovval és Nehru pandittal. A kínai vezetés a „Tibet autonóm tartományt kormányzó bizottság” létrehozásával bocsátotta el az egyházfőt. Az utolsó találkozáskor Mao diszkréten kifejtette a tibeti Tendzin Gyacónak, hogy a vallás veszélyes méreg, amely erősen megfertőzte mind Tibetet, mind Mongóliát. Őszentsége 1955 júniusában tért vissza Lhászába. 1956-os újévi ünnepen a necsungi jós azt mondta, hogy a Dalai Láma nyugaton fog ragyogni. Lhászában még ebben az évben Tendzin Gyaco a Buddha 2500 éves születésnapja alkalmából rendezendő Buddha Dzsajantira Indiába utazott, bár nem könnyen, hiszen a kínaiak Őszentsége helyett egy képviselőt kívántak elküldeni. Végül Dzsaváharlál Nehru elnök javaslatára Peking beadta a derekát. Tendzin Gyacónak Indiában alkalma nyílt tárgyalni a tibeti helyzetről Nehru elnökkel. Az indiai elnök megértette a tibeti nép nehéz helyzetét, de kifejtette nem áll módjában segíteni Tibeten. Őszentsége tibeti tanácsadói javaslatára felvetette az indiai száműzetés lehetőségét, nevezetesen, hogy a szabad Indiából jobban tudná elősegíteni a Tibet ügyet, amiről azonban Nehru pandit lebeszélte. Tendzin Gyaco ezután Szikkimbe utazott, végül 1957-ben hazaindult Lhászába.

1959-es mönlám ünnepen Tendzin Gyaco elnyerte a lhárámpá gese (filozófia doktora) címet. A hír hallatán a kínaiak tanítás végett meghívták Tendzin Gyacót, azonban a közölték a testőreivel, hogy nem kísérhetik vezetőjüket a kínai táborba. Őszentsége bár gyanús volt neki, de el kívánt menni a kínaiak táborába, aminek híre hamar elterjedt Lhászában. A kérdéses időpontban, 1959. március 10-én kora reggel a vallási vezető védelmére közel 30.000 ember gyűlt össze a Norphu Lingka előtt. A tömeg tiltakozni kezdett a kínai megszállás ellen. Ilyen szavakat kiáltoztak: „Ki a kínaiakkal! Tibet a tibetieké!” A forrongó hangulat miatt Őszentsége lemondta a látogatást. A lázadás egyre fokozódott, amit már a Dalai Láma sem tudott megállítani, a zűrzavar egyre nőtt. A necsungi orákulum azt tanácsolta Őszentségének, hogy maradjon, és folytassa a párbeszédet a kínaiakkal. Sokan a lhászai indiai konzulátuson kértek menedéket. 16-án Tan Kuan-szen tábornok ultimátumot küldött Tendzin Gyacoónak, amelyben a tömeg megtámadását, és a nyári palota bombázását helyezte kilátásba. A husángokkal és elöltöltős puskákkal felfegyverzett tibeti nép körbezárva a Norphu Lingkát, a végsőkig elszánva őrizte a számára legértékesebbet, a Dalai Lámát. Március 17-én két lövedék csapódott be a vallási vezető nyári palotájába, akivel ekkor a transzba esett necsungi jós azt közölte: „Menj, menj! Ma éjszaka!” Őszentsége álruhában, kíséretével együtt titokban, még aznap éjjel jakháton elindult India felé, azonban nem a szokásos úton, hanem a jós által javasolt keleti irányba Ásszam felé. Március 19-én a kínai Központi Bizottság, utasításba adta a tibeti kerület katonai parancsnokságának a lázadás elfojtását, ezért lövetni kezdték a Potala palotát és a Norphu Lingkát, majd harckocsik lőtték a lakosságot. 12.000 tibeti esett el a megtorlásban. A kínaiak március 20-án értesültek a vallási vezető szökéséről, katonákat és repülőket küldtek elfogására, de eredménytelenül. Március 22-ére virradóra a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg teljes ellenőrzése alá vonta Lhászát. Március 28-án Lhászá város kínai tanácsa azonnali hatállyal feloszlatta a helyi tibeti kormányt, és a 18 magas rangú tibeti hivatalnokot, akik a XIV. Dalai Lámával menekültek felfüggesztette minden pozíciójából. A menekülők útközben kapták a hírt, hogy a kínaiak feloszlatták a kormányt, így Őszentsége és kísérete ideiglenes kormányt alakított, másfelől követeket küldtek Indiába, hogy menedéket kérjen a vallási vezető számára. Március 30-án érték el a határt, majd Tezpurba mentek. A kínaiak Őszentsége távozást úgy kommentálták, hogy a lázadók egy csapata rabolta el a Dalai Lámát, amit ezért jogosan torolt meg a kínai hadsereg.

