Hét év Tibetben 2020
Sieben Jahre in Tibet: Mein Leben am Hofe des Dalai Lama

Életem a Dalai Láma Palotájában

szerző/Henrich Harrer

fordító/Hensch Aladár

szaklektor/Hendrey Tibor

430 oldal

kemény kötés

Cartaphilus 2020

4600 Ft

Előszó a magyar kiadáshoz

Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Különleges egyrészt azért, mert a világnak egyolyan szegletéről szóló regényes útleírás ez, amely még napjainkban sem könnyen megközelíthetőterület az érdeklődők és Tibet sorsát megkülönböztetett figyelemmel kísérők számára.

Különleges továbbá azért is, mert Tibet olyan korszakában játszódik, amiről nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Mára Nyugat számára Tibet vagy csupán az izgalmas misztikum fényét, vagy pedig a börtön-lágerek sárga lámpáinak vigasztalan pislákolását jelenti. Nem igazán lehet tudni, melyik fogjavégérvényesen elhomályosítani Tibet igazi, természetes, áhítatos arcát. Világunk legborzalmasabbpusztításának idején játszódik ez a - az európai kultúra egyik központjából érkező ember és a régiTibet   találkozásáról   szóló   -   könyv.   Az   egyik   kultúra   félreértelmezett   felsőbbrendűségénél   fogvapusztít, míg a másik anakronisztikusnak tűnő szellemisége miatt fog hamarosan pusztulni. HeinrichHarrer mint - nemcsak alaposságánál fogva - ízig-vérig igazi német lelkületű ember kerül barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába, Tibet fővárosába, a DalaiLámák ősi székhelyére.

Elsősorban róla szól a könyv, hogyan látja az éles szemű utazó és tapasztalthegymászó szemével Tibet hétköznapjait, és a Dalai Láma udvarának életét. Hogyan kerül kapcsolatba és később barátságba a fiatal Dalai Lámával, és válik tanítójává az európai gondolkodásmódés technikai csodák megismertetésében. Szemtanúként hogyan látja és éli meg a helyszínen a Tibettel szemben mindig résen álló nagyhatalom, Kína gátlástalan, rafinált politikai sakkjátszmáit, és leplezetlen végjátékként 1949-ben a világ tetejének gyarmatosítását.Szerencsére nemcsak kalandos útleírás, érdekes korkép, és néprajzi megfigyelésekben is bővelkedő beszámoló ez a könyv, hanem elsősorban egy önmagával küzdő ember belső életének megváltozásáról, spirituális fejlődéséről szóló szinte akaratlan önvallomás is. Az ember tiszta vagy tévestudata és a megélt, kivetített külvilág: e két dolog uniója, feszültsége és ennek polaritása okozzaszenvedésünket vagy boldogságunkat anyagi világunkban. Létezik-e valami tiszta mező, boldog sziget, meg tudjuk-e találni itt a földön Sambhalát, tudatunk mitikus birodalmát, ahol a szomorúságtól ugyan nem, de a szenvedéstől, fájdalomtól végremindenképpen megszabadulhatunk?

Hogy Harrernak sikerült-e, ennek eldöntése nem a mi feladatunk, de talán az nem véletlen, hogy mindez Tibetben történt, abban az országban, ahonnan az emberi élet szellemi hagyománya - minden materialista nyomás ellenére - máig is a leghitelesebbkéntsugárzik a világba.