Indiában külön vonat vitte a Dalai Lámát, és ahol megjelent tömegek üdvözölték. Április 18-án Őszentsége megérkezett az indiai Musszuriban lévő Footnils táborba, ahol hamarosan találkozott Nehru pandittal, akitől értesült a hazájában végbement tragikus eseményekről. Nehru nehéz helyzetben volt, mivel segíteni szeretett volna Tibetnek, de meg kell őriznie a jó viszonyt Kínával, akivel Indiának több területi vitája is volt. Nem tehetett mást, mint hogy menedékjogot adott a tibeti vezetőnek és kíséretének, valamint táborhelyeket jelölt ki a számukra. Az indiai kormány nyilatkozatot adott ki arról, hogy nem ismeri el a Dalai Láma emigráns kormányát, azonban a tibeti vezetőket hagyják tevékenykedni, sőt minden segítséget megadnak nekik. Őszentsége június 20-án adott először sajtónyilatkozatot, majd hamarosan Delhibe utazott, hogy tárgyaljon az indiai kormány tagjaival. Év végére Ácsárja Kripalmi vezetésével megalakult a tibeti menekültek segítésére a Központi Segély Bizottság, amely Dharamszalát (hindi = a Tan lakóhelye) jelölte ki a tibetiek végleges lakóhelyéül.

1960-tól a vallási vezető után megindult a tibeti menekültáradat Indiába, Nepálba és a világ számtalan más országába. Őszentsége Dharamszalában hamarosan felállította a Tibeti Nép Képviselőinek Gyűlését, amely havonta ülésezik, és parlamentként működik. A tibeti vezetők véleményét figyelembe véve körvonalaiban kidolgozta az eljövendő szabad és független Tibet alkotmányát, melynek végső változatát 1963-ban el is fogadták.

1967-ben Kínában elkezdődött a kulturális forradalom, amelynek következtében megindult a kolostorok lerombolása, és a szent könyvek égetése. Ennek eredményeképpen a 6259 tibeti kolostorból mindössze nyolc maradt épen. Augusztus 28-án a Vörös Hadsereg 28.000 katonája bevonult Lhászába, és hatalmas pusztítást végzett. A kulturális forradalom eredményeképpen a tibeti nyelvet kizárólag vallási nyelvként kezdte kezelni a kínai irányítás, a tibeti irodalom- és nyelvkönyveket betiltották, helyükbe Mao tanításai kerültek. Megindult Tibet szocialista átszervezése, melynek végrehajtására a helyi lakossághoz képest jelentős számú han kínai kádert telepítettek a világ tetejére. Tendzin Gyaco mindennek ellenére megőrizte nyugalmát, és a népe számára a Gandhi erőszakmentes ellenállás stratégiáját szorgalmazta.

1967-ben Őszentsége a száműzetési ideje óta először hagyta el Indiát, első útja két buddhista országba, Thaiföldre és Japánba vezetett. 1969. március 10-én a Dalai Láma bejelentette, hogy azon a napon, amikor Tibet visszanyeri függetlenségét, a népnek döntenie kell arról, hogy milyen államformában akar élni. 1973-ban már hathetes, 11 országot érintő látogatásra indult Nyugat- és Észak-Európába, Rómában találkozott VI. Pál pápával. 1976-ban látogatott először az USA-ba. 1979 február 1-én az USA elismerte Kínát, ezért a nemzetközi politika színterén nehéz helyzetbe kerültek a Kína által megszállt területek (Tibet, Kelet-Turkesztán, Belső-Mongólia) és Tajvan. A X. Pancsen Láma ugyanezen a napon hazahívta a XIV. Dalai Lámát, amivel egy újabb kínai-tibeti dialógust kívánt elindítani. Őszentsége ezt komolyan fontolóra vette, és a száműzetésben lévő tibeti kormány augusztusban Jucen Thuphten Namgyal vezetésével hazaküldte Tibetbe az első tényfeltáró bizottságot. Az öttagú bizottság érkezésére ezrek tódultak ki Lhásza utcáira, és Őszentsége felől érdeklődtek. A küldöttség találkozott a X. Pancsen Lámával is, akinek testén jól látszottak a korábbi kínzások nyomai. A bizottság jelentésében szerepelt a nyilvános kivégzések gyakorlata, és a tömegek éheztetése is, aminek számtalan ártatlan áldozat volt a következménye. Mindezt a kínaiak igen rossz néven vették, és a pekingi kormány a bírálatot követően ismét megtorlásokhoz folyamodott. 1980-ban újabb két tényfeltáró bizottság érkezett Dharamszalából Tibetbe. 1981. március 13-án Őszentsége levelet küldött Teng Hsziao-pingnek, melyben a harmadik tényfeltáró bizottság jelentésére építve megállapította: Tibetben szégyenteljes állapotok uralkodnak, továbbá hiteles erőfeszítéseket kell tenni a tibeti probléma megoldása érdekében, a valóságos tények és a  belátás útján.

1982. szeptember 21-én a XIV. Dalai Láma Washingtonban az amerikai kongresszus Emberjogi Bizottságánál előterjesztette a Tibettel kapcsolatos „Ötpontos Béketervét”: 1. Tibet egész területét békeövezetté kell nyilvánítani; 2. Kína hagyjon fel betelepítési politikájával, amely már a tibeti nép részarányát veszélyezteti saját országában; 3. A tibeti nép alapvető emberi jogainak és demokratikus szabadságát tiszteletben kell tartani; 4. Tibet természeti környezetét helyre kell állítani, és meg kell óvni. Kína Tibet területén ne állíthasson elő többé nukleáris fegyvereket, és ne helyezhessen el nukleáris hulladékot sem; 5. Érdemi tárgyalásokat kell kezdeni Tibet jövendő státusáról, valamint a tibeti és kínai nép viszonyáról. A kínai vezetés teljességében elvetette ezt a tervezetet.

1988. június 15-én a XIV. Dalai Láma Strasbourgban, az Európa Parlamentben előterjesztette a tibeti probléma megoldására irányuló Strasbourgi Javaslat néven ismert öt pontos javaslatát. Őszentsége legfőbb szándéka a konstruktív párbeszéd megindítása volt. Tendzin Gyaco kijelentette, hogy a párbeszédet lefolytató tibeti küldöttség kész találkozni a kínaiakkal, mindezt a Teng Hsziao-ping korábbi invitáló nyilatkozatára alapozta. Mivel Őszentsége a száműzetés kezdete óta békés eszközökkel harcolt a tibeti nép szabadságáért és a világbékéért, 1989. október 5-én Nobel-békedíjjal tüntették ki, kiemelve azt, hogy Őszentsége a tibetiek felszabadítási mozgalmában ragaszkodik az erőszakmentes és a kölcsönös tiszteleten alapuló, békés tárgyalásokhoz. Amikor a norvég fővárosban, Oslóban megkapta a Nobel-békedíjat, Őszentsége az egykori buddhista mestert, Sántidévát idézve, ezzel fejezte be beszédét: Amíg a tér fennáll, amíg érző lények élnek, hadd maradhassak én is, hogy enyhíthessem a világ szenvedéseit.

Az 1990-es év folyamán Őszentségét meghívta a svéd, a holland és a francia kormány, valamint privát látogatásra a cseh és a német elnök. 1991. augusztus 23-án Genfben az ENSZ Kisebbségvédelmi és Diszkriminációt Megelőző Bizottsága „A tibeti helyzet” című jelentése alapján felszólította a kínai kormányt az emberi jogok teljes tiszteletben tartására Tibetben. Októberben George Bush amerikai elnök aláírta a kongresszus jelentését, mely szerint Tibet megszállt ország. 1994. április 28-án Őszentsége találkozott Bill Clinton elnökkel, és Al Gore alelnökkel a Fehér Házban. A Fehér Ház szóvivője a következőket jelentette be a megbeszélést követően: „Keresni kell a lehetőséget a kínai vezetéssel a párbeszéd megkezdésére. Az USA továbbra is ösztönzi a magas szintű párbeszédet a kínai kormány és a Dalai Láma között.”

1996-ban Kína ismét bevezette Tibetben a „kemény kéz politikáját”. Azok a lámák, akik nem hajlandók a kínai kormánnyal együttműködni, azaz a rendszeres kötelező, átnevelő tanfolyamokon részt venni, a XIV. Dalai Lámát, és saját hagyományukat megtagadni, megkülönböztető kék cédulát kell, hogy viseljenek.

Őszentsége több alkalommal látogatott Magyarországra. Elsőként útban Rómába (a pápához) az 1982 szeptember 26-ról 27-ére virradó éjszakát a Magyar Népköztársaság kormányának vendégházában töltötte, ahol a kormány részéről Marjai Józsefet miniszterelnök-helyettes fogadta. A repülőtéri váróban a mongol nagykövet mellett találkozott dr. Hetényi Ernővel a Magyarországi Buddhista Misszió alapító-vezetőjével.

1990. április 25-30. között Tendzin Gyaco a magyarországi Szakja Tasi Csöling buddhista közösség és több más magyar buddhista egyház meghívására Budapestre látogatott. Ittléte alatt Csenrézi beavatást adott a Marx Károly közgazdasági Egyetemen, valamint a Bazilikában közös szertartáson vett részt Paskai László bíborossal, és a történelmi egyházak képviselőivel.

1992 július 20-25. többek között a Csan Buddhista Egyház meghívására ismét hazánkba látogatott Őszentsége. A Sportcsarnokban négyezer ember előtt tartott nyilvános előadást, a Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig buddhista tanítás adott. Őszentsége ellátogatott Tarra ahol felszentelte a Karma Ratna Dargye Ling Egyház Kőrösi Csoma Sándornak szentelt (a nagy magyar tudós halálának 150. évfordulójára készült) 13 méter magas sztúpáját.

1993-ban a XIV. Dalai Láma fölszentelte a Bop Jon buddhista szerzetes jóvoltából Zalaszántón felépített 36 méter magas sztúpát, amely Európában a legnagyobb ilyen építmény. 1996 október 27-28-án a Budapest Klub meghívására újra hazánkba látogatott, és több humán politikus, vallási vezető, tudós és művész társaságában aláírta a Planetáris Tudat Kiáltványát. Másnap az Építők Kongresszusi Központjában tartott nyilvános előadást.

2000. október 12-14. között a Közép-Európa Egyetem és Tibetet Segítő Társaság meghívására érkezett hazánkba Őszentsége. Ez alkalomból Őszentségét Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta. Első nap a CEU-n tartott sajtótájékoztatót, majd magyarul megjelenő könyvét mutatta be a Libri Könyvpalotában. 13-án a Nemzeti Sportcsarnokban tartott egy előadást, másnap pedig ugyanott buddhista tanítást adott. 14-én délután Pannonhalmán a bencés apátságban találkozott Várszegi Asztrik főapáttal, és beszédet mondott az kolostor templomában.

2010 szeptemberében a Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ meghívta a Dalai Lámát Budapestre, amely meghíváshoz több magyarországi buddhista egyház és közösség is csatlakozott. Őszentsége meghívásához kapcsolódott még a Közép-Európai Egyetem (CEU) is, ahol emberi jogi és etikai témakötökben tartott Őszentsége zártkörű előadást a CEU hallgatóinak.

Az Ékes József (FIDESZ) parlamenti képviselő által vezetett parlamenti Tibet Csoport is kapcsolódott az ez évi meghíváshoz, így Őszentsége 2010-ben is ellátogatott a Parlamentbe, hogy találkozzon a 25 fős csoport képviselőivel. A parlamentben a Felsőházi teremben Őszentsége beszédett mondott több száz meghívott prominenes személy részére. Őszentsége a Dalai Láma ezen út alkalmával elnyerte a Budapest Díszpolgára címet Budapest Fővárostól, amit Demszky Gábor akkori főpolgármester adott át. A 2010-es látogatás legfőbb eseménye a szeptember 18-án és 19-én magtartandó tanítása és nyilvános beszéd volt a Papp László Budapest Sportarénában. Szeptember 18.-án szombat délelőtt Bevezetés a tibeti buddhizmusba című tanítást adta Őszentsége. Másnap délelőtt  Csenrézi (Az Együttérzés Buddhája) meghatalmazást és átadást adott a Dalai Láma, majd délután az Együttérzés: a boldogság művészete című tanítás hangzott el.

A XIV. Dalai Láma több mint 110 könyvet írt, melyekben igyekezett az ősi buddhista bölcsességet a mai európai kultúra számára is érthetővé és hasznosíthatóvá tenni. Munkáit minden világnyelvre lefordították, és azok rendre vezették a könyv-sikerlistákat. Őszentsége a világ valamennyi civilizált országában nagy népszerűségnek örvend. Optimizmusa töretlen a jövőt illetően, amikor ezt írja: Meggyőződésem, hogy a szeretet igénye és képessége az ember alaptermészetéhez tartozik.
forrás/Potala XV./Tibetet Segítő Társaság kiadványa/Szathmári Botond/Hendrey Tibor